A hatezredik látogatónak szóló sorok
...hamarosan megint kerek szám...hatezer...ennyi látogató, igazán megtisztelő!
Ha elárulná a nevét és az elérhetőségét, megajándékoznám...
Köszönöm, hogy benéztek hozzám, nektek írok.
Szép szavú Salamon meg az ikrek
A csinos kis fodrászüzletet, kétháznyira az Aranysárkánytól,
még Puszi úr megboldogult édesapjának unokatestvére nyitotta. Frizír Szalon,
állt a díszes cégtáblán, alatta bubifrizurás női fej mosolygott kacéran, amit a
felszabadító dicsőséges szovjet hadsereg katonái lőttek szitává, mikor megszállták
a várost. De ez már később történt.
Elég az hozzá, hogy Dezső úrnak, az arany kezű
fodrászmesternek, még a nagy háború előtt két világszép lánya született.
Méghozzá egyszerre. Malvinka, Dezső mester felesége két napon át kiabált
vajúdás alatt mindenféle jókívánságot a férjének, mire a végezetül kihívott
nőorvos világra segített egy közel három kilós kislányt, majd mindenki
legnagyobb csodálkozására egy másikat, aki majd ugyanennyit nyomott. Hogy fért
el ez a két gyermek abban a madárcsontú kis asszonyban, csodálkoztak az
asszonyok. Az ikrek, Lujzácska és
Vilmácska gyorsan cseperedtek, mindkettő szőke volt és cserfes, még a saját
édesanyjuk sem tudta néha megkülönböztetni őket, bár mindegyik egyformán volt
rossz, mint hat ördög. Rémei voltak a városnak. Ha fára mászni kellett vagy
górálni a békésen kapirgáló tyúkokat a téren, nem volt párjuk a rosszaságban és
vakmerőségben. Egyszer kis pajeszt meg
kalapot kötöttek a tudós rabbi macskájára, hogy elájult az anyósa, mikor
meglátta a besétáló cirmost, majd meg múmiává aszalódott denevért rejtettek a
polgármester úrék padjába a templomban. Mikor a méltóságos asszony megfogta,
akkorát sikított, hogy a pap elejtette a misebort. Dezső úr elnéző szeretettel
kezelte lányai csintalanságait, csak azt sajnálta, nem forgolódnak eleget a
fodrászszalon finom légkörében, s nem tudhatta, Lujzácska és Vilmácska, csak
úgy, mint édesanyjuk, utálja a dauer víz szagát és azt az egész csacsogós női
világot. Ezért-e vagy másért, de alig
tíz évesek lehettek a lányok, mikor egy szép napon Malvinka asszony megszökött
egy vándorfotográfussal. Talán megunta, hogy az ura mindig el van veszve a
tartós hullámok között, és más asszonyoknak mond bókokat. Kis, pörge kalapos ember volt ez a fotográfus, villogó fogakkal és huncut bajusszal, nagy vászontekercseket
hordott magával mindenféle cifra képekkel, aztán azok elé ültette a népeket,
belekukucskált egy kis redőnyös masinába és valami madarat emlegetett. Gondosan
beszedte a pénzt az emberektől, aztán három nap múlva megszökött és elvitte
magával emlékül Malvinka asszonyt. A fotográfust megfogták később, úgy mesélte
a rendőrfőnök, de az asszony már mással élt addigra. Hadd hulljon a férgese, legyintett
Dezső mester, és próbálta nevelni a lányokat. Nénnyuka, az Aranysárkány szakácsnéja,
aki akkor még villogó szemű fekete asszony volt, esténként átjárt rendbe tenni
a ruhájukat és finom modorra oktatni a lányokat, több-kevesebb sikerrel. Pedig
addigra már kisasszonyoknak számítottak, de olyan vadak maradtak azok mindig,
míg körülöttük egyre rosszabbá vált a világ és a népek azt rebesgették, háború
lesz.
Lett is, és mentek a behívók mindenfelé, de Dezső úr
megúszta, nem sorozták be a túlkoros fodrászmestert, de elvitték a város színe
virágát. Kit ezért, kit azért. Többek között az öreg rabbit családostól, de utolsó
pillanatban Nénnyukának és Puszi úrnak sikerült kimenteni a sorból a család
hetedik gyermekét, a szép szavú Salamont. Akit azért nevezték az emberek szép
szavúnak, mert olyan bölcsen és szépen magyarázta a szent könyveket, hogy
joggal remélhették benne hittársai apja utódát. A tüzes, fekete szemű Salamon
hamis papírokkal rejtőzött Puszi úr kocsmájában, megtartotta a törvényeket és
esténként mindig imádkozott, ám egyik este, mikor az Aranysárkányban addig
ismeretlen csendőrök igazoltattak, épp csak sikerült meglépnie az ablakon át és
meg sem állt a kertek alatt Dezső mester házáig. Nyár volt, a kert felé nyitott
ablakok egyikén gondolkodás nélkül beugrott és ott találta magát Lujzácska és
Vilmácska szobájában. A széken
mindenféle titokzatos női ruhák hevertek, bolondító szaga volt az ágynak és a
két szőke lány úgy vihogott, mint két vili. Férfiúi zavarában Salamon, a szép
szavú, éppen készült volna visszamászni a kert felé, mikor a lányok
leterítették. Próbálta nekik az írásokat magyarázni meg a mezők liliomát, de
azok csak nevettek gonosz módon és berántották az ágyba. Hajnalodott már, mikor a kócos, karikás szemű
Salamon ruháival a hóna alatt kiszabadult és visszaosont az Aranysárkányba.
Később, mikor a front elérte a várost, Lujzácska és
Vilmácska átlényegült. Apjuk kurtára nyírta arany hajukat, orruk alá bajuszkát
maszatolt és micisapkát húzott mélyen a szemükbe. Puszi úrral megbeszélve úgy
gondolták, a lányok legjobb helyen a kocsmában lesznek eldugva. Naphosszat kopott
ujjasban hordták a farekeszeket ,
törölgették a pultot az Aranysárkányban és olyan cifrán káromkodtak, hogy
meglett férfiak pirulva néztek félre. Szép szavú Salamon lopva szív dobogva nézte őket a konyhából, s ha Nénnyuka nem figyelt, ki-kiugrott egy csókra.
Így történt, hogy mikor a hős felszabadító szovjet hadsereg
első katonája belépett a kocsmába, mit látott?
Egy szőke, micisapkás meg egy barna fiatalember olvadt össze
szenvedélyes csókban a pult mellett. A katona elébb csúnyát káromkodott,
kiköpött, majd kiszaladt és ijedtében lelövöldözte Martfűi úr cégtábláját.
Szomorú látvány volt a kilyuggatott szöszke, női fej, de ennek az üzletnek a
helyén alakult később a helyi fodrász kisszövetkezet.
De ez már egy másik történet.
Jenci, a hintás szerecseny
Azon a májusi reggelen, mikor nyikorgó kerekekkel
bevonultak a cirkuszi kocsik, senki nem sejtette, hogy az Amar cirkusz
megjelenésével fenekestül fogja felfordítani az Aranysárkány egynémely
vendégének életét. A kis park harmat verte fáin álmosan nyújtóztak a rigók,
benn a konyhán Nénnyuka készülődött a zöldségpucolásnak, kinn az Aranysárkány
előtt Puszi úr, vendéglősi minőségében épp az aznapi híreket tárgyalta meg
Szeredi bácsival, az öreg mindenessel. Szeredi bácsi a napot minden reggel egy
pohár papramorgóval indította Puszi úrnál, cserébe seprűjével lelkesen paskolta
az utcán a port vagy fél óráig, aztán beült megpihenni egy kisfröccsre. Borsos
elvtárs szolgálati Pobedája éppen előállt, a sofőr, Csere Béla párat törölt még
a makulátlan szélvédőn, majd újságja mögül elmélyülten figyelte a
sürgés-forgást a kis téren.
Az Aranysárkányban lassan gyülekező vendégek
érdeklődve nézték a cirkuszosok sátorverését, majd egy kifogástalan
eleganciával öltözött úriember, monsieur Amar, a cirkusz tulajdonosa lépett be,
és ékes francia nyelven a felől érdeklődött Puszi úrnál, merre találja a város
elöljáróját, intézendő az ilyenkor szokásos engedélyt. Ha valaki azt gondolná,
Puszi úr számára bármilyen gondot okozott Gallia nyelve, elég csak arra
emlékezni, milyen gondossággal nevelte a megboldogult Papa egyetlen fiát, mint
áldozott kisebb vagyont arra, hogy nyaranta mindig más ország nyelvét,
szokásait ismerje meg. Délre járt az idő, mire Puszi úr, a temérdek
információtól kissé zúgó fejjel karon fogta a lelkesen karattyoló monsieur
Amart, és elkalauzolta Borsos elvtárs irodájához, hol a frissen fodrászolt
Mancika bejelentette őket a fő elvtársnál. Borsos elvtársnak jó napja volt, kedvenc
foci csapata bejutott a döntőbe és két napja elmúlt a gyomorégése, ezért
nagylelkűen megadta az engedélyt, hogy monsieur Amar cirkusza egy hónapon át
szórakoztassa a munkásosztály tagjait. Az igazgató úr, pergő nyelvvel emlegette
Borsos elvtárs zsénérozitéját, és sűrű meghajlások közepette átnyújtott számára
egy csokor tiszteletjegyet az első esti előadásra.
Borsos elvtárs a cirkusz tiszteletére új nyakkendőt
kötött és levágta a körmeit, felesége haját sebtében csinos kontyba fésülte a
fodrász szövetkezet legügyesebb fodrásznője, egyedül Margitka, Borsos elvtárs
egyetlen leánya volt durcás, mert estére moziba készült a barátnőjével, aztán
most ez a hülye cirkusz. Ám mérge csak addig tartott, míg meg nem pillantotta a
trapézon elegánsan lengő légtornászt.
Eugén Ducati
apja a messzi Elefántcsontpartról érkezett Párizsba, feketébb volt a legsötétebb
ébennél, de abszolút hallással született, és rövidesen egy kis bárban
zongorázott, a rue Tivolin, kétsaroknyira a Moulin Rouge-tól. Hamarosan kisfia
született egy félvér lánytól, aki egy nap úgy döntött, inkább Marseille-ben
próbál szerencsét, és lelépett. A kis Eugén alig öt esztendős volt, mikor monsieur
Amar cirkuszához csapódott, és kamatoztatva rendkívüli ügyességét és
bátorságát, végigjárva a cirkusz ranglétráját, akrobataként bűvölte el a
nagyérdeműt. A Nagy Ducati, ahogy neve a plakáton szerepelt, majd egy méter
kilencven centis karcsú testén kidolgozott izmok ugráltak, szép vonalú fején
tengernyi apró csiga-fürt, dús ajka élveteg, anyjától örökölt lágy tekintete és
villogó mosolya hódított. Feszes, ezüstszín trikója kiemelte izmai játékát, s
nem hagyott kétséget a felől, hogy a természet bőven ellátta férfiúi
ékességgel.
Csak egy pillanat volt, egy rácsodálkozás, ott a
manézs izzadtságszagú miliőjében, mikor előadás után Borsos elvtárs családostól
gratulált a szédítő mutatványokhoz. Borsos elvtársné tágra nyílt szemmel
legeltette tekintetét a passzentos trikón, és apró sóhajt nyomott el magában
Borsos elvtárs kisebb görögdinnye méretű hasára gondolva. Margitka kiszáradni
érezte torkát, mikor előtte állt ez a csodálatos fekete görög szobor, fura
ferde szemével, rózsaszín markába zárva kezét. Milyen különös, kuncogott
magában Margitka, elnézegetve fahéjszín körmeit, vajon mindenütt ilyen fekete.
Nem, nem volt mindenütt fekete, és ezt Margitka
rövidesen megtapasztalta. Eleinte Puszi úrnál találkoztak, az Aranysárkányban,
lévén ő tolmácsa a fiatal szíveknek. Nézték egymást a bambi fölött
összehajolva, és Margitka azt érezte, ő sose volt ilyen szerelmes. Nem, még
akkor sem, mikor a szomszéd Pistát kíváncsiságból beengedte magához pár este. Quelle
est votre nom, ma belle, suttogta szerelmesen a fiú. Hogy mi a neve, nézett
Eugén véreres szemébe Puszi úr, hát Margit. Az boldogan felkacagott,
Máhhhgittt, harsogta fehér fogain ropogtatva a hangtalan r-eket, és két kezébe
fogva a lány kezét, szenvedélyesen megcsókolta. És neki, neki mi a neve, Puszi
úr, kérdezte Margitka csillogó szemmel, miután kiszabadította a kezét. Eugén,
ízlelgette Puszi úr a szokatlan hangzású szót izzadó fejét vakargatva, mire
Nénnyuka megszólalt a konyha ajtajában, Jenci lesz az, lelkem. Az szép név.
Közben tombolt a nyárba hajló május, szerelemtől
nyögtek a bokrok a kis téren és Margitka hamarosan megfeledkezett a moziról. A
forró délelőttöket a közeli strandon töltötték, és Margitka szűkülő pupillával
nézte, amint Jenci apró, formás feneke vígan fickándozik a fecske alatt, mikor
fejest ugrik a medencébe. Na, a hintás Jenci, a szerecseny, felcsinálta Borsos
elvtárs lányát, mondták a városban, mikor Margitka a nyílt utcán lehányta a
saját lábát. Borsos elvtárs liluló fejjel olyat ordított az irodában, mint egy
berber oroszlán, Mancika remegve csukta rá az ajtót, és később megesküdött
Nénnyukának, hogy csak egyszer hallotta így kiabálni a főnökét, mikor az a
Bugyi-király jóvoltából bőröndnyi fehérneműt talált az asztalán.
Most mi lesz,
törölte meg izzadó arcát Borsos elvtárs, és Mancikával szódabikarbónát hozatott,
mert kiújult a gyomorfájása. Mi lenne, ha felcsinálta elveszi és kész, csapott
az asztalra Puszi úr, és Borsos elvtárs feljajdult. Feljajdult és elképzelte,
mint lesz égre szóló botrány a pártban, mint vádolják meg nyugati elhajlással, és
mint végzi imperialista ügynökként, egy munkatáborban az isten háta mögött.
Talán éppen Szibériában.
Elvtárs, találjunk ki valamit, nézett könnyes
szemmel Puszi úrra, és estére összeült a vezérkar az Aranysárkányban. Ott volt
mindenki, akinek a szava számít, és mégis Nénnyuka volt, aki megtalálta a
megoldást. Tegyük fel, nézte mosogatástól elformátlanodott ujjait Nénnyuka,
hogy a hintás Jencinek rabszolga volt a kedves nagypapája Afrikából. Igen,
nézett éledő reménnyel Borsos elvtárs az öreg szakácsné csupa ránc arcába, -
akkor meg a Margitka és a Jenci elvtárs házassága felér egy felszabadítással -fejezte
be mondanivalóját Nénnyuka és újra töltötte az üres poharakat.
Egy év múltan mikor csoki bőrű unokájának csodájára
jártak a városban, Borsos elvtárs szép kitüntetésben részesült, a Haza
Legbölcsebb Fia gratulált neki a megható és szokatlan gesztushoz, melynek során
házassággal pecsételték meg két, sokáig elnyomás alatt élő nép barátságát. Ezt
csinálják utánunk a reakciós, imperialista bandák, mondta elismerő mosollyal a
Vezér és a háttérből felzúgott a taps.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)