tag:blogger.com,1999:blog-64768952043640465612024-02-07T09:45:43.143-08:00Szilágyi-Perjési Katalin oldalaUnknownnoreply@blogger.comBlogger425125tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-76482817435709578732021-08-05T05:23:00.000-07:002021-08-05T05:23:15.827-07:00<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTwTsZwinO6e5r-aCJWkxgbWdxhaFbkwDMLOtoPzNYcEaisTvljnJM5SpsJuHr6GwCEq4Ur8Z2iHSJ46BRuAkYiE77cWAe8TeMJvcCQ68i6Z37TxP86AnFgpXuA9MHBZEL-vazXunZr0Xw/s960/Bodza.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="720" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTwTsZwinO6e5r-aCJWkxgbWdxhaFbkwDMLOtoPzNYcEaisTvljnJM5SpsJuHr6GwCEq4Ur8Z2iHSJ46BRuAkYiE77cWAe8TeMJvcCQ68i6Z37TxP86AnFgpXuA9MHBZEL-vazXunZr0Xw/s320/Bodza.jpg" width="240" /></a></div><br /><p></p><p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-outline-level: 3;"><b><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Bodza, a vérnyúl<o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-outline-level: 3;"><b><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p> </o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nem, nem a
szép virágú bokorról ejtenék most szót, bár a nyúl, aki ezen a néven bevonult a
családunkba, illatos és divatosan tépett bundácskájával nem volt nagyobb, mint
egy közepes bodzavirág. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Még sosem
volt nyúlunk. Most lesz, nekem, közölte velünk kisebbik leánygyermekünk, mikor
olthatatlan vágy támadt a szívében egy simogatandó jószág iránt. Albérletbe
nyúl, próbáltunk hatni a józan eszére, de ő rózsaszín felhőbe burkolózva csak
intett, nyúl lesz és semmi más. Legyen macska, kutya vagy madár, ha megunná,
úgy könnyen integrálódhatna saját magáncirkuszunk társulatába, győzködtük.
Mindhiába. Nyúl kell, apró, törpe kis jószág, illatos bundácskával, picurka
lábacskával, mulatságos farkincával. Aprólékos nyomozás következett, több
tenyésztő kínálatából választotta ki a helyszínen a fahéj-fehér színben
pompázó, fekete szexepillel rendelkező nyuszikát, aki oroszlángallért viselt
apró fülecskéi körül.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Bodza
valóban illatos volt és kicsi, kék szemeivel ártatlanul nézett a világba, mikor
bemutatkozó látogatáson megjelent nálunk. Tenyérbe simuló, remegő pici nyúl. A
három macska gyanakodva nézte az ágy alól, amint idétlen bakugrásokkal
körbejárja a lakást, és apró, csinos bogyókkal dekorálja tele a konyha közepét.
Aztán gyanakodásuk páni félelemmé változott, mikor a nyuszi úgy döntött, az
öreg kandúrt anyjának választja, hasa alá fúrva magát lelkesen döfködni kezdte.
Kapott két pofont, amin megsértődött és úgy döntött, frusztrációját úgy tudja
legjobban levezetni, ha csinos, virág alakú lyukakat rág vadonatúj zsenília ágytakaróm
különböző részeire. Olyan, mint a kalocsai, nyögte a lányom, és Bodza
karanténba került. Vagy két percre. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Minden hét
végén duplán örültem, egyszer mikor jöttek, és megláttam a kis műanyag
retiküljében gubbasztó nyuszikát, és mikor mentek. Ilyenkor vad örömmel
sepertem össze a bogyókat (nemsokára szobatiszta lesz!), és leltárt készítettem
arról, mit rágott össze megint ez a büdös dög. Pár hét elteltével vígan
kergetőzött a macskákkal, bár az Öreg sokáig nem felejtette el, hogy anyává
választották, és az átlagosnál több pofont osztogatott. A rohangálástól
kimerülten néha önfeledten eldobta magát és csak az tudta jobb kedvre deríteni, ha
megrágta nagyanyám antik asztalának lábait. Aztán megismerkedett a család
kutyáinak egyikével, a Gigi névre hallgató pinscherrel. Gigi alig nagyobb egy
süldőpatkánynál és halált megvető bátorsággal futott Bodza elől, mikor az
játszani invitálva felé futott. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Elől szaladt
Gigi, utána Bodza, a sort a macskák zárták, váltakozó sorrendben. Bodza, ha
izgatott lett, apró bogyókkal sorozta meg a környezetét (terület megjelölés,
magyarázta a lányom) és ez kiváló játékszernek bizonyult felfedezőkedvű macskák
számára. Örömmel fedeztem fel alig pár héttel Bodza látogatása után az apró
golyócskákat a lakás legváratlanabb helyein. Keresd a golyókat, lett a legújabb
családi társasjáték neve, aminek én voltam egyetlen játékosa, lévén a seprű
nyele mindig az én kezemben.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Eltelt pár
hét, és gyanakodva figyeltem a szépen gyarapodó nyuszit. Törpe lenne? A füle
mindenképpen. De a teste, nos, az kezdett egyre jobban hasonlítani egy szépen
kerekedő veknihez. Kék szeme megvetően nézett, csinos frufrut növesztett, farka
elegánsan billegett futás közben, és ha rossz kedve volt, mekegő hangokat
hallatva fogait csikorgatta. Nőtt, és határozottan nem volt törpe. De
megszerettük. Főleg Miska, a családi tacskó szeretett volna vele közelebbről
megismerkedni, de voltak fenntartásaink. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Aztán
beütött a krach. A lányom albérletet váltott és az új albérlő nem kérte a
nyulat, bármilyen cuki, bármilyen törpe és bármilyen szobatiszta. Látva a sötét
jövőt, összeült a haditanács. Örömünk határtalanná vált, mikor kiderült, mi
leszünk a szerencsések, akik Bodzának szerető otthont nyújtanak. Muszáj ezt,
kérdezte a férjem sötét arccal, és technikai akadályokat emlegetett. Úgymint
hiányzó ketrec, ami az udvaron állna, ki eteti és mivel, hogyan tartjuk távol a
tacskótól és még sorolhatnám.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Két hét nem
telt el, életem párja fütyörészve ácsolta a vadonatúj Bodza lakot, reggelente
első utam nyúlunkhoz vezetett, aki dacára a szigorú étkezési embargónak, egyre
kerekedett. Tanakodtunk, mi lehet ez, mire a férjem bevallotta, ő is eteti. Mi
több, a fiúnk is meg megkínálja pár falattal esténként. Bodzát drasztikus
diétára fogtam. A pitypang diéta bevált, ám ahogy tavaszodott az idő,
rájöttünk, terebélyes Bodzánknak (aki törpe) kifutó kell, mert a ketrec immár
szűknek bizonyul neki. Tegyünk egy összeszoktató próbát Miskával, így a családi
tanács, hátha nem bántja, és akkor elengedjük az udvaron a nyulat. Élhetnek
együtt boldog szimbiózisban, kutyák, macskák, Bodzák. Miska, csodák csodája,
nem mutatott gyilkos szándékot Bodza irányában. Ő csak játszani akart,
kergetőzni, kicsit megfogni, kicsit megtépni, kicsit harapdálni. Bodza
bokszállásban fogadta Miska szándékait, majd megkezdődött a kergetőzés. A
második félidőben a halálosan kimerült nyuszit a farakás alól szabadítottuk ki,
farka fölött féltenyérnyi kopaszság mutatta, Miska komolyan gondolja a játékot.
Egy illúzióval kevesebb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>És innentől fogva Bodzánk lelkivilága
megváltozott. Morózus lett, harapós, ketrecének ajtaját félve nyitottam ki
reggelente, mert fogcsikorgatva támadott. Ekkor kapta a Bodzilla nevet.
Aztán egy illatos, harmatos tavaszi napon elkészült Bodza új kifutója. Kinyílt
ketrece ajtaja és Bodza gyanakodva tekintett a kerítés túloldalán várakozó
macskákra és kutyákra. Eltelt egy kis idő, mire billegető fülekkel kiszökdelt a
napra, belelegelt a citromfű bokorba és elégedett pofával elheveredett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Azóta szebb
lett az élet. Bodza napozott, evett, és csintalan csikóként futkározott a
kifutóban. A macskák rendszeres udvariassági látogatásokat tettek birodalmában
és együtt hódoltak a napozás örömeinek. Csak Miska álldogált bánatos pofával a
kerítés másik oldalán. Kinn rekedt a paradicsomból és a sportéletből.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">De nem
sokáig, mert több órányi közös napozás után, kerítésen innen meg túl, Miska
megkedvelte Bodzát. Valami történt, mert egyre többet keresték egymás
társaságát. Megfogja, higgyél nekem, hogy megfogja, jósolta a sötét jövőt borús
arccal a férjem. De hátha nem, és akkor Bodza szabadon élhet a kertben, nincs
korlátozva semmiben! Tegyünk egy próbát! Így hát, mint szemfüles
labdajátékosok, szoros gyűrűbe fogtuk Bodzát és az izgatottan csóváló Miskát.
Nyúlunk kiugrált a kifutójából, két lábon állva beleszimatolt a szélbe és
flegma pofával elugrált a tacskó mellett. A macskák kéretlen közönségként
követték az fejleményeket a nyúllak tetejéről. Semmi. Miska boldogan böködte a
lustán heverő Bodzát. Ez nem menekül, már nem is érdekes, sóhajtotta a tacskó
és békésen elfeküdt mellette. Még fél óráig követtük az eseményeket, amelyek
nem torkolltak véres végkifejletbe. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Így vált az
egész udvar Bodza-birodalommá, ahol önfeledten kergette a macskákat, vagy Miskát
vegzálta, míg az békésen szundikált. A teregetés valóságos sportnak számított,
ugyanis Bodza alantasan, lesből támadta a bokáimat, és átkarolva, hátsó
lábaival rugdosta. Én futottam, de ő gyorsabb volt! Hazaértünkkor együtt rohant
elénk az egész fogadóbizottság, Bodza, Miska meg a három macska. Békés időszak
volt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Végül a jóllét
vitte el, mert nagyon elhízott és egész napját a bokrok alatti szundikálással
töltötte. Ott találtunk rá egy nap, békésen elaludt, és míg búcsúzóul
végigsimogattam tömött, puha bundácskáján, megköszöntem a Teremtőnek, hogy
ilyen barátom lehetett, mint Bodza, a vérnyúl!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><o:p> </o:p></span></p>Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-50116176360719423112020-04-30T00:56:00.000-07:002020-04-30T00:56:26.341-07:00Éljen május elseje<h3 class="post-title entry-title" itemprop="name" style="background-color: white; color: #660000; font-family: Calligraffitti; font-size: 36px; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal; margin: 0px; position: relative;">
<br /></h3>
<div class="post-header" style="background-color: white; color: #999999; font-family: Cambria; font-size: 16.2px; line-height: 1.6; margin: 0px 0px 1.5em;">
<div class="post-header-line-1">
</div>
</div>
<div class="post-body entry-content" id="post-body-4994041834340297118" itemprop="description articleBody" style="background-color: white; font-family: Cambria; font-size: 17.82px; line-height: 1.4; position: relative; width: 578px;">
<div class="MsoNormal">
<img alt="Éljen május elseje! - Így vonultunk mi" height="216" src="https://www.nyugat.hu//var/improxy/bW9ya1xDbGFzc2VzXEltYWdlXFRodW1iXEZIRFBpY3R1cmU_/p2/15/p215ddb3bb67185adc9aff32fa6381f8a.jpg?m=1371503807" width="320" /><br /><br /><br />-Eeegy-kettőőőő… Eeegy-kettőőőő – szálltak kissé visszhangosan a megafonból Lánci elvtárs, a körzeti bizalmi vezényszavai. A hajnali harmat még meg sem száradt az Aranysárkányról elnevezett kocsma előtti kis park bokrain, ám a munkásosztály jelentékeny hányada szorgos tornagyakorlattal ébresztgette izmait. Borsos elvtárs ugyanis úgy találta, a május elsejei felvonulás előtt jót tesz majd a felvonulóknak egy kis bemelegítés. Ezért reggel hatra testületileg kirendelte a dolgozókat az Aranysárkány elé, majd Lánci elvtársra bízva őket, ő maga is elvonult egy kora reggeli bemelegítésre Puszi úr kocsmájába.<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Azt, hogy a friss, tavaszi hajnalban még a megafonban is kicsit reszketegnek tűntek Lánci elvtárs szavai, foghatnánk a szélre, ha fújt volna, vagy a fülekre, amik rosszul hallanak, ám az igazság az, hogy Lánci elvtárs tüdeje nem szuperált valami jól. A hivatalos verzióban az állt, hogy a háború alatt a partizánokkal harcolt, ott lőtték meg véres csetepatéban mindenre elszánt német katonák. El kell ismerni, hogy a történet szép. Csak nem igaz. A valóságban úgy volt, hogy Lesi sógornál disznóölésre gyűlt össze a család, aztán a már ittas állapotban és ehhez mérten kötekedő kedvvel érkező Láncit elvtársi minőségében csak úgy tudták leszerelni, hogy jól megverték. Valahogy megszúrta a tüdejét egy törött borda, ezért erős izgalmi állapotban egyszerűen kifulladt, elszállt belőle a szusz, ahogy az Aranysárkány törzsközönsége bölcsen megállapította, és ilyenkor csak tikogott, mint a szamaras Kis jószága eső előtt.<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Elég az hozzá, hogy a háború után keresték a jó kádereket, Lánci elvtárs meg a beteg tüdeje miatt nem szeretett dolgozni, viszont tehetségesen tudott hazudni meg kötekedni, ezért a párt kiemelte és azt mondta, jó lesz körzeti bizalminak.</div>
<div class="MsoNormal">
Lánci elvtárs szerette a munkáját és teljes odaadással végezte azt. Csiklandós izgalmat érzett, amint mellét peckesen kidüllesztve végig lejtett a főtéren, vagy beült egy fröccsre Puszi úrhoz, füle szomjasan itta az elharapott félszavakat, mindenütt leleplezésre váró szabotázst vagy egyéb pimasz összeesküvést sejtett, és boldogan fogadta Borsos elvtárs dicsérő szavait, ha újabb feljelentést nyújthatott át neki. Éberség, ez volt Lánci elvtárs vezérlő csillaga, ez vezette, mikor éjféltájt kikelve a meleg ágyból megfigyelő körútra indult, ahogy előszeretettel nevezte a maga kis portyáit. Így leplezett már le illegális disznóölést a négy gyerekes Varga családnál vagy kobozott el három kotlóst fészekaljnyi csibékkel özvegy Zatureckinétől, aki pedig a hálószobájába, pontosabban az ágya alá rejtette a szárnyasokat. Hiába.</div>
<div class="MsoNormal">
-Az éberség, elvtársak- szokta könnybe lábadt szemmel mondogatni a hatodik rum után az Aranysárkány közönségének- az a legfontosabb.</div>
<div class="MsoNormal">
Egyszer megtörtént, ami minden éber elvtárs rémálma. Hajnalban bóklászott a Fő tér egyik kis mellékutcájában, amikor gyanús mozgásra lett figyelmes. Köpcös, testes férfi lépett ki egy ház kapuján, kalapját mélyen szemébe húzva megindult a belváros felé. Lánci elvtárs szagot fogott, kis noteszébe feljegyezte a pontos címet és remekül tapadó nyersgumi talpú cipőjében nesztelenül sietett a delikvens után. Már éppen befordult a sarkon a gyanús idegen, mikor elébe kerülve hirtelen feltartóztatta és hivatása teljes tudatában felszólította, hogy igazolja magát. Kínos volt, nagyon. Ugyanis Borsos elvtárs éppen ügyeletes szeretőjétől tartott hazafelé, és nem éppen irodalmi stílusban közölte Lánci elvtárssal, mihez kezdjen az éberségével. Lánci elvtárs az izgalomtól kifulladt, hííííí, hörögte Borsos elvtárs méregtől ellilult képébe meredve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne hihegjen itt nekem, mint egy francos kísértet- vágta hátba a megyei pártitkár, mire Lánci elvtársba visszatért a szusz. Ezek után új kifejezéssel gyarapodott a körzeti bizalmi szótára.</div>
<div class="MsoNormal">
-Diszkréció- súgta Puszi úr fülébe egy-egy fárasztó nap után- az éberség édes testvére, suttogta elhaló hangon, és bedobta a hatodik pohárka rumot.<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A napot lelkes tornával köszöntő dolgozók éppen kellőképpen kimelegedtek, mikor Borsos elvtárs, megkoronázva az éhgyomorra leküldött kisüstit egy nagy karaj libazsíros kenyérrel, amit Nénnyuka, az Aranysárkány szakácsnéja kis lila hagyma szeletekkel tett vonzóbbá, megjelent az Aranysárkány ajtajában. Kedvtelve legeltette szemét a tornától kipirult munkásosztály csapzott csapatán, nagyot bólintott, látván egynémely fiatal szövőgyári munkáslány kebleinek szilaj fickándozását a színes kartonruha alatt, majd nagyvonalú intéssel így szólt.</div>
<div class="MsoNormal">
-Torna, állj!</div>
<div class="MsoNormal">
A májusi nap, ami előszeretettel csal ki szeplőket a fiatal lányok arcára, teljes erővel sütött, a Fő tér másik oldaláról vérpezsdítő munkásindulók hangját hozta a szél, amikor a menet megindult, körbe a park körül. Színes lufik repkedtek, kipirult arcok meredtek a szerény méretű dísztribünön gubbasztó elvtársakra, izmos munkás karok emelték a magasba a fő elvtársak felszalagozott képmásait és kutyavérű férfiak használták ki a hömpölygő tömeg adta lehetőségeket, és jól megmarkolászták a csinosabb elvtársnők farát. Bámész szemű úttörők lengettek színes szalagokat a fővárosból érkezett Szűcs elvtárs felé, aki napszemüvege mögé bújva kedélyesen bólogatott népére és mindenkinek meggyűlt a nyál a szájában, mert az apró Fő tér körül körbe-körbe masírozva újra meg újra elvonultak a Puszi úr által kitelepített lacikonyha előtt, ahol szemérmetlen illatfelhőben sült a kolbász és rotyogott nagy kondérban a pörkölt. Nénnyuka fehér kötényben szeletelte a jeles alkalomra sütött kenyeret, adagolta a roppanós uborkát, míg Puszi úr frissen csapolt sörrel várta a vonulásban megfáradt tömeget. Csak várta, várta. Az volt a szokás, ugyanis, hogy addig vonulnak az aprócska dísztribün előtt körbe a téren, míg a székesfővárosból leutazott fő elvtárs jelt nem ad egy kedélyes intéssel a felvonulás befejezésére.<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egészen korán reggel volt még, mikor a szolgálati Pobeda ajtaja becsapódott Szűcs elvtárs mögött, aztán jött a bőséges reggeli Puszi úrnál, hát nem csoda, hogy a monotonon zúgó indulók közepette az elvtársat elnyomta a buzgóság a dísztribünre felhurcolt kényelmes karosszékben, ami Borsos elvtárs irodájának dísze volt egyéb napokon.</div>
<div class="MsoNormal">
Szállt a dal, zengett az ének, Szűcs elvtárs nagyokat bólogatott, a brigádok éppen a tizenhetedik körüket rótták a porban vonszolt transzparensekkel és az egész kezdett rémálommá válni. Megszárad a kenyér, hümmögött Nénnyuka. Megmered a kolbász, vakarta fejét Puszi úr, míg a felvert porban fuldokló munkásosztály a lelkét is eladta volna egy nyelet hideg sörért. Borsos elvtárs, hallva az időközönként feltörő horkolást, érzékelte a problémát, de meg kell vallani, nem merte durva mozdulattal megzavarni felettese álmát. Eleinte mosolygott, aztán erősebb tapsolással igyekezett elűzni az álomtündért a tribünről, majd a huszadik kör után egyre nagyobb ijedtséggel nézte az elkeseredett arccal vonszolódó tömeget és könnyekkel a szemében imával fordult a szent Szűzhöz, ébresztené már fel az édesdeden horkoló Szűcs elvtársat.<br /></div>
<div class="MsoNormal">
És ekkor megtörtént a csoda. Éppen a Lánci elvtárs vezette szövőnők sztahanovista brigádja botladozott el a tribün előtt, mikor egyikük lufija éles hangon eldurrant. Lánci elvtárs feje lila lett, szabotázs, akarta ordítani, de az izgalomtól elment a hangja.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
-Híííííííí - rikoltotta vércsehangon, mire Szűcs elvtárs ijedtében talpra ugrott.</div>
<div class="MsoNormal">
-Éljen a nép- közölte álomittasan és két kezét feje fölé emelve integetni kezdett.</div>
<br /><div class="MsoNormal">
A tömeg megindult, boldogan és féktelenül, mint egy engedetlen folyó, és két perc sem telt belé, kiürült a tér. Ettek. </div>
<div class="MsoNormal">
Mindent belengett a pörkölt szaga, és a tribün előtt lomhán hengergett a porban egy piros lufi kipukkant darabja.</div>
</div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-74781956205899331792020-03-03T05:22:00.001-08:002020-03-03T05:24:48.580-08:00Hófehérke munkát keres –mese felnőtteknek <img alt="Képtalálatok a következőre: hófehérke" height="165" src="https://www.joy.hu/data/cikk/118/118509.775x400.jpg" width="320" /><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Alig telt el két év a mesebeli lagzi után, Hófehérkének
elege lett a királyfiból. Az még<br />
hagyján, hogy szájszaga volt és kibírhatatlanul horkolt, de az már idegesítően
hatott, hogy<br />
állandóan szerteszét hagyta a koronáját és mindig idegen hercegnők után
koslatott. Hófehérke<br />
legalábbis az utolsó percig azt hitte. Aztán egy szép napon hirtelen betoppant
az istállóba és<br />
félreérthetetlen helyzetben találta élete párját a lovászfiúval.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Hófehérke nem csinált nagy cirkuszt, csendben rágyújtatta egy kósza sárkánnyal
a csélcsap királyfira<br />
és szerelmére az istállót. Később zaciba vágta a koronáját, összecsomagolta pár
hintónyi<br />
ruháját, fátylát és cipellőjét, majd az első fapados járattal elutazott.<br />
Hogyhogy hova? Természetesen a törpékhez. Látni akarta őket és a helyet, ahol
egykor<br />
élt, hajdani kis lakótársait, akikkel annyi vidám napot töltött. Ám hiába
kereste barátait, az<br />
ismerős tisztáson négysávos út terpeszkedett, s a kis ház helyén
bevásárlóközpont épült.<br />
A biztonsági őr, aki elmondása szerint régebben apja udvarában vadászként
szolgált és<br />
valahonnan ismerősnek tűnt számára, elmondta neki, hogy a bányát privatizálták,
a törpéket<br />
elbocsátották, ezért kénytelenek voltak profilt váltani.<br />
A kis Kuka például sikeres logopédus szakrendelést vezet, Szundi egy matrac
boltot<br />
üzemeltet, Morgó pedig megtért kispapnak. Egy pénzbehajtó társaság főnöke lett
a jó<br />
Szende, Tudor meg egy sikeres vállalkozást visz, ahol gazdag megrendelők
elhízott macskáit<br />
tanítják egerészni. Vidor szépen prosperáló temetkezési vállalkozóként ért
révbe, míg<br />
Hapci fröccsöntő üzemet nyitott. A gonosz mostoha először szépségszalont
üzemeltetett a<br />
környéken, majd átvette egy nagybani gyümölcs lerakat vezetését. Ez elég jól
ment neki, mert<br />
ősztől összeállt egy hajléktalan sárkánnyal és télen sült almával bizniszeztek.<br />
A hírek elkeserítették Hófehérkét. Hova forduljon, mihez kezdjen? Hol találna
magának<br />
becsületes munkát?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Végig gondolta magában, mi az, amihez ért. Eszébe jutottak az áttáncolt, vidám
esték a<br />
törpékkel és jelentkezett egy hirdetésre, ahol táncos lányokat kerestek egy
közeli bárba. Ám a<br />
tulajdonos, miután jó alaposan végigmustrálta Hófehérkét, kijelentette, hogy
túlkoros ehhez a<br />
munkához, legfeljebb vécés néninek veheti fel négy órában bejelentve.<br />
A következő álláshirdetés, amire jelentkezett szakácsnőt keresett egy olcsó
kifőzdébe. A<br />
kínai tulajdonos próbára tette Hófehérke főzőtudományát, ám mivel nem vagy csak
alig tudta<br />
megkülönböztetni egymástól a szecsuani és a pekingi csirkét, nem alkalmazta.<br />
A sors gyönyörű hanggal áldotta meg Hófehérkét, ezért boldogan jelentkezett a
híres<br />
tehetségkutató műsorba. Egészen a második válogatásig jutott, ám mivel nem volt
hajlandó<br />
intim szolgáltatásokat nyújtani a kopasz, lábszagú producernek, kiszavazták.<br />
Ám Hófehérke nem esett kétségbe. Eszébe jutott, milyen ügyesen varrogatta a
törpék szakadt<br />
ruhácskáit, ezért felkeresett egy szabóságot és felajánlotta szolgáltatásait:
gombfelvarrás,<br />
foltozás, stoppolás. A tulajdonos sírógörcsöt kapott, mikor meghallotta
ajánlatát, és elmondta,<br />
kizárólag egy megrendelése volt a múlt hónapban, ezért holnaptól már ki sem
nyit.<br />
Mit tegyek, töprengett Hófehérke, majd elszántan benyitott egy óvodába, ahol a
kapun kis<br />
cetli hirdette, munkaerő felvétel itt. Milyen jó lesz a sok apróság között,
táncoltatja, nevelgeti<br />
őket, pont úgy, mint a törpéket. Ám öröme korai volt, ugyanis nem ismerte a
Montessori<br />
óvodapedagógia alapjait sem, így érzékeny búcsút vettek tőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Hazafelé bandukolt nagy búsan, mikor meglátott egy hirdetést, ahol lányokat
kerestek<br />
filmforgatáshoz. Hófehérke soha életében nem forgatott filmet, így aztán bátran
jelentkezett.<br />
Nem bánta meg. Így kezdődött mesébe illő filmes karrierje. Azóta Hókefélke
művésznéven<br />
befutott pornósztár lett és mesés felnőtt filmeket forgat egy ismert
producerrel.<o:p></o:p></div>
<br />Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-9287356578865411102020-02-14T07:53:00.001-08:002020-02-14T07:53:20.064-08:00Holnap (T.J. emlékére)<br />
<h3 style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></h3>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Amint a döcögősen
felhúzott vasredőny a helyére csusszant, a kis üzletet elöntötte a napfény.
Minden áldott reggel, pontban kilenckor elfordította a kulcsot a zárban és
belépett birodalmába. Jobbra, az L alakú pult üveg tárlóiban bizományba átvett
órák sorakoztak piros bársonyon. A pult folytatásaként következtek az ékszerek
tárlói, majd a javításra átvett órák és ékszerek kis fiókjai. A bal sarokban
nehéz órás asztal terpeszkedett, öblében bőrkötény, a javításra szánt ékszerek
reszelékének összegyűjtésére. Mellette a falon polcok, reszelőkkel, fogókkal,
éles fényű lámpával és sok-sok dobozzal.<u1:p></u1:p> Minden a helyén!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">A hátsó helyiségben
fogasra akasztotta kabátját, magára vette barna köpenyét, akkurátusan kezet
mosott és munkához látott. A fali széfből kipakolta és átnézte az árut, fiókja
megfelelő fakkjaiba csúsztatta a javításra beadott tárgyakat, majd gondosan
letörölte a pult üveglapjait. Helyükre kerültek az órák, az ékszerek,
megtisztítva ragyogtak a kis falikarok és fél tízkor megszólalt az ajtó fölötti
kis csengő, jelezve, vevő érkezett.<u1:p></u1:p><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Mélységes boldogság és
hála öntötte el ilyenkor. Hála az állandóságért, a holnapba vetett hitért, az
erejéért, amivel lám, hetvenen jóval felül, még mindig itt lehet a saját
boltjában. Szükség van rá, a tudására és tapasztalatára, helye van az
elöljáróságon, a templomban és az otthonában. És igen, helye van a temetőben. <u1:p></u1:p><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Mikor alig tíz évesen, apja
kezét fogva, először csodálkozott rá a sarki öreg órás szerszámaira, mindig
tiszta kicsi boltjára, az órák, számára úgy tűnt, halk beszélgetésére a
tárlókban, rögtön tudta, megtalálta a hivatását. Attól fogva minden szabad
idejében ott csellengett az órás körül és amint iskoláit bevégezte, felcsapott
órástanulónak. Apja addigra nem élt, anyja egyezett meg mesterével, ő meg kezet
adott rá. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Kezdődött a hajnali takarításokkal, a befűtéssel a mindig kormozó kis
kályhába, majd a szerszámok kikészítésével. Úgy tűnt, soha be nem telik lelke
az órák érintésének gyönyörűségével. Tokjuk hideg eleganciája, a mutatók kecsessége,
hangjuk finom muzsikája elbűvölte. Mohón szimatolta a karórák bőrszíjának
jellegzetes szagát, simogatta a zsebórák zománcos díszeit. Szerkezetük
precízsége ámulatba ejtette fiatal lelkét és belső hitvallása lett, az óra a
holnapot mutatja, a jövőt. A múló időt elegánsan utasítja maga mögé, és amint a
mutatók két karja szerelmesen kergetőzik, ketyegő nászukból holnap születik.
Holnap. A maga titokzatosságával, a lehetőségeivel és esélyeivel. A holnap
mindig egy új esély. Életre. Halálra.<u1:p></u1:p><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Öreg mestere türelmével
sokszor ellenkezett magában, mikor utasítására elromlott alkatrészt javítgatva
eltelt a délelőtt, s már esteledett, mire a beteg órát összerakta. Minek
kínlódni az alkatrész javításával, mikor kihúzva a fiókot, ott az új,
méltatlankodott fiatalos tüze. Beteg órának mondta az öreg a javításra vagy
kidobásra váró időmérőket, s ő ezeken gyakorolhatott, hallgatva a csendes
utasításokat, ellesve a fogásokat és megtanulva az egyik igazságot, minden
javítható. És valóban, vizsgáin sikerült bizonyítania, nemcsak újból lehet
alkotni, a régi is megbecsülhető, javítható.<u1:p></u1:p><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Aztán nyakába vette a
világot. Európa majd minden fővárosában dolgozott, nézelődött, figyelt,
kereskedett. Lopta a mesterséget. Látott pazar fényben villogó, tündöklő
üzleteket, állt járdán kuporgó vándor ékszerész pokróca mellett, aki hozott
ezüstpénzekből kanyarított gyűrűt. Hallott krachokról és gyors
meggazdagodásokról, és madarat lehetett volna fogatni vele, mikor sikerült
üzletet bérelnie szülővárosában, visszatérte után nem sokkal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Az üzletem, mondta a
barna szemű, nevető szájú lánynak, aki nemsokára a felesége lett és mire
megszületett első gyermekük, az üzlet tulajdonosa lett. Közben kitanulta az
ékszerek titkait, hány fokon engedelmeskedik az arany, milyen drágakövek kelnek
életre ezüstbe foglalva és mit üzen a smaragd tüze, egy kecses női függőben. Nemzedékeknek
dolgozott nagy alázattal, nála készültek a karikagyűrűk, később egy szép, míves
ékszer az első gyermek születésére, majd a keresztelő pohár következett.
Elröppent megint pár év és már az elsőáldozásra készülődő gyermek finom
medálját készítette aprólékos gonddal. Évtizedek röppentek észrevétlen, és ő
egyre gazdagodó tudással és alázattal görnyedt a munkaasztal fölé. Ám maradt az
órák, a holnap szerelmese, és mikor egy-egy tanulónak a hajszálrugó
kecsességéről beszélt, könnyes lett a szeme.<u1:p></u1:p> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">A nagy háborúban végig Angyal
őrizte. Mert mivel magyarázható, hogy társaival felderítésre indulva, csak ő
tért vissza, szinte sértetlenül, míg a többieket gránát vágta, srapnell szaggatta.
Keze, szeme, legfőbb munkaeszközei épen várták, hogy lecsengjenek a pusztulás
évei, és ő újra birtokba vegye a holnapot.<u1:p></u1:p> Közben elzúgott a feje
fölött a történelem. Impériumváltás és a kis boltot is majdnem elveszítette. De
az új városvezetés zöme is a kliensei közé tartozott. A munka, az minden
nyelven munka, vonogatta a vállát és rendületlenül helytállt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">És újra a termékeny évek
következtek! Sosem látott ívek, meglepő formák kerültek ki a keze alól. Becsületességének,
precíz munkáinak messze híre kelt. És a régi kuncsaftok mellett újak is
látogatták szép számmal. És közben csendben megöregedett. A gyereke felnőtt és
a mosolygós, ősz hajú asszony is kiköltözött a temetőbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Az új háború árnyékot vetett
öregségére. Háta meggörbült, érzékei tompult vakságát nehezen viselte,
nagyítója szinte le sem került a szeméről. De dolgozott rendületlenül, kis
boltja forgalma sosem látott ütemben nőtt, most, mikor javítani a régit
mérhetetlen tőke volt. Öreges csoszogásához órát állítottak a szomszéd boltok,
ha pontban kilenckor felzörgött a vasredőny. Amint a front átvonult a városon,
sok boltban fel sem húzták a redőnyöket, ám ő el sem tudta képzelni a napot
munka nélkül.<u1:p></u1:p><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Mint ma is. Kis
páncélszekrényében óvatosan elrendezte a bizományba eltett órákat, és gondosan
átnézte az elszámolást. Stimmel, bólintott öreges motyogással, és gyengéden
megsimogatta kedvencét, egy Philipp Patek-et. Eleinte nem hallotta meg a
gajdolást, amint a részeg katonák sorra rugdosták a szomszéd boltok
vasredőnyeit. Csak a csilingelésre csoszogott elő és nézett ámulva a három
katonára. Érdeklődve, udvariasan hajolt pultja mögött feléjük és már az első
ütéstől elszédült. Nagyítója lerepült szeméről, míg négykézláb próbálta védeni
áruját, két katona nevetgélve seperte a pultból sapkájába az ékszereket.<u1:p></u1:p><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Császi, jeszty?</span></i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"> Társuk
újra ütött, ekkor elzuhant. Lassan öntötte el a vér az arcát, csodálkozva
nézte, amint kis buborékokat vet a szája, ahogy szólni próbált. Két másik
katona lépett be, egyikük beverte pisztolyával a pult üvegét és mohón turkált
az órák között. Felkönyökölt és mondani akarta, hogy ezek itt finom
szerkezetek, ne dobálják őket, de csak véres nyál folyt a szájából. Csak
pihegett és nézte az arca előtt toporgó sáros csizmákat, rajtuk Ázsia minden
mocska.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megbékélt, a földön feküdve még érzékelte,
amint vékony, öreg ujjain bakancsos láb tapos.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">A lövést akkor kapta a fejébe,
mikor az órákat kezdték összeszedni a páncélszekrényből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-42866820443577289842019-10-21T11:10:00.003-07:002019-10-21T11:10:24.506-07:00Ecetvirág<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><img alt="Képtalálat a következőre: „1956”" height="214" src="https://hirado.cms.mtv.hu/wp-content/uploads/sites/7/2016/10/F__MU19561023010.jpg" width="320" /></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Kis buborékokat fújt a házmester lánya a harmadik emeleti gangról. Csorba bögrébe szappanlevet kevert és masnis copfjait hátra vetve mélyen kihajolt a korláton. Remegő kék, arany és rózsaszín felhők libegtek a fénylő októberi égre, majd rövid keringés után szétpukkantak a bérház mocskos kövén.</span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-De szépek, istenem, ugye adsz még szappant, Emília - fordult hamiskás mosollyal a vesszőfotelben lehunyt szemmel üldögélő lány felé. Az szó nélkül felállt, majd jobb kezével botjára támaszkodva belépett az ajtón és kisvártatva kis szappandarabot dobott a bögrébe.</span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Emília gyereknek is fakó volt és jelentéktelen, elnagyolt vonásain sokat merengett az anyja, mikor sérülése után az ágya mellett ült. Hét éves volt, mikor Budapest ostrománál egy repesz majdnem leszakította a lábát. -Ha megmarad, sánta lesz,-mondta az amerikai katonaorvos, aki műtötte. Mosolygott és csokoládét adott neki. Emília csak titokban sírt.</span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">A hegek sokáig fájtak, esténként félénken simogatta a lilás, harapásszerű sebeket a combján. Magányos volt. Mosolya keserű és elnéző, amint a fal mellett állva, vágyakozva nézte az ugróiskolás lányokat. -Egyen kettő, négyre, ötre - szálltak a copfok és a lófarkak, keményen csattantak a bőrtalpú cipők. Szikrázott a lányok szeme és mosolyuk harapós volt.Hamar kimarták maguk közül a sántát. Már kamaszodott, mikor a szomszéd házból egy fiú Ecetvirágnak nevezte el. Ezen sokat sírt. Ecetvirág, forgatta a szót. Savanyú, de mégis virág.</span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Mint az élet- sóhajtotta az anyja, lódenjét igazgatva a tükör előtt. -Ne engedj be senkit és zárd el a gázt a leves alatt -mondta, és indult a gyárba. A szomszéd ajtó is nyílt, nevetgélő lánycsapat csapódott ki rajta. A függöny mögül leste őket. Magas sarkú cipőik kényesen kopogtak, lófarkuk lengett és látta, amint a lépcsőház előtt fiúk várnak rájuk. Emília, mondogatta magának a tükörbe nézve, míg szőke haját fésülte. Emi, Lia. Ecetvirág. Nincs barátom, gondolta, míg homlokát a párás, hideg ablaküvegnek támasztva az utcát nézte. A lányokra gondolt és a fiúra a szomszédból.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">A szőke lány volt, a szomszédból, akit aznap este hazahoztak. A gangon állt a hírekre éhes többi lakóval, és látta, amint lepedőbe csavart testét átemelik és az udvari padra teszik. Nagy vérvirágok nyíltak a lepedőn, és a szőke lány harisnyája is véres volt. És szakadt. Fél lábáról hiányzott a cipő és amint fentről a gangról, jól megfigyelhette, hiányzott a fél arca is.</span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"> -Lőttek ezek a szemetek- bőgte a szomszéd fiú, a lány vérmocskos kezét szorongatva, és átkozódva felnézett az égre. Valahol lövés hallatszott. Megremegtek a falak, ő ijedten a korlátba kapaszkodott. Bevonultak a tankok. Október huszonnegyedike volt.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">A házban gyorsan megszervezték az ellenállást. Palackokat gyűjtögettek pincéből, kocsmából, és felhasogatták az otthoni lepedőkészletet. A padláson gyűltek össze, néha a gangon, ha nem esett, és fáskosárban hordták az üvegeket. A fiú, a szomszéd házból, lányokat is hozott, ismeretleneket is, és egy napon, mikor ő is bebicegett és félénken megkérdezte, nem segíthet e a palackok megtöltésében, csak legyintett és elmosolyodott.</span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Gyere csak, Ecetvirág, tedd hasznossá magad- mondta és benzinszagú kezével megsimogatta az arcát. Otthon nekiállt és anyja minden paradicsomleves üvegét kiöntötte, feltúrta szegényes spájzuk minden zugát, majd kosárba gyűjtötte a zsákmányt. Két napig alig aludt, anyja kétségbeesett próbálkozásait, hogy visszatartsa, mosolyogva tűrte, aztán megölelte.</span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Most élek- súgta a fülébe és a földön húzva a kosarat, elbotorkált a folyosón. </span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">A harmadik napon a kapualjban állt és dobogó szívvel leste, mikor ér vissza a szomszéd fiú, mikor a sarkon nehézkésen lavírozva befordult egy tank. Lassan araszolt, láthatóan bizonytalanul, majd megállt. Ekkor sapkás lányalak rontott ki egy kapu alól és rikoltva eldobott egy égő üveget. Az nagyot pukkanva esett a tank mellé, de nem tett benne kárt. Újabb alak rohant ki, majd egészen közel osonva, lángba borította a tankot. Lövések csattantak keményen, majd minden elcsendesedett. Füst szállt az utca romjai fölött és ő sápadtan, lihegve nézte a képet. </span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Robbanás hallatszott. A légnyomás a falhoz vágta és kirepítette az utcára. Arra eszmélt, hogy egy katona pofozgatja az arcát. Oroszul szól hozzá, a szeme valószínűtlenül kék, kormos arcából világítanak a fogai és harckocsizó sapkája alól vér szivárog a füléből. Nagyon hangos volt és kába. Por köhögtette őket és fűst. A tank pattogva égett. <strong>Ggye, ggye, ggye</strong> makogta egyfolytában a katona, még akkor is, mikor ő nehézkésen feltápászkodva kézen fogta, és bebotorkáltak az ajtójukon. Az ágyára ültette, szájára szorított újjal intve csendre és kilesve a tépett redőny alatt még látta, amint a szomszéd fiú és társai sorra lövik az égett tankból kikászálódó katonákat. Pak-pak-pak, pattogtak a lövések, és neki eszébe jutott a jégverés, amit egyszer nagyanyja szőlőjében élt át. </span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Jégverés, gondolta magában szórakozottan és hideg ujjaival megcirógatta a katona kormos arcát. Nemsokára elment az áram. Kinn lövések dörögtek. Kis csonka gyertyát gyújtott és annak lángjánál nézte, amint Anatolij Kuzmin derékig levetkőzve megmosakszik a hideg fürdőszobában. Fél arcára rászáradt a vér. Teste fényes volt, izzadt. Felállt a szennyesládáról és odabicegett hozzá. Tiszta törülközővel végig dörgölte a hátát, majd ráhajtotta arcát kipirult bőrére. Olyan szaga volt, mint a földnek, eső után. Jégeső, gondolta, míg a katona ölelte és ő megriadva tűrte, hogy testét szaggassa a nem ismert erő. Aztán szalonnát ettek a sötétben, meg hordós káposztát. <strong>Kápusztá</strong>, mondta Anatolij Kuzmin, és teli szájjal nevettek. <strong>Ámília</strong>, mondta később elkomolyodva a katona, és ujjaival végigcirógatta a combján kéklő hegeket. Ecetvirág, suttogta ő, és belesimította az arcát a férfi kezébe. Kinn lőttek. Haldoklott a világ.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Tíz napon át éltek káposztán meg szalonnán. Tíz napon át ölelték egymást az ágyúk szakadatlan dörgése között. Tíz napon át mesélt Anatolij Kuzmin érthetetlen nyelvén, míg ő félig lehunyt szemmel figyelte, hogyan táncolnak a házak a tűzesőben. Végül elfogyott a kenyér. </span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">- Asszonyok, kinyitottak a pékségek, -kiabált fel a házmesterné egy napon, és ő csókkal búcsúzott Anatolij Kuzmintól, majd gondosan rázárta az ajtót, mielőtt kibotorkált a kapun.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span></div>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Kinn sütött a nap. A romok között, a porban emberek botladoztak. A fákon megfeketedett testeket himbált a szél és a kormos falak az égre mutattak. Bot nélkül nehezen járt, egy fémdarabot piszkált ki a romok közül, arra támaszkodott. A sor hosszú volt a pékségnél, hátát falnak vetve nézte az eget. Mosolygott. Hirtelen pattogás hallatszott, sikoltozás. Por táncolt a lábai körül. Ütést érzett az arcán, és nem értette. Vérvörös, nagy virágok nyíltak körülötte, benne. Ecetvirág, suttogta Anatolij Kuzmin. Hol vagy, volt az utolsó gondolata, majd szelíden lecsúszott a fal tövébe.</span>Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-83197915271889046742019-09-02T04:56:00.001-07:002019-09-02T04:56:21.612-07:00Ajándék<div style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif;">Az egész egy félreértéssel indult. </span></div>
<div style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif;">Aznap délután nyugdíjasklubba vittem a nagyanyámat. Ezek olyan kéthetente ismétlődő kis szeánszok, mikor kirajzanak otthonról a még mozgásképes, közös örömre nyitott öregek. Előkerül a dzsörzé kis kosztüm meg a zsabós blúz a naftalinból, az urak délelőtt bokszba mártott kefével csiszatolják fényesre nyikorgó bőrcipőiket, a hölgyek kis inas nyakán lilában játszik a pitypang frizura (jaj, Rózsikám, kicsit sok ment a hamvasítóból) és diszkrét rúzst maszatolnak a szájukra. Nagyanyám ilyenkor csepp Molnar Moser-t is ken a füle mögé. Parfümöt? Isten ments, fiam, azt csak a kurvák használnak, csippent a szemével hamiskásan. És tudja, mit beszél, a házuk mellett lakott egy öreg kupleros madám. </span></div>
<div style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif;">Szóval ilyenkor eszegetnek régi receptek szerint sütött finomságokat, és előkerül a bor is, demizsonban, az öreg gavallérok jóvoltából, aztán táncba és nótázásba fullad a hepaj, de ilyenkor én már ott vagyok a nagyiért, mert ő nem szereti, ha eldurvulnak a dolgok. A múltkor is azon tört ki a balhé, kinek került többe a fogsora, és hat-e az apai örökség árába kerülő mágneses lepedő. De igazi szerelmek is születtek itt már, a valaha iskolai portásként dolgozó Sándor bá tíz évig imádta titkon az ugyanott konyhásként dolgozó Pannikát, aztán csak itt, a nyugdíjas klubban teljesedett ki a szerelmük, igaz addigra már majdnem mázsásra hízott Pannika, de az ura epekedő pillantásokkal lesi mind a mai napig az ő imádottját. </span></div>
<div style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif;">Mikor nagyival benyitottunk, éppen egy izgatott összeesküvés kellős közepébe cseppentünk. Jó, hogy jösztök, sietett elénk nagyanyám mindig csinos barátnéja, Ibike. Azon vitázunk, ki köszöntse fel B. bácsit, pislogott rám reménykedve. Na, nem! B. bácsinak, mióta új fogai vannak (protkó), állandó kommunikációs ingere támad, ha mozgást érzékel úgy tíz méteres körzetben. B. bácsi levente volt a háborúban, majd a tanácsházán dolgozott nyugdíjig és megszokta, hogy rengeteg emberrel beszélhetett nap mint nap. Hatvan éves kora óta romlik a szeme, most nyolcvan és alig lát, de a beszélőkéje a régi. Ami azt jelenti, hogy egyszerű köszönés után karon kapja a gyanútlan delikvenst és legkevesebb harminc percig szórakoztatja vég nélküli kalandjaival a tanácsháza hétköznapjaiból. Tulajdonképpen, kezdi bizalmasan közel hajolva, fogait csattogtatva és megragadva az ártatlan áldozatot, és akkor már nincs menekvés. Ráadásul B. bácsi kedvence minden, ami fokhagymás, meséli is, hogy reggelente három gerezd fokhagymát is rádörgöl a pirítósra, ezért érte meg ezt a szép kort. Harminc perc egy fokhagymás aurában a tanácsházával, mit mondjak. Fiacskám, kérlek, most nyolcvan éves, nézett rám könyörögve nagyanyám, Ibike meg vagy húsz elcsigázott nyugdíjas. Beadtam a derekam. Nem bánom, essünk túl rajta, ide azt a csokrétát. Összeállt az alkalmi kórus, elénekelték B. bácsi kedvenc nótáját, én meg ékes szavakkal felköszöntöttem a könnyeivel küszködő ünnepeltet. Kis kopasz fején veríték csillogott, nyakkendője félre csúszott és nagyokat nyelve igyekezett vissza fogni könnyeit. Amint visszanyerte önuralmát cuppanós puszival és férfias kézfogással pecsételtük meg a köszöntést, majd egészen közel hajolva, göcsörtös ujjaival végig simogatta arcomat, nem látok, nem látok, motyogta, majd meglepetten felkiáltott, te Jani vagy, a Jolánka unokája, igaz? Ilyen szép ajándékot adtál nekem, dünnyögte meghatódva. Tulajdonképpen régóta szerettem volna elmesélni neked, kezdte, majd bizalmasan megragadva könyökömet egy közeli asztal felé vonszolt. </span></div>
<div style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif;">Viszonylag könnyen megúsztam, B. bácsi túlságosan meghatódott a tényen, hogy tőlem ajándékot kapott, én meg meghagytam őt ebben a hitében. Cserében meghallgattam, csöpp fokhagymás bukéval, miként várták a pártitkárt május elsején a felvonulásra és milyen színű bugyija volt Rózsikának, a takarítónőnek. A buli fergetegesre sikeredett, a bor is elfogyott, megtáncoltatták az ünnepeltet, aki majdnem rosszul lett, mert elfelejtette bevenni a szívgyógyszerét, és én szerencsésen el is feledkeztem az egészről. Egészen a születésnapomig.</span></div>
<div style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif;">Akkor ősszel töltöttem a húszat, a család meg vagy két héttel hamarabb elkezdte a pusmogást és a szervezkedést. Én kiegyeztem volna egy kocsmázós estben a haverokkal, de rájuk hagytam, a nagyi imád meglepetést szerezni. Ám azon még ő is meglepődött, mikor a nagy napon csengetés után B. bácsi állt az ajtóban, talpig ünneplőben, kezében kis ajándékcsomag. Az ajándékot illik viszonozni, nézett rám szigorúan, aztán mire felocsúdtunk, el is botorkált, kinn már dudált a türelmetlen rokon. Bontsd már ki, unszolt a nagyi, B. bácsiról tudva lévő, hogy kő gazdag, és egy keresztgyereke gondozza. Talán egy arany óra vagy valami szép ékszer, repesett a családom. </span></div>
<div style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif;">A barna cipős dobozból gondosan újságpapírba csomagolva előkerült a legrondább porcelán giccs, amit valaha láttam. Egy idióta arcú kislány zöldpettyes ruhában fejét fogva rémülten figyeli, amint egy dinnye nagyságú katica mászik a szoknyáján. Valaha a tanácsháza hivatalát volt hivatva díszíteni ez a kis remekmű. Ez aztán az esztétikai élmény, vihogott a húgom, legalább a légyszart letörölhette volna róla, dohogott a nagyi és indult vele a kuka felé. De én nem engedtem kidobni. Arra gondoltam, ha kidobom, meghal az öreg fószer, a kedves B. bácsi, és oda a jó kis fokhagyma szagú sztorik tárháza. Hülyeség, tudom, de én akkor így hittem. A rémületes külsejű kislány katicástul beköltözött a szobámba, és a könyvespolcon dekkolt két éven át. Egyszer a szomszéd néni unokáját ijesztgettem vele. Sikeresen. A kislány három hónapig dadogott.</span></div>
<div style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif;">Aztán festéshez készülődtünk, persze nagyanyám akart pakolni, úgyis mindig izgatta, milyen kincseket őrzök a szobámban. Sámlira állva szedegette le a könyveimet, mikor nagyot koppanva lerepült a katicás kislány. Csak a feje tört le, begurult az ágy alá, meg a szoknyájából egy darab. Megragasztom, suttogta nagyanyám könnyes szemmel. Minek, legyintettem, kukába vele. </span></div>
<div style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif;">Két nap múlva Ibike csöngetett. Gyászjelentést hozott. B. bácsi nem sokat szenvedett, agyvérzéssel fordult le a székről. Aránylag sokan ácsorogtunk a temetésen, a nyugdíjas barátok teljes létszámban megjelentek. Szelíden sütött az őszi nap, és egy reszkető fejű szaktárs B. bácsi tanácsházi érdemeit méltatta. Aztán eltemettük. Sírja fölött fáradt katica mászkált a bágyadt virágokon és enyhe fokhagyma szagot kavart a szél.</span></div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-24737399983881820742019-03-05T06:35:00.000-08:002019-03-05T06:35:16.401-08:00Tavasz, bodobácsok, fiú kékben <br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><img alt="Képtalálat a következÅre: âbodobácsokâ" height="213" src="http://www.termeszettar.hu/anyagok/verkoltbodob/b009.jpg" width="320" /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Az első tavaszi nap. Mennyire vártuk már! Te, én, a
borzas galambok a sarki háztetőn, a<br />
hajléktalan, a bodobácsok a bokrok alatt a téren, és a fiú kékben.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><br />
A fiú úgy kilenc-tíz éves forma lehet, szelíd, pecsenyés arcú gyerek, olyan,
aki tornaórán<br />
utolsóként liheg be futás után, és két szalámis zsömlét is bevág szünetben,
vasárnap meg<br />
repetázik a rántott húsból. A fiú kékben türelmes és kitartó, nagyjából tíz
percen át nézem<br />
és gondolkodom azon, mit szedegethet a bokrok alól a kis parkban. Lehajlik,
levelek közt<br />
kotorász, majd vértolulásos arccal felemelkedve valamit piszmog. Találgatom,
virág még<br />
nincs, szinte fagyos a föld a kegyetlenül hosszúra nyúlt tél után. Talán
kavicsot gyűjt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Közelebb lépek.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><br />
Nem. Kezében tű, amin piros hátú bodobácsok tekeregnek néma kínban egy cérnára<br />
felfűzve. Kis bogárteremtményei istennek, kik feléledve az első napsugaraktól
talán napozni<br />
indultak. Ki a fényre, a levelek nyirkos hidege alól. Nem találkoznak katicával,
sem aranyos<br />
futrinkával, bogártestvéreik talán még alszanak. Ők fényre vágynak, melegre.<br />
Helyette a halál vár rájuk. Kékben.<o:p></o:p></span></div>
<br />Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-1163590674716004312019-02-28T06:20:00.002-08:002021-08-05T02:16:54.571-07:00Tóth Tihamér és a lakat<h3 class="post-title entry-title" itemprop="name" style="background-color: white; color: #660000; font-family: Calligraffitti; font-size: 36px; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal; margin: 0px; position: relative;">
<br /></h3>
<div class="post-header" style="background-color: white; color: #999999; font-family: Cambria; font-size: 16.2px; line-height: 1.6; margin: 0px 0px 1.5em;">
<div class="post-header-line-1">
</div>
</div>
<div class="post-body entry-content" id="post-body-576887770433684012" itemprop="description articleBody" style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px; line-height: 1.4; position: relative; width: 578px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9_vZT8mm-Dee2pRbIyUjCbZIEoygHXWUuAngROuhyphenhyphenFMJot2TpTFvfpGi7iaLRSCb4adDAAtd9lJP9SDetAsByMQpjn8B214PZIqRwt4lT0UAbz9UMc_7e3sWjWfvNk4EoYo_3Ey5CRXPR/s1600/1270398780.jpg" style="color: #6699cc; text-decoration-line: none;"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5560678454109032578" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9_vZT8mm-Dee2pRbIyUjCbZIEoygHXWUuAngROuhyphenhyphenFMJot2TpTFvfpGi7iaLRSCb4adDAAtd9lJP9SDetAsByMQpjn8B214PZIqRwt4lT0UAbz9UMc_7e3sWjWfvNk4EoYo_3Ey5CRXPR/s320/1270398780.jpg" style="border: none; cursor: pointer; display: block; height: 128px; margin: 0px auto 10px; position: relative; text-align: center; width: 170px;" /></a><br /><br /><br />Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a különleges napok kivételes reggelekkel indulnak, revideálnia kell az elképzelést. Mert az a reggel úgy indult, hogy semmi nem utalt a nap különleges mivoltára. A konflislovak ugyanolyan unott pofával csattogtatták patkóikat a váradi utcákon, a rikkancsok szintúgy ordibálták a reggeli híreket, mint egyébként.<br />Tóth Tihamér, mikor munkába indult, nem sejtette, hogy a mai nappal bevonul neve a városi legendáriumba. Hősünk, szigorúan csak ideiglenesen, szögre akasztotta hegedűjét, ugyanis az aggasztó gazdasági viszonyok okán jegelte komolyzenei karrierjét, és segédi minőségben ugyan, de felvétetett Klein úr rövidáru és aprócikk boltjába. </div><div class="post-body entry-content" id="post-body-576887770433684012" itemprop="description articleBody" style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px; line-height: 1.4; position: relative; width: 578px;">Oh, az a bolt a váradi Fő utcán! Minőségben és kiszolgálásban a legprecízebb, hajlongott Klein úr a vevők előtt, és meg kell hagynunk, igaza volt. Egyébként Klein úr sokkal később sajnálatos módon nem tért haza egy rosszemlékű megsemmisítő táborból, ellenben nagyobbik fia, Kiss elvtársként sikeresen keserítette meg a későbbiekben, a nagyváradi iparosok életét. De ne kalandozzunk el ilyen távolra az időben.<br />Klein úr harmadmagával vezetgette üzletének kis csolnakát az élet viharos tengerén, s nem mondhatni, hogy meggondolatlanul választott munkatársakat maga mellé. Mert a két kisasszony, ki munkájával segítette, felettébb nem volt egyforma. Nem ám, mert Léni kisasszony, bár orcájának formája kissé szétfőtt krumplira emlékeztetett, nyaktól lefelé szerfelett ingerlő idomokkal lett megáldva a teremtőtől. Olyannyira, hogy mikor kellőképpen szűk szoknyájában telt idomain a bolti létrán billegett, mintegy varázsütésre férfi érdeklődők serege óhajtott vásárlásba bonyolódni, ami lássuk be, nem egy kis áldozat az említett urak részéről, tekintve, hogy nem könnyű eligazodni a különböző fodrok, zsabók és szalagok tömkelegében.<br />Ellenben Zsazsa kisnagysád kimerítette az elöl deszka hátul léc fogalmát, ám duzzadt, kissé nedves ajkai olyan, de olyan színben pompáztak (laque rouge Rivoire), mit bármely germensdorfi cseresznye megirigyelhetett volna. És nefelejcs szemeiről akkor még szó sem esett. Aztán meg úgy tudott számolni a kisasszony, hogy öröm volt hallgatni, pláne mikor cseresznye ajkai közül bájos szendeséggel kinyújtott nyelvecskéjével belenyalt a tintaceruzába, ártatlan tekintetet vetve hősünkre. </div><div class="post-body entry-content" id="post-body-576887770433684012" itemprop="description articleBody" style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px; line-height: 1.4; position: relative; width: 578px;">Ilyen és ehhez hasonló kalandokba bonyolódott ő a kisasszonyokkal, és ezen a reggelen is elandalodva gondolt a rá váró hosszú nap izgalmaira, mikor a bolt elé érve meglátta Klein urat a kisasszonyokkal, amint a lehúzott vasredőny előtt várakoznak. Őreá.<br />A nyitás. Oh, a reggeli nyitás, mint szentség szerepelt Klein úr üzletpolitikájában. Talán Dávid érezhette ezt az erőt, ezt a magabiztos eleganciát, mellyel ez a kis ember minden reggel fontoskodva körülnézett és megforgatta a kulcsot a vasredőnyt lezáró méretes lakatban, megmutatva ezzel a világnak és nem utolsó sorban a konkurenciának (Szávay és T.-sa Méteráru), hogy kicsiny a boltja, de prosperál. Ez a rituálé kisebbfajta nézőközönséget vonzott oda rendszeresen, mert ilyenkor nyitottak a szomszédos frizír szalonban és a Popper-féle papírkereskedésben, meg a Hegedüs és Fia alkalmazottai is ilyentájt húzták fel a vasrolót a cipő üzlet portálján. Ezek most mind ott álltak, és őt várták, fixírozva.<br />Tóth Tihamér kissé elfulladva az izgalomtól lépett Klein úr felé, mire az apai szeretettel üdvözölve nyújtott kezet. Megjött, fiam, kérdezte, ami hülyeség volt, mert persze hogy megjött, csak a vak nem látja. Aztán nagylelkű mozdulattal átnyújtotta a lakat kulcsát. Talán nyisson ma reggel ön, kedves fiam. Hősünk álmélkodva nézett körül, de nem, a kék nyári égbolt szilárdan feszült fölötte, a Fő utca a megszokott képét mutatta, talán csak Zsazsa kisnagysád élveteg ajkai rángatóztak kissé gyanúsan.<br />Tóth Tihamér a megtiszteltetéstől szédülten hajolt a lakat felé, és akkor, igen akkor megpillantotta élete legnagyobb csomóját, mely emberi végtermékként szokott jelentkezni. Magyarán, az éjjel valaki mámoros jókedvében leszarta az üzlet lakatját.<br />Hősünk tétova pillantására mindenki másként reagált, Klein úr rosszallva húzta elő mellényzsebéből óráját, Zsazsa kisasszony vonagló ajkakkal kínlódott, míg Léni könnyes szemmel előhalászta monogramos zsebkendőjét és önfeledten beleröhögött.<br />A történet folytatásában jelentős szerepet játszott Béládi bácsi, aki utcaseprői minőségben kavarta a város szemetét, és megszánva Tóth Tihamér vérszegény próbálkozásait az eltakarításban, nyírfa seprűjével elcsapatta az ajándék nagyját. </div><div class="post-body entry-content" id="post-body-576887770433684012" itemprop="description articleBody" style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px; line-height: 1.4; position: relative; width: 578px;">Ajándék, mondom, mert lévén aznap épp Tihamér napja, Zsazsa kisasszony két kuncogás közben megkockáztatta a címzett személyét megnevezni.<br />Aztán egész nap nem történt semmi érdemleges. Emberek jöttek-mentek, gombok és szalagok cseréltek gazdát. Talán csak a kisasszonyok vihogtak össze fintorogva a kelleténél többször, és a segéd úr mosta sűrűbben kezeit levendula szappannal.<br />Béládi bácsi azóta is váltig állítja, hogy ajándékban ilyen nagyot és büdöset sohasem látott, és vannak akik szentül hiszik, hogy tőle ered a városi folklór ama gyöngyszeme, mely így hangzik: szaros lett, mint Tóth Tihamér a neve napján.</div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-82232456923438339312019-02-18T10:13:00.003-08:002019-02-18T10:20:50.427-08:00Mint a mókus - egy hetem története<img alt="Képtalálat a következÅre: ânicolae ceausescu festményâ" height="180" src="https://magyarnemzet.hu/wp-content/uploads/2019/01/RTR1RDPQ_896_504_1481902403.jpg" width="320" /><br />
<br />
<br />
A tanító elvtársnő, Elvira néni, azt a házi feladatot adta, hogy írjuk le egy hétig, mi minden történik velünk. Nap, mint nap. Előtte be is kell mutatkoznunk, mert hiába ismer minket a tanító elvtársnő, Elvira néni, már régen, azt mondja, olyan legyen, mintha egy ismeretlennek mesélnénk el, hogy mi is történik velünk egy héten át.<br />
Engemet Tóth Katalinnak hívnak, de mindenki csak Katinkának szólít, és egy szép házban lakunk anyukámmal, apukámmal meg velünk lakik dédi mama is, aki már nagyon öreg, és nem jól hall, de apukám azt mondja, hall az, csak azt, amit ő akar. Van egy testvérem is, ő Lackó, még kicsi, csak két foga van, de azzal nagyon harap, a múltkor is megharapta a doktor nénit, mikor megnézte, hogy hány foga van neki.<br />
Engem még nem harapott meg. Szeret, és mindig vigyorog, meg kiabál, mikor ölbe veszem. Nekem szabad ölbe venni Lackót, mert sokat segítek anyukámnak. Néha szoktunk sorba állni is, mert anyukám nem viszi Lackót sorba állni, mióta egyszer ellöktek egy nénit a kisbabájával, és nagyon sírt szegény kisgyerek. Meg az anyukája is. Akkor ott álltunk mi is sorban az zöldségesnél, kaptunk is húsz tojást, anyukám nagyon örült.<br />
Mi nagyon vidám család vagyunk, mikor esténként elveszik az áramot, olyat szoktunk játszani, hogy apukám, anyukám meg én sorban megcsiklandozzuk egymást és ki kell találni, ki volt a csikolós. Aztán egyik este itt volt Ibolya néni meg a férje, Petrika bácsi és ők is játszottak. És anyukám elkezdett visítozni, mert valaki megfogta a fenekét a sötétben. Apukám azt mondta, miután Petrika bácsiék elmentek, hogy legközelebb eltöri a kezét annak, aki fogdossa más feleségének a fenekét, anyukám meg nevetett és azt válaszolta, imádom, ha féltékeny vagy. Nem tudom, ez mit jelent, de Tót Ildi, aki a legjobb barátnőm, azt mondta, a nők néha furcsák.<br />
Én eltörtem a kezemet, mert egyik este, mikor elvették az áramot, kimentem vécére, és elbotlottam a dédi papucsában, amit otthagyott az ajtóban. Akkor a sötétben nem láttuk, hogy milyen, mert anyukám nem találta a kis gyertyát, amit akkor szoktunk meggyújtani, ha fürösztjük Lackót, de reggelre jól megdagadt, és fájt is.<br />
Elmentünk a poliklinikára, ott egy kedves doktor bácsi lefényképezte a csontomat, és meg is mutatta nekem, hol van eltörve. Azt mondta anyukámnak, ne aggódjon, mert ez olyan zöld –ág- törés, de nem tudom, ez mit jelenthet. Azt is mondta még anyukámnak, hogy gipszbe kell tenni, de nincsen itt gipsz az orvosoknak, mert elfogyott és szerezni kellene. Aztán én leültem ott a folyosón, anyukám meg nagyon ideges lett, és elrohant Lackóval. Én nem féltem, mert anyukám hamar jött, és hozott gipszet is meg fáslit, mert van neki egy régi barátnője, aki a Vali néni, és ő adott neki, mert a gyógyszertárban dolgozik. De ezt nem szabad senkinek elmondani, azt mondta anyuka.<br />
Egy kicsit fájt a kezem, mikor rákenték azt a gipszet, olyan volt, mint egy krém, és nagyon hideg, utána felkötötték a nyakamba, így olyan, mintha egy kis pici pólyás babám lenne.<br />
Anyukám megdicsért, hogy bátor voltam, ettünk egy tésztát a cukrászdában. Nem járt a villamos, a buszra meg nem fértünk fel, így gyalog sétáltunk haza, és kicsit elfáradtam. Azt mondta anyukám, legalább Lackó is levegőzött.<br />
Itthon apukám mindenféle vicces dolgot rajzolt a gipszemre, de azért fáj egy kicsit.<br />
Néztük kicsit Izaurát, utána elvették az áramot.<br />
Másik nap reggel fél hatkor már kiálltunk anyukámmal a bolt elé tejért, és nagyon érdekes volt, mert sok öreg néni és bácsi is ott volt már, ők kis székeken üldögéltek, és várták, hogy kinyisson a bolt. Apu azt mondja, biztosan nem tudnak otthon aludni, de anyukám szerint csak tejet akarnak inni szegények. Mi eléggé a sor elején álltunk, és beszélgettünk Pannika nénivel, akinek kinn van rokona magyarban, és szokott hozni mindenfélét. Az én másik barátnőm, Csilla, Pannika néni unokája, már nagylány, és szokott adni nekem kerek, illatos rágót, magyarból kapja. Szokott még kapni alma szagú szappant meg sampont, meg egy olyan kockát, ami sok kis színes kockából áll, tekergetni kell, akkor nyiszorog. Úgy kell forgatni, hogy minden oldala egyforma színű legyen. Én is szeretnék majd egyszer olyat.<br />
Szóval mikor megjött a boltos néni, tánti Iepure, minden ember elkezdett tolongani, és engem kicsit oda szorítottak az ajtóhoz, féltem is. Anyukám kiabált, és ezután már be is engedtek minket, és vettünk két liter tejet, meg kenyeret, ami kemény volt.<br />
Otthon ettünk pirítóst, én nagyon szeretem.<br />
Délután átmentünk Csilláékhoz, mert megjött a rokon magyarból, és hozott mindenfélét. Anyukám kiválogatta, amit meg akart venni, de a rokon csak úgy adta oda, ha vesz hozzá nyolc flakon kézbalzsamot. Azt is mondta ez a rokon, hogy neki az anyukája mindig ezt használja. De az én anyum mérges volt és azt mondta, ezt nem kenheti a gyerekek kenyerére. Aztán mégis megvettük, amit akartunk, én örültem a sok jó szagú szappannak meg samponnak. Nekem az almaszagú a kedvencem. Anyukám vett még citromlevet, vajat meg finom sajtot. Én nem bántam a kézbalzsamot, de anyuka sokáig mérgelődött. Kockát nem kaptam.<br />
Otthon Lackóval játszottam estig, mikor megérkezett apukám és örömmel mutatta, hogy hozott egy nagyon szép narancsot. Hű, hogy örültünk neki! Az történt, hogy apukám segített szerelni egy bácsinak és ő adta. Lackó, a kis buta, azt hitte labda és gurigázta, de anyukám elvette tőle és szépen megpucolta, utána megettük Lackóval. Anyu nem kért, azt mondta, nem szereti és apukám sem szerette, amit nem is értek. Finom volt, és Lackó sírt is, mert ízlett neki is, de nem volt több. És utána apukám kiment a teraszra káromkodni, mert oda szokott járni, mikor káromkodni kell neki.<br />
Aztán elment az áram és két kis gyertyával fürödtünk. Ilyenkor az van, hogy Lackó fürdik először, anyukám kiveszi a kádból és törölgetni kezdi, de Lackó meg elszalad. Anyukám szalad utána, a gyertyával a kezében. Ezért kell a két gyertya.<br />
Másik napon Lackóval voltunk a rendelőben, egy kedves doktor néni megmérte és adott neki injekciót, én egy kicsit féltem, hogy nekem is bead egyet, de anyukám azt mondta, ilyet csak a kisbabák kapnak, mert ez oltás. A kedves doktor néni azt is mondta, hogy Lackónak sok tejet és sajtot kellene ennie, kell a csontjának, és akkor anyukám kicsit sírt.<br />
Lackó is sírt, mert fájt neki, én nem sírtam, csak majdnem, mert sajnáltam nagyon őket. Otthon anyukám főzni akart, de kifogyott a gáz, mert reggel kávéfőzés után dédi nem zárta el és sokat-sokat égett.<br />
Én vigyáztam Lackóra, míg anyukám a butéliával kiment a sarokra, mert hátha jön a gázos. Kicsit sokára jött meg szegény, addig mi megettük Lackóval meg dédivel a tegnapi maradékot. Rossz volt hidegen, de nem volt gáz és mi éhesek voltunk.<br />
Aztán megjött anyukám, hozott gázt és sütött rántott parizert.<br />
Délután átjött Csilla és hozott egy tábla csokit, csak úgy, nem kellett kifizetni. Anyuka azt mondta, majd beosztjuk, Lackó meg én is mindennap kapunk egy kis kockát. Lackó majdnem megharapott, mikor a szájába tömtem a csokit. Nagyon finom volt.<br />
Vasárnap anyukám kitalálta, hogy menjünk el az állatkertbe és én nagyon örültem neki. Nagyon szeretem az állatokat csak büdös volt és majdnem hánytam. A legszebb a páva volt. Le is rajzoltam itthon.<br />
Ma reggel anyukámmal és Lackóval a piacon voltunk. Én nagyon szeretek a piacra járni, mert mindig szoktam kóstolót kapni az öreg néniktől. Barackot is adnak vagy szőlőt, Lackó is kap belőle. Paradicsomot meg vinettét vettünk az aprozárban, csak sokat kellett sorba állni érte. Lackó el is aludt a babakocsiban, én meg megijedtem, mert egy öreg nénire kiabált a boltos néni, hogy tanuljon meg románul, mert nem tudta mondani románul, hogy paradicsom, csak magyarul. De végül anyukám mondta helyette és vett neki. Nagyon öreg néni volt, olyan szőrök nőttek az állán és én sajnáltam, hogy nem tud románul. Otthon anyukám csinált vinettét. Én nagyon szeretem a vinettés kenyeret. Vajon nekem is ilyen szőrök lesznek az államon, ha öreg néni leszek?<br />
Nekem az osztálytársaim el szokták hozni a leckét, mert most nem járok iskolába, míg el van törve a bal kezem. Ma délután is jöttek és hozták a házi feladatot. Nagyon megörültem, mert azt üzente a tanító elvtársnő, Elvíra néni, hogy jó tanuló vagyok és ezért pionírrá fognak avatni nemsokára. Balla Jutka el is mondta, hogy milyen énekeket kell majd elénekelni, van egy olyan is, hogy Mint a mókus.<br />
Meg kell venni a pionír ruhát és lesz piros nyakkendőm is, és utána apukám megint kiment a teraszra. Kicsit káromkodott. Hallottam.<br />
Anyukámnak most szólt a szomszéd, Ungur néni, hogy állnak a bolt előtt, biztosan jött valami áru. Anyukám gyorsan betett a szatyrába két kézbalzsamot és ketten bementünk hátul a boltba. Ott volt tánti Iepure, és mi odaadtuk neki a balzsamokat. Ő adott egy barna papírzacskót és kifizettük a kasszás néninél, de nem volt szabad megnézni, mi van benne, csak otthon.<br />
Kiderült, hogy parizer volt benne, de a dédi azt mondja, ő nem szereti, mert nem tudja megrágni, olyan, mint a gumi. Én is inkább vinettés kenyeret ettem, apukám meg kinn a teraszon a Mint a mókust fütyörészte.<br />
<br />
<div style="clear: both;">
</div>
<div class="post-footer">
<div class="post-footer-line post-footer-line-1">
</div>
</div>
<br />
<div style="font-family: "times new roman"; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal; margin: 0px;">
Így telt nekem egy hetem és nagyon várom, hogy pionír legyek.<br />
Tóth Katalin<br />
II. A. oszt. tan.</div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-3047915017204701602018-12-17T08:02:00.002-08:002018-12-17T08:21:51.018-08:00Ég a földdel<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<img alt="Képtalálat a következőre: „winter night”" height="180" src="https://i.imgur.com/gHOAU.jpg" width="320" /></div>
<br />
<br />
<br />
A nem- szeretem téli napok beköszöntével igyekszem fogódzót találni e szomorú időszakban.<br />
Ha lehull a hó, már könnyebb a lelkemnek. Az első pár nap csillogó, extatikus öröme<br />
után, mikor a világ egy fokkal szürkébbre fakul és hajlamos vagyok beleunni szinte<br />
érintetlen szépségébe, igyekszem belefeledkezni a havas világba.<br />
<div>
Délután, mikor megnyúlnak az árnyak a havon és kékbe hajlik a táj, ha figyelmes vagyok, megláthatom.</div>
<div>
<br />
Például azt, hogyan közlekednek a macskák a hóban. Kényes, finom tappancsaik alig érintik<br />
a jeges fehérséget, kivéve, ha porhó, mert abba hasig süllyednek. Pár tétovázó lépés után<br />
elnyújtott, hosszú szökellésekkel menekülnek száraz helyre, és csodálkozó pofával leülnek,<br />
aztán sürgősen mosakodni kezdenek. Majd hajlékony gerincüket ívesre görbítve rákucorodnak<br />
lábaikra és melegszenek. Szemeik smaragdja szűrt sugarakat szór. Szépek és kényesek, mint<br />
egy napkeleti királylány. Szeretik a meleget.</div>
<div>
<br />
Úgy, mint a galambok, akik a szelíden füstölgő kémények szélén egyensúlyozva melengetik<br />
farkukat és talán a nyár fényein merengenek. Tollruhájuk szivárványa messze int a háztetők<br />
fölött. Cinkék tornáznak aggodalmas igyekezettel a szalonnabőrön, kis csapatuk hangos<br />
vitába száll az etetőre érkező verebek lármás koldus-seregével, majd mintegy varázsütésre<br />
elcsendesül a táj és egy vércse ragad el egy vigyázatlan gerlét. Vércseppek írnak tragédiát<br />
a hóba, de valahol egy madár jóllakottan gallyaz a fára a hideg éjben, a gerle surranása<br />
vércsevijjogásba lényegült. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Fagyott napraforgó bólogat a táncoló szélben, odébb egy álmodó<br />
orgonabokor terméseit ringatja s talán dúdol is hozzá és a fiatal tűztövis bokor szemérmesen<br />
mutogatja aranyszín bogyóit.<br />
Kutyák szimatolnak álmos pofával a füstbe, és pár próbálkozó vakkantás után karikába<br />
feküdve őrzik hasuk melegét, s a tyúkudvar egyébként vérmes trubadúrja is elgondolkodva<br />
mereng, fél lábon, míg körötte udvartartása hölgyei sertepertélnek.</div>
<div>
<br />
Ilyen téli délutánokon, mikor megáll az idő, néha varjak fekete serege szántja a hófelhőktől<br />
terhes eget, és a háztetetők paplanjának fehérje összecseng az ég színével. Szelíden olvad<br />
össze a kétféle fehér, és ha figyelmesen hallgatom, talán meghallom, amint a közelgő<br />
szürkületben, valahol távol, durcás kis angyalok muzsikálnak.<br />
<a name='more'></a></div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-91581753636236960312018-09-04T05:32:00.003-07:002018-09-04T06:10:48.675-07:00Hajmosás<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><img alt="Képtalálat a következőre: „nagymama unokával”" src="http://www.nagyszuloklapja.hu/upload/images/3680.jpg" height="240" width="320" /></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span><br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Hajmosás<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Tegnapról
maradt egy kis paprikás csirke, nokedli is van még a spájzban. Ma nem főzünk,
mondja reggel nagymamám, míg lassú mozdulatokkal fésüli a hajam.<span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Hűvös van
a konyhában. Mielőtt a piacra megy, begyújt. Nézem, ahogy guggol a spór előtt.
Lassú, takaros mozdulatokkal kikotorja a hamut. Így nem száll a por, tudod,
magyarázza, míg lassan felegyenesedik. Közben pár ősz tincs előrebukik a
homlokába. Kis szilánkokat állít körbe, közé papiros darabokat gyürkél és ahogy
meggyújtja a gyufát, a kis láng fellobbantja a fényt a szemében. Ezt csak
oldalról látom. Ahogy ráfúj az éledő tűzre, ráncai hirtelen eltűnnek az
arcáról, és egy pillanatra meglátom a régi lányt, aki a Nilgesz-telep szépe
volt. A vesszőkosárból fadarabokat dob az éledő tűzre, égő papír és füstszag
csap ki a spórból. A legjobb szag a világon. Nagymamám naftalinszagú bordó
kabátot vesz, kis fekete prémje olyan illatos a nyakánál. Szeretem szagolgatni.
Kosarat visz, fekete bőrkesztyűje puha, mint a vaj. Olvassál, int hátra,
sietek, és hallom óvatos lépteit a terasz lépcsőin.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -35.4pt;">
November
eleje van, érik a naspolya, amit úgy szeretek. Birsalmasajtot is vesz majd
nekem, olyat, aminek dió van a közepében. Szeretek nagymamámnál lenni, mert
ilyenkor csak mi ketten vagyunk. Ez jó. Míg odavan, kihozom a Brehm összes-t,
hasra vágom magam a hencseren és lapozom. Milyen furcsa az érintése a hártyás
papírnak a képek előtt. A macska gondos anya, olvasom, és a macskánkra nézek,
aki ott alszik karikába fonódva a hokedlin. Négus. Egy halom fekete,
gondos anya, csak a szeme sarka villan sárgán. Kinn szürke az ég. Mindjárt
esik. Hallom, ahogy a diófa ágai súrolják a terasz tetejét. Álmosítóan pattog a
tűz a spórban. A szélére húzva, nagy bordó fazékban halkan zümmög a víz.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -35.4pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -35.4pt;">
Azt
hiszem, elaludtam, mert a kis parasztóra ütésére ébredem. Kinn esik, halkan
dúdol a szél. Teszek a tűzre, a kis vasajtó csepp alakú nyílásain táncol a
fény. Rőten hunyorog a parázs, óvatosan megkotrom, majd fahasábokat teszek rá.
Nem kell fújni, szépen lángra kap. Mire a kutyát olvasom a Brehm-ben, megjön
nagymamám. Fekete ernyőjét gondosan lerázza, majd a teraszon hagyja, kinyitva.
Tettél a tűzre, kérdi és válaszra sem várva vállfára teszi a kabátját. Cipőjét
gondosan megtöröli és kisámfázza. Kötényt köt maga elé. Nehéz a kosara, segítek
neki, míg kipakoljuk.<span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -35.4pt;">
Tejfölt
hozott, az ismerős palotai nénitől, aki mindig megkóstoltatja velem a
túróját-tejföljét. Sárga ez a tejföl és kis vajdarabok vannak benne, elolvad a
nyelvemen. Kis fehér vászonruhával kötözi le az üveg tetejét nagymamám. Mire
haza ér, a vászon mindig átnedvesedik, de sosem folyik ki a tejföl. És igen,
vett nekem naspolyát, kis barna papír stanicliban, meg birsalmasajtot. Répát
vett még, meg savanyú káposztát. Holnap egy kis töltött káposztát főzünk,
mondja, míg kezet mos. A sárga háziszappant a kis drót szappantartóból veszi
ki, a konyhai csap mellől. Míg megtöröli a kezét, én ágaskodom a sárga
törölköző tartóig és mindketten elégedetten állapítjuk meg, megint nőttem, mert
már majdnem elérem.<span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -35.4pt;">
Terítsél
kisjányom, mondja nagymamám, míg a paprikás csirkét melegíti a spór szélén. A
nokedli sárga, a paprikás szaft befutja a tányér szélét, míg tálal. Combot
kapok és máját, hogy nőjek. Ecetes uborkát szel hozzá. A rádióban harangoznak.
A vastag falú poharakon átpárállik a víz hidege. Kinn eláll az eső, szürkén
dereng minden. Négus herregve falja a maradékot.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -35.4pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -35.4pt;">
Nagymamám
meleg vizet önt a mosogatódézsába a bordó lábosból. Majd újra megtölti a
konyhai csapból, majdnem tele. Arra gondoltam, ma segíthetnél hajat mosni
nekem, mondja. Nagyon örülök, szeretem a nagymama szép fehér haját simogatni.<span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -35.4pt;">
Lassan,
élvezettel mosogat. Egyenként, nagy gonddal dörgöli át a mosogatószeres, habos
vízzel a tányérokat és lábosokat. Mindig a poharakkal kezdjed, akkor még nem
zsíros a víz, mutatja, majd megbuktatja a tisztára sikált poharakat az
öblítővízben. Piros bádog a mosogatódézsa, kis kék a másik, amiben elöblíti az
elmosott dolgokat. A tiszta tányérokat öblítés után én törlöm szárazra a
konyharuhával, és ugyanígy a poharakat. Minden csillog, jegyzi meg elégedetten
nagymamám és jelentőségteljesen néz rám, majd a köténye zsebét tapogatja.
Megettük az ebédet, elmosogattunk, jár a csemege. Kis fehér papírtölcsért
bontogat, tudom, hogy cukorka van benne. A sarki boltban vette nekem, ahol
üvegtartókban sokfélét árulnak, de az én kedvencem a karamella. Édes és
ragacsos, nagymamám nem kér, inkább kávét iszik, míg melegszik a víz a
hajmosáshoz. Teszünk a tűzre. Négus újra karikába fekszik, de most a másik
oldalára.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -35.4pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -35.4pt;">
Kotyog a
kávéfőző, nagymamám sárga kis csészéből issza a kávét, én nem szeretem, mert
olyan keserű. Elrágok még egy cukrot, aztán hozzálátunk az előkészületekhez.
Egy hokedlit teszünk a konyha közepére, rá a kis sámli, arra kerül a fehér
bádoglavór. Jó meleg a víz, még egy kis hideget öntök hozzá, megkeverem a
kezemmel. Pont jó. Nagymama a másik hokedlire ül és odahajtja a fejét a lavór
fölé. Kis porcelánkancsóból vizet csorgatok rá. Nem meleg? Háziszappannal
dörgöli a haját. Olyan szép rózsaszín a fejbőre, fehérek a hajszálai. Tiszta
hab a füle meg a nyaka. Most öntsél még egy kis meleget, szuszogja. Zúdul a
víz, ujjai kis árkokat húznak a habba. Ezüst a hab, ezüstösek a tincsei.
Tisztaság szag van. Nagymamám tincsei begöndörödnek, mint egy tündérnek. Mint
egy szép, öreg tündérnek. Törölközőt borítok rá és gyengéden megölelem.
Visszaölel.<span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -35.4pt;">
Szavak
nélkül is tudjuk, mennyire szeretjük egymást.<span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
</div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-54504442427226363552018-08-29T06:13:00.000-07:002018-08-29T06:13:37.898-07:00Feltámadás<div class="MsoNormal">
<img alt="Képtalálat a következőre: „párás ablak”" height="182" src="http://xn--manyagablak-xmc.net/wp-content/uploads/2014/08/paratlanitas-259x148.jpg" width="320" /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Amint homlokát a zötykölődő villamos párás ablakának
nyomta, kis, vizes ebihalak indultak el a hideg üvegen. A homloka forró volt.
Kinn szél cibálta a fákat és az eső vízszintesen esett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Pont úgy, mint aznap, mint mikor az apja megérkezett
a fogságból. Ő hat évesen, csenevész copfokkal, ijedt, vékony háborús kislány,
merev öklökkel püfölte a szakadt, veres, szakállas embert, aki zokogva ölelte
az anyját. Esős nap volt, csak álltak a kapuban, mint egy életkép, az anyja
szoknyájáról tócsába gyűlt a víz a papucsába, amint elfehéredett kezekkel szorította
magához a sáros embert és nyöszörgött. Büdös volt, egy cseppet sem hasonlított
arra a katonára, akinek a fényképeit esténként nézegették az anyjával. Ő két
nappal azelőtt született, mielőtt az apját a frontra vitték. Az anyja még fel
tudta mutatni az állomáson a kis batyut az induló vonat felé, aztán sokáig
semmi. Később jöttek rendetlenül kusza levelek, tele vággyal és féltéssel, egy
elmosódott fényképpel és egy rajzzal, ami kislányának készült, messze
Oroszországban. Fenyőket rajzolt az apja, meg valami mókust, most is megvan még
valahol. Aztán sokáig semmit nem tudtak róla, az anyja elment egy jósnőhöz is.
Nem halt meg, egy szőke asszony szereti, mondta az, és eltette a pénzt. Ezen az
anyja két napig nevetett és sírt hisztérikusan. Múltak a hetek, hónapok, és az
anyja egyre őszült. Keveset beszéltek akkoriban, és ha nem lett volna a
nagyanyja, isten tudja mi lett volna vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy nap egy idegen férfi jött a hadifogságból, aki
elmondta, a táborban kiemelték a még mindig jó kiállású szabómestert a foglyok
közül, és egyenesen a tábor parancsnokának dolgozik. Meg a titkárnőjének. Szép,
szőke asszony. Összeházasodtak, úgy beszélik. Akkor az anyja megköszönte, és
kivezette a vendéget. Elővette a szekrényből a nagykendőt és letakarta a
szobában a tükröt. Sokáig úgy volt, aztán mikor mégiscsak megjött az apja,
elrakták a kendőt és tükör is máshová került, kellett hely új bútornak, mert
hamarosan megszületett az öccse.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az anyja sosem kérdezte, az apja sosem mondta, szót
sem ejtettek a szőke nőről, de évente egyszer az apja mindig levelet írt,
furcsa cirill ákombákomokkal és volt, hogy csomagot is küldött arra a messzi
vidékre. Egyszer ők is kaptak csomagot, egy sárgás kaucsuk baba volt benne,
szőke copfokkal és egy kis piros bádog autó, meg valami levél. Mikor
kibontották, az apja csak nyelt egyet, az anyja meg szó nélkül vitte a szemétre
a babát és az autót. Soha nem lett többet babája, nagylány koráig. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az ő sportos, focista apja szinte elfogyott a háború
után. Sokáig köhécselt a varrógép mellett, végül mégis a tífusz utólagos
szövődménye vitte el. Az anyja könny nélkül állt a sír mellett, két felnőtt gyermeke
közrefogta és csak akkor ingott meg a lába, mikor az első göröngyök dübörögni
kezdtek a koporsón.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A villamos bekanyarodott a temető felé vezető úton,
döcögése remegéssé változott. Akkor remegett így vele a világ, mikor a
hivatalból megkérték, menne ki a temetőbe, mert exhumálni fogják az apját és
valakinek ott kell lennie a családból. Lakótelep épül a temető helyén, kell a
hely az élőknek. Reggel, míg a tükörben nézte magát, az anyja szemét látta, az
apja fejformáját és haját, azon tűnődött, milyen lesz az apját viszontlátni
tizenkét év után.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mikor leszállt a villamosról, még mindig esett,
sűrű, egyenletes kopogással. A szél elállt és mikor befordult a sír felé vezető
úton, már látta, elkésett. A sárga földkupacon fekete nejlon zsák hevert, rajta
hevenyészett kupacban sárgult csontok, egy selyem nyakkendő darabjai, mellette
sárral vert koponya. Ősz tincseket mosott az eső szép egyenletes tisztára a
koponyán, és ő, míg könnyei elkeveredtek az esővel, arra gondolt, hát ilyen a
feltámadás.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-1182452172069868592018-08-16T06:28:00.001-07:002018-08-29T02:47:30.300-07:00Anyám vinettét sütött<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<img alt="Kapcsolódó kép" src="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRBtQiCnf9Zjdxyb_dtWE8Y5Xmi0pLkk9eBfbEIm0gcCDmVG24E" /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Már ferdébben süt a nap reggelente a blokkok között,
és későbben indul a madárdal is a tömbházak közötti csenevész fákon. De mi,
blokkos gyerekek még élvezzük a nyár utolsó heteit. Finoman rezegnek a fák
levelei, árnyék borul a padra a blokk előtt, mi már gyülekezünk. Ki-ki lerakja
a labdáját, tollaslabdaütőjét, kártyáját és tanakodunk. Demokrácia van, előbb
röplabdázzunk vagy inkább tollasozzunk, vagy menjünk ki a nádasba, a strekk
mellé? Ezt mind meg kell beszélni. Borzosan, kicsit még álmosan gubbasztunk a
padon, a nap gyengéden simogatja lábainkat. Mi legyen?Gyors megbeszélés, aztán győz a nyár végi lusta hangulat, és csak beszélgetünk, később
előkerül a kártya, előttünk egy végtelen nyári nap szabadsága. Valaki labdát
hoz, gyors leütések csattannak az úton, autó erre alig jár, aztán győz a
kalandvágy és dacára a melegnek, megindulunk a nádasba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A blokkok oldalánál, fel a vasúti töltésig szelíd
nádas ring a szélben, benne kis ösvények visznek fel a füves emelkedőig. Most
azt játsszuk, hogy bátrak vagyunk, és átvágunk a legkanyargósabb ösvényen. A
nagyok riogatják a kicsiket az elásott vasutas és társai meséjével. Jó
borzongani, a nádbugák magasan a fejünk fölött bókolnak. A kicsiket sosem
hagyjuk hátra, lassan haladunk, mire porosan és izzadtan felkapaszkodunk
a füves domboldalra, épp csak szusszanhatunk, és máris eldübörög egy vonat
mellettünk. Szent borzadállyal nézzük, minden remeg körülöttünk, egymás kezét
fogva mosolygunk, mi ez nekünk, csak egy vonat. Az aszott fűben kormos kövek
mutatják, hogy a blokkosok vasárnaponként szalonnát, vinettét sütögetve
múlatják az időt a töltés oldalában. Valóban, odébb, kockás plédeken
szabadnapos szépasszonyok napoznak, kontyuk nájlon kendővel takarosan átkötve.
Kezükben fürgén villog a kötőtű, készül a mellény vagy a pulcsi. Szusszanunk,
botokkal piszkáljuk a kihűlt hamut. A nap egyre erősebben süt. Kabócák
muzsikálnak és egy szép, zöld gyík napozik lüktető torokkal egy kövön. Még két vonatnyit maradunk. A lányok virágból koszorút fonnak, míg a fiúk botokkal kardozva nyesegetik a nádbugás ellenséget. Törött zöld üvegcserépen csillan a nap és már a második vonat zúg el mellettünk, kilapítva egy huszonöt banis érmét. A kicsik
éhesek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy másik ösvényen indulunk vissza, mert szeretjük a
kalandokat. Fekete füst száll fel odébb, valaki felgyújtotta a nádast. Láttunk
már ilyet, a kormos földből új ígérettel sarkadnak később a nád üde és vad zöld
hajtásai. De legalább megvolt a kaland. A lépcsőházak előtt sietős búcsú,
rohanunk ebédelni, hogy mihamarabb együtt legyünk megint. Anyáink főztek.
Dinsztelt hagyma és sülő vinette szaga a lépcsőházakban. A lépcsőházi
ablakokban viruló mályvatövek között álmos legyek. Sietős ebéd. Még segítünk
anyánknak levinni a szemetet. Ez külön program. A kuka környékén émelyítő szag,
kis pocsolyákban opálosodó dinnyelé poshad és őrült táncot jár a rengeteg a
légy. Az újságpapírral bélelt szemetesvödröt akkurátus mozdulattal illik
odaverni a szemetes széléhez, így könnyen kicsusszan a tartalma, almahéj, némi
zöldség és pár papírzacskó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Aztán gyorsan vissza a padhoz, ahol már várnak. És
folytatódik. Tollasozunk, kártyázunk és beszélgetünk. Nagyokat röhögünk
semmiségeken, világot váltunk. Szerelmesek leszünk. Tiszták és szűziek ezek a
szerelmek. Csak a szemérmes pillantások beszélnek. Csak az arcok pirulnak, ha
feltűnik a Kedves. Kisujj sem ér kisujjhoz. Csak jó ott ülni, jó vele
kártyázni, véletlenül megérinteni tollasozás közben. Csak bambulni. Vele.
Mellette.Véget nem érő, arany délutánok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A nap aztán aztán estébe hajlik, sült paprika szagát
hozza a szél. Megborzongunk. A nádasból alváshoz készülődő madarak hangja
hallatszik, és ki-ki összeszedi a tollasütőjét, labdáját. Még két hét a suliig,
állapítjuk meg elkeseredetten és nagyokat sóhajtunk. Akkor holnap, itt a
padnál. A kicsik lopva ásítanak. A vacsora kész. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Anyám vinettét sütött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-34531306150421390392018-06-29T05:56:00.000-07:002018-06-29T05:56:22.686-07:00Kútásó Putyi megdicsőülése<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px; margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="Képtalálat a következőre: „kútásó putyi”" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0gNWsEjbLFPewxdAgspoyEv7_l5iaIfF8qi1flTgU8mrllRFWCJSqGZJ3Nl7gsWjs-CE_e6lDf-jXFSbL8Og6BH9V34LI8S_2b3DHSyuzBIryO6iAwJ9O1hZJIqPBCtFLndOZVAE1oP_u/s320/k%25C3%25BAt%25C3%25A1s%25C3%25A1s.jpg" width="219" /></span></div>
<br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Mint rosszkedvű varjú gubbasztott az Aranysárkány kertjében Szende Putyi, s még az a feles sem tudta megvigasztalni, amit Puszi úr tett elé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Putyi a keresztségben az Aladár nevet kapta, aztán oly sok honfitársához hasonlóan a háborúban fogságba esett, majd Szibéria kalandos vendégszeretetét élvezte pár esztendeig. Olyasféle áldásokban is részesült, mint fagyás a lábán, két ujjának csonkolása a bal kezén, s ha ez még nem lenne elég, az egészet megkoronázta egy kiadós tífusz, amiből felépült ugyan, ám belei betegsége miatt nem tudott parancsolni a bélgázoknak, ezért lépten-nyomon puttyogott. Így kapta a nevét. Mindegy volt, hogy paszulyt főzött az asszony vagy tejbegrízt, minden nagyobb mozdulatát, örömét-bánatát halk pukkanások, gurgulázás vagy harsány trombitálás kísérte. A legjobban akkor érezte magát Szende Putyi, mikor biciklijét tekerve kisebb sorozatokat eresztett az ájerbe, s közben Dunajev Szabad szél című mesterművét fütyülte a ritmusra. Ezt csinálja utánam valaki, gondolta büszkén, és nem is értette, mikor az asszony egy nap bejelentette, hogy elhagyja. Ki tud a nőkön eligazodni, panaszolta pár hét múltán az Aranysárkány törzsközönségének, mikor Szeredi bácsi elújságolta neki, hogy volt asszonya összeállt a sarki fodrászatban dolgozó Kuklis Tivadarral, aki arról volt híres, hogy ha ivott visszafelé kezdte mondani a bibliát. Lett is ebből majdnem baj, de ez egy másik történet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Elég az hozzá, hogy a hír hallatán Putyi megvadult, és malomkeréknyi bokrétával beállított a fodrászatba, ahol asszonya takarítónőként építette a szocializmust. Puszi úr később úgy hallotta, szegény Putyi le is térdepelt, ám eközben vigyázatlanul eldurrantotta magát, mire asszonykája rövid úton közölte vele, mit is csináljon a virágjával, majd elmondta, hogy két napja beadta a válópert.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Szende Putyi élete romokban hevert, napjainak nagy részét az Aranysárkány kerthelyiségében töltötte, a csíkos abrosszal megterített nagy asztalnál, a diófa alatt, ahová Puszi úr ültette ki, a többi vendég iránti figyelmességből. Nénnyuka külön köménymagos levest főzött Putyinak az Aranysárkány konyháján, bélirritációját kúrálandó, ám ő jobbnak vélte nemesebb párlattal erősítenie magát, ezért mindennap bevágott egy pár pohár vilmoskörte pálinkát. Még a pártitkár elvtárs is felfigyelt a mindig szomorkodó kútásóra, mert Szende Putyi messze a környék legjobb kútásójának számított, mielőtt ketté nem törte karrierjét a háború.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Adjon munkát az elvtársnak - tanácsolta Borsos elvtárs a kocsmárosnak.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Munkát, munkát, hát honnan vegyek neki kutat, - vakarta a fejét Puszi úr, mikor</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"> Szeredi bácsi közbeszólt. Egy ívású lévén Nénnyukával, amit az erősen tagadott, még emlékeztek rá, hogy Puszi úr megboldogult édesapja betemetett egy öreg kutat a telken, mikor megvette az Aranysárkányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Hogy volna e kedvem?- nézett Putyi könnyben úszó szemekkel Puszi úrra, és örömében megeresztett egy légvédelmi sorozatot.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Kerek egy hétig tartott a készülődés az Aranysárkány kíváncsi közönsége előtt. A forgalom megduplázódott, újabb és újabb asztalokat kellett kivinni a zöldbe, mert az emberek látni akarták, mint keríti elő az elveszett kutat egy kútásó. Még Lídia kisasszony, a fakó orcájú vénlány is ott kíváncsiskodott, pedig neki nem akaródzott férfitársaságban forgolódni, mióta a felszabadító hadsereg katonái tiszteletüket tették a házuknál. Eleinte annyi történt csak, hogy Putyi le s föl vágtatott a kertben, benézett a bodzabokrok alá, és sikeresen megzavarta álmát a szomszéd Fortuberné veres kandúrjának. Majd magában beszélve és hevesen gesztikulálva óriási léptekkel bemérte a kertet keresztben és hosszában, egy barna csomagoló papíron mindenféle krikszkrakszokat ejtett, aztán zsíros kalapját feljebb tolva a homlokáról megállt az árnyékszék mellett, a földre mutatott és azt mondta:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">- Itt van!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Itt?- hüledezett Puszi úr ámuló szemekkel és már látta maga előtt a lerombolt budit, ám Nénnyuka és Szeredi bácsi csak összenézett és határozottan rábólintott, meglehet.</span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"> Másnap reggeli után a kútásó kissé fakó, de tiszta gatyára vetkőzött, elvégezte utolsó számításait, beleszimatolt a levegőbe, majd határozott mozdulattal belevágta csákányát a földbe. A budi korhadt deszkafalai megremegtek, és délre szépen kirajzolódott a kút formás téglakávája. Az ivó közönsége, de különösen Nénnyuka és Szeredi bácsi egyre nagyobb izgalommal követték az eseményeket, s Nénnyukával életében először megesett, ami még sosem, kifutott a krumplilevese. Aztán eljött a pillanat, mikor mindenféle törmelék került a kútásó vödrébe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Megvan a kút- jelentette be ünnepélyes hangon Putyi és nagyot törölt izzadó homlokán. Az Aranysárkány közönsége tapsban tört ki, Borsos elvtárs elégedetten bólintott, Lídia kisasszony pedig szemérmes mosollyal átnyújtott egy törülközőt. Egyedül Szeredi bácsi és Nénnyuka arcán nem látszott felhőtlen öröm. Már esteledett, s a kútásó kibicek is szétszéledtek, mikor a vödörben nagyot koppant valami és a kiszóródó földhalomból előgurult egy koponya.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Puszi úr ijedtében beugrott Nénnyuka rózsakertjének közepébe, míg Putyi remegő kezeit magasba tartva mászott elő a kútból. Aztán előkerült Szeredi bácsi meg Nénnyuka, és elmesélték, miként verte agyon az első nagy háború idején az akkor még ifjú Szeredi Kázmér azt a veres katonát, aki egy este a fásszínbe szorította a fiatal és tündökletes szépségű lányt, aki Viola névre hallgatott, de most Nénnyuka ként dicsérik főztjét az Aranysárkányban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Öt téglát drótoztunk rá, még akkor éjjel- legyintett Szeredi bácsi,- majd beásattuk az új kocsmárossal a kutat. Csend volt. Csak Nénnyuka szipogása hallatszott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Igyunk egy pálinkát- szólalt meg Putyi síri hangon, és aprókat pukkantott. Megitták. Hallgattak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Márpedig itt kútnak kell lenni, ha a fene fenét eszik is, mert Borsos elvtársnak jelenteni kell- vakarta fejét elkeseredve Puszi úr.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Akkor ezt a kutat itten beássuk és keresünk egy másikat- tolta előre állát szokatlan határozottsággal Putyi és már kora hajnalban munkához látott. </span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Amint pirkadt, és az első érdeklődők feltűntek a diófa alatti padokon, Nénnyuka a betemetett kút helyére sebtében kis levendula bokrot ültetett, a kútásó meg gatyára vetkőzve kis vesszővel kezében szaladgált ide-oda. Lídia kisasszony is megérkezett, frissen sült vajas pogácsával kínálta a kútásót meg a kibiceket, majd helyet foglalt egy fonott székben. Közben Putyi, mint vérbeli vizsla, szagot fogott, aztán nem messze a diófától megállapodott, leguggolt, megtapogatta a földet, majd a jelenlévők csodálkozása közepette kis csipettel a nyelvére vett és megforgatta a szájában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Megvan - közölte diadalmas hangon, és soha nem látott tűz lobbant a szemében. Aztán csak ásott és ásott, míg soha nem érzett zamatú víz tört fel a hevenyészett gödörből. Meleg víz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Büdös víz ez, emberek- kiabálta megrökönyödve Puszi úr és valóban, a sárga, meleg víznek olyan szaga volt, mint a tíznapos kotlóstojásnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Gyógyvíz lesz, ez kérem-billentette meg kalapját Szeredi bácsi, és Puszi úr már látta maga előtt a feliratot: Gyógyfürdő az Aranysárkányhoz. Messzi földről jönnek majd gyógyulni vágyó elvtársak, Nénnyuka kibővíti a konyhát és Szeredi bácsit beállítják fürdőmesternek. És dől a pénz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">-Mindenki a vendégem- ölelte szívére a világot a kocsmáros és az általános éljenzés közepette csontropogtató ölelésre magához vonta a nyakig sáros Putyit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Öreg este lett, mire Putyi hódolói körében fáradtan, ám elégedetten, kissé remegő kézzel gombolgatta magán az inget, de a nyakával sehogy sem boldogult. Ekkor Lídia kisasszony lépett hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">- Megengedi, Aladár?- szólt s fénylő szemmel a nyaka köré fonta karjait.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<br />
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: medium; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; margin: 0px; orphans: auto; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 1; word-spacing: 0px;">
<br /></div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-86070476013189357402018-06-21T02:04:00.000-07:002018-06-21T02:04:08.174-07:00A hógolyóárus <div class="post-body entry-content" id="post-body-2163086389243531506" itemprop="description articleBody" style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px; line-height: 1.4; position: relative; width: 578px;">
<div style="color: #666666; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 16.08px; margin-bottom: 1em; margin-top: 1em;">
Szeretném a figyelmetekbe ajánlani legújabb kötetemet, amit egy kedves ismerősöm, Szántói Krisztián grafikái színesítenek.</div>
<div style="color: #666666; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 16.08px; margin-bottom: 1em; margin-top: 1em;">
<br />Bálint László, az ERDÉLYI MAGYAROKÉRT KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY elnöke így ír ajánlójában:<br />" Beülök az Aranysárkányba, kezemben gyöngyözik a frissen csapolt sör. Puszi úr, a kocsmárosok gyöngye, leül mellém és megelevenedik egy másik világ. Ez kicsit Hrabal, kicsit Kusturica világa, fekete-fehér, de cseppet sem unalmas. Ebben a világban benne van minden, ami nagyváradi, ami erdélyi és ami kelet-európai. A humorunk, az abszurditásaink, az esendőségeink és a szárnyaink is."</div>
<div style="color: #666666; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 16.08px; margin-top: 1em;">
A kötet megvásárolható nálam 2000 forintért (OTP 11773353 01504538), illetve postázom 290 forintért Magyarországon, 2300 forintért Romániába.</div>
<div style="clear: both;">
</div>
</div>
<div class="post-footer" style="background-color: white; color: #999999; font-family: Cambria; font-size: 16.2px; line-height: 1.6; margin: 0.5em 0px 0px;">
<div class="post-footer-line post-footer-line-1">
<br /></div>
</div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-86037484515776163392018-06-13T06:24:00.001-07:002018-06-13T06:25:57.298-07:00Abbáziai anziksz<span style="background: white; color: #660000; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px; text-align: justify;"><img alt="Képtalálat a következőre: „abbázia”" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLa2Oe4FAmcyLCtnT7k3DjiUwGvWr9r6dlA9m3_vhFNNCIfVzrUKWR4mv33gwWcMTRN_QVHiFVkVNZ9JfnyAClMq57drYwgkHTScJYTGvt-X4MM5N_geyjq27S9UoqF7xfLlwDnmWUuqk/s640/Opatija_old_picture_01.jpg" /></span><br />
<span style="background: white; color: #660000; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px; text-align: justify;"><br /></span>
<span style="background: white; color: #660000; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px; text-align: justify;"><br /></span>
<span style="background: white; color: #660000; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px; text-align: justify;">Midőn az aranytorkú nyár bekebelezte a várost, megállt az élet. A hajnal reggelbe csúszott,</span><span style="color: #660000; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px; text-align: justify;"><br /><span style="background: white;">felgördültek a redőnyök a bérpaloták ablakain, huncut szemű cselédlányok könyököltek</span><br /><span style="background: white;">a slingelt párnák csücskein, karjuk fehérje a tejhabbal vetekedett, s miután kiszellőzött a</span><br /><span style="background: white;">szobák sok éjszakai csókos titka, hűvös józansággal indult a nap. Fürge bolti szolgák formás</span><br /><span style="background: white;">vizesnyolcasokat írtak a porba, konflisok kerekeinek csattogása keveredett rikkancsok</span><br /><span style="background: white;">ordibálásával és a villamos csilingelésével. E nagy reggeli nekibuzdulása a frissen</span><br /><span style="background: white;">mosdatott városnak eltartott úgy délelőttig, ekkor újfent végig csordult a hőség a tereken,</span><br /><span style="background: white;">egyre mélyebbre bókoltak a virágok díszesen faragott kővályúikban, lecsukódtak a házak</span><br /><span style="background: white;">redőnyszemei csak a segédek pihegtek az üzletek napvédő ponyváinak árnyékában. Még Ács</span><br /><span style="background: white;">úr, a vak koldus is becsoszogott egy hideg fröccsre a Kispipába.</span><br /><span style="background: white;">Elutazni kellene, merengett Tóth Tihamér is spriccere mellett. Hagyni ezt a nyári unalomba</span><br /><span style="background: white;">fulladt várost, a színházat és a hegedűt, az esti előadások fáradt izgalmát, a mindig házsártos</span><br /><span style="background: white;">szobaasszonyt a kelkáposztaszagú kapualjjal, és a házmester örökké lekváros képű</span><br /><span style="background: white;">kisgyerekével.</span><br /><span style="background: white;">Abbázia, sóhajtott fel Ács úr, aki mielőtt vak koldussá lett volna, báró Hadffy intézője volt,</span><br /><span style="background: white;">annak székelyhídi birtokain. Ám belépett az életébe a végzet Ilse Schrantz személyében,</span><br /><span style="background: white;">aki arról volt nevezetes, hogy akkora koszorúba fonta szőke haját, mint egy szakajtó kosár,</span><br /><span style="background: white;">sötétkék szemei voltak, és vacsorára szerette a libamájat, pezsgővel. Ez a haj néha önálló</span><br /><span style="background: white;">életre kelt, a tánc hevében kibomolva kígyóként vonaglott gazdája után.</span><br /><span style="background: white;">Szóval Ilse Schrantz szívesen fogyasztott libamájat utána meg pezsgőt. Lehetőleg Bécsből.</span><br /><span style="background: white;">Azon kívül meg Ilse Schrantz kedvelte a gyémántos buton ékszereket, Ács úr meg Ilsét.</span><br /><span style="background: white;">Így esett, hogy az intéző úr sikkasztott egy kicsikét és mikor kiderült a disznóság, éppen</span><br /><span style="background: white;">Abbáziában múlatták az időt, meg a libamájat. Vakulj világ!</span><br /><span style="background: white;">Ezért Abbázia Ács úrnak az egykor volt gondtalan és gazdag élet emlékeit pendítette meg</span><br /><span style="background: white;">lelke kicsiny aranyrugóján. Hogy mivé lett Ilse Schrantz, az már egy másik történet, mint</span><br /><span style="background: white;">ahogy Ács úr átlényegülése is vak koldussá.</span><br /><span style="background: white;">Elég az hozzá, hogy a név, Abbázia, ott muzsikált Tóth Tihamér fülében egész délután, s</span><br /><span style="background: white;">a kora esti korzón hullámzó közönség halk beszélgetéséből is úgy ütődött füléhez, mint</span><br /><span style="background: white;">apró kavicsok a tengerparton. Szél játszott e névben, a tenger sós csókjai, vad sirályok</span><br /><span style="background: white;">rikoltozása és egzotikus szépségek egészséges nevetése keveredett benne. S mikor rendes</span><br /><span style="background: white;">esti kártyapartnere is megerősítette, hogy tudomása szerint Abbáziában vannak a világ</span><br /><span style="background: white;">legszebb vendéglősnői, hősünk huszáros gyorsasággal összecsomagolt, majd érzékenynek</span><br /><span style="background: white;">nem nevezhető búcsút véve szállásadónőjétől, reggel felszállt a fiumei gyorsra.</span><br /><span style="background: white;">Sosem volt a nyári reggel ily friss, a szalámis zsömle ennyire ízletes, a kávé oly aromás, mint</span><br /><span style="background: white;">ezen a bolond reggelen. Szabadság, feszítette hátra derekát kéjesen a kupé bordó bársonyán</span><br /><span style="background: white;">Tóth Tihamér. Minden egy gondtalan, pompás utazás ígéretét zengte, s hősünk tiszta örömét</span><br /><span style="background: white;">még az a két lókupec sem tudta beárnyékolni, akik töménytelen mennyiségű fokhagymás</span><br /><span style="background: white;">szalámi elfogyasztása után meglazított cipőkkel horkolták végig az éjszakát, penetráns</span><br /><span style="background: white;">lábszagot árasztva.</span><br /><span style="background: white;">De mindenért kárpótolva érezte magát, midőn a vonatablakból kihajolva szemébe nevetett a</span><br /><span style="background: white;">tenger az öböl szelíd ölelésében. Az állomás hamar megtelt izgatott és kacagó kiáltásokkal,</span><br /><span style="background: white;">amerre nézett tömeg hullámzott, pompás toalettek villantak elő, elkeseredett nevelőnők</span><br /><span style="background: white;">kergettek pajkos gyermekeket és rendre felhangzott a hordárfiúk éles kiáltozása.</span><br /><span style="background: white;">Egy eperszín villában vett ki szobát, mely a hegy oldalába ragasztva buja babér és leánder</span><br /><span style="background: white;">erdőcskében pihegett fakózöldre kopott zsalui mögött. Az egész házat átlengte valami</span><br /><span style="background: white;">délvidéki lustaság, valami engedékeny rendetlenség és az égett olaj meg a fokhagyma szaga.</span><br /><span style="background: white;">Nagy kövér, hússzín rózsák virítottak a kertecske murvával beszórt ösvényei mellett, aromás</span><br /><span style="background: white;">szirmaikból illatszert készített a háziasszony lánya. Pompás termetű, fekete teremtés volt</span><br /><span style="background: white;">ez, húsos ajkai fölött az apró szőrszálakon rendre megült az izzadság, ezt kéjesen nyalogatta</span><br /><span style="background: white;">vagy izmos alsókarjával letörölte. A különböző társadalmi státuszból származó férfi vendégek</span><br /><span style="background: white;">egységesen álltak a házikisasszonyhoz, mindnyájan hót szerelmesek voltak belé. Ám</span><br /><span style="background: white;">úgy tűnt, ő mindnyájukat a vendégnek kijáró tisztelettel nézi bolondnak, s ezért a reggeli</span><br /><span style="background: white;">felszolgálásánál vagy a nyugdíjas kúriai bírót kergette őrületbe, amint telt melleivel vállaira</span><br /><span style="background: white;">hajolva tette elé a kávés csészét, vagy a sokgyerekes kis zsidó kereskedőt bolondította ajkai</span><br /><span style="background: white;">nyalogatásával. És akkor még nem beszéltünk a két pesti család diák fiairól, akik kamaszos</span><br /><span style="background: white;">hevülettel nézték végig a kisasszony esti fésülködéseit a szándékosan széthúzott függöny</span><br /><span style="background: white;">mögül. Pajzán arclegyintéssel vagy hátbavágással tudatta a férfivilággal hajlandóságát egy</span><br /><span style="background: white;">kis játékra, ám a helyzet komolyra fordultával, jelesül a facér papírkereskedő egy este átkapta</span><br /><span style="background: white;">a derekát hátul az olajfák alatt, úgy teremtette képen, hogy még másnap is látszott az öt ujja</span><br /><span style="background: white;">nyoma.</span><br /><span style="background: white;">Aztán mindez megváltozott, amint kiderült, hogy Tóth Tihamér zenész, művész ember.</span><br /><span style="background: white;">A vacsoraasztali társalgásnál derült fény hősünk első hegedűsi minőségére a Nagyváradi</span><br /><span style="background: white;">Színháznál, nosza, ugrott a házikisasszony, szaladt és hozta a nagypapa hegedűjét és</span><br /><span style="background: white;">innentől hiába volt szabadkozás, hegedülnie kellett. Tóth Tihamér felállt, aprókat igazított a</span><br /><span style="background: white;">hangszer nyakán, majd feljebb tolva szemüvegét, haját hátra simította, szemét lehunyva arca</span><br /><span style="background: white;">átlényegült, átadta magát a zene bűvöletének. Ekkor különös átváltozásnak lehettek tanúi az</span><br /><span style="background: white;">asztalnál ülők. A hegedűs eddig csöppet sem vonzó, mondhatni hétköznapi arca megszépült,</span><br /><span style="background: white;">lehunyt szemei felett szemöldökei kígyózva követték játékát, ajkai megnyíltak, látni engedték</span><br /><span style="background: white;">a fogak egészséges szépségét, orrcimpái vadul megremegtek, egész teste szinte kígyózni</span><br /><span style="background: white;">látszott a muzsika ütemére. Panaszosan szállt a hegedű szava attól fogva a balzsamos nyári</span><br /><span style="background: white;">estéken, s a gyertyafényben a házikisasszony nagy fekete szemében latinos elérzékenyültség</span><br /><span style="background: white;">ragyogott. Érzelmei hullámzását követte izmos barna keze izgatott babrálása mélyen kivágott</span><br /><span style="background: white;">vászoningén, arca hol kigyúlt, hol elsápadt, és amint az utolsó lágy hangok is tovaszálltak, a</span><br /><span style="background: white;">legnagyobb zavarba hozva hősünket az asztaltársaság előtt, elkapva a kezét futó csókot lehelt</span><br /><span style="background: white;">rá, majd felugorva az asztaltól elfutott.</span><br /><span style="background: white;">Innentől számítva jelentős változás állott be Tóth Tihamér státuszában. Reggelente ő kapta</span><br /><span style="background: white;">a legfrissebb császárzsömlét, a legforróbb kávét, mi több, egyedül csak neki a kerti rózsák</span><br /><span style="background: white;">szirmaiból titkos receptúrával készült lekvárt is felszolgáltak. S ha ő szabadkozva a kissé már</span><br /><span style="background: white;">kínossá váló kivételezés miatt, szelíden mosolyogva elhárította a második adag rósejbnit, a</span><br /><span style="background: white;">házikisasszony rajongó érzelmekkel szorította fehér, hosszú ujjú kezét terebélyes kebleihez,</span><br /><span style="background: white;">maestro, suttogta, és ebben benne volt minden.</span><br /><span style="background: white;">Lássuk be, az érzelmek ilyetén való tobzódása elkerülhetetlenül vezetett a végkifejlethez.</span><br /><span style="background: white;">Utolsó estéi egyikén, immár túl a kötelező hegedülésen, Tóth Tihamér sétára indult a közeli</span><br /><span style="background: white;">partra. Ott addigra elnémult a fürdőzők lármás serege, a tenger visszavette, ami az övé. Ő</span><br /><span style="background: white;">gondolataiba merülve lépkedett, gyönyörködve a víz szelíd esti szépségében. Méla kis hold</span><br /><span style="background: white;">kandikált ki rongyos felhőfoszlányok mögül, eleinte észre sem vette az árnyat, mely követte.</span><br /><span style="background: white;">Ám amint a kis babér ligethez ért, egy eleven, rózsa illatú forgószél terítette le, s gyűrte maga</span><br /><span style="background: white;">alá a homokba. Arca, nyaka, keble rózsaillatú volt, a csókja is, csak a haja tövében bujkált</span><br /><span style="background: white;">egy kis fokhagyma szag, de ez még édesebbé tette azt a szimfóniát, amit elmuzsikáltak ott a</span><br /><span style="background: white;">homokban, ők ketten, míg a háttérben a tenger zihált szelíden.</span></span>Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-66559697805822547862018-03-30T01:01:00.000-07:002018-03-30T01:01:28.359-07:00A gyermek és a bárány<div class="MsoNormal">
<img alt="Képtalálat a következÅre: âbárányâ" src="http://www.torzsasztal.com/images/stories/programok/2015-barany-fesztival.jpg" /><br />
<br />
<br />
Nagymama a szokott időben ébresztette a megszokott duruzsolással és puszikkal. Kicsi csillagomnak nevezte és gyengéden vakargatta a hátát. Így szokták minden reggel. Ma tojásfestés lesz, ugrott ki jókedvűen az ágyból. Óvónéni főtt tojásokat kért, és nagymama kis kosárba készítette őket, nagytata meg korán reggel füvet szedett alá, hogy övé legyen a legszebb húsvéti kosár. Türelmetlenül állta, hogy nagymama megfésülje és copfba fonja haját, majd rohant ki a harmatos kertbe.</div>
<div class="MsoNormal">
Amint kilépett, ámulva látta, hogy éjjel tán tündér járta a vidéket, mert sorban virágba borult minden fa, s a fűben is égre tárták arcukat a százszorszépek. Az öreg meggyfa szemérmes fehér fátyolba burkolózott, a barack rózsaszín felhőben pompázott és nagymama tulipánjai, mint a tavasz kis pirosba öltözött katonái kísérték lépteit a kapuig. Szerette ezt a vidám és megengedő tavaszi világot, léptei könnyebben koppantak az ugróiskolán, s míg pajtásaival tojásokat festettek, egyfolytában dúdolt egy buta kis tavaszi dallamot.</div>
<div class="MsoNormal">
Délben nagymama titokzatos mosollyal köszöntötte, s nagytata kézen fogva hátra vezette, a tyúkudvar felé. Földbe gyökerezett a lába. A meleg déli szél játékosan belekapott a virágzó fák fátylába és a sziromeső közepette a füvön egy bárányka legelt. Mindentudó barna szemét sűrű szempillák keretezték, gyapja selymes volt és jó szagú, apró farka játékosan verdesett. Mellé kuporodott és átölelte a nyakát, az megszaglászta, majd kicsiny tejszagú nyelvével csókolgatni kezdte. Nevetett, majd kergetőzni kezdtek, körbe a virágzó fák alatt.</div>
<div class="MsoNormal">
Később nagymama ebédelni hívta, de a bárányka azt mondta gyermekhangon, bee, és ő inkább maradt. Nem volt mit tenni, nagytata kihozta a hokedlit, mellé a kis sámlit és ott ettek ők, ketten, a gyermek és a bárány, a zöld kert közepén. Nagymama paradicsomlevest főzött, jó édesen, kis sárga nokedlik úszkáltak benne, s míg ette, a fák megrázták magukat és színes szirmokkal hintették tele. Szép volt.</div>
<div class="MsoNormal">
Aztán nagymama plédet terített le és ott játszottak egész délután, mert a báránykával beszélgetni is lehetett, mindenre válaszolt vékony kis hangján, és bárhová ment, követte őt pálcika lábain neki-neki iramodva.</div>
<div class="MsoNormal">
Este nagytata szalmát szórt az ólba, ő bevezette kis barátját és megnyugodva látta, amint vékony lábait gondosan összehajtogatva leheveredik.</div>
<div class="MsoNormal">
Másnap reggel a bárányka lelegelte nagymama tulipánjait, de ő nem haragudott, azt mondta, úgyis elvirágoztak volna, és a gyermek nagyon szerette most ezért. Copfos fejét odafúrta a kikeményített kötényhez, úgy ölelte. Nagymama kötényének szappan és rántás szaga volt. Nagyon szerette nagymamát. Báránykája kis szökkenésekkel a kapuig kísérte s még a saroknál is hallani vélte bégetését.</div>
<div class="MsoNormal">
Mikor délben benyitott a kapun, az első, akit meglátott Rudi bácsi volt. Rudi bácsin kötény volt, ezen mosolygott is, milyen furcsa egy bácsi kötényben, és a terasz asztalán mindenféle kések között válogatott. Nagymama kézen fogta, és a konyhába vezette volna, kézmosás, átöltözés, ahogy ilyenkor szokták. De ő kitépte magát a kezéből és a kertbe futott.</div>
<div class="MsoNormal">
A nagy diófa oldalsó ágán, ahol a hintája lengeni szokott, apró bundás test lógott a kampón. Alatta nagy foltokban piroslott a fű. Tulipánok, akarta mondani, kinyíltak a piros tulipánok, aztán meglátta a kis fejet, a halálba dermedt fénytelen szemeket, s a nyelv kis rózsaszín zászlaját. Zihálva hátrált.</div>
<div class="MsoNormal">
Gyilkosok, szakadt ki belőle a kiáltás, s amint zokogva a vén meggyfa alá kuporodott, az fehér szirmokkal hintette be kicsiny testét.</div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-56620688969982185482018-03-21T09:54:00.002-07:002018-03-21T09:54:46.714-07:00Védd a gyengét<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><img alt="Képtalálat a következőre: „irgalom”" src="http://metropolita.hu/wp-content/uploads/irgalom(1).jpg" /> </span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Nagypapa, régi nyári délutánokon sokszor viszi a gyümölcsösbe. Szelíden hajlik a domb a város fölé, öreg barackfák nyújtóztatják görcsös karjaikat egymás felé, és lenn, vigyázó templomtornyok merengnek az égre. Bogarakat, lepkéket mutat ilyenkor Papó, bodobácsokat, melyek kéreg alá fészkelték be magukat és kimászva onnan lomhán elfekszenek a napon, aranyos futrinkát, amint eső után szárogatja fémes szárnyait. Hernyók és kukacok is laknak a gyümölcsösben, ezeket együtt irtják Papóval. Nincs kegyelem a kártevőknek, emeli görcsös ujját Papó és összeráncolja bozontos, fehér szemöldökét. Amint megjelennek a hernyófészkek kis, tapadós csomói, öregapja lefűrészeli az ágvégeket, amiket aztán összegyűjt és eléget. Szereti nézni, amint a láng elemészti a kis szőrös testeket. Néha a lepkék sem menekülnek. Parányi szárnyuk fellobban, mint apró égő repülő, majd kerengve hullnak alá a tűzbe. Pattognak és sercegnek a hernyók, vonaglásuk néma haláltáncra emlékeztet. Ilyenkor elhomályosodik a látása, feldobog a szíve és neve-nincs jóérzés szorongatja a torkát. Hosszan elréved a halálba merevedett kukacok látványán, szívesen piszkálja a kihűlt hamuban apró szenes golyóvá égett testüket. Mindig védd a gyengét, tanítja Papó, mikor kis rigó fiókát találnak és otthon nevelgetve, minden reggel friss kukacokkal kínálják kalitkájában. Ő különös izgalommal nyiszitolja kettőbe-háromba a kövér gilisztákat, amiket a kövek alól piszkál ki a madárnak. Néma kínjukat tárgyilagos figyelemmel követi, s ha úgy érzi, eleget szenvedtek, cipője talpával egyszerűen elkeni őket a járda kövén. Amikor a madarat végül szabadon engedik, még sokáig véli hallani, amint reggelente köszönti őket.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"> Zénó, az öreg vizsla, sokszor elkíséri őket sétáikon. Pofája fehér a kortól, ízületei szinte recsegnek, de meleg barna szeme úgy könyörög, hogy öregapja csak legyint, úgy sincs neki sok hátra, hadd jöjjön. Ilyenkor Zénó megbolondul, a gyümölcsöshöz vezető úton fontoskodva szimatolja végig a kökénybokrokat, boldogan felugat mély, öblös hangján, amikor sikerül felriasztania a verebeket és egész öreg testén végigfut a farkcsóválás remegése, amikor visszafordulva az úton, bevárja őket ballagásukban. Egyszer vadnyúl fiókát talál Zénó az erdő szélén. Pár napos lehet, kis vak és félig kopasz testét párszor meghengergeti a homokban, és engedelmesen bevárva őket, csak leheveredik mellé. Nyuszika, még él, hajol fölé ő örömmel és kezébe veszi kis testét. Meleg, puha, kicsit nyálas a Zénó féle találkozástól, és ernyedten tűri a simogatását. Vigyük haza, pislog reménykedve Papóra, de az csak némán rázza </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 16px; line-height: 18.4px;">a fejét</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">. Nem él meg, nagyon kicsi ez még kisfiam, biztosan eldobta az anyja. Ne hagyjuk szenvedni, tanuld meg, sose hagyd szenvedni a halálra szántakat, a gyengéket, szól Papó és előre parancsolja őket Zénóval. Vonakodva adja át a nyuszit nagyapja kérges markába, majd elindulnak ketten a kutyával. Pár lépés után hátra fordul és egyszerre látja és hallja a nyuszi gerincének halk reccsenését és Papó mozdulatát, amint egy bokorba hajítja a kis tetemet. Nem szenved többet, mondja öregapja komoran és lapulevélbe dörzsöli markát.</span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Később még párszor találkozik az irgalomnak ezzel a fajtájával, törött lábú macskát csap agyon Papó, mikor az hazavánszorog csavargásából, egyszer meg kismalacot vág fejbe, aminek kikezdték hátsó felét a patkányok. Aztán eljön egy reggel, mikor Zénó nem mozdul többé, csak fekszik remegő inakkal a vackán, szeme homályosan elnéz valahová messzire és lábai közül kis patakokban megindul a vizelete. Papó komoran nézi és fejét csóválva hümmög. Most ugye szenved, áll meg ő sarkain billegve és kíváncsian nézi az öregapját. Nem hagyjuk szenvedni, morogja az öreg és kötelet vesz elő. Ugye nézhetem, szólal meg ő fontoskodva és nagyapja szeme csak megáll rajta. Akkor kap ki életében először, a kötél zúg és piros hurkákat csókol pucér lába szárára, majd mielőtt Papó a szobába zárná, még elkapja Zénó különös, szánakozó tekintetét.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><br /></span></div>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;">Aztán jön a háború és ő hirtelen felnő. Minden megváltozik, eltűnik a ház a hegyen, felgyújtják az oroszok, bombatölcsér lesz a gyümölcsös helyén és Papót is elviszik valahová árkot ásni, de sosem hozzák haza. Az egyetemen summa cum laude-val végez és tanárai benne látják egy feltörekvő, új nemzedék ígéretét. Kitűnő diagnoszta, bólogat gyakorlatán a főorvos és soron kívül javasolja kihelyezését az épülő egyetemi kórházba. Milyen fiatal és milyen jóképű, súgnak össze a nővérkék a háta mögött és rajongva követik utasításait. Frissen vasalt fehér köpenye szárnyait suhogtatva istenként vonul a folyosón és szívesen vállal éjszaki ügyeletet. Doktor úr, kopog be ilyenkor a nővér, jöjjön, kérem, a hármas nagyon szenved. És ő megy. Köpenye suhog, valami névtelen jóérzés szorítja össze a torkát. Most menjen ki, kérem, szól halk hangon a nővérre és az ágy fölé hajol. Ne féljen, nem hagyom szenvedni, simítja végig a beteg kíntól verejtékes homlokát, majd szelíden, de határozott mozdulattal párnát szorít az arcára.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM_8DA1JZNnXmZrC1ykqsU04_TJ_UblWQmprFvKBLZlkVl8SwZC0_B5Ubfkr2PGJm2K9CLvJyVEJ5eOT5NtJPn6RAa-uQER7x8STdTlnJmp0twP855YzjSyPiyRpuzq4cM6fdI3FQYQNYf/s1600/irgalom%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="177" data-original-width="285" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM_8DA1JZNnXmZrC1ykqsU04_TJ_UblWQmprFvKBLZlkVl8SwZC0_B5Ubfkr2PGJm2K9CLvJyVEJ5eOT5NtJPn6RAa-uQER7x8STdTlnJmp0twP855YzjSyPiyRpuzq4cM6fdI3FQYQNYf/s1600/irgalom%25281%2529.jpg" /></a></span></div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-21630863892435315062018-01-17T05:43:00.003-08:002018-01-17T05:43:24.127-08:00<div style="background-color: white; color: #666666; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 16.08px; margin-bottom: 1em; margin-top: 1em;">
<img alt="Katalin Szilagyi Perjesi fényképe." height="320" src="https://scontent.fbud1-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/19060092_1543787072365365_5159057289907309481_n.jpg?oh=1b676afdfa4a53b873fc7de2487845e3&oe=5AECD40C" style="background-color: transparent;" width="240" /> </div>
<div style="background-color: white; color: #666666; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 16.08px; margin-bottom: 1em; margin-top: 1em;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #666666; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 16.08px; margin-bottom: 1em; margin-top: 1em;">
Kedves Olvasóim, Barátaim!</div>
<div style="background-color: white; color: #666666; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 16.08px; margin-bottom: 1em; margin-top: 1em;">
<br />Szeretném a figyelmetekbe ajánlani legújabb kötetemet, amit egy kedves ismerősöm, Szántói Krisztián grafikái színesítenek.<br />Bálint László, az ERDÉLYI MAGYAROKÉRT KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY elnöke így ír ajánlójában:<br />" Beülök az Aranysárkányba, kezemben gyöngyözik a frissen csapolt sör. Puszi úr, a kocsmárosok gyöngye, leül mellém és megelevenedik egy másik világ. Ez kicsit Hrabal, kicsit Kusturica világa, fekete-fehér, de cseppet sem unalmas. Ebben a világban benne van minden, ami nagyváradi, ami erdélyi és ami kelet-európai. A humorunk, az abszurditásaink, az esendőségeink és a szárnyaink is."</div>
<div style="background-color: white; color: #666666; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 16.08px; margin-top: 1em;">
A kötet megvásárolható nálam 2000 forintért (OTP 11773353 01504538), illetve postázom 290 forintért Magyarországon, 2300 forintért Romániába.</div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-87452561403633409632018-01-08T05:53:00.001-08:002018-08-29T02:56:35.457-07:00Júdás<div class="MsoNormal">
<div style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;">
<img alt="Képtalálat a következőre: „júdás”" height="213" src="https://www.irodalmijelen.hu/sites/default/files/field/image/dome_barbara_judas.jpg" width="320" /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A lépcsőfokok kopottabbak lettek. A folyosó falán málladozó
olajfesték eltűnt, és a nagy kondukátor arcképe sem díszeleg az osztálytermek
falán. Kréta még van talán, tűnődöm, míg az ismerős folyosón a régi osztálytermünk
felé ballagok. A híres, nevezetes tizenkettő bé. A rebellisek. Húsz éve már,
hogy nem találkoztunk. Krétapor-és izzadságszag van, ahogy kell egy
osztályteremben. Fura móka egy ilyen osztálytalálkozó. Az ember nem mer
ráköszönni egy elhízott, ősz hajú asszonyra, akiről első körben kiderül, hogy
az osztály szépe volt. Alig ismerem meg a padtársamat, Zét, pedig de sok zsíros
kenyerét elpusztítottam! Az apja a pékségben dolgozott és mikor szinte sehol
nem lehetett nemhogy frisset, egyáltalán semmilyen kenyeret kapni, ő deszkányi
uzsonnákat hántott ki a barna csomagolópapírból. Szóval először Zé vereget
hátba, majd jön Jé, az elhízott egykori osztály szépe, és szép sorban a
többiek. É. volt a szervező, ki gondolta volna húsz éve, hogy a halk szavú,
szemüveges kisegérből egyszer sikeres ügyész lesz. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Majdnem húszan jöttünk össze az egykori harmincas létszámból,
ez dicséretes. A kezdeti elfogódottság után hangosan nevetgélünk. Kis csoportok
verődnek össze, ki ki keresi a régi helyét és régi önmagát. Két bombázó fog
közre, egyiküknek a szeme ismerős, a másiknak a mosolya. Persze, együtt ültek
elöl, középen. Érdekes látni, kit mennyire viselt meg az idő múlása. A lányok
többnyire elhíztak, nekünk, fiúknak megnőtt a homlokunk, hát istenem. Nehezen bár, de
mindenki megtalálja a helyét. Megindul a sztorizás. Ki mikor, kivel, emlékszel,
ne mondd! Zé félrehívja É.-t, valamit suttognak, a nő a fejét rázza.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán É. kilép a folyosóra és egy aszott öregembert karolva
tér vissza. A szeme szürke, a haja szürke és a bőre is az. Aprókat lépve
csoszog. É. leülteti a katedrához. Elszorul a torkom. Nem gondoltam volna, hogy
még él, suttogja valaki a hátam mögött, ahhoz képest, mennyire kicsinálták a
börtönben, súgja vissza a másik. Máig nem tudni, ki dobta fel, mikor a tiltott
irodalmat terjesztette, mormolja felém Zé és nem néz rám. Irodalmat tanított az
osztályfőnök. Most hajlott hátát kiegyenesítve kihúzza magát és sorra szemügyre
vesz mindenkit. Elül a taps és a dobogás.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hangja halk, szinte semmit nem változott. Meleg és
bársonyos. Eleganciája is a régi, finom kordbársony zakó, puha ing. Sorra vesz
mindenkit, fejből mondja a neveket. Ne álljatok fel, inti a névsorból az elsőt,
csak magunk között vagyunk. Ti voltatok a legtehetségesebb osztályom, az
évfolyam krémje, bólogat a tanár úr, és hátra fésüli dús, őszülő haját, megannyi
jövendőbeli orvos, ügyvéd, tanár vagy gyógyszerész. Csupa szorgalmas, derék
fiatal és mindenki előtt ott volt a lehetőség, emeli fel finom ujját. Megcsap
régi kölnivíz illata. Magamat is meglep, mennyi mindenre emlékszem a közös
évekből. Az áramszünetekre, a szerelmekre, a hazugságokra, a könnyekre.
Emlékeztek, kérdi É. mosolyogva és szembefordul a tizenkettő bével, István a
király kazettát hallgattunk tanítás után a magunkra zárt osztályteremben,
valaki szólt a portásnak és óriási balhé lett. Tudom, mondja halkan az
osztályfőnök, majdnem elvették tőlem az osztályt. Mosolygunk, és kicsit büszkék
is vagyunk magunkra. Ez megadja az alaphangot.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sorra hallgatom a történeteket. Ki hányszor futott neki az
egyetemnek. Legtöbben sikertelenül. A szorongások, a kudarcok, félresiklott
életek krónikája. Mindenki egyetemre készült, mondja Zé és rám néz. Én
következem. Az én történetem. Számokkal dolgozom, statisztikák, kimutatások,
semmi izgalmas. Zé bólogat és furcsa a tekintete. Nem akarsz mást elmondani
nekünk, fordul hátra az egyik bombázó az első padból és figyelmesen néz rám.
Csönd van. Kényszeredetten nevetgélek, ugyan mit meséljek, sose voltam
beszédes. Nekem szürke az életem, mondom, míg mellettem Zé nagyot sóhajtva
bólogat. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Még két osztálytársam meséli el, hogyan bukták el az
egyetemi felvételit. Ká orvosnak készült, három évig járt felkészítő tanárhoz.
Nem mintha szüksége lett volna rá, mert kitűnő volt, sorra nyerte az országos
kémia versenyeket. Biztosra akart menni. És mi biztosak is voltunk benne, hogy
felvesznek, mosolyodik el halványan a tanár úr és hátradől a székben. Nem néz
fel, keze simogatja a megsárgult napló sarkát. Kizártak a felvételiről, mondja
Ká, mindenki tudta, hogy mondvacsinált indokkal. Még kétszer mentem neki, aztán
feladtam. Taxis vagyok, szeretem a munkámat meg az embereket. Tanár úr szipog,
nem néz fel, bólogat. </div>
<div class="MsoNormal">
Gyógyszerésznek készültem, áll fel Dé, kis fekete, zömök nő,
mert tudjátok, nálunk az egész családom gyógyszerészként dolgozott, három
generáció óta. A második sikertelen felvételi után az apám infarktust kapott,
elmentem kiszolgálni a sarki cukrászdába, mert anyám nem bírt eltartani. Anyám
már nem él és én nem lettem gyógyszerész.
Szomorú. De mit tegyünk. Unatkozom. Már sajnálom, hogy eljöttem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Azon kapom magam, hogy a nagy kondukátor képe helyén levő
címert bámulom. Piros, sárga, kék. A régi címerben búzakalászok törnek az égre,
az olajtornyok között. Mindig, míg ott ültem a tartótisztem irodájában, és
vártam, hogy elolvassa a jelentésemet az osztályról meg a tanárokról, mindig a
kalászokat néztem. A vetésre gondoltam, ami egyszer beérik. Végtelen
tágasságra, a szélre, ahogy a búzamezőkön hullámzik a sok kalász. A
szabadságra.</div>
<div class="MsoNormal">
Megérzem, hogy valaki néz. Tanár úr szürke, okos szeme nem
sokat változott. Ráncos arcában szinte világít. Én megbocsátok, fiam, mondja
halkan, és finoman bólint.</div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Hirtelen kevés lesz a levegőm, szorít az ingem. Felállok, és
kifelé igyekszem. A kilincset markolnám, sután makogva valamit. Tanár úr hunyt
szemmel bólogat. É. néz. Az osztály néz.<br />
Júdás, süvít egy hang utánam, míg
erőtlen kezemből kitépi a huzat az ajtót.</div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-66142440430413864252017-10-29T10:30:00.001-07:002017-10-29T10:36:52.061-07:00Hajmosás<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<img alt="Képtalálat a következőre: „lavór”" height="200" src="http://img.civilhir.net/cache/w660x660/data/480/14777477806104_75637207_db.jpg" width="199" /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Tegnapról maradt egy kis paprikás csirke, nokedli is
van még a spájzban. Ma nem főzünk, mondja reggel nagymamám, míg lassú
mozdulatokkal fésüli a hajam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hűvös van a konyhában. Mielőtt a piacra megy,
begyújt. Nézem, ahogy guggol a spór előtt. Lassú, takaros mozdulatokkal
kikotorja a hamut. Így nem száll a por, tudod, magyarázza, míg lassan felegyenesedik.
Közben pár ősz tincs előrebukik a homlokába. Kis szilánkokat állít körbe, közé
papiros darabokat gyürkél és ahogy meggyújtja a gyufát, a kis láng fellobbantja
a fényt a szemében. Ezt csak oldalról látom. Ahogy ráfúj az éledő tűzre, ráncai
hirtelen eltűnnek az arcáról, és egy pillanatra meglátom a régi lányt, aki a
Nilgesz-telep szépe volt. A vesszőkosárból fadarabokat dob az éledő tűzre, égő
papír és füstszag csap ki a spórból. A legjobb szag a világon. Nagymamám naftalinszagú
bordó kabátot vesz, kis fekete prémje olyan illatos a nyakánál. Szeretem
szagolgatni. Kosarat visz, fekete bőrkesztyűje puha, mint a vaj. Olvassál, int
hátra, sietek, és hallom óvatos lépteit a terasz lépcsőin.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; text-indent: -35.4pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">November
eleje van, érik a naspolya, amit úgy szeretek. Birsalmasajtot is vesz majd nekem,
olyat, aminek dió van a közepében. Szeretek nagymamámnál lenni, mert ilyenkor
csak mi ketten vagyunk. Ez jó. Míg odavan, kihozom a Brehm összes-t, hasra
vágom magam a hencseren és lapozom. Milyen furcsa az érintése a hártyás
papírnak a képek előtt. A macska gondos anya, olvasom, és a macskánkra nézek,
aki ott alszik karikába fonódva a hokedlin.
Egy halom fekete, gondos anya, csak a szeme sarka villan sárgán. Kinn
szürke az ég. Mindjárt esik. Hallom, ahogy a diófa ágai súrolják a terasz
tetejét. Álmosítóan pattog a tűz a spórban. A szélére húzva, nagy bordó
fazékban halkan zümmög a víz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; text-indent: -35.4pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Azt
hiszem, elaludtam, mert a kis parasztóra ütésére ébredem. Kinn esik, halkan
dúdol a szél. Teszek a tűzre, a kis vasajtó csepp alakú nyílásain táncol a
fény. Rőten hunyorog a parázs, óvatosan megkotrom, majd fahasábokat teszek rá.
Nem kell fújni, szépen lángra kap. Mire a kutyát olvasom a Brehm-ben, megjön
nagymamám. Fekete ernyőjét gondosan lerázza, majd a teraszon hagyja, kinyitva.
Tettél a tűzre, kérdi és válaszra sem várva vállfára teszi a kabátját. Cipőjét
gondosan megtöröli és kisámfázza. Kötényt köt maga elé. Nehéz a kosara, segítek
neki, míg kipakoljuk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; text-indent: -35.4pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Tejfölt
hozott, az ismerős palotai nénitől, aki mindig megkóstoltatja velem a
túróját-tejföljét. Sárga ez a tejföl és kis vajdarabok vannak benne, elolvad a
nyelvemen. Kis fehér vászonruhával kötözi le az üveg tetejét nagymamám. Mire
haza ér, a vászon mindig átnedvesedik, de sosem folyik ki a tejföl. És igen,
vett nekem naspolyát, kis barna papír stanicliban, meg birsalmasajtot. Répát
vett még, meg savanyú káposztát. Holnap egy kis töltött káposztát főzünk,
mondja, míg kezet mos. A sárga háziszappant a kis drót szappantartóból veszi
ki, a konyhai csap mellől. Míg megtöröli a kezét, én ágaskodom a sárga
törölköző tartóig és mindketten elégedetten állapítjuk meg, megint nőttem, mert
már majdnem elérem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; text-indent: -35.4pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Terítsél
kisjányom, mondja nagymamám, míg a paprikás csirkét melegíti a spór szélén. A
nokedli sárga, a paprikás szaft befutja a tányér szélét, míg tálal. Combot
kapok és máját, hogy nőjek. Ecetes uborkát szel hozzá. A rádióban harangoznak.
A vastag falú poharakon átpárállik a víz hidege. Kinn eláll az eső, szürkén
dereng minden. Négus herregve falja a maradékot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; text-indent: -35.4pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nagymamám
meleg vizet önt a mosogatódézsába a bordó lábosból. Majd újra megtölti a
konyhai csapból, majdnem tele. Arra gondoltam, ma segíthetnél hajat mosni
nekem, mondja. Nagyon örülök, szeretem a nagymama szép fehér haját simogatni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; text-indent: -35.4pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Lassan,
élvezettel mosogat. Egyenként, nagy gonddal dörgöli át a mosogatószeres, habos
vízzel a tányérokat és lábosokat. Mindig a poharakkal kezdjed, akkor még nem
zsíros a víz, mutatja, majd megbuktatja a tisztára sikált poharakat az
öblítővízben. Piros bádog a mosogatódézsa, kis kék a másik, amiben elöblíti az
elmosott dolgokat. A tiszta tányérokat öblítés után én törlöm szárazra a
konyharuhával, és ugyanígy a poharakat. Minden csillog, jegyzi meg elégedetten
nagymamám és jelentőségteljesen néz rám, majd a köténye zsebét tapogatja.
Megettük az ebédet, elmosogattunk, jár a csemege. Kis fehér papírtölcsért
bontogat, tudom, hogy cukorka van benne. A sarki boltban vette nekem, ahol
üvegtartókban sokfélét árulnak, de az én kedvencem a karamella. Édes és
ragacsos, nagymamám nem kér, inkább kávét iszik, míg melegszik a víz a
hajmosáshoz. Teszünk a tűzre. Négus újra karikába fekszik, de most a másik
oldalára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; text-indent: -35.4pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kotyog
a kávéfőző, nagymamám sárga kis csészéből issza a kávét, én nem szeretem, mert
olyan keserű. Elrágok még egy cukrot, aztán hozzálátunk az előkészületekhez.
Egy hokedlit teszünk a konyha közepére, rá a kis sámli, arra kerül a fehér bádoglavór. Jó meleg a víz, még egy kis hideget öntök hozzá, megkeverem a
kezemmel. Pont jó. Nagymama a másik hokedlire ül és odahajtja a fejét a lavór
fölé. Kis porcelánkancsóból vizet csorgatok rá. Nem meleg? Háziszappannal
dörgöli a haját. Olyan szép rózsaszín a fejbőre, fehérek a hajszálai. Tiszta
hab a füle meg a nyaka. Most öntsél még egy kis meleget, szuszogja. Zúdul a
víz, ujjai kis árkokat húznak a habba. Ezüst a hab, ezüstösek a tincsei.
Tisztaság szag van. Nagymamám tincsei begöndörödnek, mint egy tündérnek. Mint egy szép, öreg tündérnek.Törölközőt borítok rá és
gyengéden megölelem. Visszaölel. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; text-indent: -35.4pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szavak
nélkül is tudjuk, mennyire szeretjük egymást.<o:p></o:p></span></div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-63111680491131992232017-10-19T08:54:00.001-07:002018-01-12T07:52:20.239-08:00Variációk a témára<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br />
<u><br /></u>
<img alt="Képtalálat a következőre: „szerető”" src="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQuQpSSYBH3XGflflAwITIdP8Q9PUDfPnZaGlmn3IR4s1zf1_UvLw" /><br />
<u>Soha
nem volt még ilyen boldog</u><o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
1.A Feleség<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Egy
boldog nap. A születésnapja. A majdnem ötvenedik. Hétszer hét esztendő, ez
nagyon is misztikus szám. Váltó. De mire váltani, nevetett, mikor számmisztikus
barátnéja megölelgette. Reggel is már úgy érezte, ennél csodálatosabb napja nem
is lehet. Más volt minden, mint egyébként. A kávé édesebb, és pirítóst evett
hozzá és utána őszibarackot. Friss volt és zamatos, a szomszéd nénitől kapta.
Édes leve csorgott a karján. Úgy érezte, ma minden őt dajkálja. A nap és a
szelíd, fátylas felhők az égen. És a szél meg a madarak. A macskái és az öreg
kutyája. Reggeli után elégedetten hátradőlt és lehunyt szemmel élvezte a
fény-árnyék játékot, ahogy a diófa leveleinek árnyéka motoz az arcán.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Teljes
volt az élete. A férje szerette, még ha voltak is az utolsó hónapokban apróbb
ellentétek közöttük, mostanra szépen elsimult minden. Reggel csókkal
ébresztette és simogatással és délután csodás vörös rózsákkal köszöntötte. A
csókja, karjának ismerős, boldogító ölelése maga volt a biztonság. Milyen
szerencsés vagyok, merengett, gyönyörű család, három szerető gyermek, aztán pár
napja élete nagy ajándéka, egy pirinyó kislány. Az első unoka. Míg elnézték a
férjével és összekapcsolódott felette a kezük, arra gondolt, mostanra érett be
igazán szerelmük gyümölcse. Kiteljesedett közös sorsuk szép, terebélyes fája.
Új, friss hajtás és lombosodik szépen az a fa.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Reggeli
után kényelmesen nekilátott és mire késő délután megérkeztek az első vendégek a
születésnapi kerti mulatságra, már készen állt minden. Bográcsos rotyogott a
diófa alatt, saláták pihentek a hűtőben, és mire az asztalt terítette, kis
virágokat szórva szét a terítéken, eltelt a szíve forró hálával a mindenható
felé.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
És
érkeztek sorban, a szerettei. A szülei, nagy betegségből lábadozó apja, az
aggodalomba belefogyó, de lassan magára találó édesanyja. És sorban a
gyerekeik, a pöttöm, alvó tündérkislány. Áradt a szeretet, melegített az
ölelés, a legszebb ajándékok. Fürdés után kedvtelve nézegette magát a
fürdőszoba tükrében. Ráncai szép sugarakban keretezték a szemeit, mert sokat
mosolyog, bőre sem csúnyult. Tulajdonképpen megrekedt huszonegynél, mikor a
férjét megismerte, gondolta, míg a férje mohón magához rántotta.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Köszönöm,
uram, nyújtózott el szerelemittasan az ölelés után és hálát adott istennek a
létezésért.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Soha nem
volt még ilyen boldog.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
2.A Szerető<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Mikor
romlott el. Ezen próbált gondolkodni. Voltak jelek, persze. De azt hitte, csak
átmeneti működési zavar a házasságukban. Voltaképpen egyikük sem követett el
semmit. Valami kihűlt, megváltozott. Az ölelések néha unalomba fulladtak,
veszekedés ugyan nem volt, de talán jobb lett volna. Minden nap egy kicsivel
távolabb kerültek egymástól. Csak egy kicsivel. Pont annyival, hogy a legnagyobb
lányuk orvossá avatására már külön mentek. Na, jó, együtt álltak, meg együtt
fogadták a gratulációkat, de miután mindenki ölelkezett és megvolt a közös
fotózkodás, a büszke apa, a szótlan férj, egy szó nélkül lelépett. Ő ott maradt
a három lányával a büszkeségtől ragyogó rokonok gyűrűjében és próbálta
kitalálni, ez most mi a fenét jelenthet. Semmi jót. Ezt hamarosan
megtapasztalta.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
A mindig
elfoglalt egyetemi oktató apa, mellesleg férj is, lassan kilépett férji
funkciójából. Ez a házasság elfáradt, lássuk be, mondta bátran felesége szemébe
tekintve és sietősen igazgatta nyakkendőjét. Elfáradt, suttogta az asszony, és
újrasminkelte a szemét reggeli indulás előtt. Kormányhivatalba indult,
dolgozni, és ilyen árnyékos szemekkel csak nem mehet a gondosan sminkelt
kollégák közé.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
És
elindult a bomlás. Először csak késett, aztán nem jött haza, csak egy éjszakát
maradt ki. Megbeszélés volt, kicsit elhúzódott, ölelte a kisebbik lányát,
amiért az morcosan kérte számon, merre járt. Egyre több lett a megbeszélés, a
be nem kalkulált programok, a hirtelen jött vendégprofesszorok, akikkel menni
kell. Etetni-itatni, várost nézni, előadást szervezni. Később már nem alázta az
asszonyt magyarázkodással. Majd jövök, üzente, később már annyit sem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Én nem
hiszek a mediációban, de ha te akarod, vont vállat és hátradőlt a belvárosi
ügyvédi iroda kényelmes székében. Huszonnégy évet éltek le együtt. Csak
érdekházasság volt, bizonygatta könnyesen az asszony, és tényleg.
Állampolgárságot akart, lett belőle három gyerek meg huszonnégy év. Csöndben
váltak, amilyen csöndben házasodtak az elején. És az asszony megfogadta, nem
gyászol semmit. Csak elveszi, ami jár neki. Ha úgy alakul.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
És két év
telt csak el, mikor pár napja meglátta. A régit, az igazit, akibe olyan
hóttszerelmes volt tizenhét évesen, hogy mikor szétmentek, verseket írt neki.
És meghalt volna érte, akkor. Most meg szembe jött vele, itt egy áruház
parkolójában. Hóna alatt csokor vörös rózsa. És még mindig vonzó volt. És még
mindig lángot lobbantott benne. Férj volt, háromszoros apa és pár napja boldog
nagypapa. Ő meg elvált asszony. Nézték egymást, kigyulladt, mámoros szemmel.
Ölelés, puszi. Hirtelen mindkettőjüket elöntötte a másik rég elfeledett illata.
Régen volt, úristen, mennyire szerettelek, lehelte a nő, míg megsimította a
karját. A férfi titokban behúzta a pocakját. Ott helyben telefonszámot
cseréltek. Körülöttük közömbös vásárlók, számukra egy másik univerzum. És este, a férfi már hívta is. Suttogva
beszéltek, kuncogva, mint régen. És az asszony kigyúlt arccal ölelte a
párnáját.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Soha nem
volt még ilyen boldog.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
3.A Férj<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Ez jár
nekem, mondta a férfi pár nap múlva a tükörképének, míg a nyakkendőjét
igazgatta. Régi, kéjes öröm járta át, mikor a nemrég megtalált régi-új kedvesre
gondolt. Mint egy gyönyörű ajándéka a sorsnak. Próbálta felidézni, régen milyen
íze volt a csókjának. Persze, akkor még ártatlan lány volt, bizsergett gerincén
az izgalom. Biztosan sportol, vékony és izgató, mint lány korában. A haja sem
sokat változott, a szeme nagyobb lett és mélyebb. És a szája, az ajka ilyen
keskeny volt mindig? Hogy nézte ott a parkolóban, milyen pirosak lettek
mindketten, ahogy elfogódásukkal küszködve csak bámulták egymást mohón. Mi lett
volna, ha, simogatta szórakozottan a haját és elképzelte magukat. A be nem
teljesedett szerelmüket. Szinte ki kellett szakítsa magát a felesége
bűvköréből.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Zavart
érzett. Nem gondolt idegen nőre, mióta felesége volt. Persze megnézett másokat,
de a csábítás gondolata nem ért el hozzá. Szerette a feleségét. Vagy inkább
megszokta. Ott a családja. Elképzelte a fia arcát, ha megtudná… Ráadásul
nagypapa, pár hetes az unokája. Na és, rántott dacosan a vállán s megigazgatta
őszülő halántékét. Fickósnak érezte magát és fiatalnak. Kicsit szánakozva
gondolt felesége minden jól ismert mozdulatára. Szó se róla, jól tartja magát,
de legalább tíz éve festi a haját, reggel, ébredés után mindig van egy kis
odaszáradt nyálcsík a szája sarkában és mostanában horkolni kezdett. És olyan
ismerős minden szava és cselekedete, olyan átkozottul ismerős, hogy majdnem
unalmas. A rajongása, ahogy ránéz, ahogy a gondolatát is tudja. Ki kell majd
találni valamit, gondolta szórakozottan, meg kell tanulni hazudni. És legyőzni
a bűntudatot.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Pár
napja, mikor az asszonya betöltötte a negyvenkilencet és ő pont aznap
összefutott a régi szerelemmel, megfordult vele a világ. A virágüzletből jött,
hóna alatt a csokor vörös rózsa az asszonynak. Kicsit zavarban volt.
Megdöbbentette, hogy őrá még így lehet nézni. Fontosnak érezte magát és
izgatottnak. Mindent tudni akartak egymásról a régivel. Gyors, mohó szavakkal
beszéltek, mintha nem az első, véletlen találkozásuk lett volna, és már
rosszban járnának. A nő beszéd közben megérintette a karját és őt teljesen
felajzotta az illata. Kis elektromos szikrák pattogtak közöttük. Számot cseréltek,
és este, míg a felesége fürdött, már fel is hívta. Másnap is hívja, mondta a
nőnek és mire a felesége mellé bújt, soha nem érzett izgalommal ölelte át. Az
újra gondolt. A régit ölelte.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Soha nem
volt még ilyen boldog.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br />
<br />
<br />
<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<u>Minden
megváltozott</u><o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
1. 1. .A Szerető<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Innen
szép nyerni, gondoltam, míg a fodrász a hajamat szárította. Mióta véletlenül
összefutottunk ott az áruház előtt, eléggé felgyorsultak az események. Kicsit
sután festett a<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
rózsacsokorral
a hóna alatt, olyan tipikus mintaférjvisziarózsátafeleségének. Aranyos volt,
sebezhető, de egyben férfias. Miután számot cseréltünk nem gondoltam volna,
hogy felhív, de már este csörgött. Éreztem a hangján, hogy nem beszélhet
hangosan, bizalmasan suttogtunk, kicsit röhögcséltünk is, mint régen. Hamar
visszaállt közöttünk az a régi hang, mikor én tizenhét voltam, ő meg húsz. Ezen
csodálkoztam is, mert azóta annyi minden megváltozott, de ezek szerint van az
ember lányában egy szerelemfaktor vagy mi, ami rögtön aktivizálódik, ha a régi
kedves feltűnik. És minden megy tovább. Eltűnik az a majdnem harminc esztendő,
el a csalódások, a család, a veszteségek és az örömök. Új színt kap minden.
Éppen ez olyan borzongató benne, hogy új, de mégis olyan meghitten ismerős. Nem
kellett sok, hogy felidézzem, mennyire szerettem a hangját, a kezét, azt, hogy
milyen okos és komoly, de játékos az ölelésben. Mit tudtam én még akkor az
ölelésről? Amit tanított nekem, és a<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
gondolatba
is beleborzongtam, mit tudnánk nyújtani egymásnak most, két felnőtt szerelmes
ember. Mert a szerelem nem múlt el, ezt rögtön láttam a szemében. Bármi történt
is vele vagy a házasságával, most támadt egy rés a pajzson. És én ki is
használtam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Semmiségekről
beszélgettünk másnap délelőtt, volt mit bepótolni. Színleg a munkanélküli
lányának keresett megoldást, azért hívott, mondtam, majd utánanézek a
lehetőségeknek. Majd hívlak, mondta, és elöntötte a vér az arcomat, mert
ugyanígy mondta akkor, mikor együtt jártunk. Puszi, mondtam és rekedt volt a
hangja, ahogy puszi-t mondott.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
És ez így
ment pár hétig, vagy én hívtam vagy ő, voltak megbeszélt időpontjaink, mint
régen. Órákig tudtam volna hallgatni a hangját, de persze nem lehetett. Néha
este hívott, akkor rövidebben beszéltünk, volt, hogy délelőtt, a munkahelyéről.
Ha nem bírtam, én hívtam és ő visszahívott. Játszottunk, mint régen. Este rá
gondoltam, míg forró arccal öleltem a párnám. A karjára, ahogy ölelt régen és
kívántam, bár most is ölelne.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Mikor
szabadságra ment a családjával, tudtam, hogy nem hívhat, mocskosul szenvedtem.
Egy hét volt, maga az örökkévalóság. Aztán mikor újra jelentkezett és
megkérdezte, mikor találkozunk, kivert a víz. Éreztem, hogy valami történt,
valami megváltozott. A kapcsolatunk új minőségbe lépett. Találkozni akar velem,
nem elégszik meg a telefonos beszélgetésekkel, látni akar. Nem vagyok már
magányos.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Minden
megváltozott.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
2. A Férj<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
A
kíváncsiság, hogy meddig mehet el vajon a dolog, eleinte ez munkált bennem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Kicsit
kívülről nézte magam, szórakoztam egykori fiatal önmagamon, aki naiv volt és<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
becsületes.
Mert csak akkor dobtam ezt a lányt, mikor a későbbi feleségemet<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
megismertem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Könnyedén
léptem ki a pár hónapos együtt járásból, de meghatott a lány ragaszkodása.
Hosszú betegség után akkor ment el az édesapja. Talán ez is volt az oka, hogy
még sokáig üldözött a szerelmével. Azt mondta, ő komolyan gondolta és hozzám
jönne. A baj csak az volt, hogy eszem ágában sem volt megkérni. Cserbenhagytam,
mondta, és mindenféle levelet küldözgetett, meg verseket és én komolyan
megijedtem, mikor azt írta, öngyilkos lesz, ha nem beszélünk újra. Elmaradtunk
egymástól, és sokáig nem is tudtam róla, fura emlék volt, de nem rosszízű.
Aztán rá két évre megnősültem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
A
házasságom, a boldogságom pajzsként védett minden csábítástól. A házasságunk
elején szótlan megegyezés tárgya volt közöttünk a hűség, mind a testi, mind a
lelki. Akkor én most már első este megcsaltam a feleségemet, mikor felhívtam a
régi szerelmemet, miután összeakadtunk ott a parkolóban. Szokatlan volt az
érzés, de egyben izgató is, különös íze volt az ölelésnek akkor este. A
feleségem azt hitte, ez is még a szülinapi felhajtás része, kis ajándék a nap
végén. Míg ott pihegett mellettem, kicsit aljasnak éreztem magam, de csak egy
egészen kicsit. Mert rögtön utána a lányra gondoltam, aki most már nővé érett,
nekem érett nővé, és ha a sors, vagy nevezzük aminek akarjuk, az utamba hozta,
akkor akar vele valamit.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Hogy
meddig megyek el, gondoltam majd tudni fogom. Az ártatlan telefonbeszélgetések
arra voltak jók, hogy lendítsék egyik napot a másik után. Sok munkám volt
akkoriban és magányosnak is éreztem magam. Körülöttem mindenki élte a
megszokott életét, míg én ingerült voltam és elégedetlen, de nem tudtam volna
megmondani, miért. Hiányérzetem volt és mikor vele beszéltem, azt éreztem, csak
egyetlen ember van a világon, aki megért engem, aki várja, hogy a hangomat
hallja, akinek fontos vagyok. Idegenné váltam a családomban, csak lődörögtem a
világban ingerülten, sértetten és hajszoltan.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Szabadságra
mentünk és azt gondoltam, kifújom magamból a dühömet, de nem igazán<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
sikerült.
Addigra drog lett nekem a hangja, a hívásai, a figyelme, ahogyan hallgatott, a<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
megértése,
ahogy kimondatlanul is egy hullámhosszon voltunk. Szóval az az egy hét<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
maga volt
a pokol és én el is követtem mindent, hogy másnak is pokollá tegyem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Megszokott
sétáink a feleségemmel elmaradtak, ha túrázni indultunk messze előre<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
mentem,
ne kelljen néznem, amint csodálkozó szemmel figyeli, nem segítem le a<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
szikláról
vagy udvariatlanul elfordulok, ha kér valamit. Valami gond van, kérdezgette<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
szomorúan
és a tekintetemet kereste. Esténként sikerült megvigasztalnom és nem is<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
esett
nehezemre, mert a régi szerelmem arcát láttam magam előtt, az ő haját<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
cirógattam
és beleolvadtam, mint vaj a pirítósba.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Nyaralás
után, útban hazafelé valami semmiségen jól felhúztam magam, szinte<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
éreztem,
amint hagyom kiáradni a dühömet, mint a lávát, pusztítson el mindent<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
körülöttem.
Jól összevesztem a feleségemmel és szinte örömmel töltött el, amint este<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
sírva
alszik el mellettem. Kicsiny dühömet és sértettségemet dajkáltam még pár napig.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Aztán felhívtam
a szerelmemet. Találkozzunk. Látni akarom.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Minden
megváltozott.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
3.A Feleség<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Már a
szabadságunkon észrevettem. Figyelmetlen volt, érzéketlen, majdhogynem undok.
Kirándultunk, ő folyton előre sietett, kínlódva másztam le az ösvényeken, ő
kajánkodva figyelte, ahogy bukdácsolok. Kitette magának az ételt, rám sem
nézett. Nem értettem. Nem szóltam. De éreztem, teljesen elhidegült tőlem. Bár
ennek teljesen ellentmondott, ahogy esténként átölelt. Akkor megint
csodálkoztam, minden este szerelmeskedtünk és ettől kicsit megnyugodtam. Teljes
érzelmi hullámvasút volt ez a nyaralás, és mikor haza indultunk, még nem
tudtam, talán az utolsó volt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Valami
hülyeségen szólalkoztunk össze hazafelé, illetve ő volt, aki szerintem
túlreagálta. Kiabált és ellentmondást nem tűrően dühöngött, én sírtam, otthon a
gyerekek csak néztek, mi ez a háború, így kipihenve, nyaralás után. Napokig
tartott a haragszomrád, aztán egyik délután, miután erős migrén kínozott
(ritkán fáj a fejem) felhívtam, vegyen nekem gyógyszert. Nem vette fel. Újra
hívtam. Úgy emlékszem vagy ötször hívtam, sikertelenül.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Aztán
visszahívott, mindjárt itthon van, de szívesen visszamegy nekem gyógyszerért.
Egészen ellágyultam. Kedves volt, falat kenyér, kicsit lapított. Belátta, hogy
nincs miért durcáskodni, gondoltam megenyhülten, hogy szeretem, elmúlik minden
baj felőlünk.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Másnap
leültem a géphez, és megláttam, üzenete érkezett. Eddig soha nem olvastuk
egymás üzeneteit, nem volt miért. Most megtettem. Nem sok üzenet volt,
mindössze egy. Pár hete írt neki a fiatalkori szerelme, hogy mennyire örül
annak, hogy összetalálkoztak, és még mindig boldog. Biztonság kedvéért újra itt
a száma. És puszi.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Ezt a nőt
ismertem, pár évvel alattam járt a középiskolában, a férjem mesélt arról,
milyen szerelmes volt belé, verseket írt hozzá szakítás után, nevettünk rajta
akkor. Még öngyilkossággal is fenyegette, mosolygott a férjem és láttam rajta,
ez elégtétellel töltötte el. Egy lány, aki olyan szerelemes, hogy meghalna
érte, mert otthagyta. Értem hagyta ott.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
És most
itt van! Csak nyugi, intettem magam, de úgy kalapált a szívem, hogy azt hittem,
menten meghalok. Ez az én férjem? Ez a mi életünk? Mi történik velünk? Nem
kellett hozzá nagy fantázia, hogy rájöjjek, mi történt. Ezek összefutottak az
üzenet dátuma szerint hat hete. Sírtam, és próbáltam kitalálni, mit tegyek?
Hogyan derítsem ki, mi történt? Megkérdezem, volt az első reakcióm. Nem, előbb
kiderítem, mi történt és aztán borítok. Elhűltem magamon és utálkoztam, ez
vagyok én? Mi lett belőlem? Mit tett velem? Mikor haza jött és a szemébe
néztem, kicsit meghaltam. És miután megnéztem a telefonját, kiderült,
beszéltek. Nem is keveset. Már akkor este felhívta, a születésnapomon, mikor
összefutottak az áruház előtt. A férjem hívta. Egy világ omlott össze bennem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Minden megváltozott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<u><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egyszer minden véget ér<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal">
<u><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></u></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">1.<span style="font-family: "times new roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; line-height: normal;"> 1.</span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A Férj<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Még a randi előtt is megpróbáltam,
isten látja lelkemet. Már felhívtam és megbeszéltük, hol és mikor. Már a
csontjaimban éreztem a bizsergést, a vágyat és az izgalmat. Nem volt
elképzelésem semmiről, csak hagyni fogom, hogy megtörténjenek a dolgok. Úgy
ahogy az kell. Felnőtt ember vagyok, még pár év és vége az aktív
férfiéletemnek. Sportolok, egészségesen élek. Hol van az leírva, hogy nekem egy
nő mellett kell megöregednem? Még jár nekem az izgalom, gondoltam, míg a
hajamat igazgattam a tükör előtt az irodámban. Átöltöztem, reggel
odacsempésztem a tiszta ruhát, csak nem fogok izzadtan randizni, kacsintott
vissza a srác a tükörből, aki egykor voltam. Te tényleg ezt akarod, kérdezte
bennem a férj, a gyerekeim apja és az unokám nagyapja. Igen, mondtam ki
hangosan, és becsaptam az irodám ajtaját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A bicikli az külön jó volt, hogy
bringával mentem. Mint régen, mikor ezt a lányt kísérgettem. Fene tudja hogyan,
de visszapörgött az idő és csak én voltam és csak ő volt. Puszi, puszi és már a
nyakamba is borult. Rögtön láttam, hogy fodrásznál volt, fénylett az arca,
valahogy ő is visszafiatalodott. Másfél órát bolyongtunk a városban, lehetőleg
csendes kis utcákon. Sokat beszélgettünk, egyszer le is ültünk egy padra.
Kevesen jártak arra, feltettem a karom mögé a padra. Mint régen. Rám nézett.
Gyere fel egy kávéra, mondta és könnyedén megrázta haját, ami végigsimított a
karomon. Menjünk, mondtam és elcsuklott a hangom. A lehető legközelebb lakott a
munkahelyemhez. Pontosan a szomszéd utcában. Ami jó, mert közel van és baromira
rossz, mert itt mindenki ismer a környéken. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Tudtam, hogy a kisebbik gyereke még
otthon lakik. És az is megfordult a fejemben, hogy tényleg csak kávézni fogunk.
Én naiv. És úgy történt minden, mint egy szaros filmben. Ahogy becsukódott
mögöttünk az ajtó, egymásnak estünk. Először azt hittem, nem fog menni, mert
bűntudatom lesz. De nem így történt.
Csak az illatát éreztem, ahogy a hajába temetkeztem. Csak a remegő
testét a kezem alatt. Szinte felrobbantunk mindketten, mire az ágyig jutottunk.
Új volt és mégis ismerős. Erősnek és férfiasnak éreztem magam, ahogy utána
egymás verítékben úszó testét simogattuk. Eszembe se jutott a feleségem, ez az
igazság.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Vártam rád, suttogta fénylő szemmel
és rebbenve simított a keze. Egymásba zuhantunk újra. És újra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Majdnem elaludtam a duruzsolásától,
míg szerelemtől csatakos haját simogattam. Hogy ő a bort szereti. És majd nekem
is át kell szoknom a sörről, mert ő borlovag. Majd meglátom, milyen jó fejek a
barátai a testépítő szalonból, ahová eljár edzeni. És bemutat a barátainak. meg
a gyerekeinek. És boldogan élünk majd. Kezdtem kijózanodni. A telefonomon láttam,
hogy a feleségem legalább hatszor hívott. És elköszöntem, de alig hagyott
elmenni. Csak csókoltuk egymást vég nélkül a csukott ajtó mögött. Igen,
suttogtam a szájába. Majd megint találkozunk. Talán jövő héten. Hívlak. Várom.
Most már nem veszítjük el egymást, ugye?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Csúnya migrénem van, hallottam a
feleségem fájdalmas hangját a vonal másik végéről, veszel nekem
fájdalomcsillapítót? Hogyne, feleltem illedelmesen, mindjárt otthon vagyok
drágám!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Fülemben muzsikált a vér. Szeretőm
van, ízlelgettem a szót és készültem a családom szemébe nézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egyszer minden véget ér.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">2.<span style="font-family: "times new roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; line-height: normal;"> 2.</span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A Szerető<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Már a reggelinél olyan izgatott
voltam, hogy majdnem ráborítottam a gyerekre a teát. Szegényke, csak
csodálkozott, hogy most az egész hétvégét a nagyanyjánál töltheti, de én is lehetek
önző, nem igaz? A fodrászom soron kívül fogadott és az irodából még haza is
tudtam szaladni, hogy átöltözzek. Olyan volt minden, mint régen. Ahogy jött,
tolta a biciklijét, mintha újra kamaszok lennénk. Sokat sétáltunk, túl sokat.
Aztán mikor leültünk a padra és megölelt a pad támlájánál, éreztem, készen
állunk rá. Mind a ketten. Vártam, hogy ő
mondja ki, de férfiak olyan mulyák. Nekem ez a férfi kell. És felhívtam
kávézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Csak az ajtóig jutottunk el, olyan
volt az egész, mint a forgószél. A válásom óta nem voltam férfival. Míg
csókolt, azt hittem összerogyok, de megtartott, mi több, meg is támasztott.
Aztán már mire remegtek a lábaim, el is vergődtünk az ágyig. Szédületes volt.
Gyönyörű a teste és nem öregedett. Nincs pocakja, nem ereszkedett meg a feneke.
Úsztam benne. Elvesztem benne. A hajamat markolászta és orrával a nyakamba
szuszogott. Az első után sírni tudtam volna. Úgy vártam rád, suttogtam, míg a
kezem bejárta a testét. Aztán újra egymásba temetkeztünk. És megint. Hullámzott
minden. Le és fel. Le és fel. Aztán a
hajamat simogatta. Beszéltem neki magamról, hogy megismerjen, hogy elfogadjon,
hogy elfogadja a barátaimat és később a gyerekeimet. Mert akarom ezt a férfit.
Mert megérdemlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ahogy sietve magára kapkodta a
ruháit, elöntött a féltékenység, mert arra gondoltam, most hozzá megy haza. Már
nem szereti a feleségét, azt mondta, megszürkült a házasságuk és már az ágy sem
működik közöttük. Szegénykém, mennyire ki lehetett éhezve. Mindent megadok
neki, mindent. Egyszer már elveszítettem, nem akarom újra! Más is elvált már.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egyszer minden véget ér.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">3.<span style="font-family: "times new roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; line-height: normal;"> 3.</span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A Feleség<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nem ismerem ezt az érzést. Kihűl kezem-lábam,
amint elnézem a férjem hideg, elutasító arcát. Nem zavar van rajta, nem gyűlölet.
Egyszerűen idegen. Sosem láttam ezt az arcot, ezt a férfit. Ez volna az, aki
könnyedén meghódított, a figyelmességével, a kedvességével és a szerelmével? Ez
volna az, aki hónapokon át kísérgetett esőben, hóban, kánikulában, kezének
ismerős melegével ölelt és mézédes volt a szája? Ez volna az, akit vágytól
remegve öleltem, és akinek odaadtam magam még az esküvőnk előtt? Három
szerelemből fogant gyermekkel ajándékoztam meg. Vele virrasztottunk a gyerekeink ágyánál és
vele örültünk a legszebb pillanatokban? Ő volt, akinek nem is olyan régen, az
ezüstlakodalmukon, sírástól elcsukló hangon köszöntem meg és ígértem továbbra
is életem legnagyobb ajándékát, a hűséget? Vele hajoltunk nemrég kis unokánk
ágya felé és gyönyörködtünk vonásai bájában? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ki vagy te, próbáltam a tekintetét
keresni, míg ő zavartan elfordulva bizonygatta, nem történt semmi, csak
véletlenül összefutott egy régi ismerősével és beültek kávézni. És mit
jelentenek a telefonok és az üzenetek? Ekkor támadásba lendült és
megmagyarázta, milyen kimerítő egy ilyen nővel együtt élni, mint én. Megfojtom
a szellemi fölényemmel, elnyomom az állandó okoskodásommal. Ő is csak férfi.
Meg kell értsem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">És onnantól elkezdődött a
kanosszajárásom. Az önmarcangolás, a bűntudat és a hitetlenkedés. Mit csináltam
rosszul, tényleg ilyen vagyok? Mikor rontottam el? Mit tud többet az a másik?
Jelentéktelen és értéktelen vagyok, néztem magam utálkozva a tükörben és
ordítani tudtam volna. Visszakapom
valaha a hitemet? Semmi nem változott, próbál ölelni a férjem. Minden
megváltozott, gondolom és próbálom visszaölelni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egyszer minden véget ér.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast">
<br /></div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-85500981035583757322017-10-19T07:50:00.001-07:002017-10-19T07:50:15.515-07:00Ősszel<span style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande" , "tahoma" , "verdana" , "arial" , sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;"><img alt="Képtalálat a következőre: „őszi erdő”" src="https://cdn.pixabay.com/photo/2013/11/05/09/13/autumn-205588__340.jpg" /></span><br />
<span style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande" , "tahoma" , "verdana" , "arial" , sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande" , "tahoma" , "verdana" , "arial" , sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande" , "tahoma" , "verdana" , "arial" , sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;">Erdőbe vágyom,</span><br />
<span style="background-color: white; color: #37404e; font-family: "lucida grande" , "tahoma" , "verdana" , "arial" , sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;">hol szelíd,</span><span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #37404e; display: inline; font-family: "lucida grande" , "tahoma" , "verdana" , "arial" , sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px;"><br />öreg óriások<br />reszketeg karjukkal<br />magukhoz ölelnek,<br />fejem mohapárnán<br />s csak szendergek,<br />míg mosott kéken<br />fakul az ég,<br />ezüst a csend,<br />tűnődő levelek peregnek.<br /><br />Sosem volt suttogások<br />kelnek, kék tollú<br />madár felelget<br />egy rőt szoknyájú<br />bokrocska ágain,<br />s míg eres kezével<br />hátraint a nap,<br />hajának aranya<br />fennakad egy<br />üres pókháló<br />tépett romjain.</span>Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-9551611363598600692017-07-12T11:15:00.001-07:002017-07-12T11:15:40.088-07:00Perspektíva<div class="MsoNormal">
<img alt="Képtalálat a következőre: „galambok a téren”" src="http://img2.hvg.hu/image.aspx?id=7f0c24f3-7fed-47fc-9e12-75c333f3e444&view=e579a964-29d6-479f-90b0-f752bb3fb356" height="212" width="320" /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ahogy a toronyóra kongatni kezdi a pontos időt, burrogva
felrepülnek a galambok. A hajnali locsolás után még ott ragyognak a tócsák a
tér kövei között és a kávézók asztalai már szinte megteltek. Kávé-és
süteményillat keveredik a közeli folyó víz-és hínár illatával. Az utcazenész
gitártokját kinyitva a földre teszi és zsebében kotorászva aprót dob bele.
Hozhatok még valamit – hajol közelebb a pincér és szemüvegén megcsillan a nap.
A szomszéd asztalnál lányok csivitelnek és a gitáros fiú belecsap a húrokba. A
szája előtt kis szerkezeten szájharmonika, és nyomja Lennont meg a társait. Egy
sérült lábú galamb tipeg az asztalomhoz, fémesen csillognak a tollai, ahogy
buta kis madárfejét forgatva keresgéli pogácsám morzsáit a földön. Szórok még
neki, aztán észreveszem, amint a jobb oldalamon, két asztallal odébb, feláll
valaki. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy fiatal férfi. Egy diák vagy egy turista. A
hangra fordítom felé teljesen a fejem. Fémes hang, semmivel össze nem téveszthető,
éppen csőre tölt egy pisztolyt. Aztán kiabál. Minden nagyon gyorsan történik. A lányok sikoltoznak. A lövés
hangja és a lőporfüstje szinte egyszerre ér el hozzám. A pincért éri az első,
és azonnal meghal, mert nem marad arca. Aztán lövéseket hallok még másfelől, és
míg azon tűnődöm, esetleg visszhang-e vagy más helyen is lövöldözik valaki, már
a földön hasalok. Testem minden sejtje azon igyekszik, hogy a térkövekbe
olvadjon. Zihálásom elfojtja agyam ravasz üzenete, tettesd magad halottnak, ne
mozdulj, ne rezzenj, csak feküdj. Te halott vagy. Vagy az leszel hamarosan, hát
nem mindegy? <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Milyen furcsa a világ, így az aszfalt szintjéről.
Előttem nem messze, az egyik lány cipője, vagy a lába is benne van, ezt már nem
látom. Nézem a gitáros fiút, illetve ami megmaradt belőle. Kék szeme volt, most
azt is látom, mert pár méterre dobta a lövés, tőlem nem messze. Szóval kék
szeme volt a fiúnak és a harmonikájáról most lassan csöpög a vér. Valamit
mintha mondani akarna vagy suttogna, behunyom a szemem, mert nem akarom látni,
amint meghal. Sem születést, sem halált. Ez a mániám. Én se nézem senkiét, az
enyémet se lássa senki. Aztán most itt a tér, egy térnyi ember látja majd. De a
ravasz agyam nem adja fel. Nehéz így lélegezni, hogy ne őrjöngj fektedben, hogy
ne pattanj fel sikítva, hogy ne fuss minél messzebbre, hogy ne lásd halott
lányok lábát. Azazhogy csak az egyik halott, mert ott kúszik a másik. Halk kis
zokogásokkal, mintha szárazon köhögne, kúszik és vonszolja magát éppen a
látóterembe. És – ezt – már – nem – tudom – elviselni. Mert átlép rajtam
valaki, a fejem mellett áll, és jól látom a farmerja szárán, hogy felhajtották.
Valahol valaki felhajtotta ennek a fiúnak a nadrágját és a kis sárga cérna ott
fityeg. És ez a fiú mond valamit, torokhangon, majdnem lágyan a lánynak.</span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A lövés
pillanatában azt érzem, mintha behintették volna valami rózsaszín, kocsonyás
konfettivel a világot körülöttem és engem is. Valaki hangosan zokog. Valami
folyik a fejemen. Hányni fogok. Az agyam, a ravasz agyam kiadja az utasítást.
Keményen ráharapok a nyelvemre és behunyom a szemem. Nincs itt más senki, csak
én, fekszem békésen a főtéren, arcom alatt a kockakő legpuhább párnám. Por
száll, érzem a vér szagát, azt hiszem, bepisiltem és ravasz vagyok, békés vagyok, és türelmes
vagyok, és jó vagyok, és nem akarok meghalni. A csönd szinte szétszakít és
megtébolyodom, ha nem látom, mi történik. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Tér idő kontinuitás, jut eszembe és majdnem
felröhögök, mert látom, amint a sánta galamb jön vissza. Felrebbent valahova,
míg itt gyorsan kivégeztek pár embert, talán a rózsakertbe, ide érzik az
illata. Itt a földön fekve sokkal intenzívebben érződik, látszódik minden. Illat,
például a rózsáé, szín, mondjuk az agyvelőé és ebből a szögből, ahogy fekszem,
azt is látom, hogy a halott lány cipőjének sarka bizony kopott. Már nem kell
neki cipőre költeni, kajánkodik bennem valaki és azt érzem tisztán, lehet, hogy
megőrülök. Meghasadt személyiség. Vajon hány tébolyult személyiség szunnyad
bennem, akik a pisztolylövésre aktiválták magukat? Feltápászkodnak álmukból és
gyerünk csak, nézzünk szét odakint, kacsintanak össze. Mikor eldobtam magam,
még egyedül voltam. Mire kelek fel? Felkelek? És a nyomorult galamb csak jön,
jön. Ahogy itt fekszem, tökéletesen látom, hogy fél lábán az ujjak elsorvadtak,
de ő jön, iparkodik, kecsesen átrebben a gitáros fiú vértócsáján. Egy egészen
nagy darab a pogácsámból, biztosan akkor vertem le, mikor a földre dobtam
magam, mert az a ravasz agyam átvette az irányítást. Már csipkedi, tépkedi,
forgácsolja. Szeme csupa türelmetlen izzás.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az idő némán álldogál. Por van. Meg csend.Veríték csorog a fülem mögött és
teljesen elzsibbadt a jobb lábam. Legalább három halott a látóteremben. Valahol
futnak és kiált is valaki, tán a tér másik oldalán, mikor gyors, ruganyos
léptekkel megindul felém a gyilkos. A gyilkosom. A gyilkosunk. Szemet behunyni
késő, tekintetem halottabb nem is lehetne. De lehetne. Lélegzetem lassul, a
szívem felrobban, arcom minden sejtjén fürge hangyák szorgoskodnak. Idegen vér
és agyvelő borít. Lehet, hogy már nem is élek? Lehet, hogy már rég túl vagyok
mindenen, csak nem vettem észre? Zakatol a szívem, zümmög a vér a fülemben, de
azért hallom, hogyan csikordul a homok a cipője talpa alatt. Most a hátát
látom, ahogy szétnyitja a kabátját. A galamb mellém táncol, cukorkaszín lábával
bizalmasan kézfejemre tapos, sárga szemének utolsó tekintete a szemembe mélyed.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Együtt repülünk.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6476895204364046561.post-75186189597611974732017-07-05T11:31:00.002-07:002017-07-05T11:34:05.765-07:00Mikor nyugaton kél a nap<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;"><img alt="Képtalálat a következőre: „határőr torony”" height="212" src="http://milstory.blog.hu/media/image/Droid/Sentinel2/Torony2.jpg" width="320" /></span><br />
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;">Állunk a ház előtt. Látszatra álmos csütörtök reggel. A házak csukott ablakszemekkel szundikálnak. Benn anyám, akinek szigorúan meghagyom, ne nézzen, ne intsen utánunk. Ne tegye még nehezebbé. Két és fél éves nagylányunk csak néz ránk, mikor sírósan elhadarjuk neki, most egy kis időre búcsúzunk csak el, szép kis házat veszünk, piros tetővel, oda visszük majd őket. Tíz hónapos öccse békésen alszik. Lefényképezem mindkettőt a szívemmel, mert nem tudom, látom-e még őket valaha.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px;" />
<span style="background-color: white;"><span style="color: #660000; font-family: "cambria";"><span style="font-size: 17.82px;">Megjön az autó, benne barátaink. Kevés a hely, ezért I. a csomagtartóba szorul. Megyünk. Most már szabad sírni, a két lány vigasztal. A könnyeimen át úgy nézem a szülővárosomat, hogy tudom, ilyen szemmel, így már sosem látom többé. Tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy ami most történik, az visszafordíthatatlan irányba sodorja életünket.</span></span></span><br />
<br style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px;" />
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;">Megérkezünk. A sofőr kirak minket az álmos kisváros szélén. Baktatunk az úton. Elől hórihorgas J. barátunk, másfél éves lányával a nyakában, mögötte Gy., a felesége, előttem I., kinek férje már „odaát” van és a férjem zárja a sort. Egy tanyát keresünk a városon kívül, egy házzal, aminek palateteje van. Úgy mondták, ott lakik Florica néni, aki majd éjszaka átvisz minket a határon. Megyünk egy földúton, kétoldalt a földeken kopaszra nyírt rabok dolgoznak. Senki nem mondja ki, de látom mindenki arra gondol, lehet mi is ide kerülünk hamarosan.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px;" />
<span style="background-color: white;"><span style="color: #660000; font-family: "cambria";"><span style="font-size: 17.82px;">Jó széles tengeri tábla mögött, de megvan a tanya. A két fiú elmegy felderíteni a terepet, mi lehúzódunk az út szélére. Tűz a nap. A kislány alszik és idegtépő a várakozás. Megjönnek a fiúk, ez az a tanya, de nincs itthon senki. Biztos, ami biztos, menjünk oda. Palafedelű kis ház, melléképület, istálló, sehol egy teremtett lélek. Felmászunk az istálló padlására a szénába, pár kotlós rémületére. Telik az idő, már dél van, mire begördül egy lovas kocsi egy idős házaspárral a bakon. Most dől el, jó helyen vagyunk-e. Kiderül, hogy Florica néni az állomáson várt minket, valahogy elkerültük egymást. Mikor meglátja a gyermeket, elkomorul és közli, erről nem tudott. Nem vállalja. Egy érvünk van csak, a közvetítő ugyanannyit kapott érte, mint egy felnőttért. Erre már nem tud mit mondani.</span></span></span><br />
<br style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px;" />
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;">Benn ülünk a ház piszkos kis konyhájában, bágyasztó a meleg, de kimenni nem lehet, olyan közel van a határ, hogy a toronyból könnyen észre lehet venni, ha idegen mászkál a környéken. Szóval benn ülünk, hajtjuk a legyeket, kismillió van belőlük. A lábunknál kiskacsák szedegetnek a földes padlóról. Van nekik mit… Florica néni a spórnál matat valamit, közben elmeséli merre kell menni. Nem kis meglepetésünkre kiderül, ő csak az utat mutatja meg, át nem kísér soha senkit. Bár nem így voltunk megegyezve, már nem tudtunk a helyzeten változtatni. Részletesen elmagyaráz mindent, tanácsot ad, mit tegyünk, ha elkapnak minket, szó se róla, praktikus tanácsai vannak. </span><br />
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;">Lassan estébe hajlik ez a végtelen délután. Enyhül a meleg. Otthon ilyenkor illatoznak a legerősebben a petúniáim… Florica néni váratlanul a szobába terel minket, és a lelkünkre köti, ne mukkanjunk, mert itt vannak a határőrök. Ülünk a padlón, perceg a szú a bútorokban, halljuk a lépteket. Beszélgetnek. Florica néni pálinkával kínálja őket. De mi lesz, ha bejönnek? Időnk sincs pánikba esni, mert mire ezt végiggondoljuk, már halljuk távolodó hangjukat. Ez minden este így szokott lenni, nyugtat minket a néni, bejönnek egy pálinkára mielőtt őrségváltás volna.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px;" />
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;">K. baba kortyolgatja a teát, amibe anyukája az orvos által javasolt adag nyugtatót keverte. Egy darabig szépen jön-megy, játszik. Aztán hirtelen dülöngélni kezd. Az anyja szorongva figyeli. Lefektetjük, már alszik is. Időnként lessük, hogy lélegzik-e. </span><br />
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;">Besötétedik. Gyönyörű, tiszta az ég, tüzelnek a csillagok. Szólnak a tücskök, békák ungatnak. A távolban cséplőgép búg. Tíz óra elmúlt. Lelki szemeimmel látom, hogy anyámék kinn ülnek a teraszon és ránk gondolnak. Lassan indulni kellene. Az alvó K.-t beemeljük az apjára kötött "kenguruba" .Ahogy kilépünk az ajtón, a kislány felriad és ordítani kezd. Nem is csodálkozunk, szegénynek már rég pihenni kellene kis ágyában. Az anyja lassan elringatja, mi türelmetlenül topogunk. Az idegeim pattanásig feszülnek, legszívesebben rögtön elindulnék I.-vel kettesben. Persze nem lehet. Végre minden újra csendes. J. kilép az ajtón "édes terhével". Indulunk. Florica néni Isten áldását kéri ránk. Úgy érzem, ránk fér.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px;" />
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;">A sötétet lassan megszokja a szemünk, a csillagok is világítanak valamicskét. Libasorban lépkedünk egy csatorna partján, majd az utasítás szerint átvágunk egy szántóföldön. Akkora száraz göröngyökön taposunk, amekkorákat még sosem láttam. I. áll a csapat élére, én maradok a sor végén. Előttünk a láthatáron nyugati irányban fénylik az ég alja, mint napkeltekor. Az ott már Magyarország, de még olyan távolinak tűnik... Mögöttünk sötétség, az a szülőföldünk, édes szülőföldünk, a gyökereink, az életünk.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px;" />
<span style="background-color: white;"><span style="color: #660000; font-family: "cambria";"><span style="font-size: 17.82px;">Jól jövünk, mert elértünk újra a keskeny kis csatorna partjára, és ezen most átkelünk. Nem is hideg, de nem gondoltam volna, hogy combon felül ér. Kimászunk a szemközti parton, mindenkinek lelkesen cuppog a cipője. Fojtogat a röhögés, de csak addig, míg fel nem kapaszkodunk a vasúti töltésen. Csörögnek a kövek a lábunk alatt, bármilyen óvatosan lépkedünk. Ereszkedünk le túlnan, mikor előttem I. belerúg egy üres konzervdobozba. A csendes nyári éjszakában olyat szól, mint egy ágyú. Nem lehet messze a laktanya, mert az összes kutya égtelen ugatásba kezd. Most már rohanunk, át az országúton, be egy tengeri táblába. Jó sűrű, el lehet bújni benne. Itt már óvatosan haladunk, mert Florica nénitől tudjuk, hogy három sávba vetették, az első kettő merőleges a határra, a harmadik (milyen cselesek!) azzal párhuzamos, mert ha járkál benne valaki, zörög, és már messziről lehet hallani.</span></span></span><br />
<span style="background-color: white;"><span style="color: #660000; font-family: "cambria";"><span style="font-size: 17.82px;"><br /></span></span></span>
<span style="background-color: white;"><span style="color: #660000; font-family: "cambria";"><span style="font-size: 17.82px;"> Osonunk, mint a kisegerek. Az éles levelek összekaszabolják a kezem és az arcom. Minden felől csak susogás hallatszik. Az első sávon túl vagyunk, a második felénél járhatunk, mikor I. hátraint, erre mind lekuporodunk. J.-t két oldalról tartjuk, hogy el ne essen a gyerekkel. Valahol elől katonák járőröznek, zseblámpájuk fénye ide-oda hintázik. Lapulunk némán. Én magamban fohászkodom, csak kutya ne legyen velük. Hosszú percek után feltápászkodunk, és már indulnánk, mikor K. váratlanul felsír. Az apja próbálja csitítani, befogja a száját, de ettől csak megijed szegény. Ölelik, ringatják, de nem ér semmi. Halálra rémült.</span></span></span><br />
<br style="background-color: white; color: #660000; font-family: Cambria; font-size: 17.82px;" />
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;">Forog velem a világ. Apátiát érzek. Ennyi volt. De legalább megpróbáltuk...</span><br />
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;">A távolban rákezdik a kutyák, kiabálás hallatszik. Aztán furcsa pukkanás, és a fények az égen nappali világosságba borítják a tájat. Fellőtték a rakétákat. Mindenkinek sápadt és hitetlenkedő az arca. Aztán, mintha áramütés érne, megindulok. Ilyenkor nincs idő a szavakra. Ahányan vagyunk, szerteszét szaladunk. De hol van Imre? I. itt rohan mögöttem. Valaki a nevemet suttogja. Végre megtaláltunk egymást. Hárman bukdácsolunk tovább. Egy darabig halljuk még a gyereksírást, de lövéseket szerencsére nem. Talán visszafordultak, vagy elbújtak. Másra nem merünk gondolni. Ritkul a sor, már látszik a vége. Itt ér minket a nagy meglepetés: satnya, silótengeri vetés, ebben nem lehet elbújni. Gyorsan döntünk, nem futunk tovább, inkább hasra vágjuk magunkat. Mint a macskák, kúszunk-mászunk. Anyu kesztyűje van a kezemen.</span><br />
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;"> Csend van, csak a békák dala hallatszik kitartóan. Föl sem nézünk, csak az irányt próbáljuk tartani. Egyszer I. megbök, s jobbra mutat. A határőrtorony tövében kötöttünk ki. Szerencsére sötét. Eliszkolunk mellette. Előttünk a puha szántás, a "senki földje". A drótkerítést már szerencsére elbontották. Itt már rohanunk. Átfutunk egy elképzelhetetlenül illatos és harmatos mezőn, és szó szerint beesünk egy irdatlan magasra nőtt tengeri vetésbe. Nem merünk megállni, mert nem tudjuk még biztosan hol vagyunk. A tengeriből átkeveredünk egy búzatáblába. Olyan sűrű, hogy elvágódom benne. Messze mögöttünk kutyaugatás. Két oldalról fogják a kezem, úgy futunk tovább. A szívem már majd' kiugrik a torkomon, mikor kiérünk egy földútra. Egy bácsi kerekezik el mellettünk.</span><br />
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;">- Ne féljenek, - mondja- ez már Magyarország!</span><br />
<span style="background-color: white; color: #660000; font-family: "cambria"; font-size: 17.82px;">Mögöttünk ekkor kelt fel a nap.</span>Katushttp://www.blogger.com/profile/01928295111901362464noreply@blogger.com0