Nyáridő
Tárva az ég, ősi hitet ölelnek a régi falak,
Indul a komp, a dombról mandula bokrocska bólogat.
Higany szín vizén szélleány csókol lanyha vitorlát,
Apátság feszíti tág égnek ősi, büszke tornyát.
Nyárszagú csendjén levendula-angyalka hintáz.
Patakon
Örvendez a fény a templom romon,
Recsegő agg malomkeréken víz csillan.
Vasfogú idő hintáz fürge habokon,
És amott széles patak gyors vize loccsan.
Nyár ízű csöndjébe víg fürdőzők hangja hasít,
Estébe hajlik a táj, a tó partján lassan
Sirály hívja táncba testvéreit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése