Ősszel

Erdőbe vágyok,

hol a fák, szelíd,

öreg óriások

reszketeg ágkarjukkal

magukhoz ölelnek,

fejem mohapárnára

simítva szendergek,

mosott kék az ég,

csend van,csak

a levelek peregnek.

Sosem-volt suttogások

 kelnek, kék tollú

madár felelget

egy rőt szoknyájú

bokrocska ágain,

s míg eres kezével

hátraint a nap,

hajának aranya

 fennakadt egy

üres pókháló

tépett romjain.