A csinos kis fodrászüzletet, kétháznyira az Aranysárkánytól,
még Puszi úr megboldogult édesapjának unokatestvére nyitotta. Frizír Szalon,
állt a díszes cégtáblán, alatta bubifrizurás női fej mosolygott kacéran, amit a
felszabadító dicsőséges szovjet hadsereg katonái lőttek szitává, mikor megszállták
a várost. De ez már később történt.
Elég az hozzá, hogy Dezső úrnak, az arany kezű
fodrászmesternek, még a nagy háború előtt két világszép lánya született.
Méghozzá egyszerre. Malvinka, Dezső mester felesége két napon át kiabált
vajúdás alatt mindenféle jókívánságot a férjének, mire a végezetül kihívott
nőorvos világra segített egy közel három kilós kislányt, majd mindenki
legnagyobb csodálkozására egy másikat, aki majd ugyanennyit nyomott. Hogy fért
el ez a két gyermek abban a madárcsontú kis asszonyban, csodálkoztak az
asszonyok. Az ikrek, Lujzácska és
Vilmácska gyorsan cseperedtek, mindkettő szőke volt és cserfes, még a saját
édesanyjuk sem tudta néha megkülönböztetni őket, bár mindegyik egyformán volt
rossz, mint hat ördög. Rémei voltak a városnak. Ha fára mászni kellett vagy
górálni a békésen kapirgáló tyúkokat a téren, nem volt párjuk a rosszaságban és
vakmerőségben. Egyszer kis pajeszt meg
kalapot kötöttek a tudós rabbi macskájára, hogy elájult az anyósa, mikor
meglátta a besétáló cirmost, majd meg múmiává aszalódott denevért rejtettek a
polgármester úrék padjába a templomban. Mikor a méltóságos asszony megfogta,
akkorát sikított, hogy a pap elejtette a misebort. Dezső úr elnéző szeretettel
kezelte lányai csintalanságait, csak azt sajnálta, nem forgolódnak eleget a
fodrászszalon finom légkörében, s nem tudhatta, Lujzácska és Vilmácska, csak
úgy, mint édesanyjuk, utálja a dauer víz szagát és azt az egész csacsogós női
világot. Ezért-e vagy másért, de alig
tíz évesek lehettek a lányok, mikor egy szép napon Malvinka asszony megszökött
egy vándorfotográfussal. Talán megunta, hogy az ura mindig el van veszve a
tartós hullámok között, és más asszonyoknak mond bókokat. Kis, pörge kalapos ember volt ez a fotográfus, villogó fogakkal és huncut bajusszal, nagy vászontekercseket
hordott magával mindenféle cifra képekkel, aztán azok elé ültette a népeket,
belekukucskált egy kis redőnyös masinába és valami madarat emlegetett. Gondosan
beszedte a pénzt az emberektől, aztán három nap múlva megszökött és elvitte
magával emlékül Malvinka asszonyt. A fotográfust megfogták később, úgy mesélte
a rendőrfőnök, de az asszony már mással élt addigra. Hadd hulljon a férgese, legyintett
Dezső mester, és próbálta nevelni a lányokat. Nénnyuka, az Aranysárkány szakácsnéja,
aki akkor még villogó szemű fekete asszony volt, esténként átjárt rendbe tenni
a ruhájukat és finom modorra oktatni a lányokat, több-kevesebb sikerrel. Pedig
addigra már kisasszonyoknak számítottak, de olyan vadak maradtak azok mindig,
míg körülöttük egyre rosszabbá vált a világ és a népek azt rebesgették, háború
lesz.
Lett is, és mentek a behívók mindenfelé, de Dezső úr
megúszta, nem sorozták be a túlkoros fodrászmestert, de elvitték a város színe
virágát. Kit ezért, kit azért. Többek között az öreg rabbit családostól, de utolsó
pillanatban Nénnyukának és Puszi úrnak sikerült kimenteni a sorból a család
hetedik gyermekét, a szép szavú Salamont. Akit azért nevezték az emberek szép
szavúnak, mert olyan bölcsen és szépen magyarázta a szent könyveket, hogy
joggal remélhették benne hittársai apja utódát. A tüzes, fekete szemű Salamon
hamis papírokkal rejtőzött Puszi úr kocsmájában, megtartotta a törvényeket és
esténként mindig imádkozott, ám egyik este, mikor az Aranysárkányban addig
ismeretlen csendőrök igazoltattak, épp csak sikerült meglépnie az ablakon át és
meg sem állt a kertek alatt Dezső mester házáig. Nyár volt, a kert felé nyitott
ablakok egyikén gondolkodás nélkül beugrott és ott találta magát Lujzácska és
Vilmácska szobájában. A széken
mindenféle titokzatos női ruhák hevertek, bolondító szaga volt az ágynak és a
két szőke lány úgy vihogott, mint két vili. Férfiúi zavarában Salamon, a szép
szavú, éppen készült volna visszamászni a kert felé, mikor a lányok
leterítették. Próbálta nekik az írásokat magyarázni meg a mezők liliomát, de
azok csak nevettek gonosz módon és berántották az ágyba. Hajnalodott már, mikor a kócos, karikás szemű
Salamon ruháival a hóna alatt kiszabadult és visszaosont az Aranysárkányba.
Később, mikor a front elérte a várost, Lujzácska és
Vilmácska átlényegült. Apjuk kurtára nyírta arany hajukat, orruk alá bajuszkát
maszatolt és micisapkát húzott mélyen a szemükbe. Puszi úrral megbeszélve úgy
gondolták, a lányok legjobb helyen a kocsmában lesznek eldugva. Naphosszat kopott
ujjasban hordták a farekeszeket ,
törölgették a pultot az Aranysárkányban és olyan cifrán káromkodtak, hogy
meglett férfiak pirulva néztek félre. Szép szavú Salamon lopva szív dobogva nézte őket a konyhából, s ha Nénnyuka nem figyelt, ki-kiugrott egy csókra.
Így történt, hogy mikor a hős felszabadító szovjet hadsereg
első katonája belépett a kocsmába, mit látott?
Egy szőke, micisapkás meg egy barna fiatalember olvadt össze
szenvedélyes csókban a pult mellett. A katona elébb csúnyát káromkodott,
kiköpött, majd kiszaladt és ijedtében lelövöldözte Martfűi úr cégtábláját.
Szomorú látvány volt a kilyuggatott szöszke, női fej, de ennek az üzletnek a
helyén alakult később a helyi fodrász kisszövetkezet.
De ez már egy másik történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése