Kétségtelen, hogy Széphalmi elvtárs nem lelkesedett
rögtön, mikor megkapta a felsőbb utasítást a minisztériumból, miszerint
hamarosan kiszállásra kell indulnia a poros kisvárosba. Nem a legjobban
haladtak az elvtársak a környékbeli szövetkezetesítéssel, ezért eljött az ideje
egy szelíd ám határozott noszogatásnak. Nosza, vette hát a szolgálati telefont
Széphalmi elvtárs, és egy borús pénteki napon utasította Boros elvtársat,
legyen minden készen a minisztériumi látogatáshoz, álljanak csatasorba a
megfelelő káderek egy kis agitprophoz, lódítandó már az ügyön, az isten
szerelmére. A pártitkár vigyázzban hallgatta végig a fő elvtárs utasításait,
hátán a keményített ing alatt kis izzadságfolt terjengett. Aztán alázatosan a
felől érdeklődött, vajon mennyi ideig tart a minisztérium kitüntető figyelme.
Egy hétig is eltarthat, mire rendeződnek a dolgok, jobb esetben, vakkantotta
Széphalmi elvtárs, mire Borsos elvtárs elgyengülni érezte térdeit. Egy hét! Az
Andocsai Szűz Mária segítse, mit kezdenek vele egy hétig, nyöszörgött magában a
pártitkár, és inge hátán az izzadságfolt kezdte felvenni a Góbi-sivatag
formáját.
Mancikaaa, riasztotta titkárnőjét, olyan hangon,
hogy egy kósza légy rémülten fejelte le az ablakot. És beindult a gépezet.
Amint gyérült az Aranysárkány esti forgalma, és a legkapatosabb dolgozók is
hazadülöngéltek, összeült a haditanács a fényesre dörgölt kocsmapultnál.
Etetni, itatni, altatni, sorolta Borsos elvtárs a feladatokat komor ábrázattal.
A főzést vállalom, tűnt fel a konyhaajtóban Nénnyuka szikár kis alakja, csak
vaddisznó-szalámit ne kérjen megint, mert az most fogyott el. Kinyitjuk neki a
különszobát, és kap a friss csapolásból mindennap, számolgatott Puszi úr, mire
Borsos elvtárs megkönnyebbülten kifújta a levegőt és hátradőlt. Ez az,
elvtársak, a pártfegyelem, mondta aztán megbontottak egy tavalyi kisüstit.
Amikor másnap reggel Borsos elvtárs titkárnője
belehallózott a telefonba, azt hitte rosszul hall. Széphalmi elvtárs
pontosította érkezése időpontját, és reményét fejezte ki, miszerint akad még
abból a legendás vaddisznó-szalámiból, amivel két esztendeje megörvendeztették.
Elvtársak, a vaddisznó-szalámi, hörögte Borsos elvtárs halálra vált arccal
berontva Puszi úr kocsmájába, élet-halál kérdés, csapott a pultra, hogy halk
csilingeléssel megszólaltak a poharak.
Ám hiába mozgattak meg minden követ, maga Cseri Béla, Borsos elvtárs
mindenkori sofőrje járta végig a legjobb mozgalmi embereket, senkinek nem akadt
otthon akár egy fél szál vaddisznóból készült csemegéje.
Nénnyuka sötét arccal lapozgatta a szakácskönyveit,
és még Juhász Ferit, a hentest is megkérdezték, mit lehetne tenni. A disznó, a
marha nem jöhet számításba, a vaddisznóhús jellegzetes ízét kell eltalálni a
fűszerezéssel. Álmatlan komorságban teltek Borsos elvtárs éjszakái, ám reggel,
egy látszólag rossz hírt közlő telefon váratlanul visszaadta a reményt.
Döglenek a hízott libák a Vörös Jövő Mgtsz libatelepén, jelentette Pénzes
Izidor elvtárs, a telep főagronómusa. Micsoda pocséklás, az a sok drága hús,
ami menne exportra, jajongott az elvtárs. Mit érdekelnek most engem a maga
fosos libái, akarta mondani Borsos elvtárs, ám ekkor zseniális ötlete támadt.
Este, zárás előtt mikor Berger Pali is hazatámolygott végre az Aranysárkányból,
Cseri Béla állt meg hangtalanul a szolgálati Pobedával, majd vaskos, titokzatos
csomagokat hordtak be láthatatlan, ám fürge kezek Nénnyuka birodalmába. Ugyanezek a kezek
készítettek hajnalra több tíz kiló ízletes, ám merőben új fűszerezésű
vaddisznó-szalámit, ami aztán a hentes gondoskodó felügyelete alatt állt a
füstön a minisztériumi bizottság érkezéséig. A nagy napon kivonultak az
úttörők, dalban és versben köszönték meg a párt gondoskodó szeretetét, bágyadt
lufik táncoltak a szélben, kivezényelt munkások köszöntötték ütemes tapssal a
nagy Vezér küldöttét, majd Borsos elvtárs mondott köszönetet a pártnak a
szövetkezetesítés áldásait méltatva. Este Puszi úr szerény fogadást adott
különtermében Széphalmi elvtárs és a többi bizottsági tag tiszteletére. Az ÜGY
sikerére koccintottak kisüstivel, ami jól csúszott Nénnyuka frissen kisütött
libatepertőjére, aranyló húsleves majd ropogósra sütött libahús következett,
legvégül ludaskása. Borsos elvtárs feltűnően keveset fogyasztott, elrontotta a
gyomrát, szabadkozott izzadó homlokát törölgetve. Ám az est fénypontját a
Széphalmi elvtárs által már hiányolt ínyencség, a vaddisznó-szalámi kóstolása
jelentette. Legszebb Zsolnay-tányérján szervírozta Nénnyuka az ízlésesen
elrendezett paradicsom és paprika karikák között mosolygó rózsapiros
szeleteket, friss kenyérrel. Széphalmi elvtárs csukott szemmel bekapott egy
katonát. Csend volt, csak Puszi úr elfúló lélegzete és Borsos elvtárs gyomrának
rendetlenkedése hallatszott diszkréten. Pompás, bólintott könnybe lábadt
szemmel Széphalmi elvtárs, bár egy kicsit erősre sikeredett, lehelte. Csak hogy
elnyomja a vad ízt, magyarázta Puszi úr lelkesen és nekiállt, hogy új
szeleteket kanyarítson agancsnyelű késével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése