Ősszel

erdőbe vágyom,
hol szelíd,
öreg óriások
reszketeg águkkal
magukhoz ölelnek,
fejem mohapárnán
s csak szendergek,
míg mosott kéken
fakul az ég,
ezüst a csend,
tűnődő levelek peregnek

sosem volt suttogások
kelnek, valahol kék
tollú madár felelget
egy rőt szoknyájú
bokrocska ujjain,
s míg fáradt kezével
hátraint a nap,
hajának aranya
fennakad egy
üres pókháló
tépett romjain.