mert fényidőket karmolnak
meztelen fák acélszín égbe
s keresztjeid mécses-könnyei
csak reggelre apadnak
halottaid humuszba
égett poraiból
emlék-virágok
tengere ringat s aléltan
engeded el az időt
félsz de lépteid bársonyba
ölelik halott fák rőt remegései
s varjúkárogás táncol
meztelen idegeiden
temetettjeid tárt keresztjei
áldást intenek és megváltásról
álmodik a koldus
rozsdás pad takarásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése