Még a háború előtt történt, hogy Rezső bácsi, Puszi úr
édesapja, már jóval túl élete delén, betársult Salamon úr mellé az Aranysárkány
nevű kocsmába. Sokan bolondságnak
tartották kocsmát venni a temetőkert közelében, de Salamon Ármint sem ejtették
a feje lágyára, mikor megvette a rozoga épületet. Fél éven belül
kicsinosította, új berendezést és pultot csináltatott, kis asztalokat tett az
utca felől, az udvaron meghagyta a lonc befutotta öreg pergolát és láss csodát,
hamarosan felfuttatta a forgalmat. A bejárat feletti elaggott cégtáblán öreg
sárkány kémlelte a kisvárosi eget, aranya patinává kopott, ám betűi büszkén
hirdették, sört, bort és pálinkát kínál a kiszáradt torkoknak.
A közeli temető foghíjas kerítésén öreg füzek könyököltek, ciprusok
meredtek vádlón ujjként az égre, ám ez lényegesen nem befolyásolta a kocsma
törzsközönségének lelkiállapotát. Bizony, rövid időn belül bebizonyosodott,
Salamon Ármin és Rezső bácsi jól gondolkodott, sokan betértek a temetőből egy
búfelejtőre a szomorú esemény után, bár egyszer az ellenkezője is megesett.
Az történt, hogy Bubánszki úr, aki félállásban kommunista
volt, még temetés előtt belépett egy szíverősítőre, mert meghalt az anyósa, és
ezt az újságot szerette volna megosztani Rezső bácsival. A megboldogultat
ismerte a fél város, ritka szekáns teremtés volt, ehhez mérten a kocsma
törzsközönsége melegen gratulált a hír hallatán és egyöntetűen megállapították,
ideje volt már, hogy elpatkoljon a vén boszorkány. Megvolt a temetés, aztán
estére, mire nyugovóra tért a ház, Bubánszki úr dörömbölést hallott.
Álmosságtól vaksin nyitott ajtót és rémülten kiáltott fel.
-Jesszus, visszajött a mama! Összeszaladt a ház, de
kiderült, csak a megboldogult ikertestvére érkezett meg Pélpusztáról, aki
lekéste a temetést.
Innentől fogva Bubánszki úr törzsvendég lett az
Aranysárkányban, álmatlanságát frissen csapolt sörrel orvosolta, Unikummal
bélelve. Amire Salamon Ármin azt mondta, ez olyan, mintha valaki tortát enne
húslevessel, mert köztudomású, hogy mind a kettő isteni, de keverni nem
tanácsos.
Teltek az évek, aztán Puszi úr édesapja is felköltözött a
mennyei söntésbe csaposnak, és mindenki természetesnek vette, hogy fia veszi át
a helyét. Nehéz, háborús idők jártak, megcsappant a kocsma közönsége is, ezért
Salamon Ármin kitalálta, csábító, fehér asszonykarokkal csalogatja be a
hétköznapokba belefáradt férfinépet.
Egy napon rézvörös hajú, ibolyaszemű asszony koppantotta le
kissé kopott bőröndjeit a söntés előtt, nagyot szusszant, körbenézett, és azt
mondta.
-Igazán levakarhatná valaki a légyszart az ablakokról, alig
lehet kilátni.
Így került az Aranysárkányba Hankó Malvina, aki felvidékről
utazott idáig, hogy megszépítse a kocsma, a tulajdonosok és a búfelejtők
életének hétköznapjait. Rövid időn belül egészen szépen berendezkedett a
padlásszobában, otthonosan dirigált Puszi úrnak és nem akadt emberfia, aki
ellentmondott volna neki.
Érkezése egész lavinát indított el, a tisztára sikált
ablakok új függönyöket kaptak, vasalt terítő került az asztalokra és tilos volt
a padlóra köpni. Ezek után már senkit nem lepett meg, mikor Salamon úr is új
nyakkendőt kötött. A forgalom megnőtt, sokan csak azért tértek be, hogy Hankó
Malvina kék szemébe nézzenek, karjának remegő teltségét lessék, mikor a sört
csapolja vagy kezének együtt érző simítását érezzék vállukon egy-egy temetés
után.
Békességben teltek a napok, de semmi nem tart örökké (ahogy
a komáromi cserepes mondotta, mikor másnap ledőlt az új kályha), mert a háború
beleköpött a levesbe.
Egy este, zárás előtt Bubánszki elvtárs verte meg az
ablakot, és figyelmeztette Salamon Ármint, jobb lesz búvóhelyet keresni vagy
megszökni, mert rossz világ jön a más vallásúakra. Rövid tanácskozás után Puszi úr javaslatára
Salamon úr döntött. Egyedülállóként összeszedte kis culibuliját egy kézitáskába
és felköltözött egy rejtekkamrába a padlásra. Kicsit füstös és szűkös volt a
hely, ott a kémény szomszédságában, barnapiros oldalasok és sonkák merengtek a
szegen, de jelentősen enyhített a helyzeten Hankó Malvina gondoskodása, aki
naponta háromszor meleg étellel és jó szóval látta el.
Puszi úr egy hétig
panaszolta fűnek-fának, üzlettársa mily csúfosan lépett le a bevétellel, itt
hagyva őt nyakig adósságban, Hankó Malvina meg a kofáknak újságolta a piacon
szökése történetét. Hiába, nincs jobb hírvivő az asszonyoknál és a részegeknél.
Elég az hozzá, hogy nem keresték többé Salamon Ármint,
viszont égre-földre kutatták pár hónap múlva Szedlacsek Pepit, aki fűtő és
mindenes volt a nyilas pártházban. De addig történt pár dolog.
Hankó Malvina látogatásai testben-lélekben megerősítették
Salamon urat, vigasztaló szava és keze elsimogatta a rémeket. Megnyitotta
szívét és ágyát az üldözött előtt, és ebben az sem gátolta, hogy akkoriban
Salamon Ármin kora szerint bízvást apja lehetett volna. Ám Hankó Malvina
nagylelkűsége más irányába is megmutatkozott.
Ekkor volt az, hogy a
front közeledtével Szedlacsek Pepi, ki Puszi úr édes unokatestvére volt anyai
ágon, és mindenesként a nyilas pártházban ügyködött, egy reggel, még nyitás
előtt, bebocsátásért könyörgött. Puszi úr és Malvina meghallgatta, majd rövid
tanácskozás után berakták Salamon Ármin mellé a kamrába. Mit csináltak ott ők
ketten, addig a pár hónapig, míg köröttük dúlt az őrület, emberfia meg nem
mondaná. Hankó Malvina igazságosan megosztva erejét és ölelését egyformán
etette és ápolta a két bujdosót, egészen addig, míg Salamon Árminnak egy
éjszaka hamis papírokkal sikerült az óhazába menekülnie.
Közeledett a front, és Hankó Malvina is megvívta addigra a
maga csatáját, mert két hónapra rá, hogy Szedlacsek Pepi nyugatra szökött,
Puszi úr kezei között félig kivérezve, ikreknek adott életet.
Kék szemekkel hunyorgott a leányka, szája kiköpött
Szedlacsek, a kisfiú kissé elálló fülei meg Salamon Ármint idézték.
Ám ez mind nem fontos, mert Hankó Malvina sajnálatos halála
után Puszi úr sajátjaiként szerette és nevelte őket.
Tudják, ott az Aranysárkányban, a temetőkert mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése