Horgászkaland, avagy miért nem esznek többet halat az Aranysárkányban

Mióta Puszi úr felfedezte, hogy Szedres Manci, a gátőr Guszti elvtárs felesége nem visel melltartót az otthonkája alatt, azóta szenvedélyesen hódolt a horgászat örömeinek. Igaz, hogy Szedres Manci nem a hites felesége volt Gusztinak, de azért nagyon kellemes látványt nyújtott, amint a kis gátőrház udvarán teregetve jó magasra kinyújtózott, majd lehajolva a csorba kék bádoglavórhoz, megringatta méretes kebleit. Kékfestő otthonkákat, nagyvirágos kartonblúzokat kapkodott a szél a kötélen, közbe-közbe Guszti elvtárs férfias bár kicsit avítt klott gatyáival meg szemérmes női bugyogókkal. Szedres Manci álmodozó arccal dúdolva hajolt, nyújtózott felváltva, valami ősi ritmusban, s csöppet sem zavarta, ha eközben terebélyes bájai kibuggyantak a ruha szorításából. Épp egy ilyen alkalommal tévedt Puszi úr a kis árnyékos udvarra, és nyílt alkalma gyönyörködni a látványban. Horgászatból jövet, kis pohár vízért köszönt be Puszi úr, mert bár Nénnyuka oda készítette neki a csatos üveget, az valahogyan elborult és eláztatta még az ebédjét is.

-Biztosan elavult a gumi- nézett szende arccal Szedres Mancika- mármint a csatos üveg szájánál, szólt és már hozta is a szalonnát meg a kenyeret a vendégnek. Vizet is húzott a kis kerekes kútból, szeplős karján kis izomkígyók feszengtek, amint megforgatta a kereket, de ez mind semmi volt ahhoz képest, amit mellei műveltek a kartonruha alatt. Puszi úr tikkadt torokkal merengett a látványon, és magában már színezgette, miként fogja ezt elmesélni törzsközönségének az Aranysárkányban, mikor váratlanul begurult Guszti elvtárs, a gátőr.

Távoli rokonságban álltak ők Borsos elvtárssal, a pártitkárral, s ennek megfelelően mikor a gátőri állásba felelősségteljesen gondolkodó elvtársat kerestek, egyből Rendes Gusztáv neve merült fel a bizottságban. Azonnal el is foglalhatta a beosztását, csak előbb le kellett zárnia peres ügyét a bíróságon. Történt ugyanis, hogy egy este hazafelé menet az Aranysárkányból igen megtetszett neki egy hölgy, akit a városban Segges Sári néven becéztek a háta mögött. Rendes Guszti, az elfogyasztott felesek bátorító hatása alatt ajánlatot tett a hölgynek, amit nem csak az, hanem a társaságában lévő férfi is igen sérelmezett, lévén a hites ura. Szó szót követett, majd pár pofon is kiosztásra került, de Segges Sári is kitett magáért, cipősarkával csinos lyukat ütött inzultálója fején. A felek bíróságon keresték igazukat, és Rendes elvtársat el is mázsálták volna garázdaságért, ám Borsos elvtárs megemelte a telefont és odaszólt. Másnap Guszti elvtárs elfoglalta szolgálati helyét a gátőrházban.

Éjjel őrizte a gátat, nappal meg, de inkább alkonyatkor, kiment a hálóval és megszórta a vizet. Másnap hajnalban felpattant gázhajtású biciklijére és nyitásnál már a piacon villogtatta a fűzfaágra felfűzött halakat. 

Guszti elvtárs gázhajtású biciklije már-már legendásnak számított. Az történt, hogy egy verőfényes napon Szeredi bácsi tekert észrevétlen Guszti úr nyomában, az országúton. Villogott a kék ég, sehol egy lélek, gondtalan kis fürjek csintalankodtak a búzatáblában. Guszti elvtárs elgondolkodva tekert, s eltelve ennyi szépségtől, feszíteni kezdte az érzés. Aprót megemelkedve az öreg Csepel nyergében hangosat és dallamosat szellentett, majd cifrábbra véve a figurát, még háromszor megismételte azt.  Muzikális ember lévén lenyűgözte a ritmus változatossága, ezért egész sorozatot megeresztett. Azt csak a rossz nyelvek és Szeredi bácsi állította, hogy ettől fordult volna az árokba az Aranysárkány öreg mindenese. De a tény az tény marad, Guszti elvtárs azóta is vígan trombitálva rótta az utakat.

Miután Puszi úr rádöbbent, hogy a horgászat, ott a csendes füzek alatt, a gátőrház közelében legalább oly jól esik neki, mint Szedres Manci látványa, rábeszélte Nénnyukát, az öreg szakácsnét, ugyan vállalja el hetente kétszer a kiszolgálást az Aranysárkányban. Minden férfit a farka vezérel, legyintett rezignáltan Nénnyuka, majd ropogósra keményített kötőjében beállt a pult mögé. Onnantól számítva mindig került friss hal az Aranysárkány konyhájára, Puszi úron hamarosan lötyögni kezdett a nadrág, Szedres Mancika meg hetente kétszer járt kontyot fésültetni a fodrász kisszövetkezet üzletébe, jelentősen emelve az említett műintézmény forgalmát.

Guszti elvtárs a kiadós ebéd után rendszerint jóízűt aludt a gátőrház hűvösén. Álmát csak hébe-hóba zavarta meg egy kósza légy idegesítő vergődése. Ilyenkor ingerülten ébredt s percekig ült sötét ábrázattal az ágy szélén, s rosszkedvét csak Mancika kis kezének hűvöse tudta enyhíteni.

Így történt ez azon a délutánon is, mikor nem légy, hanem egyenesen egy rosszindulatú darázs zavarta meg a gátőr legédesebb álmát. Szilvásgombócot készített aznap Szedres Mancika, s hogy hogy nem, egy csepp az édes-fahéjas töltelékből Guszti elvtárs kockás ingén landolt. Ezt az édes, szilva illatú mámort kóstolgatta a vakmerő darázs, a gátőr meg ébredése első pillanatában leütötte. Mondhatnánk a darázs bosszújának is, ami ezután történt, ha nem tudnánk, hogy egy oktalan rovar esetében bosszúról nem beszélhetünk. A darázs, elmúlásának pillanatában, búcsúzva az élettől, nyakon döfte fullánkjával az álomittas Guszti elvtársat.

-Manciiii!!! - bődült el a derék gátőr, majd asszonykája keresésére indult.

Azon nem szabad senkinek elcsodálkozni, hogy Szedres Mancika nem hallotta meg a kiáltást, lévén ugyanis nagyon elfoglalva Puszi úr botjával. Nem, nem a horgászbotjával, ami ott hevert egy bokor alatt, hanem egy másikkal, amit az letolt nadrággal és pucér fenékkel igyekezett becsempészni Mancika kékvirágos otthonkája alá.  

Guszti elvtárs lüktető nyakát tapogatva, aprókat nyögve közeledett a földúton, a folyó partján, mikor elé tárult a látvány. Később azt mondta, soha olyan pocsék feneket nem látott, mint a Puszi úré, de úgy gondolta, igazít még rajta. Ezért óvatos léptekkel közelítve kézbe vette a kocsmáros horgászbotját és munkához látott.

Estére Nénnyuka tizennégy, kisebb-nagyobb hurkát számolt össze Puszi úr hátsóján, majd miután saját készítésű liliomolajjal bekente a sebeket, kis kihegyezett tintaceruzát vett elő, majd kihúzta a halételeket az Aranysárkány étlapjáról.