Vihar elé

Harap a nyár

s egy konok,

rőt felhőből

mindjárt

esni fog.

A kertben

kis békák

hada vár,

szél támad,

s madár-sikoly

idéz

őszi tegnapot.

Kísértet az Aranysárkányban

Aznap Nénnyuka feküdt le utoljára. Szeretett elpiszmogni a kitakarított és kellően kiszellőztetett kocsmában. Törölt még egyet a ragyogóra fényesített rézpulton, letakarta a sörcsapot és igazított egyet a poharak során is.  Elégedetten nézett szét, majd indult volna lekapcsolni a villanyt, mikor kintről hirtelen megzörgették a vasredőnyt. A legalább negyven esztendős szerkezetet még Bányai és Tsa és készítette, a rajta lévő kis tábla tanúsága szerint, és még a nagyon jó erőben lévő Puszi úr is csak másodmagával bírta reggelente feltolni, illetve esténként leereszteni. – Ebből, öcsém, nem spórolták ki az anyagot, ahogy Szeredi bácsi, az öreg mindenes megjegyezte.

-Ne kopogtass, bezártunk, eridj haza aludni - szólt ki Nénnyuka, majd fülelve az ajtó felé lépett. Kis motoszkálás hallatszott, aztán a redőny halk nyikordulással megmozdult. Nénnyuka hangos óbégatással a konyhába rohant, majd a legnagyobb húsvágó bárddal a kezében vágtatott vissza. Addigra Puszi úr is lerobogott az emeletről, és igazán férfias jelenség volt passzentos jéger pizsamájában, bajuszkötővel, amint álomittasan lóbálja megboldogult édesapja nagykalapácsát. Semmi nem hiányzott, a lakat érintetlen. Puszi úr még egyszer végignézte az ajtókat, ablakokat, majd elmentek lefeküdni. Alighanem a szél volt, kötötte maga elé a kötényt reggel Nénnyuka, és nekiállt a reggeli készítésnek.

-Betörő próbálkozott a kocsmában- mondta Puszi úr idegesen a pártitkárnak, mikor az másnap reggel megjelent, elfogyasztandó paradicsomos rántottáját, amit Nénnyuka külön neki készített, kis hagymát is pirítva alá.

-Majd kiküldök egy embert- legyintett tele szájjal Borsos elvtárs, és beletemetkezett a rántotta örömeibe.

Eltelt a nap, semmi érdemleges nem történt, csak délután nézett be Suhajdáné született Lacikó Terézia, hogy nincs-e ott az ura.

-Nem volt ma itt- felelte Puszi úr az üvegeket rendezgetve, és magában hozzátette, de alighanem Szedres Mancival, a gátőr feleségével múlatja az időt.

- A Tibcsi?- fordult a nagyothalló Szeredi bácsi Suhajdáné felé- ott szokott az ilyenkor csámborogni a gátőrháznál, tegnap is ott látták, amint a bögyös Mancit abajgatja.

-Vagy úgy, szóval abajgatja- mondta Suhajdáné szikrázó szemekkel és gyors léptekkel távozott. Az emberek összeröhögtek.

-Na, ma este műsor lesz Suhajdáéknál- szólalt meg Nénnyuka a konyhaajtóban, és az ivó egész közönsége őszinte részvéttel gondolt az alig ötven kilós Suhajda Tibcsire és díjbirkózó kinézetű asszonykájára. Kiütéses győzelem várható, vigyorgott Cseri Béla, és jobb horgot mímelve, belebokszolt a levegőbe. Piff-puff.

Esteledett már, Nénnyuka sarkig tárta a konyha ajtaját a kert felé, hadd szellőzzön ki a fasírt szaga és beállt a pult mögé, míg Puszi úr a vasredőnyt olajozta Szeredi bácsival. Könnyen jár, húzta le elégedetten, az utolsó vendég távoztával és személyesen ellenőrzött minden ablakot. Kinn, a nyári éjszakában rendőr posztolt a kis tér fái alatt, felparázsló cigarettája szagát még az emeleti szobákban is érezni lehetett. Mi a fészkes nyavalya, hüledezett reggel Nénnyuka, mikor a konyhaasztalon egy tányért lelt, rajta fasírt maradék, mellette borospohár. Ajtó, ablak érintetlen, a rendőr egész éjjel silbakban a kocsma előtt.

- Kísértet jár a házban, vetett keresztet kimeredt szemmel Puszi úr, és indult a spájzba fokhagymáért. Kísértet, kísértet, dohogott Nénnyuka míg mosogatott, ki hallott még olyan kísértetről, aki szereti a fasírtot meg a rajnai vöröset. Másnap tepertőt találtak elszórva meg egy darab kenyeret. Harmadnap hiányzott egy fél szál kolbász.

-Elvtársak, egy francos kísértet látogatja spájzunkat, foglalta össze a történteket Puszi úr egyik este a kocsma törzsközönségének.- Éjfél után érkezik, és első kakasszóra eltakarodik, közben megeszi a kolbászt, tepertőt, szalonnát, néha iszik egy fröccsöt rá.

-Ez szabotázs, rendes kísértet nem dézsmálja a nép vagyonát- mondta zordon tekintettel Borsos elvtárs, és bekapott egy kovászos uborkát.- Haladéktalanul ki kell deríteni a nacionáléját, elvégre mégsem tűrhetjük, hogy egy osztályidegen kísértet feldúlja a békés dolgozók hétköznapjait. Bizottságot fogunk létrehozni, elvtársak, megvizsgálandó, hogyan lehet megoldani a problémát a párt útmutatásai szerint.

Még ugyanaznap éjféltájt, halk motoszkálás hallatszott a spájz felől.- Megint itt van, súgta vacogó fogakkal Puszi úr Nénnyukának és fokhagymát morzsolgatva sűrűn vetette a kereszteket. - Majd holnap intézkedem- súgta az vissza, és csendesen behúzta maga után szobája ajtaját.

Másnap, az esti forgalom lecsengésével, Dászkál atya kis hajlott hátú alakja lépett be az Aranysárkányba. Fekete felöltője alól elővett kis üvegből megszentelt cseppeket hintett a kocsma sarkaira, a konyhát és a spájzot sem hagyva ki. - In aeternum, amen - szólt áhítatos tekintetet vetve a Nénnyuka által megpakolt kosárra. - Isten fizesse meg, suttogta az öreg szakácsné, és keresztet vetett. Ez majd hat, leányom, legyél nyugodt- motyogta az öreg pap és nyögve megemelte a kosarat.

Akkor éjjel, úgy fél kettő tájékán, csörömpölés hallatszott a spájzból. - Semmi szívem, nyugtatta Nénnyuka a felsíró Karcsikát, csak a kísértet bácsi vacsorál. Reggel egy megdézsmált meggykompót maradványait találták a stelázsin és Puszi úr végső kétségbeesésében elindult, hogy feljelentse a kísértetet.

 – Nézze, nem érünk rá, a maga kísértetével foglalkozni, értse meg- vakarta a fejét Ballai, a rangidős. Eltűnt a Suhajda Tibor elvtárs, napok óta nem ment haza, az után nyomozunk.

-Na, a Tibcsit elrekkentette az asszony a háztól, volt az általános vélemény az Aranysárkányban, és este Nénnyuka, rövid gondolkodás után, egy gyertyát és egy csomag gyufát készített a lépcsőfeljáróra. Elmúlt éjfél, a házra csend borult, mikor a spájz felől halk ajtónyikorgás hallatszott. Nénnyuka, ki eddig csendben a lépcsőfordulón kuporgott, hirtelen felugrott majd meggyújtva a gyertyát lerobogott a lépcsőn.

-Na, te büdös kísértet, most kösd fel a gatyád – rikoltotta és bőszen rácsapott a villanykapcsolóra.

A stelázsik előtt kuporogva Suhajda Tibcsi tömte magába a kolbászt, bal szemén szépen gyógyuló monokli mutatta Suhajdáné született Lacikó Terézia vehemenciáját. - Szép ütés lehetett, nézegette megenyhülve Nénnyuka az éhes kísértetet és elindult, hogy kerítsen neki egy kis kovászos uborkát.

Gyönyörszámláló

-A tervmutatók, elvtársak, azok beszélnek- gyűrte homlokát kétségbeesetten izzadó markába Borsos elvtárs, mikor kétnapi fejtágítás után hazaérkezett a székesfővárosból. - Eredményeket kell produkálni, nagyobb termelékenységet, több bevételt, halál a feketézőkre- csapott olyat íróasztalára, hogy a kis Lenin-szobor kettőt pattogva penderült a szemétkosárba. -Nincs pardon- egyenesedett fel liluló fejjel a pártitkár, miközben gyengéd mozdulatokkal törülgette a kiszabadított Lenin elvtárs kopasz fejét, - nincs feketézés, nincs mutyizás, mindenki adózzon és punktum! Javaslatokat várok, elvtársak, - kopogtatta meg ceruzájával az asztalt, és szabad utat engedett egy kis szellentésnek, mely jó ideje kínozta.

Mire Abszolút elvtársnő felszolgálta a kávét, már szépen gyűltek az ötletek. 
-Koporsós Grünstein, a temetkezési vállalkozó, minden második kliensétől megtagadja a számlát.
- Bezáratni, jött az utasítás. De ki fog akkor temetni?- jött az ellenvetés.
- Majd vigyáznak az elvtársak, és nem halnak meg- vakargatta fülét egy ceruzával Borsos elvtárs, majd elmélyülten tanulmányozta a kibányászott fülzsír minőségét.
-Manyika, a púpos virágárus, csak a piaci forgalom után adózik, az otthoni virágokkal vígan feketézik.
-Megjelölni a virágokat piros olajfestékkel, hogy ne tudja otthon eladni- mondta összehúzott szemmel Borsos elvtárs, és unatkozva nézte a plafont. 
-A szép Böbe által vezetett kupleráj átalányban adózik, nem a kliensek által igénybe vett szolgáltatások után. -Hopp!- emelte mutató ujját a magasba Borsos elvtárs és elkerekedett a szeme,- megvan, elvtársak, a célfeladat!

Paszternák Boriska, művésznevén a szép Böbe, a háború után vette át megboldogult édesanyjától a piros-lámpás ház vezetését. Böbe szép volt, karcsú és fekete, rossz nyelvek azt suttogták, Borsos elvtárs édesapja volt a nemzője, aki Bauer Henrik néven a helyi bank fő részvényese volt. Oh, a mama, Paszternák Sarolta, a háború előtti világ szeretett Saci mamája, de sok kamasz fiút vezetett be a testi szerelem rejtelmeibe, ám amint megszületett a kis Böbe, rejtélyes módon nagyobb összeghez jutott, majd megnyitotta nyilvánosházát és onnantól csak az üzlet felvirágoztatását tűzte ki célul maga elé. Saci mama öreg volt, de nem hülye, és mikor halálát érezte közeledni, a szép Böbét tette meg örökösévé. Ekkor már új szelek jártak, de kufircolni mindig szerettek a férfiak, ezért Böbe folyamatosan bővítette menazsériáját. Volt ott egy kiugrott apáca, Benedicta kisasszony, aki talpig fityulásan fogadta a klienseket, és nem volt hajlandó megszólalni, mert némaságot fogadott. Így a történet. A valóság persze az volt, hogy egy partizánnő lányaként nyúlszájjal született, és az édesanyja eldobta, de a helyi patkolókovács felesége megtalálta és felnevelte a némát. Erzsike elvtársnő, az élmunkás, kis, kurta köpenyben fogadta a jelentkezőket, és alatta nem viselt semmit, de szobájában egész kötöde volt felszerelve, s míg ő előredőlve elmélyülten igazgatta a spulnikat egy ládán egyensúlyozva, addig az örömre várók hátulról vettek elégtételt az élet sérelmein. Szigorú, szőke kontyot viselt Zsenya és egyenruhát, mint az elvtársi Szovjetunióban, és csak privát vendégeket fogadott, lehetőleg nagy bajszút  barna szeműt, mert élt-halt Sztálin elvtársért. Egyre szebb forgalmat bonyolított tehát a szép Böbe, adózott is becsülettel, s meg sem fordult a csinos kis fejében, hogy beépített ember lesi majd az üzleti titkokat.

-Legalább három ember kell a megfigyeléshez, elvtársak- nézett gondterhelten csapatára Borsos elvtárs, mikor este összegyűltek az Aranysárkányba, egy fröccs felett megbeszélni a feladatokat. 
-Legyen az egyik a sánta Kis, annak úgyis rövidebb az egyik lába, el fog férni az ágy alatt, ha jól behúzza a másikat.- Legyen- jegyezte fel szemöldökét ráncolva a párttitkár.
- Guberli elvtárs lehetne a másik, mert ő ért hozzá, kupleros volt a nagymamája- így a másik elvtárs.
-Megbízható?- hümmögött Borsos elvtárs. 
-Az, csak egy kicsit süket. 
-Nem baj, legyintett a párttitkár, majd megfogja az ágy lábát és számol. Ha tízig rázkódik az ágy, az már egy menet. Egy a lényeg, elvtársak, minden dugás egy strigula. Értve vagyok?

-Ki legyen a harmadik? Nézzék, ezzel nem vesződünk tovább elvtársak- csapta össze noteszét Borsos elvtárs és felállt- ennél veszélyesebb feladatokat is elvállaltam már az ügyért. Feláldozom magam- mondta és berekesztette a bizottsági gyűlést.

Másnap estére, mire beindult a ház forgalma, mindhárom megfigyelő elfoglalta a helyét. Guberli elvtárs kicsit kényelmetlenül ugyan (rövid volt az ágy), de elhelyezkedett, kis zsebnoteszével és vadonatúj tintaceruzával felszerelkezve várta az eseményeket. Sánta Kis a szekrénybe szorult, s két illatos női pongyola közül kukucskálva készült a nagy leleplezésre, míg Borsos elvtárs egy vastag bársonyfüggöny mögött foglalta el pozícióját, Zsenyácska szobájában.

Az akció elkezdődött, s a férfiak csak jöttek, egyre jöttek. Többek közt a főkönyvelő elvtárs, ki két menetre is befizetett Zsenyácskánál. Ezért nincs ennek gyereke, gondolta magában Borsos elvtárs, míg szorgalmasan strigulázott, mert máshol lövi el a puskaport. A hentes, a mackótermetű Pisti, akit mindenki csak Nudlinak hívott a háta mögött, olyan vehemenciával csintalankodott Erzsikével, hogy egy rugó fájdalmas pendüléssel megadta magát, és kis híján kiverte az ágy alatt izzadó Guberli elvtárs jobb szemét.

Hosszú volt az éjszaka, a papír meg kevés, hogy minden menetet feljegyezzenek, és meg kell vallani, a kezdeti izgalmak után Kis elvtárs bele is aludt a feladatba. Úgy hajnali kettőkor, mikor a helyi gyógyszerész Benedicta kisasszonyt, a néma apácát gyömöszölte, síri hangon nyikordult a szekrényajtó és nagy robajjal kiesett Kis elvtárs. Nagy baja nem esett, csak a jobbik lábát törte. Ám ennél is nagyobb szenzáció volt, hogy megszólalt a néma apáca. Hogy mit mondott, azt fedje homály, de másnap bekerült a jegyzőkönyvbe. Újabb fekete pont a klerikális reakciónak!