Kísértet az Aranysárkányban

Aznap Nénnyuka feküdt le utoljára. Szeretett elpiszmogni a kitakarított és kellően kiszellőztetett kocsmában. Törölt még egyet a ragyogóra fényesített rézpulton, letakarta a sörcsapot és igazított egyet a poharak során is.  Elégedetten nézett szét, majd indult volna lekapcsolni a villanyt, mikor kintről hirtelen megzörgették a vasredőnyt. A legalább negyven esztendős szerkezetet még Bányai és Tsa és készítette, a rajta lévő kis tábla tanúsága szerint, és még a nagyon jó erőben lévő Puszi úr is csak másodmagával bírta reggelente feltolni, illetve esténként leereszteni. – Ebből, öcsém, nem spórolták ki az anyagot, ahogy Szeredi bácsi, az öreg mindenes megjegyezte.

-Ne kopogtass, bezártunk, eridj haza aludni - szólt ki Nénnyuka, majd fülelve az ajtó felé lépett. Kis motoszkálás hallatszott, aztán a redőny halk nyikordulással megmozdult. Nénnyuka hangos óbégatással a konyhába rohant, majd a legnagyobb húsvágó bárddal a kezében vágtatott vissza. Addigra Puszi úr is lerobogott az emeletről, és igazán férfias jelenség volt passzentos jéger pizsamájában, bajuszkötővel, amint álomittasan lóbálja megboldogult édesapja nagykalapácsát. Semmi nem hiányzott, a lakat érintetlen. Puszi úr még egyszer végignézte az ajtókat, ablakokat, majd elmentek lefeküdni. Alighanem a szél volt, kötötte maga elé a kötényt reggel Nénnyuka, és nekiállt a reggeli készítésnek.

-Betörő próbálkozott a kocsmában- mondta Puszi úr idegesen a pártitkárnak, mikor az másnap reggel megjelent, elfogyasztandó paradicsomos rántottáját, amit Nénnyuka külön neki készített, kis hagymát is pirítva alá.

-Majd kiküldök egy embert- legyintett tele szájjal Borsos elvtárs, és beletemetkezett a rántotta örömeibe.

Eltelt a nap, semmi érdemleges nem történt, csak délután nézett be Suhajdáné született Lacikó Terézia, hogy nincs-e ott az ura.

-Nem volt ma itt- felelte Puszi úr az üvegeket rendezgetve, és magában hozzátette, de alighanem Szedres Mancival, a gátőr feleségével múlatja az időt.

- A Tibcsi?- fordult a nagyothalló Szeredi bácsi Suhajdáné felé- ott szokott az ilyenkor csámborogni a gátőrháznál, tegnap is ott látták, amint a bögyös Mancit abajgatja.

-Vagy úgy, szóval abajgatja- mondta Suhajdáné szikrázó szemekkel és gyors léptekkel távozott. Az emberek összeröhögtek.

-Na, ma este műsor lesz Suhajdáéknál- szólalt meg Nénnyuka a konyhaajtóban, és az ivó egész közönsége őszinte részvéttel gondolt az alig ötven kilós Suhajda Tibcsire és díjbirkózó kinézetű asszonykájára. Kiütéses győzelem várható, vigyorgott Cseri Béla, és jobb horgot mímelve, belebokszolt a levegőbe. Piff-puff.

Esteledett már, Nénnyuka sarkig tárta a konyha ajtaját a kert felé, hadd szellőzzön ki a fasírt szaga és beállt a pult mögé, míg Puszi úr a vasredőnyt olajozta Szeredi bácsival. Könnyen jár, húzta le elégedetten, az utolsó vendég távoztával és személyesen ellenőrzött minden ablakot. Kinn, a nyári éjszakában rendőr posztolt a kis tér fái alatt, felparázsló cigarettája szagát még az emeleti szobákban is érezni lehetett. Mi a fészkes nyavalya, hüledezett reggel Nénnyuka, mikor a konyhaasztalon egy tányért lelt, rajta fasírt maradék, mellette borospohár. Ajtó, ablak érintetlen, a rendőr egész éjjel silbakban a kocsma előtt.

- Kísértet jár a házban, vetett keresztet kimeredt szemmel Puszi úr, és indult a spájzba fokhagymáért. Kísértet, kísértet, dohogott Nénnyuka míg mosogatott, ki hallott még olyan kísértetről, aki szereti a fasírtot meg a rajnai vöröset. Másnap tepertőt találtak elszórva meg egy darab kenyeret. Harmadnap hiányzott egy fél szál kolbász.

-Elvtársak, egy francos kísértet látogatja spájzunkat, foglalta össze a történteket Puszi úr egyik este a kocsma törzsközönségének.- Éjfél után érkezik, és első kakasszóra eltakarodik, közben megeszi a kolbászt, tepertőt, szalonnát, néha iszik egy fröccsöt rá.

-Ez szabotázs, rendes kísértet nem dézsmálja a nép vagyonát- mondta zordon tekintettel Borsos elvtárs, és bekapott egy kovászos uborkát.- Haladéktalanul ki kell deríteni a nacionáléját, elvégre mégsem tűrhetjük, hogy egy osztályidegen kísértet feldúlja a békés dolgozók hétköznapjait. Bizottságot fogunk létrehozni, elvtársak, megvizsgálandó, hogyan lehet megoldani a problémát a párt útmutatásai szerint.

Még ugyanaznap éjféltájt, halk motoszkálás hallatszott a spájz felől.- Megint itt van, súgta vacogó fogakkal Puszi úr Nénnyukának és fokhagymát morzsolgatva sűrűn vetette a kereszteket. - Majd holnap intézkedem- súgta az vissza, és csendesen behúzta maga után szobája ajtaját.

Másnap, az esti forgalom lecsengésével, Dászkál atya kis hajlott hátú alakja lépett be az Aranysárkányba. Fekete felöltője alól elővett kis üvegből megszentelt cseppeket hintett a kocsma sarkaira, a konyhát és a spájzot sem hagyva ki. - In aeternum, amen - szólt áhítatos tekintetet vetve a Nénnyuka által megpakolt kosárra. - Isten fizesse meg, suttogta az öreg szakácsné, és keresztet vetett. Ez majd hat, leányom, legyél nyugodt- motyogta az öreg pap és nyögve megemelte a kosarat.

Akkor éjjel, úgy fél kettő tájékán, csörömpölés hallatszott a spájzból. - Semmi szívem, nyugtatta Nénnyuka a felsíró Karcsikát, csak a kísértet bácsi vacsorál. Reggel egy megdézsmált meggykompót maradványait találták a stelázsin és Puszi úr végső kétségbeesésében elindult, hogy feljelentse a kísértetet.

 – Nézze, nem érünk rá, a maga kísértetével foglalkozni, értse meg- vakarta a fejét Ballai, a rangidős. Eltűnt a Suhajda Tibor elvtárs, napok óta nem ment haza, az után nyomozunk.

-Na, a Tibcsit elrekkentette az asszony a háztól, volt az általános vélemény az Aranysárkányban, és este Nénnyuka, rövid gondolkodás után, egy gyertyát és egy csomag gyufát készített a lépcsőfeljáróra. Elmúlt éjfél, a házra csend borult, mikor a spájz felől halk ajtónyikorgás hallatszott. Nénnyuka, ki eddig csendben a lépcsőfordulón kuporgott, hirtelen felugrott majd meggyújtva a gyertyát lerobogott a lépcsőn.

-Na, te büdös kísértet, most kösd fel a gatyád – rikoltotta és bőszen rácsapott a villanykapcsolóra.

A stelázsik előtt kuporogva Suhajda Tibcsi tömte magába a kolbászt, bal szemén szépen gyógyuló monokli mutatta Suhajdáné született Lacikó Terézia vehemenciáját. - Szép ütés lehetett, nézegette megenyhülve Nénnyuka az éhes kísértetet és elindult, hogy kerítsen neki egy kis kovászos uborkát.