Két napja állt a bál az Aranysárkányban. Nénnyuka
feldúltan forgatta a megcsúfolt celofánt a lekváros üvegen, és lamentálása
betöltötte a kocsmát.
-Negyven esztendeje vezetek saját konyhát és még
egyszer sem volt egér a spájzomban. Most meg tessék, nincs nap, hogy ne
találjak egy megrágott dunsztost- mondta sötét tekintettel és kanalával
óvatosan belerázta az üveg tartalmát a szemétbe. Az ivó elcsendesedett, majd
borízű, bátortalan férfihang megjegyezte, talán újra kellene az üveget
celofánozni, ha nem piszkálta meg az egér a lekvárt. Nénnyuka megsemmisítő
pillantással nézett a hang irányába.
-Persze, aztán majd az egeres lekvárral kenem meg az
elvtárs palacsintáját- horkant fel megvetése jeléül, majd becsapta maga után a
spájz ajtaját. Ez már háború, húzta be nyakát a kocsma törzsközönsége és tanácsokkal
látták el a kocsmárost.
Puszi úr vitézül próbálkozott. Eleinte fél diót tett
egy lefelé fordított virágcserép pereme alá. Semmi. Ellenben reggelre a kis
torkosok megdézsmálták a száradni kiakasztott dióbelet a vászonzacskóból.
-Ki is rághatták volna a zacskót- jajongott Nénnyuka
a megcsúfolt vászon holmi romjai felett, és undorodva dobta a szemétbe. Na, de
majd most! Puszi úr kis, rugós egérfogót állított fel, benne zamatos
szalonnával, és éjszakára a söntésben ágyazott magának, hogy kéznél legyen, ha
lecsap a rugó.
-Oda megy, megszimatolja a kis bajszával, majd
jóízűen rágni kezdi és ekkor, bang, lecsap a kis pöcök, és eltöri a gerincét.
És vér, mindenütt vér!- ecsetelte Karcsika az emeleti hálószobában kaján
örömmel a szepegő, befogott fülű Julcsikának az egér viszontagságos elmúlását.
Hajnalban óvatos léptekkel indult Puszi úr,
álmatlanságtól kissé karikás szemekkel, a spájz irányába. Az egérfogó
érintetlen, ám egy oldalszalonna csücskét sikeresen kicsipkézték.
-Na, megfogta?- csörtetett nagy lendülettel Nénnyuka
a spájz felé, mire Puszi úr hirtelen mozdulattal lekanyarította a megrágott szalonnadarabot.
– Hát nem, de nem is rágott meg semmit, ám én ennék egy kis szalonnát reggelire,
szólt Puszi úr, és vitézül bekatonázta az egérrágta szalonnacsücsköt egy kis
lilahagymával. Nem is tudtam, hogy szereti a szalonnát, tűnődött Nénnyuka egész
délután, aztán szerencsére el is felejtette az egészet, mert Cseri Béla, a
párttitkár sofőrje, elhozta a macskáját.
Mefisztót, aki nevéhez méltóan nagy volt és fekete,
a környék hóhéraként ismerték. Egér, madár. de még süldő patkány is szerepelt a
repertoárján. Egyszer még a szomszéd kanáriját is kipiszkálta valahogy a
kalitkából, lett is belőle harag meg feljelentés, Borsos elvtárs alig tudta
elsimítani az ügyet. Elég az hozzá, hogy Mefisztó ott kuporgott egy méretes fáskosárban,
és harci kedvét mutatandó, ide-oda dobálta farkát.
-Jó ideges, ma még nem adtam neki enni- kuncogott
Cseri Béla, és egyesült erővel elhelyezték a hóhért a spájzban, majd rácsukták
az ajtót. Reggel egész kis bizottság tolongott az ajtónyitásnál, mindenki látni
óhajtotta az eredményt.
-Eredmény az volt- mesélte később Puszi úr,- az a
dög megevett másfél szál füstölt kolbászt, pont a fokhagymásból, amit én is úgy
szeretek, és úgy aludt összegömbölyödve a liszteszsák tetején, hogy szinte horkolt.
- Nincs mese, határozott a dühtől sápadozó Nénnyuka, el kell hívni Egérfogó
Jánost!
Messze, még a háború előtti időkbe nyúlt János
története, aki kisgyerekként a nagybátyja malmában nevelkedett és arról volt
híres, hogy egy mozdulattal lecsapta az egeret, még éjjel is, ha meglátta.
Nagy, komoly fogadásokat nyert János ezzel a tudománnyal, s egyszer még
feleséget is így szerzett magának, mert egy alkalommal a szomszéd település
fogadósnéja elhívta, szabadítaná meg a fásszínt az egerektől. Estére leütött
vagy harminc egeret, reggelre kélve pedig megszöktette a fogadósnét az urától.
De nem volt rajta áldás, mert később az asszony meglépett egy kefekötővel. Hát ilyen ember volt Egérfogó János.
Kicsit szabadkozott, kicsit kérette magát, de mikor
maga Borsos elvtárs reccsintett rá, hogy el ne hanyagolja az Aranysárkány
spájzát, mert ez nemzetgazdasági ügy, egy délután becsoszogott az ivóba.
Történt pedig akkoriban, hogy éppen szállóvendége
volt Nénnyukának az Aranysárkányban. Megholt testvérhúgának egyetlen leánya, az
aranyhajú Mariska érkezett vendégségbe, s élvezte nénje vendégszeretetét pár hétre.
Mariska nefelejcstekintetű, gömbölyded vénkisasszony volt, nagy, szőke kontyát
éjjelre kibontotta, s volt egy ártatlan szenvedélye, amit senkivel nem osztott
meg. Mariska zugevő volt. Nappal szerényen csipegetett az
ételből (hogy ez mitől lett ilyen szép kövér, hümmögött Nénnyuka), ám éjfél
után, mikor az egész ház aludt, lázban égő orcával és kalapáló szívvel osont ki
a spájzba és végigzongorázta a kínálatot. Beleivott a felfőzött és Nénnyuka
által gondosan lefedett tejesfazék vastag fölébe, kis párnás ujját kéjesen merítette
a bödönben sárgálló libazsírba és lelkesen tunkolta a szaftot a tegnapi
sültről. Majd apró fogaival megbontotta a celofánt a lekváron és hangos
cuppogással szopogatta ujjáról a gyümölcsdarabokat. Egyszer majdnem lebukott
Mariska, mikor Puszi úr a söntésben aludt, ám oly halkan osont párnás talpacskáin,
hogy nem ütött semmi zajt a házban.
Eljött az este, Egérfogó János még szürkületkor
elhelyezkedett a spájzban. Egy kis beugróban, ült, háttal a falnak, a
zsírosbödön és a lisztesláda között. Eleinte semmi nem történt, később még úgy
sem, így hát csendes elhatározással elővette kopott zakója belső zsebéből a
laposüveget és meghúzta. Törköly volt, tán még Lesi sógortól. Vagy Szeredi
bácsitól. Míg ezen gondolkodott, behunyta a szemét. Csak hogy jobban felidézze,
kitől van a pálinka. Mert ilyenkor az ember a lehunyt szemhéja mögött látja az
arcát, hallja a hangját. Vagyis, igen.
Zajt hallott. Csendes motoszkálást. Halk cuppogást,
majd lelkes hörpölést. Ez poc lesz, ébredt benne a harci vágy és hangtalan
felemelkedett majd rávágott a villanykapcsolóra. Párnás arcú, szőke tünemény
bámult rá, vállán halványkék kendő, pufók kezében gyengéden pihent egy darabka
abált szalonna, szája sarkán eperlekvár mosolygott. Szép, mint Szűz Mária,
futott át Egérfogó János fején, s tétován felé nyújtotta félig kiürült laposüvegét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése