Miért szereted




A szagok miatt. Ilyenkor égre bomlik a virágok teljes tüze, a színek mámora kavarog az illattal és lüktet a lengén öltözött nők nyakán az olcsó parfüm, teljessé varázsolva az illúziót. Rózsaillat kúszik alattomosan összeölelkezve a brutális liliommal, és halkan dúdol esténként a petúnia az ablakban. Látod a gerlét? Mámoros tánca fészekőrző vággyá szelídül és sárga a pehely a fiókák nyakán, amint a napba néznek. Aranypor táncol a légben, és mindent átjár a létezés lázasan lüktető harmóniája.
Megengedő a világ ilyenkor. A hajnali rigófütty fénykardként semmisíti meg a sötétséget és a lelket rágó gondokat, a napfelkeltével új lélegzetet vesz a mindenség. Nem lehet nem remélni, és szégyenkezve somfordál el a kétségbeesés behúzott farkú fekete kutyája. Diadalmas a nap, kényeztet a nyár, a víz és a pergő idő kis katonái megpihennek.
Mézbe ragadva telnek az órák, és a hangyaszorgalmú percek mögül kikacsint a közelgő szabadság semmittevő aranya. Tervezgetsz és hagyod, hogy elérjen.
Békésen engedelmeskedsz a nálad hatalmasabb erőnek és kitárod magad a fénynek, a színeknek, az illatoknak, majd szelíden tűröd, hogy átmossa testedből-lelkedből, a hidegből és sötétségből kövesedett magányt.
És a nyári délutánok kedves időtlensége, fagylaltba fulladó örömök, míg folyóba lógatott lábbal mutatsz fityiszt az elmúlásnak. Kedvvel csúszik a bor a csillag hímes estében, nap verte bőröd jólesően borzong és visszaint gyerekkorod nyári estéinek finom szappanszaga.
Állj meg egy percre, és gondolatban illesd csókkal a ráncos kezet, mely valaha a hátad és plezúros térdeid szappanozta egy csorba lavórban. Árnyaid, örömeid, emlékeid, mint megrakott kofferek, szelíden sorakoznak körülötted és sorsod nagy karmestere csak az intésre vár.
 Figyelj, ha csendben maradsz, meghallod a tücskök fáradt muzsikáját és megérzed, amint a létezés könnyű, nyári takaróját ráborítja a világra.

A gyertya




Anya és lánya tanácstalanul álldogáltak a cukrászfelszerelést árusító bolt kellékei között. Zselék, marcipánok, csoki figurák kellették magukat szemérmetlen módon a polcokon és a kínálón. Buja marcipán virágok pompáztak minden színben, papagájok, kiskutyák, foci labda és társai. Ök szinte elvesztek a kínálatban. Az eladó készséges mosollyal támaszkodott a pultnak. Lesett, mint pók a hálóban.
-Valami különleges gyertya is kellene – mélázott az asszony- olyan, amire mindig emlékezni fog apád. És persze a vendégek is. Ha nem is a legdrágább…Ámbár, a főnöke is ott lesz, meg a kínai delegáció feje. Legalább meglátja, nem akárkit léptetett elő a múlt hónapban.
Az eladó megfordult és keresgélni kezdett.
-Kerek születésnap, nem fogunk kukacoskodni-vágta fel fejét dacosan a lány és az eladóhoz lépett.
-Lótusz gyertya, ez most a legdivatosabb, és a legdrágább- emelt az le a polcról óvatos mozdulattal egy aprócska dobozt. -Ahogy meggyújtják a csúcsát, sorban nyílnak le a szirmok, mindegyik végén apró lángocska ég majd. Nagyon exkluzív és elegáns.
-De ugye nem muzsikál, mert azt a férjem ki nem állhatja- nézegette az asszony a kínai nyelven írt használati utasítást.
-Biztosan nem- erősítgette az eladó- akkor még drágább lenne. És beütötte az összeget.
-Aha- nyelt nagyot az asszony, és a hitelkártyájáért nyúlt.
- Milyen színben kérik? Fehér, lila vagy vanília- emelgette óvatosan a dobozokat az eladó és díszes papírszatyrot készített elő.
-Legyen a vanília, az elegáns- tért magához a lány az összeg láttán és anyjára mosolygott. Minden megvan a tortához, futotta át az asszony sebtében a listát és elköszöntek.
Szinte repült az a pár nap a hét végéig. Lefoglalták a legjobb vendéglő különtermét, átbeszélték a menüt és az italokat. Nem, torta nem kell, azt mi hozzuk, húzta ki magát büszkén a lány és anyjára mosolygott. És mire a nagy nap előestéjén elkészültek a tortával, az asszony fáradtan dőlt neki a konyhapultnak.
-Gyönyörű lett- mosta kezét elégedetten a lány és az anyjára mosolygott. -Narancsos csoki, apa kedvence, és milyen elegáns lett ezekkel a girlandokkal. Olyan ügyes vagy, anyukám- lépett túláradó szeretettel az anyjához és szorosan megölelte.
Az szeretettel visszaölelte és megsimogatta a haját.
-Közös projekt- mondta és puszit adott az orrára. -De dugjuk el, míg apád meg nem érzi a narancs illatát, vidd át hamar Zsuzsa nénédhez. Siess, mert mindjárt haza ér.
Este, miután minden elcsöndesült, az asszony aggodalmasan pörgette magában végig az eseményeket. Minden tökéletes lesz. A torta volt az utolsó gondolata, és elmerült az álomban
- Jaj, a gyertya itthon ne maradjon- lépett vissza másnap az ajtóból a lány és a kis dobozt sietve a retiküljébe rejtette.
-Milyen szerencsés fickó vagyok-, nézett végig családján az apa- ilyen csinibabákkal élek körülvéve.
-És milyen gondoskodó csinibabákkal- nevetett az asszony és összekacsintott a lányával.
-Nem érdemlem én ezt- szólt az apa a könnyeivel küszködve- mikor meglátta a köszöntésére összegyűlt társaságot. A főnök mellett feltűnt a kis kínai. Mosolygott, hajlongott és láthatóan jól érezte magát. És ittak. Tósztot mondott a keresztapa, a szomszéd, a főnök, a legjobb barát, és a sporttársak nevében Józsi bá. És sorban minden férfi, ahogy illett. Aztán diszkréten megállt a pincér az ajtóban az előétellel, és az asszony megkönnyebbülten felsóhajtott. Remek volt a töltött libanyak, a tepertő falatkák lilahagymával és friss kenyérrel.
-Kaca- jegyezte meg a kínai –és mindenki udvariasan kuncogott.
-Cuki pofa vagy - mondta a főnök felesége kissé spiccesen és szeretettel megsimogatta a vállát. Mosolyogtak. Csend volt, csak szuszogás hallatszott, míg Józsi bá hangosan hörpölte a levest. A sült illatosan omlott le a csontról, a bazsalikomos krumpli párája fölött elgyötört arcok mosolyogtak egymásra és elfojtott nyögések hallatszottak. Kis csönd támadt, miután a pincérek faarccal összeszedték a tányérokat, és a főnök titokban kieresztett egy lyukat a nadrágszíján. Szállt a kávé párája a tálcákon, diszkréten csengtek a kiskanalak és a pincér desszertes tányérokat osztogatott.
-Úristen- mi lesz még- mélázott az ünnepelt, és titkon az órájára nézett. Még fél óra a meccsig. Csak vége lesz addig, gondolta szórakozottan és elnyomott egy ásítást.
-Boldog születésnapot, drágám- rebegte meghatott hangon a felesége és forrón megcsókolta. Az ajtóban feltűnt a pincér, kis zsúrasztalon tortát tolt.
-A kedvenced, apa, narancsos csoki- ölelte a lánya és az anyjára mosolygott.- Elő a gyertyával, mami!
-Á, lótusz- bólogatott meghatottan a kis kínai- a cerence, boldogcág virága, míg ég, hozza cí.
Az asszony vigyázva meggyújtotta a toboz alakú gyertya csúcsán a kanócot és lélegzet visszafojtva várták, hogy kinyíljon a lótusz. Megtörtént. Ahogy a viasz átmelegedett, a vendégek elragadtatott sóhajai közepette sorban lenyíltak a szirmok, mindegyik végén apró láng remegett.
-Gyönyörű- súgta az asszony a lányának, és megszorította a karját.
Aztán váratlanul felhangzott egy torz, rekedtes hang. Oh, jingle bells, jingle bells
Jingle all the way
, hadarta egy elvis presley-be oltott micky egér hangja, és a főnök önfeledten felröhögött.
-Ez honnan jön- nézegette szederjes arccal az ünnepelt a tortát és izgatottan gyűrögette asztalkendőjét. Háta mögött felvihogott a főnök felesége és a szomszédasszony vinnyogva borult az asztalra.
-Nem kapcsolnád ki, drágám- nézett könyörgő szemekkel a feleségére és meglazította nyakkendőjét.
-Pillanat, már keresem a kapcsolóját- kaparászta az asszony a gyertya alját elszántan és izzadtan széttárta a kezét.- Nincs kapcsolója, azt hiszem- rebegte elhaló hangon és remegő lábakkal leült. A szomszédja szilvaszín fejjel röhögött tenyerébe hajtott arccal.
-Cak nem kikapcol, nem hozni cí- emelte fel imbolyogva mutatóujját a kis kínai és mosolyogni próbált. A főnök felesége szeretettel rámosolygott és aprót csuklott.
-Drágám, fújd el a gyertyát, talán akkor elnémul- súgta az asszony és megtörölte férje verejtékes homlokát.
Az vonagló szájjal próbálta eloltani a lángokat, de azok makacsul ellenálltak. Nem történt semmi. Milyen vicces gyertya, súgta Józsi bá, és megpróbálta elfojtani nevetését.
-Vedd le, és takarjuk le valamivel- súgta anyjának a lány, és mosolyogva kikapta a gyertyát.
Kancsóba mártotta, a lángok sisteregve kihunytak, ám a dal nem némult el. –Tedd el a retikülödbe, anya, mert apa mindjárt rosszul lesz. Gyorsan!
Az asszony nem tétovázott, gondolkodás nélkül a táskájába rejtette és ráült. Oh, jingle bells, jingle bells, Jingle all the way, hangzott fojtottan a szoknyája alól, és ő próbált kedvesen mosolyogni. A társalgás rendeződni látszott, ám a végtelenül ismétlődő dallam mindenkire különbözőképpen hatott. Miután a főnök céklavörös fejjel kitámolygott a mellékhelyiségbe, felesége táncra perdült a kis kínaival. Józsi bá kásás hangon dúdolta a jingle bells-t, a pincérek ki-kiszaladtak a konyhába röhögni.
Aztán az asszony döntött. Halálra vált arccal felkapta a retiküljét és kirohant a konyhára. Egy szempillantással felmérte a tűzhelyen álló legnagyobb fazekat, melyben csendes rotyogással főtt valami alap lé. Tétovázás nélkül belesüllyesztette a táskáját, kicsit hallgatózott, majd elégedett arccal bólintott. A legszebb mosolyával lépett vissza a terembe és ölelte meg a férjét. Diszkrét tányércsörgés közepette felvágták a tortát, miközben a muzsikáló lótusz az utolsókat rúgta a forró levesben.




2. Szerelmes versek 1928-ból, nagyapámtól, Perjéssy Jenőtől, nagyanyámhoz, Szabó Máriához




Perjéssy Jenő

Csókos szádat

Csókos szádat csókoltatom
Álmaimban egyre én,
Az a régi csókos május
Most is a szívemben él.
Ha még egyszer visszajönne
Az a régi álmodás,
Boldogság élne szívemben
Soha többé semmi más.
De tudom hiába várom
Mi elmúlt vissza sose tér
Szegény szívem, fájó szívem
Eltemeti majd a tél.


Úgy szeretlek

Ú-gy szeretlek, mint még senkit sohase,
Gy-önyörködöm éj fekete szemedbe.
Sz-eretlek én , éjjel nappal csak te vagy az eszembe
E-gyetlenegy boldogságom, oltárkép a lelkembe.
R-eményem benned van nekem,
E-bben a ronda életbe,
T-alán egyszer néha, néha jutok én is eszedbe.
L-omb suttogás, csók csattanás loptak be a lelkembe.
E-gyetlen szép gyöngyvirágom,
K-érlek zárj kis szívedbe.