Hogy mióta kuporgott a gyógyszertár ajtajában, én nem tudom, de a gyógyszerész pulija
éppen rávetette magát. Úgy döntöttem, nekem ez a galamb kell, és kivettem a szájából.
Fehér és fahéjszín tollai még alig serkedtek, túlméretezett csőre idomtalanul billentette előre
fejét, ám sárga szemeiben egy önjelölt szépségkirálynő önbizalma villogott. Gyere, Margit,
mondtam, mert nála margitabb Margitot még nem láttam, és betessékeltem halványzöld
bevásárló szatyromba. Margit megadóan kuporgott bal karomon a szatyorba bújtatva, míg
beléptünk egy postahivatalba, hol türelmesen beálltam a sorba, hogy gonosz kis sárga cédulák
ellenértékeként apai örökséget befizessek. A postáskisasszony ügyességének hála már
célegyenesbe értem, mikor Margit, méltatlankodó gyerekhangján megszólalt. A kisasszony
elkerekedő szemekkel nézett rám, csak egy kis galamb, rebegtem, mire a hátam mögött álló
néni megveregette a vállamat, ne törődjön vele, mondta, ez kell a rendes bélműködéshez.
Miután kitámolyogtam a postáról, benéztem kedvenc kínai boltomba, és mire a kasszához
értünk, becsipogott. Nem a rendszer, hanem Margit. Megnyitva a szatyrot optimista
hangon nyugtatni próbáltam, ám ő bátorságot merítve a hirtelen világosságból úgy döntött,
megmutatja a világnak kivel packázzon és bizonytalan szárnycsapásokkal ugyan, de kirepült.
Rövid, ám intenzív kergetőzés következett, melynek eredményeként lecsaptunk Margitra egy
próbababa vállán. Az üzlet tulajdonosa élénken érdeklődött, nem vállalunk-e cirkuszi fellépést
majd figyelmembe ajánlott egy fűszeres galambpástétom receptet.
Az idegek ilyetén való felborzolása után emelt fővel távoztunk, majd a sarki bio boltban
sikerült beszereznem aranyáron egy csomag bio búzát. Otthon a család szemrebbenés nélkül
vette tudomásul, hogy pár hétig kénytelenek lesznek megosztani a házat egy galambbal, csak
a kutyák és a macskák mutattak élénk érdeklődést az új lakó iránt.
Lekerült a padlásról a rehab kalitka, ebben szoktak ideiglenesen nálunk lakni az ilyen-
olyan traumát elszenvedett madár vendégeink, majd betessékeltem Margitot új otthonába.
Méltatlankodva rázta meg hiányos tollruháját, megnyújtóztatta szárnyait, majd rávetette
magát a bio búzára. Miután jól lakott, újabb toalett igazítás következett, csinos sárgászöld
pettyel kidekorálta homokját, majd felborzolt tollai közé süllyesztetve nyakát, elbóbiskolt,
mindezt három kutya és ugyanennyi macska áhítatos figyelme közepette.
Azóta eltelt egy hét, Margit fényes és hosszú tollakat növesztett, és a diófa ágára akasztott
kalitkájából pimaszul felesel a kerti vadgalambokkal. Szárnya és önbizalma egyre izmosabb,
hamarosan eljön a nap, mikor birtokba veszi az ég kékjét, és én csak remélni tudom, elkerüli
minden baj, hosszú, boldog galamb élet vár rá. Hiányozni fog.
Nem tud valaki egy gazdátlan madarat?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése