Remeg a levegő a kert felett s a lusta csendben szinte hallik, mint pirulnak a paradicsomok
és pocakosodnak az uborkák. Szemérmetlen tökök tárják buja sápadtságukat a napnak,
amott paprikák guggolnak, testük karmazsinja izzik. Rőt macska nyúlik el lustán a bodzafa
alatt, fölötte káposztalepke táncol. Zsálya és levendula nyújtózik az ég felé, mellettük
kakukkfű dajkálja rózsaszín virágját, s a kerti út mentén menta integet. A kerítés mellett
részeg dongók keringenek a szederbokrok fekete csipkéi között és kaporszagú csendben
fürdőznek a barackfák. Édes terhük alatt gerincük roppan, s amint szorgos kezek megszedik
gyümölcseiket, arany levük csordul a gömbölyű könyökök felé.
Aztán elkezdődik a misztérium. A gyümölcs levedli bársonyos héját, alatta sikamlós a hús.
Énekel. A hallgatag mag vonakodás nélkül hagyja el édes búvóhelyét, ott álmodik benne
jövendő fák gyümölcseinek zamatos ígérete. Cukor gyöngyözi a gyümölcshúst majd a fakanál
megkezdi rituális táncát.
Körbe.
Körbe. Útjára indul a varázslat. Halk bugyborékolás hallatszik, apró szisszenések
váltakoznak kacagó pöffenésekkel. Kicsiny arany vulkánok támadnak és lövellik mézes
láváikat. Szabadnapos angyalok könyökölnek a pulton s pufók lábukat lógatják. Várakoznak.
Lassan megadják magukat a formák és édes egységbe olvad gyümölcs és cukor,
engedelmesen követve a fakanál táncát.
Körbe.
Körbe.
Körbe. A nagy átlényegülés megtörtént. Szélből, vízből, napból, földből isten csókja után
nektár született, meg ambrózia.
Szelíden dalol az aranyszín massza s most hirtelen megtelik a konyha. Megannyi valaha élt
lekvárfőző asszony árnya leng itt. Inas karok, gömbölyded könyökök végtelen tánca forog,
csak forog. Szédítő az illat.
Világ lekvárfőző asszonyai, egyesüljetek! Fullasszuk lekvárba a világot, mert édességébe oly
jó belehalni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése