esett. Romantikus éjszakákon át hallgattuk a vakmerő trubadúrok epekedéseit az ablakunk
alatt, ám felelős macskatartók lévén úgy döntöttünk, ne szaporítsuk a gazdátlan cicák számát,
inkább igénybe vesszük az állatorvos szolgáltatását egy injekció erejéig. Röpke félórás
kergetőzés után levadásztuk a padlásról, és láss csodát, a kis szúrás után Cili egy nap alatt
visszaváltozott fetrengő szex istennőből hűvös és elérhetetlen bálvánnyá.
A kedélyek megnyugvása után éltük a megszokott életünket, míg egy estén tv nézés közben
Cili váratlan szeretetrohamot produkált, fejét ölembe fúrva szokatlan hullámzó mozdulatokkal
nyújtotta-ernyesztette testének izmait. Szórakozott simogatásaimat heves dorombolással
nyugtázta, majd azt mondta „nyeee” és hirtelen egy fekete, nyálkás gombócot pottyantott
az ölembe. Hogy ki volt jobban meglepődve, utólag nehéz kideríteni, Cili gyanakodva
szagolgatta az izgő-mozgó kis batyut, és kérdőn nézett rám. Miután konstatáltuk, hogy itt
valószínűleg a szűznemzés csodájával állunk szemben, az est további részét a fürdőszobában
töltöttük intim kettesben, Cili meg én, ahol egy sebtében kibélelt cipős dobozban éjfélig
világra hozott még három kölyköt.
Így esett, hogy házunk macskalétszáma az elgondolkodtató háromról a pánikba ejtő hétre
szaporodott.
Jelentem, mind a mama, mind a négy fekete gyönyörűség jól vannak. Cili álmélkodása azóta
állandósult, szoptatás után az ablakpárkányra telepedve, elgondolkodva nézi a szaporulatot.
Innen üzenem, hogy szeptemberre a kis partizánok elajándékozható állapotba
kerülnek. Főként Csongrád megyei felelős gondolkodású gazdik jelentkezését várjuk a
szipeka65@gmail.com-ra. Jelige: „jó házból való úrilány”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése