Mielőtt bármilyen frivolságra gondolnának, le kell szögezni, hogy a fagylalt távol s közel ott
volt a legfinomabb. Olyan finom fagyit főztek a sarki cukrászdában, hogy az asszony naponta
kétszer is képes volt leszaladni. Gyorsan magára húzta kis kapkodós vászon ruháját és futott is. A
cukrászkisasszony már messziről mosolygott felé, a szokásosat, ugye, kérdezte és ő már vitte is. Egyik
kezében vanília és csoki, a férje ez szerette, a másikban citrom, málna és sárgabarack olvadozott
a mézes tölcsérben. Sietve lépett és közben kapkodva, idegesen nyalta egyik, majd másik kezéből
a jeges édességet, de hiába, a déli meleg hamar megolvasztotta azokat. A járda szélre érve aztán
megállt, lehunyta a szemét. Két felemelt karján vékony vanília és málna illatú patakocska kanyargott,
haját friss szél kócolta a Tisza felől és a plébánia harangja is rákezdte.
Csak állt ott, mosolyogva, csukott szemmel és hagyta, hogy ízek, hangok és illatok keresztülzúgjanak
rajta. Nem állt ellen. Megadta magát a nyárnak.
Kár, hogy az oldal szövegszerkesztése monot csinál a vanília-csoki, citrom-málna sztereóból :)
VálaszTörlés