A szagok miatt. Ilyenkor égre bomlik a virágok teljes tüze,
a színek mámora kavarog az illattal és lüktet a lengén öltözött nők nyakán az
olcsó parfüm, teljessé varázsolva az illúziót. Rózsaillat kúszik alattomosan
összeölelkezve a brutális liliommal, és halkan dúdol esténként a petúnia az
ablakban. Látod a gerlét? Mámoros tánca fészekőrző vággyá szelídül és sárga a
pehely a fiókák nyakán, amint a napba néznek. Aranypor táncol a légben, és mindent
átjár a létezés lázasan lüktető harmóniája.
Megengedő a világ ilyenkor. A hajnali rigófütty fénykardként
semmisíti meg a sötétséget és a lelket rágó gondokat, a napfelkeltével új
lélegzetet vesz a mindenség. Nem lehet nem remélni, és szégyenkezve somfordál
el a kétségbeesés behúzott farkú fekete kutyája. Diadalmas a nap, kényeztet a
nyár, a víz és a pergő idő kis katonái megpihennek.
Mézbe ragadva telnek az órák, és a hangyaszorgalmú percek
mögül kikacsint a közelgő szabadság semmittevő aranya. Tervezgetsz és hagyod,
hogy elérjen.
Békésen engedelmeskedsz a nálad hatalmasabb erőnek és
kitárod magad a fénynek, a színeknek, az illatoknak, majd szelíden tűröd, hogy
átmossa testedből-lelkedből, a hidegből és sötétségből kövesedett magányt.
És a nyári délutánok kedves időtlensége, fagylaltba fulladó
örömök, míg folyóba lógatott lábbal mutatsz fityiszt az elmúlásnak. Kedvvel
csúszik a bor a csillag hímes estében, nap verte bőröd jólesően borzong és
visszaint gyerekkorod nyári estéinek finom szappanszaga.
Állj meg egy percre, és gondolatban illesd csókkal a ráncos
kezet, mely valaha a hátad és plezúros térdeid szappanozta egy csorba lavórban.
Árnyaid, örömeid, emlékeid, mint megrakott kofferek, szelíden sorakoznak
körülötted és sorsod nagy karmestere csak az intésre vár.
Figyelj, ha csendben
maradsz, meghallod a tücskök fáradt muzsikáját és megérzed, amint a létezés
könnyű, nyári takaróját ráborítja a világra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése