Lesi sógor igazi nevét senki nem ismerte. Puszi úr
családjába is úgy került be, mint Lesi sógor, Róza tánti negyedik férje
Somogyból. A háború után keveredett fel a székesfővárosba és összeállt Róza
tántival, csak úgy balkézről. Se papír, se pap, de ez már nem is volt divat az
új világban. A felvilágosult, öntudatos embertípus nem törődik a csökevényes
hagyományokkal, nem kell neki a klerikális reakció, ha akarják, aláírják a
paksust az anyakönyvvezető előtt és megy minden tovább. De Róza tánti nem akart
a hivatalba se elmenni, hogyisne, csinál ő majmot magából vénségére.
Róza tántit megcincálta az élet,
korán gyereket fogott egy nagygazda fiától még mikor Geszten szolgált, aztán
feljött a fővárosba, itt meg egy katonatiszt bolondította sokáig, csinált is
neki egy gyereket és még mielőtt elvette volna, hát nem meghalt a háborúban?
Róza tánti nagyon neheztelt rá ezért, de legalább a gyereket a nevére íratta
még életében.
Aztán jött egy nagy szerelem, egy vasutas, az már majdnem
oltárhoz vezette Róza tántit, de mire megszületett a közös gyerekük, kiderült,
ezt meg várja otthon egy feleség, aki megígérte kizsírosszódázza annak a
cafatnak a szemét, aki az ő urára szemet vetett. Így történt, hogy Róza tánti
minden szerelmétől megtartott emlékbe egy gyermeket, kiket aztán nagy
szeretetben és még nagyobb szegénységben nevelgetett. Lesi sógor meg fáin ember volt azért, mert nem
tudott gyereket csinálni, ugyanis kiskorában himlő betegségbe esett és
elsorvadt neki a férfi része, de azért szerette az asszonyokat nagyon, ám nagy
kárt már nem csinált bennük.
Szóval Róza tántinak nem akaródzott menni se paphoz, se
hivatalba, ha jó így, hogy papír nélkül mossa a gatyáját meg főz rá, jó, ha
nem, le is út-fel is út. Lesi sógornak nem sok választása volt, de azért
megadta a módját a leánykérésnek. Egy vasárnap kicsípték magukat, Lesi sógor
nyakkendőt kötött, és elvitte Róza tántit a Kopasz Egérbe. Margaréta csokrot is
vett neki egy öregasszonytól, aztán megettek a kockás abroszon egy tyúkpaprikás
zónát nokedlivel és uborkasalátával (fokhagyma nélkül, mert attól Lesi sógornak
gyomorégése volt), ittak rá egy hosszúlépést és megvolt. Tisztára, mint egy
esküvő.
Ez akkoriban történt, mikor Lesi sógor elintézte, hogy Puszi
urat felvegyék villamoskalauznak. Micsoda különleges világ volt ez! A nagy
remízben úgy sorakoztak a villamosok, mint óriási, sárga döglött bálnák a
parton. Puszi úr ugyan nem járt soha a tenger partján, bálnát is csak könyvben
látott, ám úgy gondolta, egy ilyen villamos legalább olyan hatalmas, mint ez a
tengeri szörnyeteg, és nagyon izgatott lett a gondolatra, hogy egy bálna
gyomrában dolgozhat.
Roppant fontos beosztásba került,
fess egyenruhában, oldalán csinos ridiküllel menetjegyet árult és lyukasztott,
indulásnál kis bőrszíjat rángatva jelezte csengővel, nincs le és fölszálló,
indulhatnak. Ezen kívül számos hasznos tanáccsal szolgált az utasoknak,
átszállásokról, menetidőről és megállókról, volt, hogy még egy elveszett
kisgyereket is megvigasztalt, aki elhagyta az édesanyját a tolongásban, de a
következő megállóban megtalálta. Egyszer kicsiny sípot kapott, nyakba
akasztható bőrszíjon, ám mindig kisebesedett a szája a fém érintésétől, ezért
kitalálta, füttyent ő a vezetőnek síp nélkül. Sokat próbálkozott, gyakorolt, különböző
magasságú hangokkal, végül a Lesi sógor tanította be neki a megfelelőt. Náluk
otthon a faluban így füttyent a kanász a disznóknak, mennek azok ész nélkül,
csak jó lesz a villamosra is. Jó lett, az utasok csudájára jártak a füttyös
kalauznak, tolongtak az utasok a járatán, ismeretlen elvtársnők tettek
ajánlatokat neki, suhancok utánozták, még a rádióból is kijöttek, míg nem
egyszer baj történt.
Meleg volt aznap, és ő előző este szalonnát vacsorált lila
hagymával, kiszáradt a szája, nem ment a füttyentés. Két megállót mentek, mire
rájött, belészakadt a fütty. Ráadásul épp akkor szállt fel a villamosra Elekes
elvtárs, a szakszervezetis, nagyméretű anyósa, aki a közeli piacon vásárolt és
nagyméretű cekkereivel elakadt az ajtóban. Puszi úr erőlködött, próbálkozott,
tolta az anyóst erről-arról, kicsit lilult a feje, a fütty se akart menni, az
anyós meg szép katonás hangon elkiáltotta magát, ne vernyákoljon már, elvtárs,
mint egy fosos macska, induljunk el valahára. És lőn. A villamos vezető nagy
vehemenciával indított, Puszi úr ösztönösen kapaszkodott, az anyós meg nem, ezért
szép lendülettel kiesett a villamosból. Nagy baj nem történt, mert jól ki volt
párnázva, de viruló paradicsomok és konok répák gurultak szerteszét szatyrából,
és a járdáig pattogott egy kis fej káposzta.
Másnap Puszi úr műszakkezdés előtt komoly bemelegítést
tartott, nyerstojást ivott otthon hajnalban, mert azt hallotta valahol, azt jót
tesz a toroknak, és mézes teát kortyolt rá egy csatos üvegből. Okos ember lévén
ugyanis technikát váltott Puszi úr, attól fogva nem füttyre, dalra indult a
sárga hatos.
A villamosvezető tükörbe nézett, Puszi úr meg a lépcsőn
lógva rázendített:
„ Az asszony ingatag, úgy hajlik, mint a nád…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése