Még a háború előtt történt, hogy Rezső bácsi, Puszi úr
édesapja, aki már jóval túljárt élete delén, betársult Salamon úr mellé az
Aranysárkány nevű kocsmába. Sokan bolondságnak tartották kocsmát venni a
temetőkert közelében, de Salamon Ármint sem ejtették a feje lágyára, mikor
megvette a rozoga épületet. Fél éven belül kicsinosította, új berendezést és
pultot csináltatott, kis asztalokat tett az utca felöl, az udvaron meghagyta a
lonc befutotta öreg pergolát és láss csodát, hamarosan felfutatta a forgalmat.
A bejárat feletti elaggott cégtáblán öreg sárkány kémlelte a kisvárosi eget,
aranya patinává kopott, ám betűi büszkén hirdették, sört, bort és pálinkát
kínál a kiszáradt torkoknak.
A közeli temető foghíjas
kerítésén öreg fűzek könyököltek, ciprusok meredtek vádlón ujjként az égre, ám
ez lényegesen nem befolyásolta a kocsma törzsközönségének lelkiállapotát.
Bizony, rövid időn belül bebizonyosodott, Salamon Ármin és Rezső bácsi jól
gondolkodott, sokan betértek a temetőből egy búfelejtőre a szomorú esemény után,
bár egyszer az ellenkezője is megesett.
Az történt, hogy Bubánszki úr, aki félállásban kommunista
volt, még temetés előtt belépett egy szíverősítőre, mert meghalt az anyósa, és
ezt az újságot szerette volna megosztani Rezső bácsival. A megboldogultat ismerte
a fél város, ritka szekáns teremtés volt, ehhez képest a kocsma törzsközönsége
melegen gratulált a hír hallatán és egyöntetűen megállapították, ideje volt
már, hogy elpatkoljon a vén boszorkány. Megvolt a temetés, aztán estére, mire
nyugovóra tért a ház, Bubánszki úr dörömbölést hallott. Álmosságtól vaksin
nyitott ajtót és rémülten felkiáltott, jesszus, visszajött a mama. Összeszaladt
a ház, de kiderült, csak a megboldogult ikertestvére érkezett meg Pélpusztáról,
aki lekéste a temetést.
Innentől fogva Bubánszki úr
törzsvendég lett az Aranysárkányban, álmatlanságát frissen csapolt sörrel
orvosolta, unikummal bélelve. Amire Salamon Ármin azt mondta, ez olyan, mintha
valaki tortát enne húslevessel, mert köztudomású, hogy mind a kettő mennyei, de
keverni nem tanácsos.
Teltek az évek, aztán Puszi úr édesapja is felköltözött a
mennyei söntésbe csaposnak, és mindenki természetesnek vette, hogy fia veszi át
a helyét. Nehéz, háborús idők jártak akkoriban, megcsappant a kocsma közönsége
is, ezért Salamon Ármin kitalálta, csábító, fehér asszonykarokkal csalogatja be
a hétköznapokba belefáradt férfinépet. Egy napon rézvörös hajú, ibolyaszemű asszony
koppantotta le kissé kopott bőröndjeit a söntés előtt, nagyot szusszant,
körbenézett, és azt mondta, igazán levakarhatná valaki a légyszart az
ablakokról, alig lehet kilátni.
Így került az Aranysárkányba Hankó Malvina, aki felvidékről
utazott idáig, hogy megszépítse a kocsma, a tulajdonosok és a búfelejtők
életének hétköznapjait. Rövid időn belül egészen szépen berendezkedett a
padlásszobában, otthonosan dirigált Puszi úrnak és nem akadt emberfia, aki
ellentmondott volna neki.
Érkezése egész lavinát indított el, a tisztára sikált
ablakok új függönyöket kaptak, vasalt terítő került az asztalokra és tilos volt
a padlóra köpni. Ezek után már senkit nem lepett meg, mikor két nap után
Salamon úr is új nyakkendőt kötött. A forgalom megnőtt, sokan csak azért tértek
be, hogy Hankó Malvina kék szemébe nézzenek, karjának remegő teltségét lessék,
mikor a sört csapolja vagy kezének együtt érző simítását érezzék vállukon
egy-egy temetés után.
Békességben teltek a napok, de semmi nem tart örökké (ahogy
a komáromi cserepes mondotta, mikor másnap ledőlt az új kályha), mert a háború
beleköpött a levesbe.
Egy este, zárás előtt Bubánszki elvtárs verte meg az
ablakot, és figyelmeztette Salamon Ármint, jobb lesz búvóhelyet keresni vagy
megszökni, mert rossz világ jön a másvallásúakra. Rövid tanácskozás után Puszi úr javaslatára
Salamon úr döntött. Egyedülállóként összeszedte kis culibuliját egy kézitáskába
és felköltözött egy rejtekkamrába a padlásra. Kicsit füstös és szűkös volt a
hely, ott a kémény szomszédságában, barnapiros oldalasok és sonkák merengtek a
szegen, de jelentősen enyhített a helyzeten Hankó Malvina gondoskodása, aki
naponta háromszor meleg étellel és jó szóval látta el.
Puszi úr egy hétig panaszolta
fűnek-fának, üzlettársa mily csúfosan lépett le a bevétellel, itt hagyva őt
nyakig adósságban, Hankó Malvin meg a kofáknak újságolta a piacon szökése
történetét. Hiába, nincs jobb hírvivő az asszonyoknál és a részegeknél.
Elég az hozzá, hogy nem keresték többé Salamon Ármint,
viszont égre-földre keresték pár hónap múlva Szedlacsek Pepit, aki fűtő és
mindenes volt a nyilas pártházban. De addig történt pár dolog.
Hankó Malvina látogatásai testben-lélekben megerősítették
Salamon urat, vigasztaló szava és keze elsimogatta a rémeket. Megnyitotta szívét
és ágyát az üldözött előtt, és ebben az sem gátolta, hogy akkoriban Salamon
Ármin kora szerint bízvást apja lehetett volna. Ám Hankó Malvina nagylelkűsége
más irányába is megmutatkozott.
Ekkor volt az, hogy a
front közeledtével Szedlacsek Pepi, ki Puszi úr édes unokatestvére volt
anyáról, és mindenesként a nyilas pártházban ügyködött, egy reggel, még nyitás
előtt, bebocsátásért könyörgött. Puszi úr és Malvina meghallgatta, majd rövid
tanácskozás után berakták Salamon Ármin mellé a kamrába. Mit csináltak ott ők
ketten, addig a pár hónapig, míg köröttük dúlt az őrület, emberfia meg nem
mondaná. Hankó Malvina igazságosan megosztva erejét és ölelését egyformán etette
és ápolta a két bujdosót, egészen addig, míg Salamon Árminnak egy éjszaka hamis
papírokkal sikerült az óhazába menekülnie.
Közeledett a front, és Hankó Malvina is megvívta addigra a
maga csatáját, mert két hónapra rá, hogy Szedlacsek Pepi nyugatra szökött,
Puszi úr kezei között félig kivérezve ikreknek adott életet.
Kék szemekkel hunyorgott a leányka, szája kiköpött
Szedlacsek, ám a kisfiú kissé elálló fülei meg Salamon Ármint idézték.
Ám ez mind nem fontos, mert Hankó Malvina sajnálatos halála
után Puszi úr sajátjaiként szerette és nevelte őket.
Tudják, ott az Aranysárkányban, a temetőkert mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése