Mint rosszkedvű varjú gubbasztott az Aranysárkány
kertjében Szende Putyi, s még az a feles sem tudta megvigasztalni, amit Puszi
úr tett elé.
Putyi a keresztségben az Aladár nevet kapta, aztán
oly sok honfitársához hasonlóan a háborúban fogságba esett, majd Szibéria
kalandos vendégszeretetét élvezte pár esztendeig. Olyasféle áldásokban is
részesült, mint fagyás a lábán, két ujjának csonkolása a bal kezén, s ha ez még
nem lenne elég, az egészet megkoronázta egy kiadós tífusz, amiből felépült
ugyan, ám belei betegsége miatt, nem tudott parancsolni a bélgázoknak, ezért
lépten-nyomon puttyogott. Így kapta a nevét. Mindegy volt, hogy paszulyt
főzött az asszony vagy tejbegrízt, minden nagyobb mozdulatát, örömét-bánatát
halk pukkanások, gurgulázás vagy harsány trombitálás kísérte. A legjobban akkor
érezte magát Szende Putyi, mikor biciklijét tekerve kisebb sorozatokat
eresztett az ájerbe, s közben Dunajev Szabad szél című mesterművét fütyülte a
ritmusra. Ezt csinálja utánam valaki, gondolta büszkén, és nem is értette,
mikor az asszony egy nap bejelentette, hogy elhagyja. Ki tud a nőkön eligazodni,
panaszolta pár hét múltán az Aranysárkány törzsközönségének, mikor Szeredi
bácsi elújságolta neki, hogy volt asszonya összeállt a sarki fodrászatban
dolgozó Kuklis Tivadarral, aki arról volt híres, hogy ha ivott visszafelé
kezdte mondani a bibliát. Lett is ebből majdnem baj, de ez egy másik történet.
Elég az hozzá, hogy a hír hallatán Putyi megvadult,
és malomkeréknyi bokrétával beállított a fodrászatba, ahol asszonya
takarítónőként építette a szocializmust. Puszi úr később úgy hallotta, szegény Putyi
le is térdepelt, ám eközben vigyázatlanul eldurrantotta magát, mire asszonykája
rövid úton közölte vele, mit is csináljon a virágjával, majd elmondta, hogy két
napja beadta a válópert.
Szende Putyi élete romokban hevert, napjainak nagy
részét az Aranysárkány kerthelyiségében töltötte, a csíkos abrosszal
megterített nagy asztalnál, a diófa alatt, ahová Puszi úr ültette ki, a többi
vendég iránti figyelmességből. Nénnyuka külön köménymagos levest főzött
Putyinak az Aranysárkány konyháján, bélirritációját kúrálandó, ám ő jobbnak
vélte nemesebb párlattal erősítenie magát, ezért mindennap bevágott egy pár
pohár vilmoskörte pálinkát. Még a pártitkár elvtárs is felfigyelt a mindig
szomorkodó kútásóra, mert Szende Putyi messze a környék legjobb kútásójának
számított, mielőtt ketté nem törte karrierjét a háború.
-Adjon munkát az elvtársnak - tanácsolta Borsos
elvtárs a kocsmárosnak.
-Munkát, munkát, hát honnan vegyek neki kutat, -
vakarta a fejét Puszi úr, mikor
Szeredi bácsi
közbeszólt. Egy ívású lévén Nénnyukával, amit az erősen tagadott, még
emlékeztek rá, hogy Puszi úr megboldogult édesapja betemetett egy öreg kutat a
telken, mikor megvette az Aranysárkányt.
-Hogy volna e kedvem?- nézett Putyi könnyben úszó
szemekkel Puszi úrra, és örömében megeresztett egy légvédelmi sorozatot.
Kerek egy hétig tartott a készülődés az Aranysárkány
kíváncsi közönsége előtt. A forgalom megduplázódott, újabb és újabb asztalokat
kellett kivinni a zöldbe, mert az emberek látni akarták, mint keríti elő az
elveszett kutat egy kútásó. Még Lídia kisasszony, a fakó orcájú vénlány is ott
kíváncsiskodott, pedig neki nem akaródzott férfitársaságban forgolódni, mióta a
felszabadító hadsereg katonái tiszteletüket tették a házuknál. Eleinte annyi
történt csak, hogy Putyi le s föl vágtatott a kertben, benézett a bodzabokrok
alá, és sikeresen megzavarta álmát a szomszéd Fortuberné veres kandúrjának.
Majd magában beszélve és hevesen gesztikulálva óriási léptekkel bemérte a
kertet keresztben és hosszában, egy barna csomagoló papíron mindenféle
krikszkrakszokat ejtett, aztán zsíros kalapját feljebb tolva a homlokáról
megállt az árnyékszék mellett, a földre mutatott és azt mondta:
- Itt van!
-Itt?- hüledezett Puszi úr ámuló szemekkel és már
látta maga előtt a lerombolt budit, ám Nénnyuka és Szeredi bácsi csak
összenézett és határozottan rábólintott, meglehet. Másnap reggeli után a kútásó
kissé fakó, de tiszta gatyára vetkőzött, elvégezte utolsó számításait,
beleszimatolt a levegőbe, majd határozott mozdulattal belevágta csákányát a
földbe. A budi korhadt deszkafalai megremegtek, és délre szépen kirajzolódott a
kút formás téglakávája. Az ivó közönsége, de különösen Nénnyuka és Szeredi
bácsi egyre nagyobb izgalommal követték az eseményeket, s Nénnyukával életében
először megesett, ami még sosem, kifutott a krumplilevese. Aztán eljött a
pillanat, mikor mindenféle törmelék került a kútásó vödrébe.
-Megvan a kút- jelentette be ünnepélyes hangon Putyi
és nagyot törölt izzadó homlokán. Az Aranysárkány közönsége tapsban tört ki,
Borsos elvtárs elégedetten bólintott, Lídia kisasszony pedig szemérmes
mosollyal átnyújtott egy törülközőt. Egyedül Szeredi bácsi és Nénnyuka arcán
nem látszott felhőtlen öröm. Már esteledett, s a kútásó kibicek is
szétszéledtek, mikor a vödörben nagyot koppant valami és a kiszóródó
földhalomból előgurult egy koponya.
Puszi úr ijedtében beugrott Nénnyuka rózsakertjének
közepébe, míg Putyi remegő kezeit magasba tartva mászott elő a kútból. Aztán
előkerült Szeredi bácsi meg Nénnyuka, és elmesélték, miként verte agyon az első
nagy háború idején az akkor még ifjú Szeredi Kázmér azt a veres katonát, aki egy
este a fásszínbe szorította a fiatal és tündökletes szépségű lányt, aki Viola
névre hallgatott, de most Nénnyuka ként dicsérik főztjét az Aranysárkányban.
-Öt téglát drótoztunk rá, még akkor éjjel-
legyintett Szeredi bácsi,- majd beásattuk az új kocsmárossal a kutat. Csend
volt. Csak Nénnyuka szipogása hallatszott.
-Igyunk egy pálinkát- szólalt meg Putyi síri hangon,
és aprókat pukkantott. Megitták. Hallgattak.
-Márpedig itt kútnak kell lenni, ha a fene fenét
eszik is, mert Borsos elvtársnak jelenteni kell- vakarta fejét elkeseredve
Puszi úr.
-Akkor ezt a kutat itten beássuk és keresünk egy
másikat- tolta előre állát szokatlan határozottsággal Putyi és már kora
hajnalban munkához látott. Amint pirkadt, és az első érdeklődők feltűntek a
diófa alatti padokon, Nénnyuka a betemetett kút helyére sebtében kis levendula
bokrot ültetett, a kútásó meg gatyára vetkőzve kis vesszővel kezében szaladgált
ide-oda. Lídia kisasszony is megérkezett, frissen sült vajas pogácsával kínálta
a kútásót meg a kibiceket, majd helyet foglalt egy fonott székben. Közben
Putyi, mint vérbeli vizsla, szagot fogott, aztán nem messze a diófától
megállapodott, leguggolt, megtapogatta a földet, majd a jelenlévők csodálkozása
közepette kis csipettel a nyelvére vett és megforgatta a szájában.
-Megvan - közölte diadalmas hangon, és soha nem
látott tűz lobbant a szemében. Aztán csak ásott és ásott, míg soha nem érzett
zamatú víz tört fel a hevenyészett gödörből. Meleg víz.
-Büdös víz ez, emberek- kiabálta megrökönyödve Puszi
úr és valóban, a sárga, meleg víznek olyan szaga volt, mint a tíznapos
kotlóstojásnak.
-Gyógyvíz lesz, ez kérem-billentette meg kalapját
Szeredi bácsi, és Puszi úr már látta maga előtt a feliratot: Gyógyfürdő az
Aranysárkányhoz. Messzi földről jönnek majd gyógyulni vágyó elvtársak, Nénnyuka
kibővíti a konyhát és Szeredi bácsit beállítják fürdőmesternek. És dől a pénz!
-Mindenki a vendégem- ölelte szívére a világot a
kocsmáros és az általános éljenzés közepette csontropogtató ölelésre magához
vonta a nyakig sáros Putyit.
Öreg este lett, mire Putyi hódolói körében fáradtan,
ám elégedetten, kissé remegő kézzel gombolgatta magán az inget, de a nyakával
sehogy sem boldogult. Ekkor Lídia
kisasszony lépett hozzá.
- Megengedi, Aladár?- szólt s fénylő szemmel a nyaka
köré fonta karjait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése