Jókor reggel, mikor Nénnyuka kendermagos kakasa
másodjára szokta köszönteni a napot, Tátrai elvtárs gondolataiba merülve rótta
kicsiny irodája olajjal beeresztett padlóját. Gondjai voltak. Aprókat
nyikorogtak a deszkák, a páncélszekrény melletti sarokban még megvolt a nyoma a
feszegetésének. Ide rejtette ugyanis a gróf úr az aranyakat, amiket kíváncsi és
barátságos szovjet katonák végül kivertek belőle. Nagy afrika-vadászként
szembeszállt az oroszlánnal is, ismerte a nagyvadak minden szokását, csak a
háborúban megkérgesedett mongol katonák fajtáját nem ismerte, ezért érte
készületlenül, mikor pár fogát kiköpködte már az első találkozás után. A
kíváncsi katonák barátságosak voltak, mert összeszedhette a fogait a padlóról,
mikor elengedték. Odaadta az aranyakat, majd megszökött, de ez már egy másik
történet.
Ami tény, hogy Tátrai elvtárs friss
propagandistaként szinte azonnal megkapta a gróf elárvult dolgozószobáját
irodaként. Itt gyártotta aztán hetente többször azokat a több tíz oldalas
beszámolókat, amik a párt előirányzatait és elvárásait tartalmazták, s amikben
az esetek kilencvenkilenc százalékában ugyanaz a szöveg szerepelt. Esetenként,
ha Tátrai elvtárs berúgott, kihagyott egyes oldalakat a gépelésnél, és így
került nyomdába az anyag, de ez senkinek sem tűnt fel, mert a dolgozók,
mihelyst kiosztásra kerültek a kis füzetek, azonnal és olvasatlanul találtak
megfelelő helyet neki.
Nénnyuka, az Aranysárkány szakácsnéja például
kiválóan fel tudta használni öreg és agyonviselt cipők megfiatalítására a
lapokat. Sámfa helyett puhára dörgölt papírlapokkal tömte ki a megázott
lábbelit, majd jófajta disznózsírral kenegette át és kész. Olyan lett a cipő,
mint új korában. Ugyancsak a puhára dörgölt változatot hasznosította Szeredi
bácsi, a kert végi árnyékszékben, és volt, aki gyújtósnak használta, de kicsit
nehezen égett. Egy biztos, el senki nem olvasta. Egyik este, már zárás előtt
Tátrai elvtárs a harmadik kör rum után kicsit el is pityeredett, mi végre is dolgozza
ő agyon magát az elvtársak épülésén, ha senki nem merít a tudásból, amit a
munkásfüzetek biztosítanak.
-Talán ha kis történeteket is írna bele az elvtárs,
olyan szerelmeseket, amilyeneket régen a búcsúsok árultak - javasolta Nénnyuka,
míg végtelen nyugalommal törölgette fényesre a poharakat. Azám, kapott az
ötleten Tátrai elvtárs, s a következő füzetben két kimutatás között egy
sztálingrádi kohász és Tatjána Rakamazova szövőnő szerelmének szívszakasztó
történetét olvashatták. Volna. Ugyanúgy folytatódott minden, mint azelőtt.
Milicárné unokái kis papírrepülőt hajtogattak a lapokból, de csak a házban
játszhattak vele, ne szomorítsák szegény Tátrai elvtársat.
A botrány akkor tört ki, mikor Tátrai elvtárs egy
csendes délután a horgászás örömeinek hódolva a kis folyó partján üldögélt.
Békés volt a táj, merengéséből úszója rángatása riasztotta fel. Kicsiny
papírhajó akadt a horgára, s ideges rángással ugrált a vízen. Elgondolkodva
bontogatta a kis csónakot, s elképedve konstatálta, hogy azt az általa
szerelemmel szerkesztett munkásfüzetek egyik oldalából hajtogatták. A kis
csónakot egész flottilla követte, míg Tátrai elvtárs el nem szánta magát és
feljebb osonkodott a bokrok között. Szélhegyi elvtárs, Balla Pista és még vagy
három család piknikezett kockás pléden a folyó parton. Fasírtot ettek és hozzá
demizsonból jóféle bort ittak, s azon ügyködtek, melyikük tud több papírhajót
hajtogatni a szanaszét heverő munkásfüzetek kitépett lapjaiból. A nap sütött,
az asszonyok tereferéltek, a gyerekek kacagásától zengett a part, a férfiak meg
bőszen hajtogattak.
Tátrai elvtársban egy világ omlott össze,
szívdobogása lett és teleizzadt kockás ingét két napig áztatta az asszony. Aztán,
mikor egyik este sérelmét elpanaszolta az Aranysárkányban, Puszi úrnak támadt
egy ötlete.
-Mi lenne-szólt elgondolkodva, míg bal fülcimpáját
morzsolta, ami nála a legnagyobb összpontosítás jele volt, - ha mondjuk, a
tizedik oldal környékén beírná az elvtárs, hogy aki idáig elolvasta a
direktívákat, annak jár egy ingyen sör a kocsmámban. De ugyanolyan betűkkel
legyen szedve, mint a többi szöveg! Nincs csalás! Így meglátjuk, ki olvassa el
valóban az előirányzatokat. És az valóban megérdemel egy sört.
-És ki fizetné a sört- nézett Puszi úrra Tátrai
elvtárs elkerekedő szemekkel.
-Hát Tátrai elvtárs, ki más-vont vállat a kocsmáros
és újra teletöltötte a poharát.
-Akkor a tizedik oldalon- bólintott elszántan a
propagandista, és felhajtotta a rumot.
Az ötlet bevált. Szorgalmas és a direktívákat
kellően ismerő dolgozók a déli és a délutáni műszak után csapatostól látogatták
az Aranysárkányt. Nénnyuka nem győzte csapolni a sört s Puszi úr szorgalmasan
strigulázta a bevételt. Eltelt egy hét, Tátrai elvtárs boldogan fizetett,
egyben expressz levelet küldött a megyei pártitkárnak sikereiről. Várjuk ki a
végét, jött postafordultával a bölcs válasz.
-Legyen, mondjuk, a tizenhatodik oldal, dolgoztassuk
meg az elvtársakat, na, mit szól- hajolt közel Puszi úrhoz a következő héten a
propagandista.
-Legyen- bólintott Puszi úr rezzenéstelen orcával és
letörölte a sörcsapot.
Másnap, hajnalban Szeredi bácsi, az öreg mindenes,
még nyitás előtt fellocsolt és szépre seperte a járdát az Aranysárkány előtt.
Biciklisek jöttek arra, munkába menő dolgozók, kik tikkadt torokkal és repesve
várták a munkásfüzetek legújabb példányát.
-Tizenhat- szólt oda nekik fojtott hangon az öreg és
csodaszép vizesnyolcasokat rajzolt locsolójával a porba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése