Rigó Armand választása

Mikor jókor reggel Puszi úr kitárta az Aranysárkány ajtaját, már érződött, hogy aznap is nagyon meleg lesz.

-Mára is befűtött a jóistenke –legyezte tar koponyáját keshedt szalmakalapjával Szeredi bácsi, és nyögve nekiállt, hogy fellocsolja a járdát a kocsma előtt. Kicsit kavargatta aztán seprűjével a port ide-oda, majd leült és mohón felhörpintette a fröccsöt, amit Nénnyuka készített az asztalára. Közben lassan befutottak az első vendégek, Puszi úr álmos tekintettel rángatta a sörcsapot, és a konyháról kihallatszott Nénnyuka rekedt dúdolása. Az Aranysárkány előtt üresen ásított a kis tér, csak két porban fürdő verebet zavart meg a lomhán fékező Pobeda.

-Nini, megjött Rigó elvtárs, a pártbizottságtól – kapta fel fejét Puszi úr az autóbúgásra és fürgén két poharat készített a fényesre dörzsölt rézpultra. Egyet Cseri Bélának, a sofőrnek, a másikat Rigó elvtársnak.

-Gyorsan egy hideg sört, Puszi úr – telepedett a pulthoz Rigó Armand, és gutaütött fejjel nézett maga elé. - Cseri elvtársnak málnafröccsöt – lazította meg gyengéden nyakkendőjét és észre sem vette, amint inge hátán szép, nagy folt kezdett el terjengeni. Közben galambász Peró is megérkezett a piacról hazafelé jövet, meg Miskó is benézett, a féleszű.

-Jó meleg lesz ma is - kezdte a beszélgetést a kocsmáros, és figyelmesen letörölte a pohár harmatos oldalán lecsorduló sörhabot. Cseri Béla bánatosan nézte a sörcsapot és mérsékelt örömmel iszogatta a málnafröccsöt, orra alatt észrevétlen megült a rózsaszín hab. Rigó elvtárs egy szuszra lehúzta pohara tartalmát, majd férfiasan böffentett. Ez igen, bólintott a sarokban Szeredi bácsi, ennek aztán van huzata.

-Szocialista munkaversenyre kellene kimennem a szövőnőkhöz, de bevallom, nem igazán van kedvem – forgatta elgondolkodva poharát Rigó Armand és felsóhajtott. A kocsma közönsége résztvevően bólogatott. Hát hogy is ne, ott járkálni harminckét csiripelő szövőnő között és lesni a szövőgépek álmosító táncát, ez bizony megterhelő ebben a hőségben. Hogy ki javasolta a strandot, mint alternatívát, nehéz lenne utólag megmondani. Strandra meg tudvalevő, hogy nem megy egyedül az ember, nő kell oda, mégpedig a csinosabb fajtából. Hadd irigykedjenek az ellenségei.

-Hívja el Rigó elvtárs Abszolút elvtársnőt, javasolta Nénnyuka, miközben frissen sült kapros fasírtot szervírozott a sör mellé.

-Á, kizárt, az nem jönne el velem- rázta a fejét Rigó Armand és álmodozva beleharapott egy fasírtba.  Abszolút elvtársnő feltűnése nemrég teljesen felkavarta az egészséges potenciállal rendelkező férfinép állóvizét. Borsos elvtárs titkárnője minden héten másik udvarlóval mutatkozott, hol a helyi röplabdacsapat segédedzőjét bolondította, hol meg a patikussal szórakozott a Csillag nevű táncos mulatóban, ahol esténként a botrányos twistre ráztak a világot megbotránkoztatni vágyó fiatalok. Abban minden ex udvarló megegyezett, hogy Abszolút elvtársnő nagyon is ügyel az erkölcseire, egy bizonyos ponton túl nem tűr semminemű közelebbi manővert. Nos, ezt a pontot szerették volna többen is megismerni, többek között Rigó Armand. Aki szépséges hangzású nevét egy francia ősétől örökölte, ki még hugenottaként menekült francia földről választott hazájába. Armand Rigauraux hamarosan Rigóra magyarosított, de az Armandot nemhogy megtartotta, de végrendeletében kikötötte, minden elsőszülött fiúnak kötelező viselnie a Rigó családban, megemlékezve így a francia gyökerű ősapáról. Szállt tehát az Armand név a famíliában apáról fiúra, s hogy a Rigónak is legyen értelme, többen biológusok lettek, az öreg Rigó egyenesen megbecsült akadémiai tagként távozott az árnyékvilágból, míg fia szenvedélyes herpetológusként bújta a sziklás-bokros vidéket, kutatva hüllők és csúszómászók után. A háború után nem igazán talált munkát tudósként, volt kis ideig tanár, aztán állatpreparátor egy múzeumban, később úgy döntött, egzisztenciális okokból elfogadja a párt hívó szavát és elvégzett egy gyorstalpaló egyetemet a dolgozók iskolájában. Így kellőképpen megerősödve Marx és Engels doktrínáiból, szépen haladt felfelé a ranglétrán és nemsokára azon kapta magát, hogy a megyei pártitkár jobb kezeként teljhatalma van. Ám a folyamatos, kemény fejtágítással töltött évek alatt kimaradt az életéből a szerelem. Ugyan egyszer már majdnem eljutott a beteljesülésig egy szomszéd özvegyasszonnyal, aki vasalt rá, ám ki tudja megmondani miért, nem ment a dolog.

-Na, mibe, hogy Rigó elvtárs még szűz - állította egy este Tavaszi Benő, Nénnyuka unokaöccse, ki egyszer sikerrel ostromolta Abszolút elvtársnőt, legalábbis ezt mesélte.

-Nem szűz az, csak impotens – mondta ki a verdiktet a kocsma közönségének jelentős része, de a törzsvendégek két pártra szakadtak.  - Nem volt annak még nője, csak szagolta legfeljebb a … - Csitt, te, mocskos szájú – csapott az asztalra Nénnyuka pirulva. –Nahát, adjunk esélyt szegénynek, hogy bizonyítson, így az ellenzék.

Így történt, hogy Nénnyuka biztatására, aznap délutánra randevúzni hívta Rigó Armand Abszolút elvtársnőt, ki a legkivágottabb kartonruháját vette fel, mert régóta tetszett neki a fiú.

-Azt hittem, már sosem hív el, ez a mafla – mondta legjobb barátnőjére, Amálkára kacsintva és határozott mozdulattal rúzsozta vérvörösre formás ajkait.- Legalább kirángatom a békái közül, úgyis mindig azokat bújja, meg azokat az undok gyíkokat – szólt megrándulva az undortól.

-Igazi ragadozó – nézett utána pár mohó férfiszem, míg tűsarkain imbolyogva, mosolyogva karolta Rigó Armandot. Láss, csodát, hördült fel másnap délután az ivó törzsközönsége, ezek holnap is randiznak. Amálka mondta el, Abszolút elvtársnő legjobb barátnője, kit az megesketett, hogy senki illetéktelennek nem jut fülébe hír a bontakozó románcról. Nem volt illetéktelen a szomszédasszony, aki aztán tovább mondta a testvérének, az meg a postán újságolta, nagyothalló nénikéjének, így nem is hallották sokan.

-Ráadásul a strandon – mondta a mindentudók mosolyával Nénnyuka, és keze fürgén törölgette ragyogóra a söröspoharakat, aztán összehúzott szemmel lecsapott egy szórakozott legyet, mely a pultra szállt le szárítkozni.

-Ezt meg kell nézni – ütött az asztalra pár szerelem-drukker és másnap senkinek nem tűnt fel, hogy az Aranysárkány törzsközönségének jelentős része megjelent a helyi strandon. Maga Puszi úr is feltűnt, kis pocakja fölé tekert csíkos törölközőben, mert mint mondta, semleges megfigyelőként óhajt segítségére lenni a fogadóknak. Igen, a fogadóknak, ugyanis előző este komoly fogadások kötettek a már bezárt kocsmaajtó mögött. A strandon ki-ki figyelőállásba helyezkedett, aztán gyorsan átrendezték vonalaikat, mikor feltűnt a szerelmespár. Abszolút elvtársnő hamar megmutatta remek alakját, ledobva pántos ruháját, ami alatt már fürdőruháját viselte. Pedánsan elrendezte csíkos szatyrát benne bugyival, melltartóval, törölközővel, és szandálját is mellé igazítva lazán letakarta minden holmiját a kockás pléddel.

-Na, most – tekintett ki újságja mögül az egyik kibic, és társaival kimeredt szemmel nézték, amint Abszolút kisasszony gyengéd, ám határozott mozdulatokkal kenegeti Bronzollal Rigó elvtárs kissé horpadt mellkasát, aki aztán viszont kenegette a gömbölyű vállakat. –Jól indul, nyalta meg száját Puszi úr, és követte a párt a közeli medencéhez. Sok fej ringott ezen a meleg nyári napon a vízben. Labda szállt, az égen komolytalan bárányfelhők üldözték a napot, és a medencében, mint később Puszi úr eskü alatt állította, Abszolút elvtársnő úgy simult Rigó Armand karjába, mint futó paszuly a karóhoz. Később lángost ettek, Rigó elvtárs még egy sört is legurított. Csak bátorságot gyűjt a későbbiekhez, kacsintottak össze a szerelempártiak, és felsóhajtottak, meglesz a pénz.

Lassan alkonyodott, Abszolút elvtársnő megborzongott vizes fürdőruhájában és szemöldökét ráncolva nézte az öltözőknél tolongó tömeget.

-Drága Armand, megtenné-e, hogy plédet tart körém, míg átcserélem a fürdőruhám a fehérneműmre - kérdezte enyhén elpirulva a lány.

-Hoppá - komorodtak el a szkeptikusok és Puszi úr nyaka szinte megmerevedett, úgy figyelt. Mint egy mormota a lyuknál, elemezte később Szeredi bácsi, ki egy szomszédos bokor mellett heverve szinte páholyból nézte végig az elkövetkezendő eseményeket.

Rigó Armand verejtékes homlokkal fonta körül karjaival a kockás plédet, benne az izgatottan ficánkoló Abszolút elvtársnővel.

-Pillanat – kuncogott az pajzánul- csak nem találom a bugyimat. – Na, megvan, csak kiesett a szatyromból – szólt. Majd innentől fogva felgyorsultak az események.

Adott pillanatban megállt a pléd mozgása, majd meglepő módon felharsant Abszolút elvtársnő dobhártyarepesztő sikolya. Még egy mozdonynak is becsületére vált volna, állította később Szeredi bácsi.

-Csak nem – húzódtak közelebb a megfigyelők. Ám Rigó elvtárs továbbra is a pléden kívül helyezkedett el, mi több, megriadva a sikolytól, ijedten elengedte azt. Ebben a pillanatban láthatóvá vált Abszolút elvtársnő minden lehetséges bája, valamint az is, hogy félig már magára húzta a bugyiját, ám valami belebújt abba.

-Mutassa csak- tört ki a tudós Rigó Armandból, és határozott mozdulattal belenyúlt az elvtársnő bugyijába. Kis tétova kotorászás után lassan kiemelt egy aranyszínben pompázó termetes gyíkot. Óvatosan tenyerébe fektette, és figyelmesen nézte, amint az lüktető torokkal sütkérezik keze melegében.

-LACULA VIRIDIS – mondta üdvözült mosollyal, majd finom mozdulattal az arcához emelte és belenézett az aranyló szemekbe.

- Hím- tette hozzá szórakozottan, és  fél kézzel gyöngéden a földre fektette az alélt elvtársnőt.