Mostanság az öreg
kőbékákkal álmodom,
gyermek vagyok, s a
kék csempék csókja
hűvös talpamon
szinte még parázs...
Ugye tart még a varázs,
a nyúlánk nyárfák
ég-vigyázó karja,
a Kálvária-domb
kis, kanyargó útja
felfelé…
Hiszed-é, hogy a
könyöklő vén platánok
a strand felé, őrzik még
a léptem valahol…
S ha néha a szívem
furcsán zakatol,
hallom, mint hív
nagyanyám szava...
Ritkán járok haza.
Szép!
VálaszTörlésnagyon szép... próza ide vagy oda, de a verseknek különös , saját lelke van…ölelek ddz
VálaszTörlésIda Mama, Zolikám!
VálaszTörlésMegleptetek...
Néha úgy érzem, csak írok, írdogálok itt a magam örömére, de ezek szerint olvassa is valaki :))
Kérek szépen még több véleményt!
Köszönettel, Kati
nagyon tetszett :D
VálaszTörlés