Bugyi-király

Ha valami felpezsdítette az elvtársnők irodai robotban megfakult életét, az a kedd volt. Keddenként a nap is vidámabban kelt, már ha nem esett, a jó Rákosi Mátyás arcképe is mosolygósabb lett a falon, Abszolút elvtársnő, Borsos elvtárs titkárnője pedig ilyenkor dupla annyi lakkot fújt terebélyes kontyára, mint egyébkor és szívdobogva várta, hogy megjelenjen Tapicki Gedeon, a Bugyi-király.

-Tanuld meg fiam- mondta Tapicki mama a kis Gedeonnak, mikor az óvodából először sírva jött haza,- a te apád az Ismeretlen Katona. Ne bőgj, törölte kötényébe kisfia orrát, és nyögve megemelte a mosogató dézsát, egyetlen mozdulattal kisuhintva a vizet az udvar örökkön nyálkás kockaköveire. A kis Gedeon esténként ismeretlen édesapjára gondolt, míg a mama vendégeit fogadta a függönnyel leválasztott konyha nyikorgó tábori ágyán.  A mamának vádlijáig ért barna hajfonata, ha kibontotta, és olyan szép volt kiscselédnek, hogy a bolondos Vályi gróf megfestette, miután legyűrte a mindig mosogatólé szagú cselédszobában. Háború volt akkoriban, és a mama megszánta a szomorú szemű, sebesült bakát, aki mindig ott könyökölt a katonakórház kerítésén, mikor a piacra ment. Kétszer ölelte, harmadjára már nem találta, és mikor a kis Gedeon megszületett, éppen Isonzónál aratott a halál, és a szomorú szemű baka sosem tudhatta meg, hogy fia született. Mama nevelte Gedeont, takarított, vasalt úri házaknál, esténként pénzért szerelmeskedett a kis ágyon, de mindig felismerte az adódó lehetőségeket. Ezért mikor a második világégés közepette közeledett az ostrom, gondolkodás nélkül elfogadta a nyilas érzelmű házmester ajánlatát, és felkapaszkodott vele a nyugatnak induló teherautóra. Nagy bánatára Gedeon éppen üzleti úton tartózkodott, és nem tarthatott vele. Igen, mert időközben Tapicki Gedeon felnőtt, megemberesedett, és ha bajuszát angolosra fésülve belenézett a tükörbe, szakasztott Jávor Pál nézett vele szembe. Dióolajjal ápolt, simán hátrafésült haja, angol szövet felöltője stabil egzisztenciát sugallt, magabiztos fellépése fél üzleti siker volt, mert, ahogy a háború kitört, ő egyből észrevette az abban rejlő egyéni lehetőségeket. Elfelejtett, kis vidéki boltokat kutatott fel, selyemharisnyát, szappant, női piperéket vett potom áron és árult méregdrágán a fővárosban, természetesen stabil vevőknek. Az üzlet szépen virágzott, minél nagyobb lett a nincs, annál jobban. A mama távozását nem élte meg veszteségként, és igaza is volt, mert amint a háború utáni konszolidálódott helyzetben megérkezett az első csomag signora Tapicki feladóval, megérezte, micsoda perspektívák nyílnak a vörösbe borult új világ rendjében. Egészen Rómáig futott a mama a házmesterrel, aztán hamarosan önállósította magát, és kis fehérnemű kereskedést nyitott a via Fragola-n, közel a templomhoz. A csomagok hol jöttek, hol nem, ám a régi rend megfordult. Gedeon vidéken házalt a pesti csomagokkal, majd rájött, legegyszerűbb irodákat megkeresni, hol csillogó szemű elvtársnők géppuskaujjakkal verik a gépbe a párt legszeretettebb Fiának legújabb útmutatásait a jólét felé vezető úton.

 Mikor Borsos elvtárs betért mindennapi ebédjéért az Aranysárkányba, nem sejtette, hogy titkárságát tizenkét nő rohamozza meg, minden kedden. Nem kellett sietni, Puszi úr, a vendéglős utasítására, Nénnyuka frissen készítette Borsos elvtárs kedvenceit, ebéd után meg jól esett tempósan elkortyolni a kisfröccsét és belebólogatni a délutánba az újság mögött.

Ezenközben tizenkettő, mindenre elszánt elvtársnő állta körül remegő izgalommal a gondosan lepakolt íróasztalt, míg Gedeon elvtárs, azaz a Bugyi-király, őszülő halántékán simítva, biztos kézzel felkattintotta kis bőröndjét és hátralépett. A klott és tetra fehérneműk fantáziátlan világába üdítő változatosságot lopott a selyem, a csipke és a legfinomabb batiszt bugyik, melltartók és kombinék felhője. Volt ott púderrózsaszín csipke bugyi Milánóból, vaj fehér Rómából, vadító fekete-vörös harisnyatartó Párizsból, vagy öt féle. Elragadtatott sóhajok, elismerő cuppanások keveredtek izgatott kotkodácsolással. Selyemharisnyából egy tucatot adott el a Bugyi-király, és nem volt olyan alkalom, mikor a nők ne kaptak volna hajba egy-egy rendkívüli darabon. Egy kacér, az intim helyen átlátszó csipkeszívvel kombinált bugyin két elvtársnő össze is verekedett volna, míg Abszolút elvtársnő diadalmas, ez az enyém, kiáltással Borsos elvtárs fiókjába süllyesztette azt. Levendula-szín habselyem csodát kaparintott meg Zárai elvtársnő, a könyvelői osztály vezetője, ám Verskova elvtársnő, a helyi orosz tolmács felesége, villogó szemekkel kapott utána.

-Elvtársnők, drága elvtársnők, hát ez a pártfegyelem- kérlelte őket a Bugyi-király, és a nagy felfordulásban senki nem vette észre, amint Borsos elvtárs csendben belépett az ajtón.

-Mi ez itt, kérem- kérdezte vértolulásos arccal méregetve az íróasztalát borító bugyikat és kombinékat. Tizenkét tekintet rebbent, tizenkét gyomor szorult el és pillanatok alatt kiürült az iroda.

-És maga, elvtárs- nézett kérdő tekintettel Gedeonra Borsos elvtárs- mi járatban- szólt és elgondolkodva himbált egy bugyit ujja hegyén.

Így történt, hogy estére Borsos elvtárs felesége igen csinos bugyi gyűjteményre tett szert, ám mind közül a levendula-szín habselyem nyerte meg a tetszését legjobban.