Volt még bő hat hét karácsonyig, azaz a fenyő-ünnepig, ahogy Borsos elvtárs előszeretettel emlegette, ám Puszi úr úgy érezte, ideje hozzálátni az előkészületeknek, mert szentestére meglepetést ígért a gyerekeknek.
Az Aranysárkány egyik törzsvendége, Lesi sógor, hízót ígért fű alatt Puszi úrnak, ha szerez rá kiutalást, aztán Nénnyukával előre megtervezték a karácsony esti menüt. Orja-levesről álmodozott Puszi úr, miközben a pult mögött állva fényesre dörgölte a poharakat, főtt húsról ecetes tormával, pirosan virgonckodó oldalasról, meg hurkáról, amiből illatosan omlik elő a rizs, majoránna és bors szagával ingerkedve. Nénnyuka töltött káposztáról is beszélt, meg sonkákról és tepertőről, amit jól be lehet majd osztani, nem beszélve a pár liter zsírról, ami remekül mutat majd ott a piros bödönben. Az Aranysárkány kosztosai is jól járnak, mélázott Nénnyuka, tódul majd a nép a fasírtra meg a sült kolbászra, lesz miből főzni tavaszig. Karácsonyra disznót vágunk, határozta el Puszi úr és hozzálátott a kivitelezéshez.
-Csak egy egészen icurka-picurka kis disznót - járult alázatosan Borsos elvtárs színe elé másnap engedélyért, ám a pártitkár elvtárs aznap reggel gyomorégéssel ébredt. Előző napon kiszálláson járt a titkárnőjével és hazafelé megálltak egy csárdánál, szóval eltelt az idő, a sofőr közben jót aludt a volánnál, aztán éjfél is elmúlt, mire hazakeveredtek. Zsíros volt a pörkölt vagy mi, de amint a vendéglős előadta elképzeléseit a káposztáról meg társairól, Borsos elvtárs agyát elöntötte a vér és akkorát csapott az asztalra, hogy a kis Lenin szobor kettőt ugrott.
- Nincs kiutalás, nincs disznó, nincs karácsony, legfeljebb fenyő-ünnep, és szóljon a titkárnőnek, hozzon szódabikarbónát - szólt és becsapta az ajtót.
-Márpedig lesz disznó, a kis Julcsika kolbászt fog enni, Karcsika meg fasírttal dobálja majd a verebeket - fogadkozott Puszi úr sötét ábrázattal és zárás után kis tanácskozást tartott a söntésben. A második pohár kisüsti után már együtt sóhajtozott Puszi úr, Lesi sógor, Szeredi bácsi, az öreg hentes meg Csere Béla, Borsos elvtárs állandó és mindenkori sofőrje.
- A disznó megvan - tolta hátra tar fején a micisapkát Lesi sógor - de hogy hozzuk be faluról, hogy ne vegyék észre, ha megállítanak, töprengett.
- Szekérrel nem lehet, azt feltúrják, még a zsákok alá is benéznek, autóval meg csak nem hozhatunk egy állatot- sóhajtott Csere Béla.
- Dehogynem - szólalt meg csendesen Nénnyuka, és már másnap munkához látott.
Lehozta a padlásról az öreg utazóládát és feltúrta. Volt abban minden, kifakult selyeming, molyette gyapjú mellény, színét vesztett nyúlszőrkalap meg egy viseltes ám mutatós lódenkabát, amin Nénnyuka elégedett tekintettel simított végig majd óvatosan vállfára akasztotta. Ez jó lesz.
Karácsony szent napjának reggelén kevés hó esett. Hideg van, hajtotta fel gallérját Borsos elvtárs, amint kilépett irodája ajtaján.
- Csere elvtárs, maga szabad holnapig - szólt be a sofőrnek, majd önnön jóságától meghatódva elindult, hogy ajándékot vegyen a feleségének.
Ebben az időben pedig Lesi sógor odahaza éppen azon munkálkodott Puszi úrral meg Nénnyukával, hogy kevéske köményes pálinkát itasson a hízóval. De az nem akarta a jót, próbálkoztak tölcsérrel meg bögrével, de csak azt érték el, hogy jól megharapta Puszi úr ujját. Na, ittak a nagy ijedtségre egy kupicával, majd újra próbálkoztak volna, mire az asszonynak eszébe jutott, keverjék el a pálinkát egy kis kukoricával, hátha úgy elfogadja. Elfogadta, mi több, felhörpölt egyszerre fél liter pálinkát két marék darával, majd apró, halk röfögések után eldőlt.
- Részeg disznó- kuncogott Puszi úr, és hozzáláttak hárman, hogy felöltöztessék a hízót.
A lódenkabát kicsit nagynak bizonyult, Nénnyuka, miután végig begombolta, ujjait gondosan a zsebébe tűrte, gallérját felhajtotta majd kackiásan a fejébe nyomta a kalapot, és azt mondta, kész.
Ekkor érkezett a Pobedával Csere Béla, és miután térdét csapkodva kiröhögte magát, együttes erővel beültették a disznót a hátsó ülésre, mellé Puszi urat, előre Nénnyuka került, és hajts, isten neviben.
Az úton semmi érdemleges nem történt, Nénnyuka halk imádkozását a hízó szelíd horkolása törte meg néha. A főtéren, a közlekedési rendőr nagyot szalutálva engedte őket tovább, majd a forgalmat irányítva lendületes mozdulattal elfordult.
Alkonyodott, mire bekanyarodtak az Aranysárkány elé, és a disznó bágyadt röfögéssel ébredezni kezdett. Aztán, amint a konyha felé cibálták, már visított is.
A ragyogó tisztára takarított söntés egyik sarkában szerény karácsonyfa állott.
- Gyerekek - kiáltott nagyot Puszi úr - Julcsikám, Karcsikám, gyertek hamar énekelni, itt járt a kis Jézuska!
„Mennyből az angyal, lejött hozzátok, pásztorok…” bőgte teljes hangerővel Puszi úr a konyha felé hallgatózva, egyik kezén Julcsika, szép kis masnikkal a copfjában, másik kezén a tágra nyílt szemű Karcsika, míg hátul a konyhán Nénnyuka meg Szeredi bácsi birkózott az elkeseredetten visító, lódenes disznóval. Rövid küzdelem volt.
Aztán hirtelen csend lett, kinn eleredt a hó és végtelen szeretet ömlött el a világon.
Katikám!
VálaszTörlésJót derültem az írásodon, sajnos annyira nem volt olyan derűs ez a maga idejében...