félénk vonatfütty
a váradi éjben
szíven üt a mára
nem maradó semmi
a kába évek
nyomorába veszve
hímporos
álom csak Ady
Léda mámorító estje
hol a Pannónia meg
az Emke áll lesve
a percet mi elszaladt
sír sok címeres
cifra magány
éjjelente hant alatt
mereng és sírdogál
csontba merevült
sok száz atyánkfia
örvend a koldus
huzatos padon
ha meg kell halnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése