Ég a földdel

A nem- szeretem téli napok beköszöntével igyekszem fogódzót találni e szomorú időszakban.

Ha lehull a hó, már könnyebb a lelkemnek. Az első pár nap csillogó, extatikus öröme

után, mikor a világ egy fokkal szürkébbre fakul és hajlamos vagyok beleunni szinte

érintetlen szépségébe, igyekszem belefeledkezni a havas világba. Délután, mikor

megnyúlnak az árnyak a havon és kékbe hajlik a táj, ha figyelmes vagyok, megláthatom.

Például azt, hogyan közlekednek a macskák a hóban. Kényes, finom tappancsaik alig érintik

a jeges fehérséget, kivéve, ha porhó, mert abba hasig süllyednek. Pár tétovázó lépés után

elnyújtott, hosszú szökellésekkel menekülnek száraz helyre, és csodálkozó pofával leülnek,

aztán sürgősen mosakodni kezdenek. Majd hajlékony gerincüket ívesre görbítve rákucorodnak

lábaikra és melegszenek. Szemeik smaragdja szűrt sugarakat szór. Szépek és kényesek, mint

egy napkeleti királylány. Szeretik a meleget.

Úgy, mint a galambok, akik a szelíden füstölgő kémények szélén egyensúlyozva melengetik

farkukat és talán a nyár fényein merengenek. Tollruhájuk szivárványa messze int a háztetők

fölött. Cinkék tornáznak aggodalmas igyekezettel a szalonnabőrön, kis csapatuk hangos

vitába száll az etetőre érkező verébsereg lármás koldus-seregével, majd mintegy varázsütésre

elcsendesül a táj és egy vércse ragad el egy vigyázatlan gerlét. Vércseppek írnak tragédiát

a hóba, de valahol egy madár jóllakottan gallyaz a fára a hideg éjben, a gerle surranása

vércsevijjogásba lényegült. Fagyott napraforgó bólogat a táncoló szélben, odébb egy álmodó

 orgonabokor terméseit ringatja s talán dúdol is hozzá és a fiatal  tűztövis bokor szemérmesen

mutogatja aranyszín bogyóit.

Kutyák szimatolnak álmos pofával a füstbe, és pár próbálkozó vakkantás után karikába

feküdve őrzik hasuk melegét, s a tyúkudvar egyébként vérmes trubadúrja is elgondolkodva

mereng, fél lábon, míg körötte udvartartása hölgyei sertepertélnek.

Ilyen téli délutánokon, mikor megáll az idő, néha varjak fekete serege szántja a hófelhőktől

terhes eget, és a háztetetők paplanjának fehérje összecseng az ég színével. Szelíden olvad

össze a kétféle fehér, és ha figyelmesen hallgatom, talán meghallom, amint a közelgő

szürkületben, valahol távol, durcás kis angyalok muzsikálnak.