-Hozzuk el a kultúrát a dolgozóknak, elvtársak-
vetette fel tar fejét simogatva Borsos elvtárs a legutolsó értekezleten. - Sajnos
a mozi nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, nem elég érettek a dolgozók az
igazi kultúra befogadásához, tehát az alapoktól kell kezdenünk az egészet- dőlt
hátra székében mind a kilencven kilójával a párttitkár, hogy az fájdalmasan
felnyikordult.
-Sikeresen működik a könyvtárban a csasztuska
szakkör, a múltkor is öten jelentkeztek új alkotásokkal- emelkedett szólásra Viczián
elvtárs, a kultúrbizalmi- de ebből csak három volt alkalmas bemutatásra a
szombati kultúresten. Borsos elvtárs legyintett. Csendben hallgattak. Csak egy
légy járta fájdalmas táncát az ablaküvegen.
-Amondó vagyok, kerítsünk egy tánctanárt,
szombatonként adjon táncórákat a fiataloknak, utána meg lehetne munkásbált
szervezni a dolgozóknak- javasolta Puszi úr, a kocsmáros.
-Remek ötlet, elvtárs, bővíthetnénk a táncórák
anyagát erkölcs- és illemtanoktatással- ugrott fel lelkesen tapsolva Abszolút elvtársnő.
-Természetesen a szocialista erkölcsre gondolt az
elvtársnő, merítve a marxista-leninista kultúra tiszta forrásából- emelte fel
virsli ujját figyelmeztetőleg Borsos elvtárs, mire Abszolút elvtársnő
visszaült, és térdére simította kissé felcsúszott szoknyáját, de a szeme
csillogott.
Megszavazták. Már csak megfelelően tágas helyet
kellett találni a szombat délutáni programhoz, de Puszi úr ebben is segített.
-Ott van a nagyterem az Aranysárkányban, mióta Pap
Jóska lehányta a biliárdasztalt, senki nem mert bemenni. Kivisszük az asztalt,
lesz ott hely a táncra, még bálozhatnak is az elvtársak- így a kocsmáros. És
lőn. Négy markos gyerek kicipelte a biliárdasztalt a hátsó udvarba, egyikük
utóbb megesküdött rá, hogy még látta a nokedliket, amiket Pap Jóska okádott a
zöld szövetre. Nénnyuka meg, az Aranysárkány aranykezű és aranyszívű
szakácsnéja szépen kitakarította a szálát. Jó lúgos vízzel kétszer is felsikálta
a fényesre kopott padlót, és székeket rakott körbe a fal mellé. Mire az új
függönyök is felkerültek az ablakokra, tánctanárt is talált Nénnyuka, méghozzá
zongorás kísérővel.
Varjú Benedek kétszer született. Először, mikor az
édesanyja, Varjú Veronika világra hozta egy zimankós hajnalon, negyedik
gyerekként. Ez is fiú, kérdezte az anya a bábát szívszorongva, és az igenlő
válaszra fennakadt a szeme. És másodjára, mikor a parkettáncossá avanzsált
fiatalember egy rosszul sikerült légyott után az ablakon volt kénytelen
menekülni. Az eset említést sem érdemelne, ha az ablak nem a harmadikon lett
volna. Ám így alapos fejsérülése mellett még a lábát is törte, oly
szerencsétlenül, hogy a kérdéses végtagot térdtől amputálni kellett. De Varjú
Benedeket kemény fából faragták. És ezt tessék szó szerint érteni, mert gyors
lábadozása után helyes, fából készített művégtagot kapott, amit a kellő
ismeretek elsajátítása után maga csatolt fel magának minden reggel. Egészen jól
ment a járás, később a tánc is a falábbal, melynek csinosan lábfej alakúra esztergált
végére elegáns lakkcipőt húzott Varjú Benedek. Ám bizonyos alkalmakkor, mondjuk
a bécsi keringő vagy a foxtrott gyakorlása közben nyikorogni kezdett a falába.
Ilyenkor kis szünetet rendelt el a növendékeknek és diszkréten félrehúzódva
megolajozta, amit ilyenkor meg kell olajozni. Nem is tudta a környezetében
senki, hogy Varjú Benedek idegen tollakkal ékeskedik. Csak miss Mici, a
zongorista. Miss Mici talán az ötvenediket taposta, ám lelkében megmaradt
bűbájos bakfisnak, mint egykoron volt. Kis divatjamúlt kalapokat hordott,
aminek apró, fekete tüllfátyla titokzatossá tette fonnyadó bájait, ibolyakék
szeme huncutul nevetett és oly szertelen volt, mint egy neveletlen kölyökkutya.
A háború nehéz évei alatt családja kitagadta egy balul sikerült kaland miatt,
ezért amerikai rokonoknál húzta meg magát, ám a felszabadulás után ellenállhatatlan
vágy fogta el, hogy szülővárosát újra lássa, dobostortát egyen a sarki
cukrászdában és élvezze a macska pisi szagú utcácskák elragadó báját. Hazajött,
ám családja nem fogadta vissza. Egyetlen vagyona kis zongorája volt, ám épp
ettől vált deklasszált elemmé, és sehol nem kapott munkát. De miss Mici,
hasonlóan Varjú Benedekhez, soha nem adta fel. Megtartotta amerikai művésznevét
és sikeresen társult a falábú tánctanárhoz. Járták az országot, s bizony, Varjú
Benedek elmondhatta, a háború utáni fiatalság jó része az ő útmutatásai alapján
tanulta meg a tangó, a keringő és a többi tánc alapjait, míg miss Mici ragyogó
arccal verte a zongorát.
-Politikailag mennyire megbízhatók?- ráncolta össze
Borsos elvtárs szemöldökét, mikor este az Aranysárkányban Nénnyuka lelkesen
elújságolta, alighanem megtalálta a megfelelő tánctanárt.
-Proletár családban nőtt fel, negyedik gyerekként a
tánctanár elvtárs, megcincálta az élet, Micike pedig egész családját
elvesztette- törölgette nagy figyelemmel Puszi úr a söröspoharakat, és mi
tudjuk, hogy nem is hazudott.
Varjú Benedek táncóráinak hírét nagy örömmel fogadta
a helybéli fiatalság, ám örömüket kissé beárnyékolta Borsos elvtárs bejelentése,
miszerint politikai kötelességének érzi részt venni az oktatásban.
- Na, nem tanulni akarok, elvtársak, vén vagyok én
már ahhoz- düllesztette ki pókhasát, és megbillegett a sarkain, dundi karjait
összefogva maga mögött- különben is, nyertem én már táncversenyt egyszer egy
régi szakszervezeti szilveszteren. Csak azt szeretném ellenőrizni, minden a
szocialista erkölcs nevében zajlik e.
Így aztán szombaton megtelt Puszi úr biliárdterme az
Aranysárkányban, arcszesz illatú, izzadó ifjak és frissen vasalt karton ruháikban
piruló lányok várták, hogy kezdetét vegye a tánciskola. Az érdeklődő mamák
helyet foglaltak a sarokban elhelyezett székeken, Borsos elvtárs pedig, némi
előzetesen elfogyasztott szíverősítő után, csinos megnyitó beszédet tartott.
Volt itt szó a régi világrend álságos képmutatásáról, a halódó kapitalizmus
végnapjairól és a dicsőséges új világ boldogító rendjéről. És mondta Borsos
elvtárs, mondta, szép kerek mondatokkal kápráztatva el a lassan elpilledő
ifjúságot, mindaddig, míg az egyik sarokból szép csendes horkolás hallatszott.
Amolyan pianóban, mondta később miss Mici.
-Az oktatást ezennel megkezdettnek nyilvánítom-
szólt méregtől vöröslő fejjel Borsos elvtárs és az ajtóban megjelent Varjú
Benedek. Karcsú, angolos eleganciával öltözött termetén elismerően siklottak
végig a női tekintetek, lakkcipője vakított, nyakkendője kifogástalan. Miss
Mici helyet foglalt a zongoránál, kacér fátylát hátrahajtva bólintott és az óra
elkezdődött. Az oktatás nem várt sikert aratott, pláne, mikor Borsos elvtárs a
harmadik óra után, meggyőződve arról, hogy minden a szocialista erkölcs és
etika szerint halad, nem jelent meg az Aranysárkányban, hanem helyette a
titkárnőjével nézték át, mint mondta, a jövő heti anyagot. Így is lehet
mondani, bólintott nagyot Nénnyuka magában, mikor a frissen kisült pogácsákat
rakta tálcára a táncban megfáradóknak. Sebaj, annál nagyobb örömmel vett részt
nézőként a pártitkár neje, a szép szőke Borsosné Hanák Izabella, az
izzadságszagú délutánokon, akit szinte megbabonázott a fess Varjú elvtárs
elegáns siklása az olajozott padlón. Tágra nyílt szemekkel követte a tánctanár
magabiztos, hajlékony mozgását, farizmainak játékát a fekete nadrág alatt, és
eljött egy délután, mikor úgy érezte, néma érzelmei meghallgatásra találtak.
-Figyelem, tangó, elvtársak- tapsolt hangosan Varjú
Benedek és miss Mici ujjai alól vérpezsdítő dallamok szálltak. Tétova és nagyon
is célratörő léptek csosszantak a teremben, izzadó derekak vonaglottak a kérges
markokban és a tánc mámora mindent elborított.
-Szabad, elvtársnő - hajolt meg hódolattal a
sápadozó Borsosné előtt Varjú Benedek, és mohó ragadozóként már vitte is magával
a táncba. Magabiztosan ölelték erős karok, combjai között idegen comb feszült
és minden erősebb mozdulatnál kis nyikkanást hallott, amitől a vér a fejébe
futott. A pitralon illata finoman csiklandozta érzékszerveit, fülét becézgette
a férfi mohó suttogása. Aha, figyelt Nénnyuka az ajtófélfát támasztva, ez se Marxot
mondja neki.
Az oktatást lezáró bankettet öles plakátok hirdették.
Borsos elvtárs ragaszkodott hozzá, hogy a jeles alkalomra hívják el a
szomszédos település Marx Károlyról elnevezett fúvószenekarát. Miss Mici
majdnem megsértődött, ám az utolsó pillanatban beadta a derekát.
Nénnyuka és Puszi úr saját kezűleg díszítették fel
ízléses krepp papír girlandokkal a termet, az elvtársnők pogácsát sütöttek,
Puszi úr külön erre az alkalomra csapolt sört hozatott. A lányok frizurája friss lakktól illatozott,
és az elvtársak cipője vakított. Az izgalom a tetőfokára hágott, mikor Borsos
elvtárs rövid beszéd után megnyitotta a bált. Miss Mici mindentudó mosollyal a
zongorához ült, pajkos kék szemeivel Borsos elvtársra nevetett és andalító
keringőbe kezdett. Kinn hangolt a Marx Károly Fúvószenekar és mindenki Varjú
elvtárs jelenésére várt. Eltelt fél óra, mire kiderült, Varjú Benedeket idegen
taxi vitte ki az állomásra, egy csinos, kendőbe burkolózó hölgy társaságában.
-Na, Varjú elvtárs se fog itt többet táncot
tanítani- mondta Puszi úr a fejét vakargatva, és egy pohár pezsgőt tett miss
Mici zongorájára.
-Kár- mondta az cinkos mosollyal és belekezdett egy
vérforraló tangóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése