Hát lehet egy régi jó barát kérésének ellenállni,
mikor kicsiny gyermekei megörvendeztetése végett arra kéri az embert, csempésszen
már be hajnalban öt csomagot a csimoták ablakába? Persze, hogy nem.
- Nagy sárga a ház, a saroktól a harmadik, mondta a
barátja - előtte sövény. Majd este nyitva hagyjuk a külső ablakszárnyakat,
hogy berakhasd a csomagokat. - Hogy fognak csodálkozni reggel a drágáim,
törölgette szemét a büszke anyuka és szeretettel simogatta az önjelölt Mikulás
karját.
Mi legyen a csomagban, vakargatta a fejét és
sóhajtva szét nézett a boltban.
- Narancs, dió, mogyoró, mandarin, sorolta az álmos szemű eladó kisasszony és unottan piszkálta a körmét. Csoki Mikulás is, ugye, kérdezte ő, és rakott mellé jócskán szaloncukrot, nápolyit, majd kis tétovázás után egy-egy érett banán is került a kosárba. Virgácsot is mondott az apuka, jutott az eszébe, amint kilépett a boltból és visszaóvakodott.
- Virgács van, tudakolta félénken. - Jobbra a második polc, alulról a harmadik rekesz, darálta a kisasszony és tovább nyomkodta telefonját.
- Narancs, dió, mogyoró, mandarin, sorolta az álmos szemű eladó kisasszony és unottan piszkálta a körmét. Csoki Mikulás is, ugye, kérdezte ő, és rakott mellé jócskán szaloncukrot, nápolyit, majd kis tétovázás után egy-egy érett banán is került a kosárba. Virgácsot is mondott az apuka, jutott az eszébe, amint kilépett a boltból és visszaóvakodott.
- Virgács van, tudakolta félénken. - Jobbra a második polc, alulról a harmadik rekesz, darálta a kisasszony és tovább nyomkodta telefonját.
Minden megvan, rakta ki elégedetten a portékát
otthon az asztalra. A piros zacskók ugyan kicsit szűknek bizonyultak, de jól
bekötötte a szájukat piros selyemzsinórral, amiből kackiásan integettek a
virgácsok. Hadd örüljenek a kis drágák, mosolygott elégedetten és hajnali
háromra beállította a csörgőórát. Gyorsan kidobálja a csomagokat, aztán sietség
nélkül elteker majd a munkába. Néz majd az öreg portás, hogy nyitás előtt ott
lesz, gondolta, míg kényelmesen elnyújtózott a takaró alatt.
Később álmosan
pislogott az órára, megdörgölte a szemét és azt mondta, te atyaúristen, majd
kiugrott az ágyból. Kapkodva rángatta magára ruháit és amint kilépett az ajtón,
elakadt a lélegzete. Kinn fagyos fehérség fogadta. Kéken villogtak a fák a
lámpák fényében, alattomos, jeges kis buckák sündörögtek a hó alatt. Már a kapunál
tolta a biciklit, mikor eszébe jutottak a gyerekek. Mekkora marha vagyok, szuszogta,
míg bepasszírozta a csomagokat és nagy lendülettel elindult. A kihalt utcákon némán
szenderegtek a hó verte fák, fagyosan pendült a bokrok szoknyája és csak
egy-egy lopakodó macska apró nyomai tarkították a friss havat. A házak lehunyt
redőnyszemekkel aludtak. Jókedvűen tekert, lélegzete kis pászmákban
csiklandozta arca két oldalát. Most alusznak a kisgyerekek, mélyen alusznak, és
talán a Mikulásról álmodnak, gondolta elérzékenyülten, mikor a biciklije
hirtelen önállósítva magát, kifordult alóla.
Nagyot huppant, és békaként elterült hóban. A csomagok
kedélyesen repültek szerte, pár virgács petárdaként röppent tova. Egy kis ideig
eltartott, míg felfogta, nadrágját sepergetve, hogy alighanem az összes csomag
szétnyílt és tartalmuk egy része ott lapul az úton. Narancsok virítottak a kásás
hóban, közöttük úgy hevertek csoki Mikulások, mint különös baleset túlélői. Szuszogva
matatott a jeges latyakban, és mire az utolsó virgács is a helyére került,
hitetlenkedve meredt az órájára. Óvatosan tolta a biciklit. Rajtam nem fogtok
ki, sziszegte és nagyot rúgott egy jeges buckába.
Sárga ház, saroktól a harmadik, számolgatott. De
melyik saroktól. Hét ház, mindkét saroktól számított ház sárga. És egyiken sem
volt nyitott ablak. Huha, vakargatta izzadt homlokát a füles sapka alatt és egy
életem, egy halálom, bekopogott a bal oldali ház bal oldali ablakán. Nem volt
ez komoly, férfias kopogtatás, inkább csak félénk kapirgálás, olyan, mint
amilyennel a macska ébreszti a gazdáját, mikor éjjel ki kell mennie. Kis idő múltán
résnyire megnyílt az ablakszárny és egy szemmel láthatóan zaklatott úriember
érdeklődött a kedves édesanyja szexuális élete felől. Sietve lépett hátra. Én
csak a Mikulás vagyok, suttogta mentegetőzve és sietve tovább állt, míg az
úriember válogatott ajánlatokat üvöltött utána az éjszakába. Kutyák ugattak
vadul, ablakok nyíltak, és ő futva tolta a biciklit. Nevetett. A csomagok
mámorosan zörögtek, huncutul villant a virgácsok aranya, ahogy a másik sárga
házhoz érkezett. Tehát ez az a ház, legalább is remélem, gondolta, míg óvatosan
a falhoz támasztotta a biciklit. Minden ablak zárva, de egy borjú nagyságú
kutya csattogtatta belülről a kilincset. Még mielőtt megfutamodott volna,
kinyílt egy ablak és barátja mentegetőző suttogását hallotta. Az esti nagy
fürdés után elfelejtették kinyitni az ablakot. Tegye csak ide a csomagokat a
Mikulás, reggel nagy lesz az öröm!
- Nincs mit, nincs mit, morogta szégyellősen, barátja
köszöngetését hárítva, és óvatosan biciklire ült. Kétsaroknyira járt már, és a
gyerekek reggeli, csudaváró tekintetére gondolt, mikor lesötétített rendőrautót
pillantott meg az út szélén. Milyen jó, hogy őrzik az emberek álmát, gondolta és
ebben a pillanatban meglódult alatta a bicikli. Esés közben alaposan beverte a
fejét és a földön fekve csodálkozva figyelte, amint két rendőr hajol fölé.
- Megsérült, uram, kérdezte kimért hangon az egyik. - Föl tud állni, érdeklődött a másik.
- Fogyasztott ön alkoholt, jött a következő kérdés. - Á, nincs semmi bajom, nyögte rekedt hangon. Tudják, én vagyok a Mikulás, mondta és felkönyökölt. Mellkasán piros ruha feszült, és ősz szakáll csiklandozta a nyakát.
- Megsérült, uram, kérdezte kimért hangon az egyik. - Föl tud állni, érdeklődött a másik.
- Fogyasztott ön alkoholt, jött a következő kérdés. - Á, nincs semmi bajom, nyögte rekedt hangon. Tudják, én vagyok a Mikulás, mondta és felkönyökölt. Mellkasán piros ruha feszült, és ősz szakáll csiklandozta a nyakát.
- Mentőt kérek a Kertvárosi részbe, piros ruhás, ősz
pasi fekszik a hóban és Mikulásnak képzeli magát, darálta a telefonba az egyik
rendőr és elfordult.
Mellette halk suhogás hallatszott, majd langyos
lehelet érte a nyakát. Felnézett. Szelíd rénszarvas pofa meredt rá, óriási
szempillái az eget karcolták. Nyögve felállt és bemászott a szánba.- Indulhatunk, szólt jókedvűen és elégedetten hátradőlt, míg a suhanó szán átrepült a városon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése