Azon, hogy mennyit változott szülővárosa, mióta pár
esztendeje egy tavaszi hajnalon felszállt a fiumei gyorsra, maga a Madame
csodálkozott el legjobban. Midőn a nagyállomás szép, új épületéből csomagjaival
kilépett, a Rimanóczy szálló omnibuszát vehette igénybe, a Fő utcán ízléses
bérpaloták között tolongott a nép, elegáns boltok, cukrászdák és szalonok
hirdették, a Pecze-parti Párizs igenis helyet követel magának az új század
pezsgő életében.
Pár esztendeje, Berta
asszony, még, mint Ilse Chrantz, egy apróbb malőr után úgy döntött, szívesen megpróbálja
szerencséjét a fény városában, s ez oly jól sikerült, hogy mind testben, mind
anyagiakban szépen megerősödött. Párizsban eleinte egy kis kalapszalon
masamódja lett, míg egy idős, ám fess gróf rajta nem felejtette a szemét. Ilse
később is váltig állította, szerelem volt ez a javából, ám az édes érzésekhez
jelentős mértékben hozzájárult az agg gróf kicsiny, ám otthonos palotája, közel
a Montmartre hoz, a mulatók és orfeumok parfümös világa, valamint az egész
gondtalan és vidám élet, amiben szeretője részesítette. Ékszereket kapott,
kalapokat és vagyont érő ruháit a legjobb szalonok szállították, elegáns
sevróbőr cipőit sápadt irigységgel nézték. Cserébe fiatalságát, szépségét és
megindító, gondoskodó szeretetét adta a kisasszony, ezért igazán senkit nem
lepett meg, mikor az öreg gróf halála után kiderült, minden ingó és ingatlan
vagyonát Ilse-re örökítette. Pár hónapig élvezte csak a szabadság ízét, aztán
egy hajnalon honvágy kezdte gyötörni. Eszébe jutottak a Körös parti kócos
füzek, a piactér zsivaja, a korzón esténként hullámzó tömeg parfüm illata, a
sósperec íze, a kis macskaköves utcák meghitt bája, hol egykor dobogó szívvel
várta gavallérja feltűntét, szóval eszébe jutott szinte minden, ami egy
nagyváradit idegenből hazacsábíthat.
Ilse Chrantz, hosszas töprengés után úgy döntött, a világ
élvezetek nélkül semmit sem ér és még mindig ez a legjobb befektetés, ezért
pénzzé tette a palotát lovastól-lakájostól, a szőlőt, a kerteteket, majd hozzácsapta
jelentős összegre rúgó megtakarítását, amit ő diszkrét bájjal csak
míder-pénznek nevezett, hazautazott és Madame Berta néven megnyitotta Nagyvárad
sorban hatodik nyilvánosházát.
A manzárdos, sárga ház a Széchenyi-tér egy kis mellékutcáján
volt megközelíthető, és nagyon praktikusan, kicsiny ajtaja nyílt a hátsó utcára.
Nagy volt, ám ízléses és nem hivalkodó, gondosan ápolt kertjében kicsiny
halastó díszlett, és kényelmes pihenőágyak bújtak meg a bokrok alatt.
Télikertjében citrom érett és apró, színes madarak fickándoztak míves
kalitkájukban. A ház tehát minden
nagyobb ceremónia nélkül megnyitott, és bár Madame Berta érthető okokból nem
reklámozhatta, elvitték jó hírét a kliensek. A Madame válogatott menazsériával készült meghódítani
szülővárosa szerelemre éhes közönségét, ezért időt és pénzt nem kímélve járta a
nagyobb városokat, és kiválogatta a termés színe-javát. Eredetileg hét lányban
gondolkodott, ám a legutoljára alkalmazott fekete Lola, egy hét után megszökött
egy helybéli iparos segédjével.
Sebaj, nevetett a Madame, hadd hulljon a férgese, és hat
lányával rendszeresen megjelent a város szabadtéri eseményein. Sétáltak a
Ligetben, kóstolták Netyő finomságait és a Madame diszkrét eleganciája
meghódította a szíveket.
Abban mindenki véleménye megegyezett, hogy Madame Berta
különleges intézményt honosított meg a városban, ugyanis minden általa
alkalmazásba vett lány valamilyen egzotikus nőtípust volt hivatva
megszemélyesíteni. Míg egyéb helyeken szőke, barna, fekete vagy vörös kisasszonnyal
szórakozhatott a jelentkező, addig a Madame rafinált módon egzotikus élményekkel
kecsegtette a szerelem lovagjait.
Ott volt mindjárt a ház bejárata, hol egyedüli módon Safar,
az aranymellényes szerecsen ifjú vezette be az érdeklődőket. A nagy szalonban
pálmák, és egyéb növények buja illatában színes selyemkereveteken pihentek a
kisasszonyok, úgy, mint Zulejka, a törökös szépség, apró selyembugyogóban, mely
fölött barna, telt keblei rózsájuknál félig kibuggyanni látszottak az áttetsző
ingből. Zulejka egzotikus
báját a Madame egy kolozsvári piacon fedezte fel, ahol egy teknővájó cigány
család legnagyobb lányaként szorgoskodott. Egy felfordított vödrön üldögélt, és
azon igyekezett, hogy minél messzebbre köpje a tökmag héját. Ám Madame Berta
meglátta benne a csiszolatlan gyémántot, ferde szemeinek vérforraló
pillantását, arányos, nyúlánk alkatát, megdöbbentő melleit és hófehér mosolyát gödröcskés
arcában. Két hónap nem telt belé, és kicsinyke átalakítás után a kicsi Rózsi
mármint Zulejka szédítette a férfiakat törökös eleganciával berendezett
budoárjában, s külön pikáns bája volt szavának, amint egzotikusan törte a
magyart.
Regina kisasszony Weiner Sáraként született egy kis
szatócsboltos hatodik gyerekeként, és bár pénzt nem, kellemet és bájt annál
többet örökölt felmenőitől, hófehér bőréhez ezer csigába göndörödő rézszín
hajkoronát viselt, zöld macska szemei hidegen világítottak és szívesen vállalta
rosszalkodó urak megfenyítését szigorú, fekete tónusú bútorokkal berendezett
szobájában.
Egy ikerpár is színesítette a ház felhozatalát, akik közül
Bella kisasszony Losoncon látta meg a napvilágot, Stella kisasszony pedig
Brassó városában, ám mivel kis hajfestés úgy hasonlítottak egymásra, mint két
tojás, a Madame úgy gondolta, igen érdekes megoldásokat eredményezhet, ha mint
ikerpárt állítja őket csatarendbe. És ez így is volt, mert egyre másra
jelentkeztek olyan gavallérok, kik egyszerre két kisasszony kényeztetését is
szívesen vették, persze dupla ár fejében, mégpedig egy óriási kerek ágy csipkés
homályában.
Aki az érintetlenség illúziójára vágyott, annak Pipszi
kisasszony bájait ajánlotta a ház úrnője. Komoly, csendes mosolyú úri lány volt
Pipszi, aki egy katolikus pap és egy varrólány félrelépéséből született és
miután eltanácsolták az árvaházból, az irgalmas Madame volt, aki befogadta.
Hamar felismerte rajta a szűziesség mázát, bár a kisasszony úgy döntött, alig
tizenhat évesen megajándékozza ártatlanságával az árvaház fiatal kertészét. Nyakig
magasan gombolt ingblúzt hordott Pipszi kisasszony, ám hosszú, sima vonalú
szoknyája alatt semmit és különleges testi adottságai révén az ártatlanság
érzését keltette. Ő volt Pipszi, a mindig szűz.
Ha ellentétekről lehet szólni, úgy Miranda kisasszony maga
volt a megtestesült bűn, bár nem nőtt magasabbra egy gyereklánynál és alkatilag
sem volt nőiesnek mondható. Rövid bubifrizurájával, férfias nadrágjaival
divatot teremtett, hosszú szipkájában szinte sosem aludt ki a kis arany
cigarette, és ennek megfelelően hangja rekedten búgott. Öle forró volt és
harmatos, mint egy orchidea. Diákok és
fiatalemberek szívfájdalmainak nagy tudora volt, és szívesen töltött egy forró
órácskát a kerti pavilon rejtekén.
Madame Berta, bár még csak negyvenes évei elején járt, igen
csinos és kívánatos teremtésnek számított, ám csak lelki szolgáltatásra érezte magát
predesztinálva, bár egyszer kivételt tett, nem tudván ellenállni egy barna szem
sóvárgó tekintetének.
Az történt, hogy a Madame igen ügyelt arra, hogy lányait megfelelő
módon kultúrához szoktassa, rendszeresen járatta kis csapatát színházi
előadásokra, illő távolságból hallgatták a 37. gyalogezred zenekarát a Szent
László téren és megjelentek a Városligeti csónakázó tónál is. Télen még
korcsolyát is csatoltak a karcsú bokákra, ám egy alkalommal Pipszi kisasszony
lába megbicsaklott és bizony az uraknak egy hétig nélkülözni kellett áldásos
szolgáltatásait. Ekkor történt, hogy fellendítendő a ház forgalmát, a Madame
arra gondolt, valami újjal, szokatlannal kellene előállni. Azt találta ki, hogy
zenetanulásra fogja a lányokat, és ha minden jól meg, rövidesen saját kis házi
zenekarral fogadhatja vendégeit.
Első gondolata a hegedű volt, ezért finom levélben magához
kérette a Váradi Színház prímhegedűsét, ki Tóth Tihamér névre hallgatott.
Agglegényként élt akkoriban Tóth Tihamér, karcsú,
szemüveges, elegáns alakját mindenki ismerte a városban, és bár volt néhány
könnyű afférja kis színházi nőcskékkel, egy főbérlője lányával, sőt, egyszer
Abbáziában is megszédült, ám olyan igazi, döbbenetes érzést, mint, mikor
megpillantotta a Madame-ot kis budoárjában, még sosem volt alkalma érezni. Kis
könnyű borzongások futottak gonddal keményített inge alatt, ott a gerince
táján, szíve vadul dübörgött, homlokán kiütött a veríték és teknőckeretes
szemüvege elhomályosult. Remegő kézzel, vaksin törölgette, míg Madame Berta
elképzeléseit hallgatta. Nem tűnt kivitelezhetetlennek, a kétnaponta történő
zenedélutánokat illőn megfizették, sőt, mint a Madame kissé pirulva
felajánlotta, bármelyik lány rendelkezésére áll.
Könnyű kis gyakorló hegedűket hozatott Tóth Tihamér, és
naponta felváltva gyakoroltak a lányok. Igazán kellemesen teltek ezek az órák,
a szalon kerevetein elheverve némán hallgatták a cincogást felváltó igazi
muzsikát, mikor is maga a maestro vette kezébe a hangszert. Jelentőségteljesen
nézett Madame Bertára majd szemeit lehunyva átadta magát a zenének, könnyeket
csalva hallgatói szemébe. Ez így ment
vagy egy hétig, mígnem a Madame nem bírván uralkodni érzelmein, egy este
szobájába szólította Tóth Tihamért.
Szó nem sok esett. A
két barna kutya szem könnyesen tekintett rá, benne volt azokban minden ki nem
mondott sóvárgás és vallomás, a magányos, örömtelen esték sivársága, a hónapos
szobák egérszagú csendje. Aztán a Madame megvadult és nem ismerve saját magára
meg feltörő érzelmeire, remegve vonta a muzsikus szép fejét selyempongyolás,
termetes keblére. Minden évek alatt elfojtott gyöngédsége feltört és szinte
gáttalanul zúdult Tóth Tihamérra. Boldogok voltak.
Így történt, hogy bár Tóth Tihamér rendszeres zeneoktatónak
szegődött Madame Berta lányai mellé, a lányok soha nem tanultak meg hegedülni, ám
délutánok mégsem teltek tétlenül, ott a sárga ház aranyszín budoárjában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése