emlékszel
a térre,
a
hajnali fényre
amint
könyököl
a
tornyokon s a
fény-árnyék
foltokon
halkan
átoson
az álmos
villamos,
és színes
padokon
egy piros
alkonyon
mint vacog a vágy,
mert kandeláber
vigyázta
egykoron
a rendjét
, vén
tuják
árnyéka
köszöntött jó estét
s most a
lovag király
rozsdálló
pallosán
az
igazság szent jogán
dermedten alszik a fény.
dermedten alszik a fény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése