Sztereoban nyalni

 Mielőtt bármilyen frivolságra gondolnának, le kell szögezni, hogy a fagylalt távol s közel ott
volt a legfinomabb. Olyan finom fagyit főztek a sarki cukrászdában, hogy az asszony naponta
kétszer is képes volt leszaladni. Gyorsan magára húzta kis kapkodós vászon ruháját és futott is. A
cukrászkisasszony már messziről mosolygott felé, a szokásosat, ugye, kérdezte és ő már vitte is. Egyik
kezében vanília és csoki, a férje ez szerette, a másikban citrom, málna és sárgabarack olvadozott
a mézes tölcsérben. Sietve lépett és közben kapkodva, idegesen nyalta egyik, majd másik kezéből
a jeges édességet, de hiába, a déli meleg hamar megolvasztotta azokat. A járda szélre érve aztán
megállt, lehunyta a szemét. Két felemelt karján vékony vanília és málna illatú patakocska kanyargott,
haját friss szél kócolta a Tisza felől és a plébánia harangja is rákezdte.

Csak állt ott, mosolyogva, csukott szemmel és hagyta, hogy ízek, hangok és illatok keresztülzúgjanak
rajta. Nem állt ellen. Megadta magát a nyárnak.

Dobozlakók

Valamikor, a ködbe vesző tavaszi hónapok egyikén Cili, házunk kék szemű úrnője szerelembe
esett. Romantikus éjszakákon át hallgattuk a vakmerő trubadúrok epekedéseit az ablakunk
alatt, ám felelős macskatartók lévén úgy döntöttünk, ne szaporítsuk a gazdátlan cicák számát,
inkább igénybe vesszük az állatorvos szolgáltatását egy injekció erejéig. Röpke félórás
kergetőzés után levadásztuk a padlásról, és láss csodát, a kis szúrás után Cili egy nap alatt
visszaváltozott fetrengő szex istennőből hűvös és elérhetetlen bálvánnyá.
A kedélyek megnyugvása után éltük a megszokott életünket, míg egy estén tv nézés közben
Cili váratlan szeretetrohamot produkált, fejét ölembe fúrva szokatlan hullámzó mozdulatokkal
nyújtotta-ernyesztette testének izmait. Szórakozott simogatásaimat heves dorombolással
nyugtázta, majd azt mondta „nyeee” és hirtelen egy fekete, nyálkás gombócot pottyantott
az ölembe. Hogy ki volt jobban meglepődve, utólag nehéz kideríteni, Cili gyanakodva
szagolgatta az izgő-mozgó kis batyut, és kérdőn nézett rám. Miután konstatáltuk, hogy itt
valószínűleg a szűznemzés csodájával állunk szemben, az est további részét a fürdőszobában
töltöttük intim kettesben, Cili meg én, ahol egy sebtében kibélelt cipős dobozban éjfélig
világra hozott még három kölyköt.
Így esett, hogy házunk macskalétszáma az elgondolkodtató háromról a pánikba ejtő hétre
szaporodott.
Jelentem, mind a mama, mind a négy fekete gyönyörűség jól vannak. Cili álmélkodása azóta
állandósult, szoptatás után az ablakpárkányra telepedve, elgondolkodva nézi a szaporulatot.
Innen üzenem, hogy szeptemberre a kis partizánok elajándékozható állapotba
kerülnek. Főként Csongrád megyei felelős gondolkodású gazdik jelentkezését várjuk a
szipeka65@gmail.com-ra. Jelige: „jó házból való úrilány”.

Lekvár napok

Remeg a levegő a kert felett s a lusta csendben szinte hallik, mint pirulnak a paradicsomok
és pocakosodnak az uborkák. Szemérmetlen tökök tárják buja sápadtságukat a napnak,
amott paprikák guggolnak, testük karmazsinja izzik. Rőt macska nyúlik el lustán a bodzafa
alatt, fölötte káposztalepke táncol. Zsálya és levendula nyújtózik az ég felé, mellettük
kakukkfű dajkálja rózsaszín virágját, s a kerti út mentén menta integet. A kerítés mellett
részeg dongók keringenek a szederbokrok fekete csipkéi között és kaporszagú csendben
fürdőznek a barackfák. Édes terhük alatt gerincük roppan, s amint szorgos kezek megszedik
gyümölcseiket, arany levük csordul a gömbölyű könyökök felé.
Aztán elkezdődik a misztérium. A gyümölcs levedli bársonyos héját, alatta sikamlós a hús.
Énekel. A hallgatag mag vonakodás nélkül hagyja el édes búvóhelyét, ott álmodik benne
jövendő fák gyümölcseinek zamatos ígérete. Cukor gyöngyözi a gyümölcshúst majd a fakanál
megkezdi rituális táncát.
Körbe.
Körbe. Útjára indul a varázslat. Halk bugyborékolás hallatszik, apró szisszenések
váltakoznak kacagó pöffenésekkel. Kicsiny arany vulkánok támadnak és lövellik mézes
láváikat. Szabadnapos angyalok könyökölnek a pulton s pufók lábukat lógatják. Várakoznak.
Lassan megadják magukat a formák és édes egységbe olvad gyümölcs és cukor,
engedelmesen követve a fakanál táncát.
Körbe.
Körbe.
Körbe. A nagy átlényegülés megtörtént. Szélből, vízből, napból, földből isten csókja után
nektár született, meg ambrózia.
Szelíden dalol az aranyszín massza s most hirtelen megtelik a konyha. Megannyi valaha élt
lekvárfőző asszony árnya leng itt. Inas karok, gömbölyded könyökök végtelen tánca forog,
csak forog. Szédítő az illat.
Világ lekvárfőző asszonyai, egyesüljetek! Fullasszuk lekvárba a világot, mert édességébe oly
jó belehalni.