Aranykalitka II.

Halmai Vilmos úrnak
Nagyváradon
Kossuth L. u. 20. szám alá


Drága Húgom és Vilmos!

Már második napja várjuk, hogy felszálljon a köd és Velence megmutassa igazi arcát. Eddig, mint szeszélyes, titokzatos karneváli szépség ködfátylába burkolózott, de ma reggel mikor kinéztünk szobáink ablakából a Canale Grandéra, végre megtört a varázslat, friss tengeri szél kergette szét a ködöt és felcsillant e mesebeli város minden szépsége és tüze. A tornyok és kupolák lángra lobbantották arany díszeiket, ennél jobban csak a dér ezüstje villant a bokrokon.
De ezernyi csillogás sem veszi fel a versenyt azzal a drága szempárral, mely minden ébredésnél rám ragyogtatja sugarát.
Azt érzem, általa lettem egész, gondolataim, érzéseim, egész világképem átalakult attól a tudattól, hogy mostantól immár mindig magam mellett tudhatom azt, aki után oly sokáig vágyakoztam. Lelkének és testének természetes bája és derűje egyre inkább elbűvöl és napjainknak oly meghittséget és összhangot ád, mintha öröktől fogva összetartoznánk.
Édes Zitám, mit tagadjam, boldog vagyok, úgy érzem, életem végre révbe ért.
Talán meg tudjátok bocsátani nekem, hogy egyre csak boldogságommal traktállak titeket és elmarad a színes útibeszámoló.
Hát átadom a tollat kis feleségemnek, legyen ő a krónikása itt eltöltött szép napjainknak.
Drágáim,
Sándor igazat szólott, mesebeli ez a város és meseszépek itt töltött napjaink is, csak a kicsikéim ne hiányoznának annyira, bár tudom, hogy szíves szeretetetek a legjobb vendéglátó.
Az utazó csak bámul ezen a latinos életkedven, ami itt lüktet az aranyba álmodott falak között. Egész nap száll a zene, szólnak a harangok, még a nyelvük is csupa dallam és muzsika. Mindent megnézni szinte képtelenség, de sokat kóboroltunk, jártunk a halpiacon, ahol rácsodálkoztam egy halas kofa elbűvölő, fekete szépségű kislányára, aki korall szarvacskát himbált kis kacsóján. Aztán csavarogtunk a Mercerián, álltunk lobogó szélben a haragos hullámok ostromolta Lidon, felfedeztünk apró sikátorokat, hol oly édes volt elvesződni, bejártuk Murano kis szigetét, ahol üvegcsodákat álmodnak öreg mesterek és vettünk mindenhol annyi ajándékot, hogy a kis fekete szemű boy a hotelből majd megszakad belé.
Egész nap fúj a szél, hozza Neptun üzenetét, lobognak a kis színes zászlócskák, sirályok vijjognak gorombaságokat a tengernek, mi kis tengerparti vendéglők parázson sült tengeri herkentyűit eszegetjük, hozzá fekete olajbogyó és fanyar chianti dukál.
Jó lesz majd visszatérni az arany nyárban a gyerekekkel, biztosan szeretni fogják. Oh, mennyire vágyom már látni őket...
Emlegetnek-e sokat minket? Nem fájt-e Vicus torka? Ne engedjétek sál nélkül kimenni, oly hamar megfázik a torka.
Érkezésünk előtt távirat megy, ünnepekre mindenképpen otthon leszünk már, addig is forrón ölel kedves Mindnyájatokat
Lonci és Sándor
1900. december 8.
Velence, Hotel Nettuno





Adorján Sándorné úrhölgynek
Nagyvárad
Zöldfa u. 8.szám


Egyetlen Loncikám!


Kicsit viharverten ugyan, de szerencsésen megérkeztünk Bécsbe, kissé fárasztó utazás után. Az történt ugyanis, hogy Vilmos, határozott tiltásom ellenére össze-vissza vásárolta büfében a gyerekeknek, azok meg befaltak mindent, válogatás nélkül, töltött bonbonra narancsot, arra meg sóskiflit. Gondolhatod, mi lett ennek a vége, persze, hogy egy kiadós gyomorrontás. Hiába kérlelem az apjukat, legalább utazás közben ne tömje őket nyalánkságokkal, csak néz rám a nagy ártatlan kék szemeivel, a gyerekek meg kuncognak, hát nem tudok rájuk haragudni, na.
Ahogy elfoglaltuk szállásunkat a Victoriában egyből a hotel orvosát hívattam, szerencsére megúsztuk egy enyhe gyomorirritációval. Bellus már estére jobban lett, befészkelte magát az apja karjaiba, Vili is meggyógyult reggelre. Másnap, míg az uram hivatali teendőit intézte, mi a belvárosban kószáltunk és élveztük a kora tavaszi napsugarakat, na meg a korzózó bécsi közönséget. Mondhatom, drágám, a míder nagyobb módi, mint valaha, pálcika vékonyságú dámák sétálgatnak mindenfelé, malomkerék nagyságú kalapok alól kandikálva a világra. És azok a sikkes paraplék.. Csupa finom csipke mindahány.
Persze nem hagyhattam ki a szalonokat sem, vettem pár hercig kis darabot, de ami a kedvencem, az egy csodás finom kis pongyola, crep de chine és pazar vízililiomok díszítik.. Vilmos azt mondta, olyan, mintha rám dőlt volna egy akvárium, de nekem tetszik. Ugye milyen komolytalanok ezek a férfiak?
Ebédre betértünk Rascherhez, Vilmos foglaltatott asztalt és milyen jól tette, mert a tavaszi sétában megéhezett úri közönség szinte megszállta a vendéglőt, mi a télikertben élveztük az összehasoníthatatlan wiener snietzlt meg a finom hideg sert.
Ebéd után a Práterban sétálgattunk, mindenfelé virítanak a tulipánok és nárciszok színpompás szőnyegei, gyerek zsivaj, kacagás és térzene kavalkádja andalított. Jól esett később a habos kakaó meg a kuglóf, persze az otthoni sosem ilyen finom, ezt mondják a gyerekek
Úgy tűnik sikerrel jártam, már ami az én úti célomat illeti, mert Frau Sommer, Vilmos üzlettársának kedves felesége volt olyan szíves és segített olyan jó házból való, szegény, tisztességes tanító kisasszonyt kommendálni, aki elszegődne az én két rosszcsontom mellé franciát és németet tanítani. Így esett, hogy már másnap bemutatták Herta kisasszonyt, ki kedves, finom, művelt teremtésnek bizonyult, kiváló referenciákkal. Most jön a meglepetésem Neked, Loncikám, mert van neki egy testvérhúga, aki szintén elszegődne valahova, hasonló erényekkel. Rád gondoltam, mert Endrus és Vica is abba a korba ér, mikor a gyermeki lélek a legfogékonyabb. Meg aztán Neked is segítség lenne, ha az állapotodban kímélhetnéd kissé magadat. Herta kisasszony és Gizella kisasszony nagyon hasonlóak, ösmered a mondást, mint két tojás, mindkettő szőke, kékszemű, kicsit csúnyácska, szeplőske, de értenek a gyermeki lélekhez, annyi szent. Délutánra már együtt fonogatták Bellus új babájának a haját. Vili eleinte nehezen adta be a derekát, tudod milyen, de mikor Frau Herta papír csolnakokat hajtogatott neki és eleresztették a Dunán, láttad volna azt az örömet. Azt hittem beletaszajtják egymást a vízbe, hogy kinek megy gyorsabban a csolnakja.
Amint elintézzük a formaságokat és Vilmos végzett, visszük a két kisasszonyt.
Vigyázz magadra drágám, ölel barátnéd,
Zita
Wien,Hotel Victoria
1901. március 8.-án





Halmai Vilmosné úrhölgynek
Kossuth L. u.20 alá
Helyben


Legkedvesebb Sógorném!


Csak remélni tudom, hogy nem kotyogod el az én legdrágább titkomat, nem szeretném, ha idejekorán kiderülne, úgyis meglátszik az majd rajtam hamarosan...Láttad volna bátyádat első reggeli rosszulléteim idején, még nálam is betegebb volt az aggodalomtól. Aztán mikor Zoltai doktor megvizsgált és bejelentette a jó hírt, amit én persze már sejtettem, ölbe kapott és végigtáncolta velem a szobát. Felváltva nevettem és öklendeztem, aztán csak megbújtam a mellén, a két ölelő karjában. Az öröm és a meghatottság kis lámpásai csillogtak a szemeiben, mikor szép gyengéden a pamlagra fektetett és hálás csókjaival elborította kezeim. Behívatta Endrust és Vicát, térdeire ültette őket és nagy komolyan elmesélte nekik, hogy igazi, különleges ajándékot hoztunk ám nekik Velencéből. Hol van, fészkelődött rögtön Endrus, míg Vica csak meresztette két gyönyörű szemét. Egy picike baba, suttogta Sándor, mire Vica elsikkantotta magát, kis kezét a szája elé kapva. Nem látom, erősködött a fiam. Nem is, így az uram, mert most még olyan picike, hogy édesanya szíve alatt lakik. Akkor ő a Babszem Jankó, rikkantott Endrus. De ugye megnő és lehet majd vele játszani, pittyesztette szájacskáját Vica. Olyan bájosak voltak, hogy csak összecsókoltuk őket.
Olyan jó itt kinn, reggelente nagyokat sétálunk, lassan múlnak a reggeli rosszulléteim is. Tegnap is kedves estét töltöttünk Salamonékkal, akik levizitáltak, jövendő vejüket hozták el bemutatni. Fess fiatalember, a Tolna megyei Vághyaktól. Salamonék kereskedésében könyvel egyelőre, később a családi biztosító társaságnál lesz alkalmazva. Szeret írogatni, pár verse meg is jelent már a Tolnai Kurírban. Eddig jutottunk a beszélgetésben, mikor megjött az uram a gyerekekkel a lovaglásból és egy szakajtó gyöngyvirágot borított az ölembe, persze Mari néne szépen csokrokba rendezte, pompásan illatoztak a teraszon. Nos, Sándor hallva, hogy tehetséges poéta van a társaságban felajánlotta, hogy szívesen bemutatja a kultúrcimboráinak a Szigligeti Társaságban, ahol ő pártoló tagként van jegyezve. Aktuális kedvence az én Sándoromnak mostanság egy fiatal Érmelléki poéta, aki a Szabadságnál riportereskedik. Nemrég azzal keltett föltünést a felolvasó esten, hogy izgalmában elment a hangja s kisegítvén őt, Bíró Lajos olvasta fel pár poémáját, amelyek nekem nem nyerték el a tetszésemet, Sándornak annál inkább.
Csak ültünk ott, lassan beesteledett és a kedves társaság kedélyes beszélgetésébe a tücskök muzsikája is bekapcsolódott. Mari néne felszolgálta vacsorát, volt ott hideg casino tojás mayonaisse ágyon, karmonádli, friss, illatos almás rétes, Sándor érmelléki borral kínálta a vendégeket, mi nők kakaót kortyoltunk. Oly gyorsan múlt az idő a kedélyes beszélgetésben, hogy majd éjfél volt már, mire feloszlott a társaság, de addigra Vica az én ölemben szendergett, Endrus meg Gizellát karolta.
Nagyon megkedveltem ezt a lányt, semmi manír, őszinte és kedves, korrekt és fegyelmezett. Úgy vélem a gyerekek is elfogadták. Endrus szépen köszön már németül és mindketten megtanultak egy buta kis dalocskát a vadászról. Velem kellemes és szívélyes, Sándort látva mindig fülig pirul, az uram meg tréfásan elbeszélgetne vele, hiszen bírja mindkét nyelvet, de szegény leány láthatóan zavarban érzi magát, talán tart tőle, ettől az én fekete üstökű farkasomtól.
Aranyom, lassan rám sötétedik, lámpát kell gyújtani, bármennyire is jólesik csevegnem Veled, háziasszonyi kötelezettségeim is szólítanak.
Janival küldöm a levelet, hozzá egy szép gyöngyvirág bukéttal kedveskedik sógornéd,
Lonci
1901május 12.-én





Halmai Vilmos ügyvéd úr részére
Helyben
Kossuth L. u. 20. szám alá


Kedves jó Vilmos!


Teljes diszkréciódat kérve fordulok most Hozzád egy igen-igen kényes ügyben, úgyis, mint jó barátomhoz, úgyis, mint sógoromhoz.
Az én bolondos Zita húgom szép kis veszedelmet szabadított a házamra ezzel a bécsi kisasszonnyal.
Te, mint férfiember biztosan meg tudod érteni a zavaromat, amit akkor éreztem mikor felöltőm zsebében kis levélkét találtam, miben ez a bolond nőszemély szerelmet vall nekem! Pár éve még nem jelentett volna gondot, hisz ösmersz, gondolkodás nélkül leszakítottam volna egy röpke óra viruló gyümölcsét, de én már elköteleztem magamat, mi több, a legboldogabb ember vagyok a világon az én kis feleségemmel, kivel testben-lélekben egyek vagyunk és ki immár a gyermekünket hordja a szíve alatt, az én fiamat vagy leánykámat. Istentől való szerencse, hogy nem nőm talált arra a szerencsétlen levélre, mert akkor a skandalum az életemet és a boldogságomat dúlta volna szét. Én Gizella kisasszonnyal a kötelező udvariassági formulákon kívül szót nem váltottam, még tekintettel sem bíztattam, Isten engem úgy segéljen! A történtek után próbáltam Loncit rábeszélni, hogy talán találnánk egy másik derék leányt is, ki jobban megfelel erre a feladatra, de nem tudván hitelt érdemlően indokolni a kérésemet kénytelen voltam válaszával beérni, miszerint elküldeni ezt a kedves leányt, kit már megszerettek és megösmertek a gyermekek nem volna okos dolog, ráadásul neki is segítség az állapotában. Így nem maradt más, mint elviselnem a látványt, hogy ez a kis kígyó gyermekeimet ölelve ájtatos pillantásokat vet rám. Nem látván e helyzetből más kiutat és mivel az iroda ügyei is Prágába szólítanak, holnap elutazom pár hétre, a Prohal-féle szerződés aláírása is esedékessé válik.
Vilmos, nagyon kérlek, vedd elő azt a híres eszedet és találj, ki valamit mire visszajövök. Tartsd a szemedet a kis családomon, Cimbora.
Sándor
U.i. Szállásom az Arany Oroszlánban, címet ösmered.
1901. május 30.



Adorján Sándor ügyvéd úrnak
Prága , Hotel Arany Oroszlán


Édes Uram!


Sietek tudatni, hogy mindannyian egészségesek vagyunk, legkisebb gyermeke is igen virgonckodik, de hagyja a mamácskáját pihenni. A két nagyobb is csókoltatja, Endrus ólomkatonákért kuncsorog, Vicuska meg testvérkét szeretne a porcelán babájának, látja, ide is rajzolta Magának. Magamnak csak annyi a kívánságom, hogy mihamarabb magamhoz ölelhessem és megbújhassak a karjaiban.
Pár napja Váradon múlatjuk az időt, testvérhúgáékkal korzózunk naponta, térzenét hallgatunk, aztán beülünk a Müllerájba és Megay- süteményt csipegetünk. Mindenfelé nyílnak a hársak, talán ilyenkor a legszebb és a legszerelmesebb ez a mi városunk. Persze a legtöbb szerenádot is ilyenkor adják a szerelmes fiatalemberek, mint ahogy történt is ez nemrégen egy ösmerősünkkel. Fél Várad ezen kacagott...
Úgy esett, hogy egy búsképű kis mérnök-hallgató megfogadta Bakriék bandáját és három éjszakán át húzatta a pávaléptű Aranka ablaka alatt a nótákat, tudja, akinek az apja a Gesztenyefa utcában bérháztulajdonos, de lámpa nem gyulladt egyszer sem, pedig minden szerenád azzal a nótával ért véget, hogy "Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat.."., olyan szépen pianóban húzta a Bakri Jóska, a végén meg mindenki hangosan énekelte, hogy "szita szita péntek, szerelem csütörtök, zabszerda".
Már a szomszédok szíve is megesett a búsképűn, de harmadnap reggel a pávaléptű leány családostul elutazott egy szó magyarázat nélkül.
A fenszterliző lovag bánatában a Kék Macskában vigasztalódott, ott érte utol a levél a leánytól. Tisztelt Uram, -így a levél - mind én mind a szüleim tisztességes hajlandóságot mutattunk Ön iránt, az éjféli muzsikát is szívesen vettük, de az már nagyon durva sértés volt, ahogy tisztelt apám régi foglalkozását kipellengérezte. Erre nincs bocsánat!
A mi kis mérnökünk csak bámult és nem értette, a pincérek meg hátra jártak kacagni, mert a zabszerda volt a megfejtés.
Az igen tisztelt papa ugyanis lókupecként kezdte a karrierjét.
A színházba járás is kedves elfoglaltságunk, utoljára, azaz szerdán, a Bagdadi hercegnőt adták, mikor kínos incidens zavarta meg az amúgy igen élvezetes előadást. Az történt, hogy a második előadás végén, mikor Paulayné csatázott szerepe szerint Deésyvel, zuhanás hallatszott a karzaton. Egy szegény szívbeteg emberen vett erőt a betegsége és lezuhant a padozatra. Szerencsére nagy baj nem történt, Szécsi doktor éppen a nézőtéren tartózkodott és a gondjaiba vette.
Itt most nagy izgalmakat kavar egy szokatlan szépségverseny a Bémer-téri múzsa templom környékéről, melynek eredményeképpen kiderülhet, ki Somogyi direktor úr társulatának legszebb színésznője. Csak egy szépséghibája van a dolognak, az, hogy máris tudjuk előre, hogy a legszebb színésznő az lesz, kinek leggazdagabb gavallérja a legtöbb szavazatot tudja összevásárolni. Mármint a Színházi Újságban található szavazólapokból. Szabad a pálya és a pénztárca...Bár nem vetélkedhetnek a kispénzű diákok a katonatiszt és jogász urakkal Komáromy Mariska, Forray Ferike vagy éppen Székely Anna kegyeiért. Mindegy. Várad tele van szép lányokkal, kiknek Weiger Otto személyében új hódolójuk akadhat. Hogy ki ő? Röviden elmesélem Magának. Nos, ez a fiatalember pár nappal az Ön távozása után jelentkezett itt az irodájában, ahonnan Vilmos hozzám irányította, jelezvén, hogy személyesen velem óhajt beszélni, az Ön hiányában. Igen kellemes megjelenésű, jó modorú urat ösmertem meg a személyében, finom, angolos eleganciával öltözködik és kiváló referenciákkal felszerelkezve egyenesen Bécsből érkezett, hogy ügyvéd-bojtárkodhassék a Maga cégénél. Mivel én szakmai körökben nem ismerem ki jól magam, Vilmost bíztam meg, hogy szakmai ajánlásairól megbizonyosodjék, s minek utána kiváló jellemzéseket kapott felőle a Maga hazatértéig a szomszédban kerestem neki szállást. A pár nap alatt, mióta megösmertük valamiféle családi baráttá nőtte ki magát, figyelmességével elhalmoz minket, a gyerekek naponta kapják a cukker pakkokat, a legfinomabb töltött bonbonokkal. Zita meg kötelességének érzi, hogy bevezesse őt az úri társaságba, s ezért naponta más és más családnál vizitálunk, de nálunk van a törzshelyünk.
Nem is árt egy kis vidámság a társaságban, mert nálunk otthon Gizella kisasszony heveny mélabúba esett. Kedves ő a maga visszafogott módján, angyali türelemmel viseltetik a gyerek iránt, sőt, kicsit el is kényezteti őket, tegnap például egész délután papír csolnakokat eregettek a Városligetben a Dőry-sziget körül, de egyre sápad, szomorkodik, nem tudjuk, mi leli. Müller doktor szerint vérszegény. Talán ha eljárna, többet itthonról azt gondolnám, szerelmes, de nem jár az árvám sehova, csak Zitáékhoz a nénjéhez. Talán ez a Weiger feledteti a bánatát, meg aztán földije is, sétálgatnak is mostanában, Zita meg, mint egy kis kerítő, azon ügyködik, hogy mentől többet együtt legyenek. Hát látja, így megy ez a világ előre...
Egyetlenem, nagyon várjuk már haza. Én különösen türelmetlenül.
Ezer öleléssel,
Lonci
1901 június 19.-én


Adorján Sándorné úrhölgynek
Zöldfa u. 8. sz. alá
Nagyvárad


Édes Egyetlenem!


Kedves levelével nagy örömet szerzett nekem, ki már lassan ki sem látszom az aláírandó, iktatandó és elintézendő szerződések tengeréből. Távolról sem akarnám szakmai kérdésekkel untatni, de hála legyen a Teremtőnek, ügyvédi irodánknak immár szép sikerei vannak. Prágai irodánkba is felvettem két fiatal, igen tehetséges urat és vannak távoli terveim a Maga pártfogolta Weiger úrral is, ha ügyes és beválik, úgy felveszem a bécsi irodánkba, az öreg Fürstler majd betanítja. Én magam reggeltől napestig dolgozom, de hétvégén több szabadidőm lévén Prohal úr vagy Hermann úrék családjával múlatom az időt. Itt Prágában az a szokás, hogy jó idő esetén családok és barátok csolnakba szállnak és kieveznek a Vltavan, aztán a parton a hangulatos zöldben, vén fák árnyékában heverészve jó fajta sósperecet ropogtatnak, vagy hideg sülteket falatoznak knédlivel, amit magam is megkedveltem. Helybeli főzésű hideg serrel öblítik le a jó falatokat. Vasárnaponként tarkállik a folyópart a hölgyek színes ruháitól és gyerekzsivajtól hangos a sétány fáinak alja.
Egyik megbízóm, Prohal úr volt olyan szíves és hétvégén elhívott Karlsbadi nyaralójába, így személyesen is meggyőződhettem e bájos nyaralóhely szépségéről. Mint egy kis ékszerdoboz bújik meg a hegyek között a Rohal partján, ahol pompás styl nouveau nyaralók váltakoznak hangulatos ivó kutas colonnadokkal, hol a hely gyógyító vizét kortyolgatják. Pezseg az élet, térzene szól, a ráérősek padokon pihennek és az oplatky nevű helyi csemegét eszegetik, ami olyan, mint a nápolyi szelet. Gyönyörű a színház, amit ugyanaz a Fellner és Hellmer páros épített, mint a mi váradi színházunkat. Az ékszerüzletek kínálata szemkápráztató, ez itt a borostyán hazája, én mégis a hely másik jellegzetes drágakövéből, a borvörös gránátból készült nyakékkel lepem meg szívem királynőjét, már elképzeltem, milyen lesz azon a fehér nyakán... Ha lehetne valamiképpen tolni az idő szekerét, hogy mihamarabb otthon lehessek, én megtenném, Kedvesem, annyira hiányoznak már nekem.
Vicuskám szőke vagy barna babát szeretne? Endrusnak mondja meg, hogy egész regiment katonát kap majd tőlem ágyústól.. Magának csak forró, szerelmes szívét viszi és csókolja két drága kezét,
Sándor
1901 jún. 30.





Adorján Sándor ügyvéd úrnak
Zöldfa u. 8. sz.
Helyben


Igen tisztelt Uram!


Engedje meg, hogy elmondjak Önnek egy történetet, egy nagyon szomorú históriát egy egykori fiatal leányról, aki Bécsben élt.
Kalapos leány volt, szép, szegény és tisztességes, egy kalapszalonban dolgozott napestig. Árva volt ő, Uram, egy kis szobában húzódott meg, ott élte eseménytelen kis életét hasonszőrű teremtésekkel.
Egy napon éppen kalapot vitt házhoz, mikor siettében egy konfli elé lépett, mely elgázolta. Egy ispotályban tért magához, ágya mellett egy idegen úr állt és aggódva figyelte. Szerencsére csak a keze tört el, de a finom úr havi jóvátételt fizetett neki, így nem vesztette el a munkáját. Pár alkalommal találkoztak és megtörtént a jóvátehetetlen, a fiatal, tapasztalatlan teremtés beleszeretett.
Az úr gazdag volt és nem túl fiatal, egy kis kaland a szegény masamód lánnyal talán megfiatalította a vérét. Kisebb kihagyásokkal mintegy fél évig járt a leányhoz, végül a kis szoba szegényszaga már émelyítette, aztán egy reggelen nagyobb összeget helyezett egy kis levél mellé és eltűnt. A lány sokáig nem tudott beletörődni, hogy csak a teste kellett, romlatlan fiatalsága, annál is inkább, mert rövidesen észrevette, hogy másállapotba került. Jó nevű bábákat ajánlottak neki, de ő csak szegény volt, nem gyilkos és hamarosan megszületett a fia.
Amint lehetett reggeltől délutánig a szalonban dolgozott, majd házakhoz járt takarítani és vasalni, míg a kisfiú különböző méretű kalapdobozok közt cseperedett, a forró vasalók gőze és az enyv szaga beleette magát a bőrébe. Sokat nélkülöztek, mert kis pénzük hamar elfogyott, néha majdnem éheztek és a kisgyerek csak a kalapokról ismerte a gyümölcsöket. De jó eszű kis fickóvá cseperedett és az egyházkerület jóvoltából sikeresen végezte iskoláit. Kitaníttatták és így lett a szegény kalaposlány rajongásig szeretett fiából ügyvédbojtár. Aztán az asszony megbetegedett, megette a tüdejét a sok gőz és a fűtetlen téli szobák hidege., de halála előtt elmondott a fiának mindent, amit az apáról tudott.
A kapcsolatok, tisztelt Uram,azoknak köszönhetem, hogy végül itt, Váradon megtaláltam néhai apám családját, mert biztosan kitalálta már, hogy ez a szomorú kis történet rólam szól. Tehát megtaláltam a családomat, pontosabban azt aki megmaradt belőle, az én elragadó és bájos féltestvéremet, az Ön tiszteletreméltó hitvesét. Szavamra mondom, igazán büszke vagyok rá, legszebb rózsaszála a nagyváradi úrhölgyeknek. Sajnos a kedves papa már nős volt és gyermekes családfő, mikor megismerte és megejtette az én szerencsétlen anyámat. Az apánk ugyanaz, de lássuk csak, miben hasonlítunk még? Én kalapdobozok közt nőttem fel, apróért cipeltem a fél városon át házhoz a kalapokat és sokszor feküdtem le éhesen, míg az Ön neje egy gazdag család dédelgetett kisasszonyaként nőtt fel, dúskálva minden jóban. Plébániát takarítottam és rossz szagú öregasszonyokat kísérgettem, hogy tanulhassak, míg Loncikához kétnyelvű kisasszonyt fogadtak és elsőként vehetett teniszleckéket a városból.
Nem volt nehéz megtalálnom magukat, a nagyságos asszony híres a jó szívéről, nem volt nehéz feladat befurakodnom a családjukba, vagy mondjam úgy, családomba? Ami egyébként köztiszteletnek örvend a városban, legnagyobb megelégedésemre, a név ugye kötelez.
És most térjünk át a dolog üzleti részére. Gondolom megér Önnek egy kisebb összeget, hogy ez a köztisztelet és megbecsülés így is maradjon. Gondoljon csak bele, mennyire megviselné kis feleségét, ha kiderülne, hogy a megboldogult és tiszteletreméltó papa gyermeket nemzett egy ártatlan, fiatal teremtésnek, jó távol a családi fészektől. Tragédia. Mármint az, ami történne, ha megtudná.
De bízhat a diszkréciómban Én úriember vagyok és hallgatok. Ha fizet. Arról is hallgatok, amiről Gizella kisasszony beszélt nekem sírva, hogy Ön molesztálja őt, vagy mégsem? Hogy is van ez? Ejnye, ügyvéd Úr, hát miért nem használta ki az alkalmat? Elég sok időmbe került, mire kiszedtem belőle, mi nyomja a szívét, hogy reménytelenül szerelmes a szentem, de aztán közös nevezőre jutottunk, ő is kap egy kis hozományra valót és tartja száját, majd eltűnünk e hercig kis család életéből.
Ugye nem rossz ajánlat a házi békességért?
Az összegre vonatkozó ajánlatomat megtalálja irodai szekreterjének bal felső fiókjában, egy borítékban.
Ugye felesleges mondanom, hogy ne próbálkozzon semmi meggondolatlansággal?
Mély tisztelettel, híve,
Weiger Ottó
1901 aug. 10.-én