Mikor bárkánk (lásd Noé) újabb taggal szaporodott , nem is sejtettem, hogy mit is vállalok...Mert az addig rendben van, hogy ez a szép kis fehér sárgafejű papagáj beköltözött az életünkbe és az otthonunkba. Vettünk neki kényelmes kalitkát, etetőt, itatót, eleséget, vagyis mindent elkövettünk, hogy remekül érezze magát.
Aztán vártunk. Néztük, lestük, mit tud egy ilyen madár. Ült az istenadta a kalitkában, nem szólt, csak gubbasztott.Találgattuk, talán depressziós.Nagylányunk közölte, mit is várunk tőle? Eszik, iszik, elvan. Férjem mindig is vállalkozó szellemű volt, így mikor javasoltam, talán engedjük ki, hadd repkedjen itt a lakásban, rövid habozás után rábólintott. De előbb persze kikötötte, hogy a "mellékterméket " takarítani persze én fogom. Így hát nagyvonalú mozdulattal leemeltem a kalitkát madarunkról.
Csak ült ott hitetlenkedve, meghökkenve ettől a váratlan szabadságtól. Aztán hosszú farkával egyensúlyozva óvatosan lemászott ülőrúdjáról, rövid tétovázás után elrugaszkodott és mi ámuló szemekkel néztük kecses vitorlázását. Eleinte, nem kis riadalmamra, a falat díszítő tányérokon pihent meg. Nagyon rövid idő alatt megszokta a szabadságot és egyszer, mikor tükrömön üldögélt és én el akartam hessegetni, megdöbbenve tapasztaltam: olyan szelíd, hogy azt is megengedi, hogy megsimogassuk. Mi több, az ujjunkra is átül bármikor, határtalan bizalommal néz ránk, forgatja csöpp kis fejét.
Olyannyira egymásba szerettünk, hogy esténként keresztül repül a sötét konyhán, bevitorlázik a szobába a nyitott ajtón át, méltatlankodva rikácsol, köröz a szobában, míg fel nem fedezi, hogy ott űlök a helyemen a hintaszékben. Ekkor elegánsan landol a vállamon, megnyugodva elrendezi a tollait és vár. Ha nem történik semmi, finoman megböki csőrével a fülemet.Ilyenkor szertartásszerűen a következő dolgok történnek: ő lehajtja a fejét, becsukja a szemét, az élvezettől nyögdécsel én pedig vakargatom a búbját és gorombaságokat suttogok neki. Ezt a kis játékot minden este eljátszuk, mindkettőnk legnagyobb örömére. Sosem gondoltuk volna, hogy egy madár ilyen érzelem nyilvánításra képes.
Reggelente közösen kávézunk, azaz, mi csak kávéznánk, mert ő elszánt tekintettel körbe-körbe sétáltatja a kanalat a csészében. Ha arrébbhessentjük, méltatlankodva kap a kezünk után és sértetten eltotyog. Mikor főzök, lelkesen előkóstolja a zöldségeket, néha attól tartok beleesik a levesbe... Ha vendégeink jönnek, csak az erős idegzetüek léphetik át a küszöböt, mert madarunk mini Batmanként támad és békésen fészkel a fejükön.Szóval így élünk mi békésen együtt:a madár , két macska, három kutya és három gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése