Pécsi villámlátogatás avagy hol vagy Európa?

Pécsi villámlátogatás avagy hol vagy Európa?
Elõzetesen bocsánatot kérek minden pécsitõl. Mert én most bántani fogom õket. Azaz nem is õket, nem is ezt a gyönyörû, õsi várost. De akkor kit?

Ki a felelõs azért, hogy ...

De ne ugorjunk elõre.

Egyenlõre ott tartunk, hogy hétágra süt a nap, hamu ide vagy oda, vagyunk mi heten, mint ama bizonyos gonoszok, és azért jöttünk, hogy eltöltsünk egy hangulatos szombati napot Sophianeban. Aztán lõn szemeinknek nagy csodálkozása, mihelyst beverekedtük magunkat a Széchenyi tér háborús övezetet idézõ miliõjébe. Fülsiketítõ zajban és embertelen porban zajlott a munkások rohammunkája, óriási kõlapokat hasogattak és süllyesztettek a helyükre, egy másik brigád cserjéket ültetett, mindezt igen lázas tempóban. Mint kiderült, még aznap át kell adni a teret. Mit mondjak, kétségeim támadtak. Alig találtunk olyan háromutcányi körzetet, ahol ne zajlott volna lázas munka. Mindezt sokan csodáltuk, fõként turisták, magyarok és nem magyarok. Utóbbiak bédekerekkel és porvédõvel felfegyverkezve imbolyogtak a lövészárkoknak is beillõ árkok mentén, és kerestek. Szemetes ládát, eligazító táblákat, menekülõ útvonalat, bármit.

Nekünk szerencsénk volt, mert beszéljük a nyelvet.

És láthattuk Gázim pasa csodálatos egykori dzsámiját, bár sietni kellett, mert keresztelõre készültek a ma római katolikus templomként mûködõ épületben. Nem lehet könnyek nélkül végig sétálni a Zsolnai Múzeum csodálatos kiállító termein. Az utas büszke magyarságára, arra, hogy olyan nemzet fiaként született, amely nemzetbõl ilyen nagyságok nõttek . Hogy is ne lehetnénk büszkék azokra, akik ezeket a mesebeli csodaállatokat, sosemvolt formákat, tálakat, tükröket, csempéket megálmodták és elkészítették. Szédülten kóvályogtunk, megbabonázva a látottaktól.

Idõutazásként éltük meg a Cella Septichorum Látogató Központ csodálatos, hétkaréjos késõ római épületének csodáit. A Péter-Pál sírkamra gazdagon kifestett falait, a Korsós sírkamra díszes ornamentikáit, a freskók még mindig friss színeit.

A Bazilika megtekintése csak a plébános jóindulatán múlt, mert szombatonként zárva a templom az esküvõk miatt. Ami érthetõ, csak az nem, ezt miért nem mondták el ott, ahol a látogatóknak a jegyeket árulják. A kommunikációs problémák megoldása után fejet hajthattunk Janus Pannonius sírjánál a Bazilika altemplomában. Álljon itt a humanista költõfejedelem sírfeliratának magyar fordítása.

„Azt akarom, hogy e vers álljon a sírkövemen:

Itt nyugszik Janus, kivel az õsi Dunánkhoz elõször

Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei.

Ezt a dicsõséget, ó, hagyd meg a holtnak, Irígység,

Rosszakarat, kíméld hült porait legalább!"

Aztán felmenekültünk a Tettyére gondolván, hogy a kilátás meg a jó levegõ meg minden. De hiába, mert itt is alapos földmunka nyomai várták az utast, meg szemét, minden mennyiségben.

Európa, hol vagy?

De ha kész lesz, szép lesz.