Kőmosoly

Ki tudná megmondani, mióta nézte az utca forgalmát s a szemben lévő ház lakóit ez a kőbe zárt, titokzatos mosolyú szobor fej, mely az öreg bérház homlokzatán díszelgett. Fürtös haját és apró szarvait remekbe faragta az egykor élt mester, s csigás ajkain huncut mosollyal figyelt, egyre csak figyelt ez a létformát váltott pajkos, bölcs faun. Szemei megértően kutatták az emberi sorsokat, s ha mesélni tudott volna... Talán elmondja milyen nyomorult sorsa és halála volt a szemközti ház emeleti ablakában üldögélő néninek, s az utána odaköltöző tüdőbajos költő hányszor nézegette őt, míg asztalán a száraz kenyércsücskök és kolbászvégek között halhatatlan sorok születtek.
Két hete új lakó költözött a házba, s a kőfej, arcán jóindulatú mosollyal figyelte.
A lány vidékről érkezett, s eleinte a faluból nagyvárosba szakadt emberek sutaságával viselkedett, míg természetes ösztönével rá nem érzett a fővárosi életmód ritmusára. Kúnfajta, hetyke fekete szépsége kellemes változatosságot hozott a drogéria életébe, hol az anémiás, divatosan szőke pesti kisasszonyok társaságában határozottan üdítő jelenség volt.Rengeteg sötét haját hátrafogva viselte, pár kacér tincstől eltekintve, melyek finoman göndörödtek formás nyakán és homloka körül. Szemöldökei magasan íveltek kissé ferdevágású szemei fölött, ettől mindig csodálkozni látszott kedves, szívalakú arca. Első, plátói szerelmi csalódásán éppen csak túljutott, keserves napokat élt meg , míg bánata oldódott annyira, hogy a betegek homályos ösztönével megsejtette, bajára létezik gyógyír s ezt a nagyvárosi miliőben vélte felfedezni. Egészében véve semmi különös, mondhatni az átlagosnál kissé csinosabb teremtés volt, de a drogéria vezetője jó vásárt csinált, mikor alkalmazta, mert a hangja, ez a füstös, fátyolos, mélyen búgó alt megszédítette a férfiakat.
Ez lett a végzete a bukott grófnak is, ki rendes havi eau de cologne adagjáért, Chipre de Paris, és a csinos eladó kisasszonyok megcsipkedése végett tért be a boltba. Elébb a hangjára figyelt fel, s rögtön kiszáradt a torka, majd miután szakértő szemekkel végig mérte a fejebúbjától a bokájáig érezte, hogy elborítja a vér az agyát. Ilyet utoljára csak akkor érzett, mikor tizenhét esztendősen elcsábította az édesanyja szobalányát. Ennek az érzésnek köze sem volt a szerelemhez, ez csak a vadász izgalma volt a vad iránt, amint ezt a többi eladókisasszony nagyrészt már megtapasztalta.
Rövid, ám annál hevesebb udvarlás következett, elébb csokrok aranyszegélyes névkártyákkal, majd közös séták és forró percek a forró feketék fölött egy kávéházban, aztán remegő dulakodások után elcsattant az első csók is a kelkáposztaszagú kapualjban.
Az események rohamosan közeledtek a végigkifejlethez, minekutána eljött a nap, mikor a kisasszony égő arccal de kellő határozottsággal felvezette hódolóját a bérház harmadik emeletére, feljárat a hátsó lépcsőn, hol a gangon cselédek lengették a vasalót és hozzá kuplékat énekeltek, már háromkor belengett mindent a paprikáskrumpli szaga és a házmesterék szurtos arcú kisgyereke lekváros kenyeret evett a küszöbön ülve. Miután sikeresen át verekedték magukat e zajos és szagos társaságon beléptek a kis lakás ajtaján.
Egy óra múltán a kisasszony mindent tudott, amit a magakorú rendes lányok nem,s míg félkönyéken heverve a dúlt ágyon szórakozottan simogatta gróf fejét, mely csapzottan feküdt a hasán, a szemközti házról a kőfej huncut mosollyal nézte.
Az idő múltával a kisasszony bámulatos átalakuláson ment keresztül, mintha a gróf ölelése rejtett csatornákat nyitott volna meg benne. Szorongása és félszegsége semmivé lett, teste kivirult, arca megtelt, szemei állandó tűzben ragyogtak,s hangja érzéki rekedtsége majd megörjítette a férfiakat, egyszóval a legjobb úton volt álmai megvalósítása felé, mely álmok egy csendes kis budai lakást mutattak, tubákszín szalonnal, elegáns garnitúrával, kis bordó budoárral és egy apró kis fürdőszobával. S hozzá valaki, ki mindezt örömmel finanszírozza, mondjuk egy nagylelkű, idős úr, ki őbelé halálosan belészeret és a tenyerén hordozza. Azért legyen idős, hogy lehessen mellette szeretőt tartani, mert az üzlet és az érzelmek a legritkább esetben keverhetők. Ezt az egészséges elgondolást már a kezdeteknél magáévá tette.
Álmaiban sokszor látta magát, amint pompás automobilon végig autózik a Stefánián,vagy drága estélyi toalettjében körülrajongott bálkirálynő az operában, de gondolatban kávézott a Gerbaud tükörtermében, mint gazdag és elkényezetett bankárfeleség, drága ékszerrel hófehér, telt idomain. Egy szép lánynak nyitva áll az út a boldogulás felé, mondogatta a megboldogult mama. Pláne ha eszes is, tette ő hozzá.
Átváltozása toalettjét is érintette, s a gróf kezdeti nagylelkűségi rohamában elhalmozta új ruhákkal. Először is elhagyta az alsószoknyát és csak selyem kisnadrágott hordott divatosan szűk szoknyája alatt, hozzá finom flór harisnyát. Blúzai válogatott krepdesinből készültek és volt egy hosszú, finom fekete kasmír kabátja, mely maga volt a boldog és gondtalan jövő ígérete, hozzá fekete bársony kalapka, bordószín kunkori phantesie-tűzékkel, mit kis aranyozott gombfogócska tett tökéletessé. Amint feszülős bukj-el szoknyájában szemérmetlenül végighintáztatta magát a korzón, megbolondítva a férfiakat és provokálva az erkölcsös hölgyeket, úgy érezte, a világ hamarosan lakkcipős kis lábai előtt hever majd, ettől arca még jobban kipirult, szemei kigyúltak és egész testét jóleső borzongás járta át.
Egy ilyen sétán történt,talán az Andrássy úton, hogy a gróf bemutatta neki kedves kártyapartnerét s a találkozást egy kávéházba betérve pezsgővel tették emlékezetessé, mely este olyan kellemesre sikeredett, hogy reggel a kártyapartnerrel ébredt.
A demimonde hölgyek rugalmasságával vette tudomásul, hogy a gróf elmaradt mellőle s új pártfogója , természetesen csak a sikeres kártya partik után, szintúgy a kedvét keresi, mint előző partnere.
Az új gavallér szokásai meglehetősen különböztek a grófétól, lévén szenvedélyes kártyás, legtöbbször hajnalban zörgette fel a mindig morcos házmestert, kit aztán bőkezűen kiengesztelt, majd rózsával és pezsgővel felpakolva ébresztette kedvesét, s mire megvirradt a város felett ő már mámoros álmát aludta az ölelés után.
Ilyen reggeleken a kisasszony sokáig ült az ablaknál tükrös kis asztala mellett, teknőc hajkeféjével szórakozottan fésülgette fürtjeit és elnézte a szembeni házat díszítő csinos kőfejet, mely szinte élni látszott a kora reggeli napfényben. Minden elképzelései szerint látszott alakulni, hódolója ellátta mindennel, s fiatalabb és hevesebb vérmérsékletű lévén a grófnál egyáltalán nem volt kellemetlen vele az együttlét.
Történt aztán, hogy pár nyugtalanító testi tünetet vélt felfedezni magán, mire boltbéli barátnője felvilágosította, hogy alighanem másállapotban van.
A felismerés nem rázta meg különösebben s józanul mérlegelve a két lehetséges apát s azok anyagi helyzetét, úgy érezte, kár erre a szomorú világra egy új életet hozni, a kis idegennek nincs helye a jövőjében. A helyzetet, mint problémát látta át és épp e probléma megoldásán töprengett, mikor egy napon figyelmetlenül lépett le az útra, pontosan a méltóságos úr automobilja elé. Oly szerencsétlenül lépett és egyben oly szerencsésen is, hogy egyik csinos selyemharisnyás bokája kibicsaklott.
A méltóságos úr orvosdoktorként lett nyugdíjazva, mint címzetes egyetemi tanár, s mint ilyen kötelességének érezte a kisasszonyt otthonába hazaszállítani, lábát megvizsgálni és ellátni, majd talán a terápia részeként ott maradt éjszakára fiatal páciensénél.
A boldogító tudat, hogy megvan, sikerült kifognia a hőn áhított aranyhalat s jövője immár talán biztosítva lesz, arra sarkallta a kisasszonyt, hogy problémájával minél hamarabb felkeresen egy hozzáértő személyt, ki ismerője azon praktikáknak, mellyekkel hölygyeket szorult helyzetükben kisegítik. A világ tele van jószándékú emberekkel, így hamarosan megkapta egy madám címét, ki pár hónapja szabadult angyalcsinálásért, de ezt természetesen nem híresztelte. A részletekben hamar megegyezvén a kisasszony már másnapra szabadságot kért s kényelmesen elhelyezkedve ágyán kis konyakkal bátorította magát, mert irtózott minden nemű testi fájdalomtól, aztán átadta magát a segítő kezeknek. Aztán ahogy a kín egyre jobban szaggatta, tekintete összekapcsolódott a szemközti kőfej tekintetével, de hogy ki hipnotizált kit, már nem tudjuk meg soha.
Késő délután volt, mire a madám elégedetten összeszedte műszereit, s mert alapjában érző szívű teremtés volt, lepedőt és tiszta ágyneműt húzott a kisasszony alá, elsímogatta csapzott haját, megitatta és ellátta tanácsokkal.
A kisasszonyt láz vacogtatta és öntudatlansága óráiban látomásokkal küzdött, hófehér ruhában haladt egy szép úton, s kétoldalt szurtos gyerekkezek cibálták szépséges ruháját, apró koszos kezeik irdatlan erővel tépték s lassan nemcsak ruháját, húsát is érezte lenyúzni elevenen. Hajnalodott, mikor igen fáradtan és eltörődötten , fázva és remegve eszmélni kezdett, s kezeivel valami idegen, ragacsos anyagot tapintott maga alatt és irtózva döbbent rá, hogy saját vérében fekszik. Ekkor irgalamasan eszméletét vesztette, s már világos volt mikor utoljára nyitotta fel szemét, majd öntudata utolsó fellobbanásával még meglátta a szemközti kőfejet, amint diadalmasan felragyog kőarcán az időtlenség mosolya.