Mielőtt menthetetlenül eltévedt volna, mondhatni az utolsó pillanatban sikerült rá találnia az útra. Bár induláskor még derengett némi fény, mostanra teljesen besötétedett s csak bizonytalan árnyfoltok kísérték.
Lassan, ám egyenletes tempóban rótta az utat, érzékelve az egykor előtte haladók nyomait. Érzelmeik, gondolataik kitörölhetetlen és láthatatlan nyomokat szórtak szét. Erre is gondolt, meg sok minden másra, míg kényelmesen bandukolt a finom porban. Ha elbizonytalanodott az irányt illetően, tökéletesen működő érzékszervei segítették, és kissé talán ki is kapcsolták veszélyérzetét.
Talán ezért történt, talán másért.
Az egészen finom, selymes ám rugalmas szálak először csak megakasztották léptei ritmusát, majd valahonnan fentről villámgyors, surranó mozgást észlelt.
Tudata utolsó felvillanása még érzékelte a mennydörgésszerű zajt, aztán vakító…
…fény árasztotta el a helyiséget. A belépő kislány undorodva hajolt előre.
Fúj, apu, nézd már mekkora csótányt fogott a pók!
Tényleg, jó nagy. Na, hozd a cuccod és menjünk. Azért mond meg anyádnak, néha kitakaríthatna itt garázsban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése