Életösztöne minden maradékával szédülten próbált meg kapaszkodni.
Aztán megérezte a pillanat véglegességét és elfogadva a döntést, elengedte magát.
Apró, fehérruhás teste súlytalanul lebegett, fölötte - mellette kerengtek testvérei, majd alant, a tél harapta park dacos szürkeségében felkiáltott egy piros arcú kisgyerek:
- Nézd anya! Esik a hó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése