Nálam járt a fogtündér
Reszkess világ! Mostantól négy héten át bármikor rád villanthatom foghíjas mosolyomat! Hát igen, híjával lettem egy fognak. És fogadkozhatnék meg esküdözhetnék, hogy vigyáztam rá, mondhatni foggal-körömmel, de nem teszem, mert tényleg így volt. Óvtam, életem szerves része volt cca. 43 éven át. S tegnap, míg zsibbadó aggyal ültem a váróban, végig gondoltam mi mindent csináltunk mi együtt végig, atyaisten.
Mikor kibújt, még zsenge gyermekéveimet tapostam, ropogtattam diót, mogyorós csokit, rágtam csirke csontot nagyanyám feledhetetlen paprikás csirke ebédjein. Később kamaszos lendülettel haraptam az életet, bár sosem mertem olyat művelni, mint Szabó T. a 3. a-ból, aki bármilyen üveget ki tudott nyitni a fogaival. Én kacéran csak villogtattam őket s éltünk együtt boldogan, míg be nem köszöntött a gyermekvárás áldott-, ám korántsem viszontagságmentes állapota. Ahány gyerek, annyi fog, így szól a mondás, és nálam is ekkor kezdődtek a gondok egy gyökértömés képében. Utána bírtuk, a fogam és én. Kooperáltunk három db. gyerek kihordásában és világrahozatalában, végigcsináltunk óvodát, iskolát, ballagást, barátokat és barátnőket, mindent, ahogy illik.
Mígnem a legutolsó fogorvosi ellenőrzésen (gratulálok, szépek a fogai) a doktornő gyanakodva kopogtatta meg. Mitől színeződött el ez a fog? Mit tudom én? Tán beleszürkült a hétköznapokba. Nem szuvas, nem fáj. Akkor jó.
Aztán egy este vacsora közben rádöbbentem, és nem volt jó érzés, hogy nem a belesütött tökmagot próbálom rágni a házi kenyérben, hanem a fogamat. Pontosabban a felét, ami kitört, mert a másik felével még ragaszkodtunk egymáshoz.
Szomorúan döbbentem rá, hogy el kell köszönjek személyiségem egy igen fontos tényezőjétől, lévén ez a jobb felső 4-em és nagyjából 80 000 Ft.-tól, amibe az a csinos kis porcelán korona kerül, ami leplezni kívánja majd eme hiányosságomat. A családom vígasztalt, a férjem kajánul emlegette Mónikát meg az ő showját, apukám felajánlotta, hogy megtanít a sercintve oldalt köpés tudományára, a kisebbik lányomtól meg kaptam egy esti extra lábmasszázst.
Hamarosan 45 leszek, és hipp-hopp, lesz egy koronám is.
Hát kell egyéb boldogság az életben?!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése