Két akrosztichon





Nyáridő

Tárva az ég, ősi hitet ölelnek a régi falak,

Indul a komp, a dombról mandula bokrocska bólogat.

Higany szín vizén szélleány csókol lanyha vitorlát,

Apátság feszíti tág égnek ősi, büszke tornyát.

Nyárszagú csendjén levendula-angyalka hintáz.


Patakon

Örvendez a fény a templom romon,

Recsegő agg malomkeréken víz csillan.

Vasfogú idő hintáz fürge habokon,

És amott széles patak gyors vize loccsan.

Nyár ízű csöndjébe víg fürdőzők hangja hasít,

Estébe hajlik a táj, a tó partján lassan

Sirály hívja táncba testvéreit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése