Hibernálás

Nem tudni mikor pattant ki a hibernálás gondolata S. úr fejéből. Talán akkor történt, mikor hazafelé ballagva egy esős nap után, váratlanul hátba kapta egy különösen rosszindulatú és hideg szélroham. Megborzongott, körülötte esernyőbe kapaszkodó imbolygó árnyak lépkedtek, tekintete egykedvűen kémlelte a fázós tócsákat, a nyálkás falevelek rothadó szőnyegét, és arra gondolt, tavaszig valahogy el kellene ütni az időt. Talán az lesz a legjobb, ha befizet egy hibernálásra. Régen vágyott már rá. Úgy képzelte, tavaszi újjáéledése hasonlatos lesz a lepkék friss ébredéséhez, amint kipihenve, új erővel feltöltve rácsodálkoznak a világra.

Nem habozott. Bejelentkezésére csak két hét múlva adott időpontot a kedves női hang a telefonban. Tizennégy nap, bosszankodott S. úr, tengernyi idő. Sajnos a Hibernációs Kérelmi Bizottság épp tegnap ült össze, elbírálás is csak ezután várható, sajnálkozott az ügyintéző. Tűrhetetlen, dohogott S. úr, és azon tűnődött, milyen csodálatos lesz kipihenve felébredni a langyos tavasz küszöbén. De addig mennyi idő, sóhajtott szomorúan és a Hibernációs Kérelmi Bizottság (H.B.K.) idézésének dátumát tartalmazó kis plasztikkártyát gondosan mágnes falára tűzte, dátummal kifelé.

Rengeteg ideje volt még. De azért hozzákezdett a felkészüléshez. Tekintve, hogy a hibernáló kapszulában használatos, speciális kialakítású gél ruhát magának kellett beszereznie, bejelentkezett a Gel-Art-Design hálózat legközelebbi szalonjába.

Szerette a hely különleges hangulatát. Naponta bejárt, testhőmérséklete napi változását kis elektródákkal mérték, színes grafikon jelezte hő ingásait, majd hajszálainak minőségét mérték be és javították fel, végül bőre is speciális kezelést kapott, a gél ruha kialakítása miatt.

 Rejtett fények világították meg a neonszín falakat, óriási, meleg vizű akváriumban érezte magát, míg nyugtalanító szépségű kisasszonyok cikáztak körülötte, mint egzotikus halak. Egyikük, ki metálzöld haját Kleopátra-mód viselte, apró, ám igen csinos fülecskéi mellé betűrve a tincseket, különösen kedves volt a szívének. Könnyű kézzel helyezte fel meztelen bőrére teste hőmérsékletét rögzítő érzékelők tucatjait, s kis biztató mosollyal nézett vissza rá, mielőtt kilépett a nesztelenül záródó ajtón. És ez így ment egész héten, majd az ötödik napon a gyönyörűségtől borzongva tűrte, hogy a zöld hajú lány hajába túrjon, mintát vegyen és elemezze hajszálai minőségét, mennyiségét és felállítsa a prognózist szőrzete viselkedésére a hibernálásból való ébredés idején. A következő nap teste speciális felkészítésének jegyében telt, s ő szívszorongva várta, hogy csupasz testtel elnyúlhasson egy fényhullámokat imitáló kis, meleg fényű szobában, hol a szűrt fényben zölden világító hajjal a lány várta. Hűvös, fahéj illatú ujjai apró mozdulatokkal simogatták, majd észrevétlen kis lézernyalábbal erősítette bőre kötőszövetét. S bár a lány az érintkezés kötelező formuláin kívül nem beszélgetett, ő úgy érezte, láthatatlan kapocs köti őket össze, napról napra erősebben.

Hamarosan elérkezett az utolsó nap a szalonban, teste, haja, bőre az előírásoknak megfelelően felkészítve várta a beavatkozást. Szinte kívülről tudta már az ismertető szövegét. Választhatott kedve szerint, hegyvidéki, tengerparti vagy erdei környezet képei között szeretné eltölteni a hibernálás időszakát. Tengerpartot választott, hozzá szűrt fényű napot, de nem kérte a sirályok rikoltozását, ez mindig idegesítette, inkább a hullámok moraját ikszelte be. Mindent elrendezett. Megnyugodva vette át a Gel-Art-Design remekművét, a testre szabott gél ruhát és mindennel elégedetten kifelé tartott. A zöld hajú lány az ajtóig kísérte a cég előírásainak megfelelően, majd hosszan nézett utána.

Másnap reggel szakadó esőre ébredt. Hideg, szeles időre. Elgondolkodva állt az ablaknál, majd határozott mozdulattal kettétörte a Hibernációs Kérelmi Bizottság (H.B.K.) plasztikkártyáját. Csendben az ágyhoz lépett és megigazította a takarót. A törékeny testből semmi nem látszott, csak egy metálzöld hajtincs kandikált ki a párna csücskén.