Ötvenre

milyen jó, hogy vagyok

magamnak

bíbelődök szóval

eljátszom dalokkal

úszom a térben

táncolok idővel

barátkozom immár

ötven esztendőmmel.

napommal süttetem

holdammal szőhetem

senki fiának meg nem

felelhetem

virágom nyílatom

kényemre-kedvemre

ötven esztendőmnek

gyönyörűségére!