Munkásfüzetek

Jókor reggel, mikor Nénnyuka kendermagos kakasa másodjára szokta köszönteni a napot, Tátrai elvtárs gondolataiba merülve rótta kicsiny irodája olajjal beeresztett padlóját. Gondjai voltak. Aprókat nyikorogtak a deszkák, a páncélszekrény melletti sarokban még megvolt a nyoma a feszegetésének. Ide rejtette ugyanis a gróf úr az aranyakat, amiket kíváncsi és barátságos szovjet katonák végül kivertek belőle. Nagy Afrika-vadászként szembeszállt az oroszlánnal is, ismerte a nagyvadak minden szokását, csak a háborúban megkérgesedett mongol katonák fajtáját nem ismerte, ezért érte készületlenül, mikor pár fogát kiköpködte már az első találkozás után. A kíváncsi katonák barátságosak voltak, mert összeszedhette a fogait a padlóról, mikor elengedték. Odaadta az aranyakat, majd megszökött, de ez már egy másik történet.

Ami tény, hogy Tátrai elvtárs friss propagandistaként szinte azonnal megkapta a gróf elárvult dolgozószobáját irodaként. Itt gyártotta aztán hetente többször azokat a több tíz oldalas beszámolókat, amik a párt előirányzatait és elvárásait tartalmazták, s amikben az esetek kilencvenkilenc százalékában ugyanaz a szöveg szerepelt. Esetenként, ha Tátrai elvtárs berúgott, kihagyott egyes oldalakat a gépelésnél, és így került nyomdába az anyag, de ez senkinek sem tűnt fel, mert a dolgozók, mihelyst kiosztásra kerültek a kis füzetek, azonnal és olvasatlanul találtak megfelelő helyet neki.

Nénnyuka, az Aranysárkány szakácsnéja például kiválóan fel tudta használni öreg és agyonviselt cipők megfiatalítására a lapokat. Sámfa helyett puhára dörgölt papírlapokkal tömte ki a megázott lábbelit, majd jófajta disznózsírral kenegette át és kész. Olyan lett a cipő, mint új korában. Ugyancsak a puhára dörgölt változatot hasznosította Szeredi bácsi, a kert végi árnyékszékben, és volt, aki gyújtósnak használta, de kicsit nehezen égett. Egy biztos, el senki nem olvasta. Egyik este, már zárás előtt Tátrai elvtárs a harmadik kör rum után kicsit el is pityeredett, mi végre is dolgozza ő agyon magát az elvtársak épülésén, ha senki nem merít a tudásból, amit a munkásfüzetek biztosítanak.

-Talán ha kis történeteket is írna bele az elvtárs, olyan szerelmeseket, amilyeneket régen a búcsúsok árultak - javasolta Nénnyuka, míg végtelen nyugalommal törölgette fényesre a poharakat. Azám, kapott az ötleten Tátrai elvtárs, s a következő füzetben két kimutatás között egy sztálingrádi kohász és Tatjána Rakamazova szövőnő szerelmének szívszakasztó történetét olvashatták. Volna. Ugyanúgy folytatódott minden, mint azelőtt. Milicárné unokái kis papírrepülőt hajtogattak a lapokból, de csak a házban játszhattak vele, ne szomorítsák szegény Tátrai elvtársat.

A botrány akkor tört ki, mikor Tátrai elvtárs egy csendes délután a horgászás örömeinek hódolva a kis folyó partján üldögélt. Békés volt a táj, merengéséből úszója rángatása riasztotta fel. Kicsiny papírhajó akadt a horgára, s ideges rángással ugrált a vízen. Elgondolkodva bontogatta a kis csónakot, s elképedve konstatálta, hogy azt az általa szerelemmel szerkesztett munkásfüzetek egyik oldalából hajtogatták. A kis csónakot egész flottilla követte, míg Tátrai elvtárs el nem szánta magát és feljebb osonkodott a bokrok között. Szélhegyi elvtárs, Balla Pista és még vagy három család piknikezett kockás pléden a folyó parton. Fasírtot ettek és hozzá demizsonból jóféle bort ittak, s azon ügyködtek, melyikük tud több papírhajót hajtogatni a szanaszét heverő munkásfüzetek kitépett lapjaiból. A nap sütött, az asszonyok tereferéltek, a gyerekek kacagásától zengett a part, a férfiak meg bőszen hajtogattak.

Tátrai elvtársban egy világ omlott össze, szívdobogása lett és teleizzadt kockás ingét két napig áztatta az asszony. Aztán, mikor egyik este sérelmét elpanaszolta az Aranysárkányban, Puszi úrnak támadt egy ötlete.

-Mi lenne-szólt elgondolkodva, míg bal fülcimpáját morzsolta, ami nála a legnagyobb összpontosítás jele volt, - ha mondjuk, a tizedik oldal környékén beírná az elvtárs, hogy aki idáig elolvasta a direktívákat, annak jár egy ingyen sör a kocsmámban. De ugyanolyan betűkkel legyen szedve, mint a többi szöveg! Nincs csalás! Így meglátjuk, ki olvassa el valóban az előirányzatokat. És az valóban megérdemel egy sört.

-És ki fizetné a sört- nézett Puszi úrra Tátrai elvtárs elkerekedő szemekkel.

-Hát Tátrai elvtárs, ki más-vont vállat a kocsmáros és újra teletöltötte a poharát.

-Akkor a tizedik oldalon- bólintott elszántan a propagandista, és felhajtotta a rumot.

Az ötlet bevált. Szorgalmas és a direktívákat kellően ismerő dolgozók a déli és a délutáni műszak után csapatostól látogatták az Aranysárkányt. Nénnyuka nem győzte csapolni a sört s Puszi úr szorgalmasan strigulázta a bevételt. Eltelt egy hét, Tátrai elvtárs boldogan fizetett, egyben expressz levelet küldött a megyei pártitkárnak sikereiről. Várjuk ki a végét, jött postafordultával a bölcs válasz.

-Legyen, mondjuk, a tizenhatodik oldal, dolgoztassuk meg az elvtársakat, na, mit szól- hajolt közel Puszi úrhoz a következő héten a propagandista.

-Legyen- bólintott Puszi úr rezzenéstelen orcával és letörölte a sörcsapot.

Másnap, hajnalban Szeredi bácsi, az öreg mindenes, még nyitás előtt fellocsolt és szépre seperte a járdát az Aranysárkány előtt. Biciklisek jöttek arra, munkába menő dolgozók, kik tikkadt torokkal és repesve várták a munkásfüzetek legújabb példányát.

-Tizenhat- szólt oda nekik fojtott hangon az öreg és csodaszép vizesnyolcasokat rajzolt locsolójával a porba.