Azon a májusi reggelen, mikor nyikorgó kerekekkel
bevonultak a cirkuszi kocsik, senki nem sejtette, hogy az Amar cirkusz
megjelenésével fenekestül fogja felfordítani az Aranysárkány egynémely
vendégének életét. A kis park harmat verte fáin álmosan nyújtóztak a rigók,
benn a konyhán Nénnyuka készülődött a zöldségpucolásnak, kinn az Aranysárkány
előtt Puszi úr, vendéglősi minőségében épp az aznapi híreket tárgyalta meg
Szeredi bácsival, az öreg mindenessel. Szeredi bácsi a napot minden reggel egy
pohár papramorgóval indította Puszi úrnál, cserébe seprűjével lelkesen paskolta
az utcán a port vagy fél óráig, aztán beült megpihenni egy kisfröccsre. Borsos
elvtárs szolgálati Pobedája éppen előállt, a sofőr, Cseri Béla párat törölt még
a makulátlan szélvédőn, majd újságja mögül elmélyülten figyelte a
sürgés-forgást a kis téren.
Az Aranysárkányban lassan gyülekező vendégek
érdeklődve nézték a cirkuszosok sátorverését, majd egy kifogástalan
eleganciával öltözött úriember, Monsieur Amar, a cirkusz tulajdonosa lépett be,
és ékes francia nyelven a felől érdeklődött Puszi úrnál, merre találja a város
elöljáróját, intézendő az ilyenkor szokásos engedélyt. Ha valaki azt gondolná,
Puszi úr számára bármilyen gondot okozott Gallia nyelve, elég csak arra
emlékezni, milyen gondossággal nevelte a megboldogult Papa egyetlen fiát, mint
áldozott kisebb vagyont arra, hogy nyaranta mindig más ország nyelvét,
szokásait ismerje meg. Délre járt az idő, mire Puszi úr, a temérdek
információtól kissé zúgó fejjel karon fogta a lelkesen karattyoló Monsieur
Amart, és elkalauzolta Borsos elvtárs irodájához, hol a frissen fodrászolt
titkárnő bejelentette őket a fő elvtársnál. Borsos elvtársnak jó napja volt,
kedvenc foci csapata bejutott a döntőbe és két napja elmúlt a gyomorégése,
ezért nagylelkűen megadta az engedélyt, hogy Monsieur Amar cirkusza egy hónapon
át szórakoztassa a munkásosztály tagjait. Az igazgató úr, pergő nyelvvel
emlegette Borsos elvtárs zsénérozitéját, és sűrű meghajlások közepette
átnyújtott számára egy csokor tiszteletjegyet az első esti előadásra.
Borsos elvtárs a cirkusz tiszteletére új nyakkendőt
kötött és levágta a körmeit, felesége haját sebtében csinos kontyba fésülte a
fodrász szövetkezet legügyesebb fodrásznője, egyedül Margitka, Borsos elvtárs
egyetlen leánya volt durcás, mert estére moziba készült a barátnőjével, aztán
most ez a hülye cirkusz. Ám mérge csak addig tartott, míg meg nem pillantotta a
trapézon elegánsan lengő légtornászt.
Eugén Ducati
apja a messzi Elefántcsontpartról érkezett Párizsba, feketébb volt a
legsötétebb ébennél, de abszolút hallással született, és rövidesen egy kis
bárban zongorázott, a rue Tivolin, kétsaroknyira a Moulin Rouge-tól. Hamarosan
kisfia született egy félvér lánytól, aki egy nap úgy döntött, inkább Marseille-ben
próbál szerencsét, és lelépett. A kis Eugén alig öt esztendős volt, mikor Monsieur Amar cirkuszához csapódott, és kamatoztatva rendkívüli ügyességét és
bátorságát, végigjárva a cirkusz ranglétráját, akrobataként bűvölte el a
nagyérdeműt. A Nagy Ducati, ahogy neve a plakáton szerepelt, majd egy méter
kilencven centis karcsú testén kidolgozott izmok ugráltak, szép vonalú fején
tengernyi apró csiga-fürt, dús ajka élveteg, anyjától örökölt lágy tekintete és
villogó mosolya hódított. Feszes, ezüstszín trikója kiemelte izmai játékát, s
nem hagyott kétséget a felől, hogy a természet bőven ellátta férfiúi
ékességgel.
Csak egy pillanat volt, egy rácsodálkozás, ott a
manézs izzadtságszagú miliőjében, mikor előadás után Borsos elvtárs családostól
gratulált a szédítő mutatványokhoz. Borsos elvtársné tágra nyílt szemmel
legeltette tekintetét a passzentos trikón, és apró sóhajt nyomott el magában,
Borsos elvtárs kisebb görögdinnye méretű hasára gondolva. Margitka kiszáradni
érezte torkát, mikor előtte állt ez a csodálatos fekete görög szobor, fura
ferde szemével, rózsaszín markába zárva kezét. Milyen különös, kuncogott
magában Margitka, elnézegetve a fahéjszín körmöket, ez vajon mindenütt ilyen fekete?
Nem, nem volt mindenütt fekete, és ezt Margitka
rövidesen megtapasztalta. Eleinte Puszi úrnál találkoztak, az Aranysárkányban,
lévén ő tolmácsa a fiatal szíveknek. Nézték egymást a Bambi fölött
összehajolva, és Margitka azt érezte, ő sose volt ilyen szerelmes. Nem, még
akkor sem, mikor a szomszéd Pistát kíváncsiságból beengedte magához pár este.
-Quelle est votre nom, ma belle - suttogta
szerelmesen a fiú.
-Hogy mi a maga neve, azt kérdezi - nézett Eugén véreres szemébe Puszi
úr,- hát Margit. Az boldogan felkacagott, Máhhhgittt, harsogta fehér fogain
ropogtatva a hangtalan r-eket, és két kezébe fogva a lány kezét, szenvedélyesen
megcsókolta.
-És neki, neki mi a neve, Puszi úr- tudakolta
Margitka csillogó szemmel, miután kiszabadította a kezét. Özsen, Eugén, ízlelgette
Puszi úr a szokatlan hangzású szót, izzadó fejét vakargatva, mire Nénnyuka
megszólalt a konyha ajtajában
- Jenci lesz az, lelkem. Az szép név.
Hát így. Közben tombolt a nyárba hajló május, szerelemtől
nyögtek a bokrok a kis téren és Margitka hamarosan megfeledkezett a moziról. A
forró délelőttöket a közeli strandon töltötték, és Margitka szűkülő pupillával
nézte, amint Jenci apró, formás feneke vígan fickándozik a fecske alatt, mikor
fejest ugrik a medencébe.
-Na, a hintás Jenci, a szerecseny, jól felcsinálta
Borsos elvtárs lányát - mondták a városban, mikor Margitka a nyílt utcán
lehányta a saját lábát. Borsos elvtárs liluló fejjel olyat ordított az
irodában, mint egy berber oroszlán. A titkárnő remegve csukta rá az ajtót, és
később megesküdött Nénnyukának, hogy csak egyszer hallotta így kiabálni a
főnökét, mikor az a Bugyi-király jóvoltából bőröndnyi fehérneműt talált az
asztalán.
-Most mi
lesz- törölte meg izzadó arcát Borsos elvtárs, és Mancikával szódabikarbónát
hozatott, mert kiújult a gyomorfájása.
-Mi lenne, ha felcsinálta elveszi és kész- csapott
az asztalra Puszi úr, és Borsos elvtárs feljajdult. Feljajdult és elképzelte,
mint lesz égre szóló botrány a pártban, mint vádolják meg nyugati elhajlással,
és mint végzi imperialista ügynökként, egy munkatáborban az isten háta mögött.
Talán éppen Szibériában.
-Elvtárs, találjunk ki valamit- nézett könnyes
szemmel Puszi úrra, és estére összeült a vezérkar az Aranysárkányban. Ott volt
mindenki, akinek a szava számít, és mégis Nénnyuka volt, aki megtalálta a
megoldást.
-Tegyük fel- nézte mosogatástól elformátlanodott
ujjait Nénnyuka- hogy a hintás Jencinek rabszolga volt a kedves nagypapája
Afrikából.
-Igen- nézett éledő reménnyel Borsos elvtárs az öreg
szakácsné csupa ránc arcába, - akkor meg a Margitka és a Jenci elvtárs
házassága felér egy felszabadítással -fejezte be mondanivalóját Nénnyuka és
újra töltötte az üres poharakat.
Egy év múltán, mikor csoki bőrű unokájának csodájára
jártak a városban, Borsos elvtárs szép kitüntetésben részesült, a Haza Legbölcsebb
Fia gratulált neki a megható és szokatlan gesztushoz, melynek során házassággal
pecsételték meg két, sokáig elnyomás alatt élő nép barátságát.
-Ez szép, elvtársak. Ezt csinálják utánunk a reakciós, imperialista
bandák- mondta elismerő mosollyal a Vezér és a háttérből felzúgott a taps.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése