Volt még bő hat hét karácsonyig, azaz a fenyő-ünnepig, ahogy
Borsos elvtárs előszeretettel emlegette, ám Puszi úr úgy érezte, ideje
hozzálátni az előkészületeknek, mert szentestére meglepetést ígért a
gyerekeknek.
Az Aranysárkány egyik törzsvendége, Lesi sógor, hízót ígért
fű alatt Puszi úrnak, ha szerez rá kiutalást, aztán Nénnyukával előre
megtervezték a karácsony esti menüt. Orja-levesről álmodozott Puszi úr, miközben
a pult mögött állva fényesre dörgölte a poharakat, főtt húsról ecetes tormával,
pirosan virgonckodó oldalasról, meg hurkáról, amiből illatosan omlik elő a
rizs, majoránna és bors szagával ingerkedve. Nénnyuka töltött káposztáról is
beszélt, meg sonkákról és tepertőről, amit jól be lehet majd osztani, nem
beszélve a pár liter zsírról, ami remekül mutat majd ott a piros bödönben. Az
Aranysárkány kosztosai is jól járnak, mélázott Nénnyuka, tódul majd a nép a
fasírtra meg a sült kolbászra, lesz miből főzni tavaszig. Karácsonyra disznót
vágunk, határozta el Puszi úr és hozzálátott a kivitelezéshez.
Csak egy egészen icurka-picurka kis disznót, járult
alázatosan Borsos elvtárs színe elé másnap engedélyért, ám a pártitkár elvtárs
aznap reggel gyomorégéssel ébredt. Előző napon kiszálláson járt a titkárnőjével
és hazafelé megálltak egy csárdánál, szóval eltelt az idő, a sofőr közben jót
aludt a volánnál, aztán éjfél is elmúlt, mire hazakeveredtek. Zsíros volt a
pörkölt vagy mi, de amint a vendéglős előadta elképzeléseit a káposztáról meg
társairól, Borsos elvtárs agyát elöntötte a vér és akkorát csapott az asztalra,
hogy a kis Lenin szobor kettőt ugrott. Nincs kiutalás, nincs disznó, nincs
karácsony, legfeljebb fenyő-ünnep, és szóljon a titkárnőnek, hozzon
szódabikarbónát - szólt és becsapta az ajtót.
Márpedig lesz disznó, a kis Julcsika kolbászt fog enni,
Karcsika meg fasírttal dobálja majd a verebeket, fogadkozott Puszi úr sötét
ábrázattal és zárás után kis tanácskozást tartott a söntésben. A második pohár
kisüsti után már együtt sóhajtozott Puszi úr, Lesi sógor, Szeredi bácsi, az
öreg hentes meg Csere Béla, Borsos elvtárs állandó és mindenkori sofőrje. A
disznó megvan, tolta hátra tar fején a micisapkát Lesi sógor, de hogy hozzuk be
faluról, hogy ne vegyék észre, ha megállítanak, töprengett. Szekérrel nem
lehet, azt feltúrják, még a zsákok alá is benéznek, autóval meg csak nem
hozhatunk egy állatot, sóhajtott Csere Béla. Dehogynem, szólalt meg csendesen
Nénnyuka, és már másnap munkához látott.
Lehozta a padlásról
az öreg utazóládát és feltúrta. Volt abban minden, kifakult selyeming, molyette
gyapjú mellény, színét vesztett nyúlszőrkalap meg egy viseltes ám mutatós
lódenkabát, amin Nénnyuka elégedett tekintettel simított végig majd óvatosan
vállfára akasztotta. Ez jó lesz.
Karácsony szent napjának reggelén kevés hó esett. Hideg van,
hajtotta fel gallérját Borsos elvtárs, amint kilépett irodája ajtaján. Csere
elvtárs, maga szabad holnapig, szólt be a sofőrnek, majd önnön jóságától
meghatódva elindult, hogy ajándékot vegyen a feleségének.
Ebben az időben pedig Lesi sógor odahaza éppen azon munkálkodott
Puszi úrral meg Nénnyukával, hogy kevéske köményes pálinkát itasson a hízóval.
De az nem akarta a jót, próbálkoztak tölcsérrel meg bögrével, de csak azt érték
el, hogy jól megharapta Puszi úr ujját. Na, ittak a nagy ijedtségre egy
kupicával, majd újra próbálkoztak volna, mire az asszonynak eszébe jutott,
keverjék el a pálinkát egy kis kukoricával, hátha úgy elfogadja. Elfogadta, mi
több, felhörpölt egyszerre fél liter pálinkát két marék darával, majd apró,
halk röfögések után eldőlt. Részeg disznó, kuncogott Puszi úr, és hozzáláttak
hárman, hogy felöltöztessék a hízót.
A lódenkabát kicsit nagynak bizonyult, Nénnyuka, miután
végig begombolta, ujjait gondosan a zsebébe tűrte, gallérját felhajtotta majd
kackiásan a fejébe nyomta a kalapot, és azt mondta, kész.
Ekkor érkezett a Pobedával Csere Béla, és miután térdét
csapkodva kiröhögte magát, együttes erővel beültették a disznót a hátsó ülésre,
mellé Puszi urat, előre Nénnyuka került, és hajts, isten neviben.
Az úton semmi érdemleges nem történt, Nénnyuka halk
imádkozását a hízó szelíd horkolása törte meg néha. A főtéren, a közlekedési
rendőr nagyot szalutálva engedte őket tovább, majd a forgalmat irányítva
lendületes mozdulattal elfordult.
Alkonyodott, mire bekanyarodtak az Aranysárkány elé, és a
disznó bágyadt röfögéssel ébredezni kezdett. Aztán, amint a konyha felét
cibálták, már visított is.
A ragyogó tisztára takarított söntés egyik sarkában szerény
karácsonyfa állott. Gyerekek, kiáltott nagyot, Puszi úr, Julcsikám, Karcsikám,
gyertek hamar énekelni, itt járt a kis Jézuska!
„Mennyből az angyal, lejött hozzátok, pásztorok…” bőgte
teljes hangerővel Puszi úr a konyha felé hallgatózva, egyik kezén Julcsika, szép
kis masnikkal a copfjában, másik kezén a tágra nyílt szemű Karcsika, míg hátul
a konyhán Nénnyuka meg Szeredi bácsi birkózott az elkeseredetten visító,
lódenes disznóval. Rövid küzdelem volt.
Aztán hirtelen csend lett, kinn eleredt a hó és végtelen
szeretet ömlött el a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése