"...zöld ablakban piros-fehér virág..."

Minden év március 15-én zászlódíszbe öltözött székely falvak és városok köszöntik ünneplő lélekkel a magyar szabadságharc ünnepét. Virág sehol, csak a jégvirág köszönthetett volna ránk, mikor a Szegedi 3. Honvédzászlóalj immár 15 esztendős Hagyományőrző Egyesületével elindultunk az Erdélyi Hadjáratra.

Szászsebes temetőjében tisztelegtünk utunk során először a hősök előtt, utána Gyulafehérvár történelmi központjában sétáltunk, majd a helyi hagyományőrző huszár egyesület-, valamint a református tiszteletes figyelmes vendégszeretetét élvezhettük.

A késő esti szívélyes gelencei fogadtatás után elfoglaltuk szállásunkat, majd másnap Kézdivásárhelyen, a „Háromszék –Párizsában”folytattuk megemlékező utunkat. A környező települések hagyományőrző egyesületei lovon, szekéren, hangos énekszóval vonultak a város főterén, a helyiek lelkes tapsa közepette és nemcsak a hideg csalt könnyeket sokunk szemébe. Az ünnepi beszédek valamint a koszorúzás után jórészt kiürült a tér, és mi többedmagunkkal a helyiek vendégszeretetét tapasztalhattuk meg. Jól esett a meleg tea, az étel, majd indultunk tovább Gelencére, ahol Kelemen Dénes nyugalmazott tanár úr szakszerű idegenvezetése mellett bejárhattuk a Szent Imre herceg tiszteletére felszentelt római katolikus templomot, amit a Kulturális Világörökség részeként tartanak nyilván.

A szomszéd települések hagyományőrző egyesületeihez csatlakozva vonultunk ezután végig a falun, katonanótákkal szórakoztatva a falubelieket. A főtéren a metsző szélben példásan helytálló fiatalok és helyiek ünnepi műsora és a koszorúzás után igazi székely vendégszeretetben részesülve elfogyasztottuk a vacsorát, majd fergeteges mulatság vette kezdetét. A helyi dalárda, a muzsikusok valamint székelyruhás fiatalok gondoskodtak a hangulatról, s kis időn belül közösen roptuk a táncot és nótáztunk majd éjfélig.

Másnap a Gidófalvi Általános Iskolában a Szegedi Hármasokról tartott rövid ám érdekfeszítő előadást parancsnokunk, majd kivonultunk az Olt bal parti teraszán álló, Boldogasszony tiszteletére épült erődtemplomhoz. Megtekintve a helyiek színvonalas megemlékező műsorát, felavattuk Czetz János 48-as honvédtábornok emlékszobáját, aki a szabadságharc bukása után Argentínába emigrált, majd új hazája első nemzeti katonai akadémiáját vezette 25 esztendőn keresztül. A tiszteletes úr és felesége által szervezett kis vendéglátás után tovább indultunk.

Sepsiárkos hagyományőrző huszárai megbeszélésre hívták össze csapatunkat, a frissítők elfogyasztása után a helyiek gyakorlati kérdéseket tettek fel az egyesület vezetésével kapcsolatban, majd bejártuk az Árkos patak völgyének magaslatán épült vártemplomot, és megtekintettünk egy helytörténeti kiállítást.

Sepsiszentgyörgy, Háromszék székvárosa szélén emlékmű őrzi a csata helyszínét, ahol Kiss Kornél hadnagy úr tartott érdekfeszítő előadást, majd az Epres- tetőn tisztelegtünk a 600, fiatalon lemészárolt székely katona emlékhelyén.

Utolsó Gelencén töltött esténk után másnap elbúcsúztunk vendéglátóinktól, és elindultunk hazafelé. Útközben Maksán tartottunk pihenőt, Gábor Áron székely ágyúöntő sírjánál, majd a kökösi híd melletti emlékműnél hajtottunk fejet, megemlékezve a sorsdöntő eseményről, mely a székelység önvédelmi harcának szimbólumává vált, valamint arról is, hogy itt érte Gábor Áront ágyúgolyótól származó sebesülés, mely később halálosnak bizonyult.

Élményekben, tudásban gazdagodva tértünk haza, köszönve házigazdáink vendégszeretetét!

Tisztelet a hősöknek!

Erőt, tisztességet!