Mióta Puszi úr felfedezte, hogy Szedres Manci, a
gátőr Guszti elvtárs felesége nem visel melltartót az otthonkája alatt, azóta
szenvedélyesen hódolt a horgászat örömeinek. Igaz, hogy Szedres Manci nem a
hites felesége volt Gusztinak, de azért nagyon kellemes látványt nyújtott,
amint a kis gátőrház udvarán teregetve jó magasra kinyújtózott, majd lehajolva
a csorba kék bádoglavórhoz, megringatta méretes kebleit. Kékfestő otthonkákat,
nagyvirágos kartonblúzokat kapkodott a szél a kötélen, közbe-közbe Guszti
elvtárs férfias bár kicsit avítt klott gatyáival meg szemérmes női bugyogókkal.
Szedres Manci álmodozó arccal dúdolva hajolt, nyújtózott felváltva, valami ősi
ritmusban, s csöppet sem zavarta, ha eközben terebélyes bájai kibuggyantak a
ruha szorításából. Épp egy ilyen alkalommal tévedt Puszi úr a kis árnyékos
udvarra, és nyílt alkalma gyönyörködni a látványban. Horgászatból jövet kis
pohár vízért köszönt be Puszi úr, mert bár Nénnyuka oda készítette neki a
csatos üveget, az valahogyan elborult és eláztatta még az ebédjét is. Biztosan
elavult a gumi, nézett szende arccal Szedres Mancika, mármint a csatos üveg
szájánál, szólt és már hozta is a szalonnát meg a kenyeret a vendégnek. Vizet is
húzott a kis kerekes kútból, szeplős karján kis izomkígyók feszengtek, amint
megforgatta a kereket, de ez mind semmi volt ahhoz képest, amit mellei műveltek
a karton ruha alatt. Puszi úr tikkadt torokkal merengett a szép látványon, és
magában már színezgette, miként fogja ezt elmesélni törzsközönségének az
Aranysárkányban, mikor váratlanul begurult Guszti elvtárs, a gátőr.
Távoli rokonságban álltak ők Borsos elvtárssal, a
pártitkárral, s ennek megfelelően mikor a gátőri állásba felelősségteljesen
gondolkodó elvtársat kerestek, egyből Rendes Gusztáv neve merült fel a
bizottságban. Azonnal el is foglalhatta a beosztását, csak előbb le kellett
zárnia peres ügyét a bíróságon. Történt ugyanis, hogy egy este hazafelé menet
az Aranysárkányból igen megtetszett neki egy hölgy, akit a városban Segges Sári
néven becéztek a háta mögött. Rendes Guszti, az elfogyasztott felesek bátorító
hatása alatt ajánlatot tett a hölgynek, amit nem csak az, hanem a társaságában
lévő férfi is igen sérelmezett, lévén a hites ura. Szó szót követett, majd pár
pofon is kiosztásra került, de Segges Sári is kitett magáért, cipősarkával
csinos lyukat ütött inzultálója fején. A felek bíróságon keresték igazukat, és
Rendes elvtársat el is mázsálták volna garázdaságért, ám Borsos elvtárs
megemelte a telefont és odaszólt. Másnap Guszti elvtárs elfoglalta szolgálati
helyét a gátőrházban.
Éjjel őrizte a gátat, nappal meg, de inkább
alkonyatkor, kiment a hálóval és megszórta a vizet. Másnap hajnalban felpattant
gázhajtású biciklijére és nyitásnál már a piacon villogtatta a fűzfaágra
felfűzött halakat. Guszti elvtárs gázhajtású biciklije már-már legendásnak
számított, az történt, hogy egy verőfényes napon Szeredi bácsi tekert
észrevétlen Guszti úr nyomában, az országúton. Villogott a kék ég, sehol egy
lélek, gondtalan kis fürjek csintalankodtak a búzatáblában. Guszti elvtárs
elgondolkodva tekert, s eltelve ennyi szépségtől, feszíteni kezdte az érzés.
Aprót megemelkedve az öreg Csepel nyergében hangosat és dallamosat szellentett,
majd cifrábbra véve a figurát, még háromszor megismételte azt. Muzikális ember lévén lenyűgözte a ritmus
változatossága, ezért egész sorozatot megeresztett. Azt csak a rossz nyelvek és
Szeredi bácsi állította, hogy ettől fordult volna az árokba az Aranysárkány
öreg mindenese. De a tény az tény marad, Guszti elvtárs azóta is vígan
trombitálva rótta az utakat.
Miután Puszi úr rádöbbent, hogy a horgászat, ott a
csendes füzek alatt, a gátőrház közelében legalább oly jól esik neki, mint
Szedres Manci látványa, rábeszélte Nénnyukát, az öreg szakácsnét, ugyan
vállalja el hetente kétszer a kiszolgálást az Aranysárkányban. Minden férfit a
farka vezérel, legyintett rezignáltan Nénnyuka, majd ropogósra keményített
kötőjében beállt a pult mögé. Onnantól számítva hetente került friss hal az
Aranysárkány konyhájára, Puszi úron hamarosan lötyögni kezdett a nadrág, Szeder
Mancika meg hetente kétszer járt kontyot fésültetni a fodrász kisszövetkezet
üzletébe, jelentősen emelve az említett műintézmény forgalmát.
Guszti elvtárs a kiadós ebéd után rendszerint jóízűt
aludt a gátőrház hűvösén. Álmát csak hébe-hóba zavarta meg egy kósza légy
idegesítő vergődése. Ilyenkor ingerülten ébredt s percekig ült sötét ábrázattal
az ágy szélén, s rosszkedvét csak Mancika kis kezének hűvöse tudta enyhíteni.
Így történt ez azon a délutánon is, mikor nem légy,
hanem egyenesen egy rosszindulatú darázs zavarta meg a gátőr legédesebb álmát. Szilvásgombócot
készített aznap Szeder Mancika, s hogy hogy nem, egy csepp az édes-fahéjas
töltelékből Guszti elvtárs kockás ingén landolt. Ezt az édes, szilva illatú
mámort kóstolgatta a vakmerő darázs, a gátőr meg ébredése első pillanatában
leütötte. Mondhatnánk a darázs bosszújának is, ami ezután történt, ha nem
tudnánk, hogy egy oktalan rovar esetében bosszúról nem beszélhetünk. A darázs,
elmúlásának pillanatában, búcsúzva az élettől, nyakon döfte fullánkjával az
álomittas Guszti elvtársat. Manciiii, bődült el a derék gátőr, majd asszonykája
keresésére indult.
Azon nem szabad senkinek elcsodálkozni, hogy Szeder
Mancika nem hallotta meg a kiáltást, lévén nagyon elfoglalva Puszi úr
botjával. Nem a horgászbotjával, ami ott hevert egy bokor alatt, hanem egy
másikkal, amit az letolt nadrággal és pucér fenékkel igyekezett becsempészni
Mancika kék virágos otthonkája alá.
Guszti úr lüktető nyakát tapogatva, aprókat nyögve közeledett a
földúton, a folyó partján, mikor elé tárult a látvány. Később azt mondta, soha
olyan pocsék feneket nem látott, mint a Puszi úré, de úgy gondolta, igazít még
rajta. Ezért óvatos léptekkel közelítve kézbe vette a kocsmáros horgászbotját
és munkához látott.
Estére Nénnyuka tizennégy, kisebb-nagyobb hurkát
számolt össze Puszi úr hátsóján, majd miután saját készítésű liliom olajjal
bekente a sebeket, kis kihegyezett tintaceruzát vett elő, majd kihúzta a halételeket
az Aranysárkány étlapjáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése