Libaszalámi




Kétségtelen, hogy Széphalmi elvtárs nem lelkesedett rögtön, mikor megkapta a felsőbb utasítást a minisztériumból, miszerint hamarosan kiszállásra kell indulnia a poros kisvárosba. Nem a legjobban haladtak az elvtársak a környékbeli szövetkezetesítéssel, ezért eljött az ideje egy szelíd ám határozott noszogatásnak. Nosza, vette hát a szolgálati telefont Széphalmi elvtárs, és egy borús pénteki napon utasította Boros elvtársat, legyen minden készen a minisztériumi látogatáshoz, álljanak csatasorba a megfelelő káderek egy kis agitprophoz, lódítandó már az ügyön, az isten szerelmére. A pártitkár vigyázzban hallgatta végig a fő elvtárs utasításait, hátán a keményített ing alatt kis izzadságfolt terjengett. Aztán alázatosan a felől érdeklődött, vajon mennyi ideig tart a minisztérium kitüntető figyelme. Egy hétig is eltarthat, mire rendeződnek a dolgok, jobb esetben, vakkantotta Széphalmi elvtárs, mire Borsos elvtárs elgyengülni érezte térdeit. Egy hét! Az Andocsai Szűz Mária segítse, mit kezdenek vele egy hétig, nyöszörgött magában a pártitkár, és inge hátán az izzadságfolt kezdte felvenni a Góbi-sivatag formáját.
Mancikaaa, riasztotta titkárnőjét, olyan hangon, hogy egy kósza légy rémülten fejelte le az ablakot. És beindult a gépezet. Amint gyérült az Aranysárkány esti forgalma, és a legkapatosabb dolgozók is hazadülöngéltek, összeült a haditanács a fényesre dörgölt kocsmapultnál. Etetni, itatni, altatni, sorolta Borsos elvtárs a feladatokat komor ábrázattal. A főzést vállalom, tűnt fel a konyhaajtóban Nénnyuka szikár kis alakja, csak vaddisznó-szalámit ne kérjen megint, mert az most fogyott el. Kinyitjuk neki a különszobát, és kap a friss csapolásból mindennap, számolgatott Puszi úr, mire Borsos elvtárs megkönnyebbülten kifújta a levegőt és hátradőlt. Ez az, elvtársak, a pártfegyelem, mondta aztán megbontottak egy tavalyi kisüstit.
Amikor másnap reggel Borsos elvtárs titkárnője belehallózott a telefonba, azt hitte rosszul hall. Széphalmi elvtárs pontosította érkezése időpontját, és reményét fejezte ki, miszerint akad még abból a legendás vaddisznó-szalámiból, amivel két esztendeje megörvendeztették. Elvtársak, a vaddisznó-szalámi, hörögte Borsos elvtárs halálra vált arccal berontva Puszi úr kocsmájába, élet-halál kérdés, csapott a pultra, hogy halk csilingeléssel megszólaltak a poharak.  Ám hiába mozgattak meg minden követ, maga Cseri Béla, Borsos elvtárs mindenkori sofőrje járta végig a legjobb mozgalmi embereket, senkinek nem akadt otthon akár egy fél szál vaddisznóból készült csemegéje.

Nénnyuka sötét arccal lapozgatta a szakácskönyveit, és még Juhász Ferit, a hentest is megkérdezték, mit lehetne tenni. A disznó, a marha nem jöhet számításba, a vaddisznóhús jellegzetes ízét kell eltalálni a fűszerezéssel. Álmatlan komorságban teltek Borsos elvtárs éjszakái, ám reggel, egy látszólag rossz hírt közlő telefon váratlanul visszaadta a reményt. Döglenek a hízott libák a Vörös Jövő Mgtsz libatelepén, jelentette Pénzes Izidor elvtárs, a telep főagronómusa. Micsoda pocséklás, az a sok drága hús, ami menne exportra, jajongott az elvtárs. Mit érdekelnek most engem a maga fosos libái, akarta mondani Borsos elvtárs, ám ekkor zseniális ötlete támadt. Este, zárás előtt mikor Berger Pali is hazatámolygott végre az Aranysárkányból, Cseri Béla állt meg hangtalanul a szolgálati Pobedával, majd vaskos, titokzatos csomagokat hordtak be láthatatlan, ám fürge kezek  Nénnyuka birodalmába. Ugyanezek a kezek készítettek hajnalra több tíz kiló ízletes, ám merőben új fűszerezésű vaddisznó-szalámit, ami aztán a hentes gondoskodó felügyelete alatt állt a füstön a minisztériumi bizottság érkezéséig. A nagy napon kivonultak az úttörők, dalban és versben köszönték meg a párt gondoskodó szeretetét, bágyadt lufik táncoltak a szélben, kivezényelt munkások köszöntötték ütemes tapssal a nagy Vezér küldöttét, majd Borsos elvtárs mondott köszönetet a pártnak a szövetkezetesítés áldásait méltatva. Este Puszi úr szerény fogadást adott különtermében Széphalmi elvtárs és a többi bizottsági tag tiszteletére. Az ÜGY sikerére koccintottak kisüstivel, ami jól csúszott Nénnyuka frissen kisütött libatepertőjére, aranyló húsleves majd ropogósra sütött libahús következett, legvégül ludaskása. Borsos elvtárs feltűnően keveset fogyasztott, elrontotta a gyomrát, szabadkozott izzadó homlokát törölgetve. Ám az est fénypontját a Széphalmi elvtárs által már hiányolt ínyencség, a vaddisznó-szalámi kóstolása jelentette. Legszebb Zsolnay-tányérján szervírozta Nénnyuka az ízlésesen elrendezett paradicsom és paprika karikák között mosolygó rózsapiros szeleteket, friss kenyérrel. Széphalmi elvtárs csukott szemmel bekapott egy katonát. Csend volt, csak Puszi úr elfúló lélegzete és Borsos elvtárs gyomrának rendetlenkedése hallatszott diszkréten. Pompás, bólintott könnybe lábadt szemmel Széphalmi elvtárs, bár egy kicsit erősre sikeredett, lehelte. Csak hogy elnyomja a vad ízt, magyarázta Puszi úr lelkesen és nekiállt, hogy új szeleteket kanyarítson agancsnyelű késével.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése